Nem elég jó szakembernek lenni: így alakítaná át az építőipari képzést az ÁKT új elnöke
Egyre modernebb technológiák, egyre súlyosabb szakemberhiány és folyamatosan változó piaci igények alakítják ma az építőipart. A szakma azonban csak akkor tud lépést tartani ezekkel a változásokkal, ha az oktatás is alkalmazkodik hozzájuk. Ezen szeretne dolgozni Fábián Zoltán, akit az Építőipari Ágazati Készségtanács (ÁKT) új elnökévé neveztek ki.
Az okleveles építőmérnök több mint húsz éve dolgozik az építőanyag-iparban és az építőipari szakképzés fejlesztésében. Pályafutása során a Baumitnál és a Sakretnél is betöltött műszaki, illetve vezetői pozíciókat, 2009 óta pedig a Mapei Kft. szaktanácsadói csoportvezetőjeként tevékenykedik. Emellett számos szakmai szervezet munkájában is aktív szerepet vállal: vezeti a Magyar Építőkémia és Vakolat Szövetség (MÉVSZ) THR munkacsoportját, 2026 júniusa óta pedig az Építőipari Ágazati Készségtanács elnöke.
Az iskola és a piac közelebb kerülhet egymáshoz
Az új elnök szerint az ÁKT egyik legfontosabb feladata, hogy erősítse a kapcsolatot az oktatás, a vállalatok, a kivitelezők és az ágazat többi szereplője között.
Ez a szemlélet nem új számára. A Mapeinél eltöltött évek során olyan vállalati kultúrában dolgozott, amely már rég túllépett azon, hogy pusztán építőanyagokat értékesítsen. A vállalat komplex rendszermegoldásokban, szaktanácsadásban és folyamatos szakmai képzésben gondolkodik, miközben aktívan támogatja az iskolarendszerű oktatást is. Szoros együttműködést alakított ki többek között az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségével (ÉVOSZ) és a Magyar Kereskedelmi- és Iparkamarával (MKIK), ezeknek a szakmai kapcsolatoknak pedig hosszú ideje Fábián Zoltán az egyik meghatározó szereplője.

A technológia gyorsabban változik, mint a tananyag
Erre pedig nagyobb szükség van, mint valaha. Az építőipar ugyanis az elmúlt években olyan technológiai változásokon ment keresztül, amelyek teljesen átformálták a szakmát.
„Az építőipar technológiai fejlődése és a munkaerőpiaci elvárások változásai megkövetelik a szakképzés folyamatos megújulását. Olyan végzős mesteremberekre van most szükség, akik használható, naprakész tudással lépnek ki az iskolapadból” – mondta Fábián Zoltán.
A változások a mindennapi munkában is jól láthatók. Ma már szinte senki sem vakol kézzel, a hagyományos válaszfalazást egyre inkább a szárazépítési technológiák váltják fel, az ácsok munkáját pedig előregyártott szerkezetek forradalmasították. A képzőhelyek tananyagai azonban sok esetben csak nehezen tudják lekövetni ezt a gyors fejlődést.
Egy szétforgácsolt iparág közös nyelvet keres
A technológiai fejlődés mellett azonban az ágazat másik nagy sajátossága, hogy rendkívül sokszereplős és nehezen összehangolható. Míg például az autóiparban néhány nagyvállalat és jól szervezett beszállítói lánc határozza meg a piac működését, addig az építőiparban egészen más a helyzet. Bár működik mintegy 60–80 olyan nagyvállalat, amelynek éves árbevétele meghaladja az ötmilliárd forintot, valamint néhány száz egymilliárd forint körüli forgalmú cég, a szektor gerincét több tízezer mikro- és kisvállalkozás alkotja. Eközben stabil középvállalati réteg alig létezik.
Fábián Zoltán szerint a szereplők közötti párbeszéd sem elég erős.
„Ha egy pillantást vetünk a győri vagy kecskeméti autógyártásra, egy koncentrált, jól koordinálható rendszert látunk. Az építőiparban ezzel szemben strukturális szétforgácsoltság uralkodik. Emellett sajnos a szereplők – oktatók, cégek, vállalkozók és gyártók – közötti párbeszéd hagyományosan gyenge” – fogalmazott.
Éppen ezért tartja fontosnak, hogy az ÁKT olyan fórumként működjön, amely képes összehangolni az eltérő érdekeket, és közös irányt mutatni az ágazat számára.
Nemcsak szakemberből van kevés, a gyakorlati tudás is hiányzik
A technológiai fejlődés önmagában azonban nem oldja meg az építőipar egyik legsúlyosabb problémáját: egyre nehezebb megfelelő szakembereket találni. A kiváló gyakorlati érzékkel rendelkező szakképzésben tanuló fiatalok közül csak kevesen jutnak el az egyetemig, miközben a mérnökképzésből kikerülők sokszor kevés kétkezi tapasztalattal rendelkeznek. Ez az egyensúlytalanság hosszú távon is komoly kihívást jelent.
A helyzetet tovább nehezíti a munkaerőhiány, amelyet egyre több vállalkozás külföldi munkavállalók alkalmazásával próbál enyhíteni. Ők azonban sok esetben más építési kultúrából érkeznek, ami újabb kihívásokat jelent a kivitelezések során.
Mindeközben a pályaválasztás sem mindig követi a piac igényeit. A szülők sokszor nem szívesen engedik távoli városok kollégiumaiba a gyermekeiket, még akkor sem, ha egy adott térségben éppen nagy lenne a kereslet bizonyos szakmák iránt.
Az építőipar már rég nem csak lapát és habarcs
A szakemberhiány mögött ráadásul nemcsak gazdasági okok állnak, hanem az is, hogy az építőipari szakmák társadalmi megítélése ma sem tükrözi azt a technológiai fejlődést, amely az ágazatot jellemzi.
Fábián Zoltán szerint sokan ma is úgy tekintenek az építőiparra, mint egy „futottak még” pályára, miközben a modern építkezések mögött komoly digitális és műszaki innováció áll. Ahogy egy luxusautó esetében első pillantásra is látszik a technológiai fejlettség, az építőiparban zajló fejlődés jóval kevésbé látványos a laikusok számára.
Ez a szemlélet a pályaválasztásra is hatással van: vannak fiatalok, akik valódi elhivatottságból érkeznek, mások viszont inkább jobb híján választják ezt az utat.
A Mapei ingyenes képzéseivel ezen is szeretne változtatni. A résztvevők nemcsak a legmodernebb technológiákat ismerhetik meg, hanem azt is, hogyan lehet büszkének lenni a szakmára, illetve miként lehet a minőségi munkát a digitális térben is hitelesen bemutatni.

Ki fogja tanítani a következő generációt?
Mindez azonban csak akkor működhet, ha lesznek olyan szakemberek, akik átadják a tudásukat a következő generációnak. Fábián Zoltán szerint ideális lenne, ha az aktív kivitelezésből fokozatosan visszavonuló, ötven év feletti, nagy tapasztalattal rendelkező mesterek közül minél többen vállalnának oktatói szerepet. Ez a modell azonban ma még ritkán valósul meg. Bár az oktatói bérek rendezése részben megtörtént, a tanári utánpótlás továbbra sem megoldott minden területen.
Pozitív példák ugyanakkor már most is vannak. A duális képzés bevezetése jelentős előrelépést hozott, a Szakma Sztár Fesztivál és a pályaválasztási kiállítások egyre közelebb hozzák a fiatalokhoz az építőipari szakmákat, míg a WorldSkills és EuroSkills versenyeken elért magyar sikerek azt bizonyítják, hogy világszínvonalú tudással rendelkező hazai szakemberekből nincs hiány.
Az Építőipari Ágazati Készségtanács előtt álló feladat ezért jóval több, mint a képzési követelmények korszerűsítése. A cél egy olyan együttműködés kialakítása az oktatás, a vállalatok, a szakmai szervezetek és a kivitelezők között, amely hosszú távon képes alkalmazkodni a technológiai változásokhoz, biztosítani a szakmai utánpótlást, és visszaadni az építőipari szakmák megérdemelt társadalmi megbecsülését.



