Miért ragaszkodunk a megszokott tárgyainkhoz?
3. Mi lesz, ha…
Mi lesz, ha elmennénk egy erdőbe kirándulni télen, amikor annyira hideg van, hogy a sima téli kabátom kevés? Kell lennie valaminek, amit felvehetek. Mi lesz, ha felhív egy barátom, hogy menjek át hozzá segíteni falat festeni? Kell egy szakadt nadrág majd, amit nem sajnálok. Mi lesz, ha hatalmas vendégséget csapunk egyik évben és nincs itthon plusz szék? Kell lennie pár kinyitható széknek.
Ez egy ördögi játszma, amibe ha beszáll az ember, nehezen jön ki belőle. Amikor sok évvel ezelőtt elköltöztem a szüleimtől, épp ezt a játszmát kezdtem el. Mindent fontosnak láttam beszerezni, hiszen, mi lesz akkor, ha épp arra lesz szükség?
Jól jöhet még.
A legfontosabb szabály ennek kivédésére az, hogy akkor vegyél meg valamit, amikor épp szükséged van rá, ne próbálj meg előrelátó lenni, az ebben az esetben nem erény. Sőt, első körben próbáld meg kölcsönkérni valakitől, mert van rá esély, hogy soha többet nem használnád.
4. Pénzbe került.
Gyakran semmi más oka nincs annak, hogy megtartunk valami felesleges dolgot, mint az, hogy pénzt fizettünk érte. Márpedig
nehéz beismerni, hogy feleslegesen tettük ezt.
Viszont minek tetézni ezt a helyzetet azzal, hogy még a helyet is elveszi más dolgoktól, kerülgetjük, tisztogatjuk és szép lassan megutáljuk?
Oké, rosszul döntöttél, de a megoldás nem az, hogy akkor ezt megtartod örökre és minden alkalommal valami rossz érzés fog el, amikor meglátod. A megoldás az, hogy tanulsz belőle és legközelebb megpróbálsz okosabban dönteni, és egyre tudatosabban vásárolni.
5. Félelem.
Azt tapasztalom, hogy sokan azért nem mernek belevágni a kacatmentesítésbe otthon, mert félnek. Félnek az ismeretlentől, félnek attól, hogy rossz döntést hoznak és megválnak valamitől, amire később mégis szükségük lehet. Sőt, félnek attól, hogy mit szól majd a környezetük. A társadalmunk nem arra van berendezkedve, hogy a tárgyainktól megváljunk, hanem arra, hogy vásároljunk, halmozzunk, fogyasszunk. Máshogy viselkedni pedig olyan furcsa…
Éppen ezért nem szabad úgy gondolni erre a folyamatra, mint ami máról holnapra történik meg. Tényleg
rémisztő lehet azt vizionálni, hogy holnap zsákokba rakom a fél életem és kidobom. Ez egy hosszú önismereti út, aminek időt kell hagyni, kísérletezni, tapasztalni.