Mondd, neked is van nyilvános szoptatós sztorid?
A média jelenlegi legfelkapottabb gumicsontja immár a nyilvános szoptatás kérdésköre. Lassan nem telik el nap, hogy ne tolnának a képünkbe cikket arról, hogy micsoda felháborító dolgok történnek a világban, kérem szépen.
Legutóbb azt olvastam, egy lakodalomban szoptatni kezdő édesanyának azt merte mondani a menyasszony, hogy esetleg inkább fáradjon át egy másik terembe, ahol kettesben lehet a babával.
Anyuka megsértődött, a táncteremre libbent pár hónapos babájával és táncolva szoptatta meg, mert csak azért is, hát nehogy már beszóljon neki bárki is, mert az annyira megalázó.
Nos, egy picit álljunk meg ennél az egésznél!
Jelen cikket egy két gyermekes édesanya írja, aki mindkét gyermekét több, mint egy éven át táplálta szoptatással.
Soha, egyszer sem szoptattam közönség előtt.
Egy dolgot tartottam ugyanis ebben a témában követendőnek:
- a szoptatás egy intim, meghitt helyzet, amelyben nem az anya, hanem a baba és a baba nyugalma a legfontosabb
Pont. Ennél többet ezt nem kellett ragozni. Nem lett volna bennem szeméremérzet, de az életem ezen kétszer 13 hónapjában egyetlen egyszer nem kellett nyilvánosan megetetnem a gyerekeimet.
Abban egyetértünk, hogy a szoptatás a világ egyik legszebb, legnemesebb dolga, ráadásul a természet rendje és ajándéka. Abban is, hogy a legegészségesebb táplálkozási mód egy csecsemő számára. Abban is egyetértünk, hogy az igény szerinti szoptatás egy végtelenül fontos és gyönyörű dolog.
De én ezt soha nem tettem nyilvánosság előtt. Egész egyszerűen ha dolgom akadt a gyereknevelésen és a háztartáson kívül, azt megoldottam azokban a két és fél, három órákban, amíg a gyerek nem volt éhes.
Volt, hogy be kellett menjek a munkahelyemre, volt, hogy értekezletre is elküldtek vagy oktatásra, előfordult, hogy postára kellett mennem, vagy hivatali ügyeket intézni. Mindig úgy alakítottam, hogy egyszerre egy feladatot végeztem el és szinte mindig a kisbabával, babakocsival ezek a feladatok belefértek abba az időintervallumba, mire újra éhes lett a kicsike.
Volt, hogy részt vettem falusi lakodalmon, de ahelyett, hogy a dajdajozás közben eszembe jutott volna megetetnem a babát, minden esetben kértem és kaptam külön helyiséget, ahol ezt nyugalomban és kettesben megtehettük.
Volt, hogy elszaladt az idő egy nagyobb vásárlásnál, ez esetben mindig olyan áruházban voltunk, ahol volt külön pelenkázó helyiség is, amelyben minden esetben ott volt egy szék, vagy fotel és az ajtó igény esetén zárható volt.
Volt, hogy hosszú, két és fél órás vonatutazást döcögtünk végig az akkor hat hetes kisfiammal. Eleve úgy kértem a helyjegyet, hogy az a kocsi utolsó két székére szóljon és vettem a kicsi számára is helyjegyet - nem estem kétségbe, hogy plusz kettőszáz forintba került. Amikor a baba másfél óra elteltével, menetrendszerűen éhes lett, tettem egy pelenkát az üléseink elé, majd szépen összebújtam vele és írd és mondd, az égvilágon senkit nem zavartunk, hovatovább senki észre sem vette, mi történt. A szopi után a babát visszatettem a hordozójába és aludt tovább.
Voltam vendégségben is a babákkal, nem is egyszer, bizony, senki nem borult meg azon a kérésemen, hogy elvonulhassak az egyik szobába kettesben, vele.
Bár velem nem történt meg ilyen, elfogadom, hogy előfordulhat: a gyerek akkor éhezik meg, amikor az édesanyának nincs lehetősége elvonulni.
De.. azt már nem fogadom el, hogy ilyen esetben nincs alternatíva. Hogy nincs egy pelenkázó helyiség, nincs egy másik terem, nincs egy vendégszoba.
Nem az a megoldás, hogy ilyenkor kitör belőlünk a gőg, a dac, a hiszti és nekiállunk esetleg egy tömeg kellős közepén etetni. Nem tudom másnak vélni, mint a kedves édesanya magamutogatásának, illetve annak a tömeghisztériának, amit ez a téma újabban övez.
Még egyszer leszögezem, maximálisan szoptatáspárti vagyok, de maradjunk az alapoknál: ez a dolog egy intim és nyugodt szituáció, ami nem az anyáról szól, hanem a gyerekről.
Egy zsúfolt étteremben dafke szoptatni, egy 400 fős lagziban, nem túl szomjas és Szállj el kismadarat üvöltő vendég közt TÁNCOLVA szoptatni nem hogy nem a gyerek érdekeit veszi figyelembe, hanem ellenkezőleg: ártalmas és végtelenül buta dolog.
Ami a témát illeti: kezd nagyon tele lenni vele a hócipőm és ahogy a hozzászólásokat nézem, az olvasóknak is.
Mondd, neked is van nyilvános szoptatós sztorid?
