Negyvenéves elvált férfi mondta el, miért nem nősül többé újra
Amikor megkérdezem: "Nem lehet, hogy azért tartózkodsz az újranősüléstől, mert az előző kapcsolataidban annyira megsérültél," kis gondolkodás után határozottan kijelenti: "Nem. Nem hiszem."
"Ugyanazokat a dolgokat megkapom egy élettársi kapcsolatban, amit egy házasságban is" folytatja István. "Semmivel nem kapok kevesebbet, és én sem nyújtok kevesebbet a páromnak, mintha házasságban élnénk. Már a élettársi kapcsolatot is elismerik jogilag, ezért is tartom feleslegesnek a házasságot.
Hátrányt nem szenvedünk semmilyen szempontból sem a párommal, a családi adókedvezményt érvényesítjük a fizetésemben – nekem van állandó, bejelentett fizetésem –, senki nem üldöz bennünket azért, mert nem vagyunk házastársak.
Kizárólag a hagyomány miatt nem tartom ésszerűnek újra megnősülni.
Amikor házas voltam, és meglett a papír, óhatatlanul is lenyugodott az ember pszichésen, és már nem akart semmit tenni a kapcsolatért, mert megvolt, elérte, amit akart. Nem kellett tovább küzdenie a másikért.”
"Miért most kell? Mondd el nekem, mitől tartasz jónak egy kapcsolatot? Mi teszi azzá?" kérdezem.
István úgy gondolja, a kapcsolat nem a papírtól lesz jó. "Az alapja a nagyfokú tolerancia, az, hogy mindkét fél elfogadja és tolerálja a másikat, hogy féltékenykedéstől mentes legyen a kapcsolat, hogy mindkét embernek nagy legyen a szabadsága – de ez nem jelenti azt, hogy megcsalják egymást. Hiába mondjuk azt egy kapcsolatban, hogy mi, nagyon fontos az egyes ember is, hogy megmaradjon az egyénisége, a függetlensége."