Mi történik a kutyánkkal, amikor otthon hagyjuk?
A kutyák igazán törődnek gazdájukkal, nagy valószínűséggel még álmodnak is rólunk.
Ezért is olyan nehéz őket egyedül hagyni. Akár sétálni megyünk a városba, akár csak a mellékhelyiséget látogatjuk, háziállatunk úgy néz majd ránk, mint aki örökre eltávozik. Kitárják a szemüket és nyafogni kezdenek, mivel azt gondolják, utoljára látnak minket.
Szívfájdalmuk csak akkor enyhül, amikor visszatérünk. Talán nem fogják fel, hogy mindig vissza fogunk jönni? Esetleg meggyőzhetjük őket valahogyan erről?
Egy angol menhely, a Battersea Dogs & Cats Home szakértői szerint elképzelhetetlenül stresszes a kutyának megélni, hogy nem vagyunk vele:
mihelyst kimegyünk az ajtón, az állatra rátelepszik a félelem, hogy soha többé nem lát minket. Gyorsul a szívverés és a légzés, a stresszhormonok pedig, mint például a kortizol, gyarapodni kezd a szervezetben. Ebből az első 30 perc a legrosszabb, de vannak kutyusok, akik egész idő alatt ilyen állapotban vannak!
Gyakran ugatással és "romboló, pusztító" magatartással tiltakoznak a helyzet ellen, de a folyamatos járkálás és nyáladzás is akut stressz jele lehet. Ilyenkor a padlóra is üríthetnek, hogy megszabaduljanak a béklyótól.
Úgy tűnik tehát, hogy a kutyák sosem lesznek képesek hozzászokni a hiányunkhoz. Már a távozásunkra utaló jelek (például a bőröndünk pakolása) is arról tanúskodnak, hogy el fogunk tűnni. A pánik ilyenkor hamarabb is kiüthet rajtuk.
"Minthogy a kutyák szociális lények, nehéz megállapítani, mit gondolnak akkor, amikor egyedül hagyják őket" - véli a Battersea menhely szakértő stábja. Lehetséges, hogy csak túlzottan ragaszkodnak hozzánk, azért pánikolnak. Más ebek inkább unatkoznak, ha nem vagyunk ott.
A menhely szerint azonban vannak fajták és kifejezett egyedek is, amelyek jobban megbirkóznak az egyedülléttel. Ez természetesen nagyban függ a kutya egyedi tulajdonságaitól és neveltetésétől is.
A Battersea azt is hozzáteszi: több kutya tartása sem biztos, hogy megoldja a problémát, ugyanis a nyugodtabb kutyát felhergelheti az idegesebb, ezáltal tetézve a stresszt.
Ami bizonyos, hogy a kölyökkorban gyakran magukra hagyott ebek jobban bírják az elszigeteltséget, mint mások. A 3-14 hetes kor a legmegfelelőbb arra, hogy hozzászoktassuk őket az egyedülléthez. Azonban ne hagyjuk elsőre hosszú időre otthon a kutyánkat, inkább fokozatosan növeljük a távol töltött időtartamot. A Battersea hozzáteszi, hogy az eredmények itt is különbözhetnek.
Léteznek szerencsére praktikák, amelyek segíthetnek háziállatunknak a magány leküzdésében. Egy szintén állatmentéssel foglalkozó alapítvány azt tanácsolja, hogy készítsünk egy "otthoni dobozt", amelyben játékokat és jutalomfalatkákat rejthetünk el. Tehetjük ezt üres vécépapír gurigákba csomagolva, vagy külön újságpapírba is. Mielőtt elhagyjuk a lakást, tegyük elé, hogy azzal foglalkozzon, ne hívjuk fel a figyelmét a távozásunkra. Amikor hazaértünk, tegyük félre a dobozkát.
Ahogy az idővel az önbizalma is növekszik, hosszabb időt tölthetünk távol, és többet játszik majd a dobozzal. Úgyszintén előnyös, ha a függönyöket is elhúzzuk, hogy a fény ne keltse fel a figyelmét.
Összeségében tehát ne úgy gondoljunk a kutyánkra, mint valami félelemben reszkető kisállatra, aki szomorúságában és kétkedésében dobálja magát a padlónkon. Kölyökkorban kezdjük el a szoktatást, rövid intervallumokban, és nem lesz probléma a későbbiekben sem.
Esetleg macskát tartasz? Nos, ők imádják a pillanatot, amikor lelépsz otthonról: a legjobb akkor megtervezni az emberiség bukását, hogyha senki sem lát.
