Mikor kezdődött a magyarokban a „Nem lesz jó helyem” szorongás? A honfoglalásnál?
Messzebbről kezdem, de mindjárt jönnek a magyarok: Welbach Lola (magyar) jógakihíváson vesz részt, mely annyit tesz, hogy márciusban minden egyes k. nap bikram jógára megy a jógaterembe. (K. mint kurva nap, mert most, túl az iduson, túl a kezdeti elszánt lendületen, fárasztó és kényelmetlen minden nap két és fél órát ott tölteni, minden egyebet félre kell tenni, menni kell, mint a nyomtató ló, munka előtt, után, hétvégén is, W. L. a háta közepére se kívánja, de közben csodálatos és fantasztikus, jóvan, ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz, soha nagyobb baja ne legyen.)
Mi a jógaóra előjátéka? A résztvevő besuhan a szigorúan telefon és csevegésmentes terembe, kigurítja matracát, és néma elmélkedéssel várja a kezdést, elszánja magát a 40-44 Celsius fokos, 50 % páratartalomban eltöltendő másfél órára. A terem persze melegít a kínzásra, már most 30 fok van.
Így Welbachnak, aki időben érkezik, fegyelmezett (ebben az ügyben, idén márciusban), s aki nem beesik (lévén a világ legaljasabb, legnotóriusabb késője, s épp ezért retteg, hogy kizárják a kihívásból), szóval Lolának alkalma nyílik megfigyelni egy új szokást, amit, habár éves bérlete van ide, eddig nem észlelt: az óra résztvevői pufidzsekiben, télikabátban, kucsmában, ködmönben beavászkodnak a már forró terembe, kigurítják matracukat, jó helyet stoppolva maguknak.
Höhhh, tavaly ilyenkor ezt még csak elvétve csinálták itt az emberek. Ma már az a ritka - tízből egy -, aki nem siet be fontoskodó, s közben némiképp szégyenkező arccal a már 35 fokba - féltéli, utcai outfitben, ám zokniban, s így totál röhejesen - helyet foglalni magának.
Na, ez már érdekes, Lola feléled a kornyadozásból, elkezdi figyelni a helyért aggódókat. Tehát ragadós a nem lesz jó helyem szorongás! Még úgy is csinálják, hogy tudják, hogy röhejesek! (Mindenki röhejes, W.L. is., másért, de most nem erről van szó.) Ó, miért, miért nem lett szociálpszichológus?! (se)
Érzékeny, változó mátrix a territórium megteremtésének igénye. Milyen az ember! Ilyen! Akkor is fél, hogy nem lesz meg a szivacsnyi helye, mikor biztonságos, budai környezetben van kiszámítható, középosztálybeli jógatermében. Biztonság! Az én helyem.
A magyar mindig aggódik azon - is -, hogy nem lesz jó helye. Te is. Ez atavisztikus, magyar rettegés, semmi extra nincs benne, nyugi. (Lélegezz!)
Fotó: Fortepan
Mindenki úgy tesz, mintha nem érdekelné a helyzet, lesajnáló arckifejezéssel álldogál, közben persze figyeli a dolgok alakulását. Ravasz! Szánalmas. Mert nem lesz jó helyem! – jajdul fel a nép, mert leszánalmasozták.
* A rendelőben oda kell állni az ajtóhoz, nehogy bemenjen előttem a zöldkabátos.
* Igyekezni kell, különben csálé bringa jut a spinning teremben, teli sáv az uszodában.
* Nem tudunk majd egymás mellé ülni a vonaton, a buszon, repülőn.
* Nem érdekel, hogy a repülőn helyjegy van, akkor se. Vagyis de!
* Nem lesz jó hely a Pintér Bélára, menj előre, foglalj nekem a kabátoddal.
* Annál az asztalnál már fizetnek, siess, nehogy más odaüljön.
* Időben indulj kisfiam a Szigetre, különben állhatsz végig.
* Korán kell menni a strandra, hogy jó helyünk legyen.
* Hallod, foglalj már előttetek parkolóhelyet egy székkel, amíg odaérek. Baszki, ha nálatok erre nem akad szék, akkor állj oda te!
* Jó helyet akarok a koncerten, hogy közelről lássam a Kis Tibit.
* Ne tolakoggyá köcsög, én is banánért állok.
Mikor kezdődött a magyarokban a "Nem lesz jó helyem" szorongás? A honfoglalásnál? Túlevickéltek a hágón, már a síkságon vágtattak, Árpád előrekiabált a leggyorsabbaknak: Foglaljátok az ablakokat!* – töpreng W., s közben mintegy véletlen előbbre lép a sorban. Vállával érinti a mellette állót, finom utalásképpen arra, hogy ez már az ő territóriuma, s ezzel - siker! - ügyesen a másik elé került egy hangyafallosznyit. A lényeg, hogy senkivel ne vegyük fel a szemkontaktust, miközben az ajtó felé nyomakszunk. Ez a legfontosabb itt, Hungariban.
*a dőlt betűs rész idézet Kornis Mihály Halleluja című drámájából
