Mi van, ha babázik a fiú? Bele kell szólnunk, hogy mivel szeret játszani a gyerek?
A gyermekünkkel való közös időtöltés során – vagy a neki választott játékokon keresztül – nagy mértékben hatással lehetünk a fejlődésére, legyen szó szociális, mentális, érzelmi vagy bármilyen más készségről. De több tanulmány is kimutatta, hogy a nemi szerepek szintén egészen korán, már kisgyermekkorban megszilárdulnak, amiben pedig a külvilágnak van a legnagyobb szerepe – így nekünk is. A kérdés már csak az, hogy mennyiben kell megpróbálnunk ezt befolyásolni.
Ebben a bejegyzésben kitérünk arra, hogy milyen pozitív hatásai vannak a rendszeres játéknak a gyerekekre nézve, de arra vonatkozóan is igyekszünk útmutatást adni, hogy szülőként mennyire kell kontrollálnunk a kicsi döntéseit.
A játék előnyei
A rendszeres babázás, a kisautózás, a Transformers-játékokkal való „harcok” vagy akár a bújócskázás egyáltalán nem csak azért fontos része a kicsik mindennapjainak, hogy ezekkel lefoglalják magukat. A különböző játékokon keresztül fejlődnek a kognitív, fizikai, szociális és érzelmi készségeik, miközben jobban megismerhetik önmagukat és az őket övező, még nagyon félelmetesnek tűnő világot.
Mindezek mellett számos készséget elsajátíthatnak, amelyeket később kamatoztathatnak majd a tanulás, a munka és a személyes kapcsolatok terén is. Ilyen például a magabiztosság, az önértékelés, az ellenálló-képesség, a szociális készségek, a függetlenség, a kíváncsiság vagy éppen a kihívást jelentő helyzetekkel való megbirkózás. De a fizikumukra is pozitív hatással vannak az ilyen szórakoztató gyakorlatok, hiszen javulhat a fizikai erőnlétük, agilisabbá válhatnak, javul az állóképességük és a koordinációs készségük is.
Ami pedig a szociális affinitást illeti, a játék felbecsülhetetlen értékkel bír. A kicsik ugyanis ezáltal fedezhetik fel az érzéseiket, fejleszthetik az önfegyelmüket, megtanulhatják magukat eredményesen kifejezni, és összességében megismerkedhetnek az élet érzelmi vonatkozásaival.
Hol jövünk mi a képbe?
A játék már egészen babakortól fontos része a gyerekek fejlődésének, és kezdetben ez még teljes mértékben a szülőktől függ. Ezzel pedig nincs is semmi baj, hiszen ezáltal a szülők kapcsolatba léphetnek a gyermekükkel, minőségi közös időt tölthetnek el és jól érezhetik magukat együtt. Az ilyen alkalmak során mi azért vagyunk ott a kicsik mellett, hogy támogassuk a tevékenységeit, illetve hogy részt vegyünk azokban. Azonban nagyon fontos, hogy nem szabad irányítanunk, ami történik: biztosítsunk időt, szabadságot és választási lehetőséget neki.
Idővel pedig fokozatosan engednünk kell neki, hogy egyedül is eljátsszon. A szakemberek úgy vélik, hogy egy 6 hónapos gyermek általánosan 5 percig képes egyedül játszani – természetesen úgy, hogy mi néhány méteres távolságból figyeljük, néha bátorítjuk. Ezt az időt pedig fokozatosan növelhetjük, míg 2 éves korára már akár fél órát át is elvan egyedül.
Milyen szabályokat állítsunk?
Ahogyan már említettük: a mi feladatunk az, hogy szabadságot adjunk a gyermeknek, legyen szó fogócskáról, Transformers-játékokról, távirányítós autóról, színezőkről vagy bármi másról. És hogy miért fontos mindez? Nos, egyrészt azért, mert a kicsik hajlamosak megunni a játékot, ha az a mi szabályaink szerint zajlik, márpedig láthattuk, hogy mennyire fontos a számukra az ilyen típusú elfoglaltság. Emellett pedig azért is kell egy kissé „szabadon engednünk” őket, hogy felfedezhessék a saját érdeklődési köreiket, preferenciáikat. Ha arra biztatjuk, hogy játsszon mindenféle játékkal, azzal megalapozzuk a szabad gondolkodást és megszüntetjük a nemi kötöttségeket.
Vegyük példának a címben hozott esetet: van azzal probléma, ha a fiúk babával játszanak? Röviden: nincs. A babázás számukra is ugyanolyan hasznos lehet, mint a lányoknak: mindkét nem stabil érzelmi készségeket fejleszthet ki, de megkönnyítheti számunkra az önkifejezést is. Azok a kisfiúk, akik babákkal játszanak, nagyobb valószínűséggel fejlesztik ki azt a képességet, hogy gondoskodjanak másokról, de fejleszthetik nevelési képességüket is. Ráadásul ők egy napon fantasztikus apákká válhatnak ennek köszönhetően.
Elképzelhető, hogy egy babázó kisfiút támadások érnek, a többiek csúfolhatják emiatt. Ilyen esetben a szülők dolga nem az, hogy megtiltsák a babázást, hanem az, hogy a saját gyermekeik körében normalizálják ezt, és tudatosítsák: mindenki azzal játszhat, amivel csak szeretne. Ehhez hasonló példa az, hogy a lányok is játszhatnak autókkal vagy akár szerszámokkal. Ők felnőtt korukban nagyobb eséllyel válhatnak tudatos, hozzáértő autótulajdonossá és jobb vezetési készségeket fejlesztenek ki, ha autósat, vezetőset játszanak.
Nem érdemes tehát ilyen jellegű szabályokat felállítanunk szülőként, sőt, amíg a kicsi biztonságosan foglalja el magát, miközben jól szórakozik, egyáltalán semmit sem kell tennünk. Ha mégis közbelépünk, akkor fontos élményektől, tanulságoktól és tapasztalásoktól foszthatjuk meg – ezt pedig egyetlen szülő sem szeretné, nemde?
