Milyen hús fogyasztása jár a lehető legkisebb ökológiai lábnyommal?
Ökológiai lábnyom és húsfogyasztás – a két kifejezést gyakran lehet hallani együtt. Azt is, hogy az ökológia lábnyomunk csökkentéséhez az étrendünkben csökkenteni kell a hús mennyiségét, vagy telesen át kell térnünk a húsmentes életmódra.
Létezik olyan típusú húsfogyasztás, ami a lehető legkisebb ökológiai lábnyommal jár?
Először is: mit nevezünk ökológiai lábnyomnak? Leegyszerűsítve ez annak a föld- és vízterületnek a mérete, amire az adott személynek vagy populációnak az életszínvonala fenntartásához szüksége lenne. Az ökológiai lábnyomot a következők alkotják: a táplálkozáshoz szükséges gabona megtermelésére szolgáló terület, annak a legelőnek a mérete, amely az elfogyasztott hús előállításához nélkülözhetetlen, a fa és papír felhasználásának megfelelő erdőterület, a hal, rák, tengeri herkentyű fogyasztásával arányos tenger/óceán, a lakáshoz szükséges földterület és annak az erdőterületnek a mérete, amely az energiafogyasztással arányos mennyiségű szén-dioxid megkötéséhez szükséges.
A Föld Napja Alapítvány egyik anyaga szerint
egy átlagos európai ember ökológiai lábnyomának 51 százalékát teszik ki az élelmiszerek.
Ebben benne vannak a termőföld, valamint az élelmiszer feldolgozása, elosztása, szállítása és fogyasztás során keletkező szén-dioxidot elnyelő terület. „Míg az élelmiszer-kilométerekből (amíg az élelmiszer a földekről a tányérra kerül) származó szén-dioxid-kibocsátás az élelmiszer-lábnyomnak átlag 3 százalékát teszi ki, addig az állatifehérje-termékek (hal, hús, húskészítmények, tojás) az élelmiszer-lábnyom 48 százalékát adják, főként az állati takarmány termesztésére használt szántóföldek miatt.”
Egy másik probléma a gazdasági és anyagi helyzettel kapcsolatos. A húsfogyasztás ugyanis összefügg az egy főre eső GDP nagyságával.
Ahol növekszik az egy főre jutó GDP, ott növekszik a fogyasztás és megjelenik a túlfogyasztás is. A népes ázsiai országok, többek közt Kína és India lakóinak egyre szélesebb rétege engedheti meg magának a költségesebb életvitelt és a luxuscikknek számító élelmiszereket, így a hagyományos étrendet felválthatja az állati fehérjében gazdagabb étrend
Az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásának növekedése és a Föld népességének növekedése hatalmas probléma, emiatt lenne fontos, hogy a növényi étrendje térjünk át, vagy legalább erősen csökkentsük a húsfogyasztás, és amikor húst eszünk, lehetőleg olyat válasszunk, amelynek az előállítása a legkisebb ökológia lábnyommal jár.
Ennek az egyik módja az, hogy a környékről, helyi termelőtől vásárolunk, és nem veszünk olyan húst, illetve húskészítményt, amit messziről szállítottak ide.
Például nem ragaszkodunk a dél-amerikai marhához, akkor sem, ha meg tudjuk fizetni, vagy helyi/hazai halat vásárolunk az egzotikus fagyasztott áru helyett.
Amikor különféle húsok előállítási folyamatait vizsgálták, akkor az az eredmény született, hogy a bárányhús előállítása terheli leginkább a környezetet, mivel például a szarvasmarhához képest arányaiban nézve kevesebb húst adnak, ám a tartásuk és etetésük hasonló mennyiségű üvegházgáz-kibocsátással jár. A második helyen marha áll, mivel, ebből 1 kg előállítása során 27,1 kg szén-dioxid kerül a légkörbe.
A nem kérődző állatok, például a szárnyasok tartása a tenyésztési szakaszban nem terheli meg úgy a környezetet, mint a szarvasmarha tartása, de a szárnyasok nagyüzemi feldolgozása sok energiát és vizet igényel.
Könnyen belátható, hogy a fentiek miatt, ha ez lehetséges és megoldható, érdemes otthon baromfit tartani, természetesen nem üzemi körülmények között, illetve házi, szabad tartású szárnyashús venni, és drasztikusan csökkenteni a nagyüzemi módon előállított szárnyashús mennyiségét az étrendben. A valóban tanyasi módon tartott, szabadon nevelt baromfi húsának az előállítása nagyságrendekkel kisebb ökológiai lábnyommal jár, mint a nagyüzemi tartással nevelt szárnyasoké.
Csökkentsük a vöröshúsok (sertés, marha stb.) fogyasztását, mert ezeknek az állatoknak a táplálása jóval több földterületet és energiát használ, mint a szárnyasoké.
A tenger gyümölcsei és külföldről (akár más földrészekről) ide szállított halak helyett válasszuk a hazai, édesvízi halakat.
Amikor tudunk, vásároljunk a környékről és ellenőrzött forrásból származó vadhúst, mivel egyrészt a vadállatok nyilván nem nagyüzemi körülmények között élnek, másrészt egyes fajok állományát egyébként is gyéríteni szokták.
De az első és legfontosabb lépés az, ha hetente legalább egy, de inkább több húsmentes napot tartunk, emellett pedig növeljük a zöldségek, a gyümölcsök, az olajos magvak és a gabonafélék (de nem a fehérliszt és az abból készült finomított ételek) arányát az étrendünkben.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló Facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
