"Rettegünk attól, hogy átlagosak leszünk" – járvánnyá vált a fiatal nők körében a tökéletességre való törekvés
Érték olyan aprónak tűnő traumák is, hogy a tanára nem fogadta el a dolgozatát, mert túllépte a megadott terjedelmet. Mivel úgy érezte, hogy sosem lesz olyan okos, hogy tanulmányaiban komoly eredményt érjen el, elhatározta, hogy súlyával fog kitűnni, mert a fogyókúrákban „jó” volt. Így lett anorexiás. Szerencsére sikerült ezen túllépnie.
Új interjúalanyai, 16 és 25 év közötti iskolások, egyetemisták, dolgozó lányok szinte minden kétségbeesettek voltak, és a mindenáron való elismerésért küzdöttek, és ezáltal olyan szorongóvá és önkritikussá váltak, hogy képtelenek voltak megállni és értékelni azt, amit elértek. Könyvének egyik szereplőjének legnagyobb rémálma, hogy „észrevétlen” marad és ezt nem tudná elviselni. Ez másoknál is gyakori: állandóan összehasonlítják magukat az ideálokkal, a hírességekkel és ettől bizonytalanság lesz úrrá rajtuk.
„Ez nem egészséges dolog. Aki megállás nélkül, egyre keményebben küzd, az sosem lesz boldog” – írja Nancy, de legalább ennyire veszélyesnek tartja azt is, hogy azok a nők, akiknek nincsenek nagy ambícióik, félnek ezt a nyilvánosság előtt bevallani. Korábban azok érezték magukat kényelmetlenül, akik nagy karrierre vágytak, most viszont azok, akik kevesebbel is beérik, szégyenkeznek, mert azt hiszik: ezzel saját képességeiket bélyegzik meg.