Luxusélet Ázsiában - így élnek az igazán gazdag celebek

Nem vagyok egy pénzügyi zseni, de azt már megtanultam az évek alatt, hogy ami a folyószámlán marad, az valahogy köddé válik. Egy impulzusvásárlás itt, egy „ez még kell a gyereknek” ott, és hó végére ugyanott tartok, mint előtte – a nullán. Most viszont, hogy nálunk is változott a havi bevételek összege, hirtelen sokkal sürgetőbbé vált a tudatosabb hozzáállás. És nem csak nekem: a szomszédunkban, az ismeretségi körünkben több házaspárnál is hasonló a helyzet – szóval úgy tűnik, idén a február a nagy tervezések hónapja lett.

De mit kezdjek ezzel a hirtelen jött szabadsággal?

Én az a típus vagyok, aki szereti a biztonságot. Nem akarom, hogy ez a pénz csak úgy elfolyjon a rezsi és a nagybevásárlás résein, vagy apró, felesleges dolgokra szóródjon szét. Ezért ahelyett, hogy azonnal webshop-túrára indultam volna, inkább megkérdeztem az anyuka barátnőimet.

Andi barátnőm példája volt a legtanulságosabb, mert ő az, akit a hónap utolsó hetében már én szoktam meghívni kávéra. Imád élni, és a pénzügyi tudatossága eddig kimerült abban, hogy tudta a PIN-kódját. Most viszont egy friss többletbevétel hatására valami átkattant nála.

Elmesélte, hogy mivel eddig mindig kifolyt a pénz a kezéből, most egyetlen stratégiát követ: úgy tesz, mintha meg se kapta volna ezt a pluszt.

Nem akarja látni az egyenlegén, mert ha ott van, elkölti. Így viszont szinte észrevétlenül épül a vésztartaléka. Azt a célt tűzte ki, hogy legyen legalább 3-6 havi megélhetésnek megfelelő összege félretéve, amihez nem nyúl, csak vészhelyzetben.

Ahogy ő fogalmazott: rájött, hogy a tartalék nem valami extra dolog, hanem egyszerűen kell ahhoz, hogy végre nyugodtan tudjon aludni, és ne kelljen rettegnie egy váratlan kiadástól.

Vele szemben Noémi mindig is a racionális döntések híve volt. Náluk a férje kapott most egyszeri, a munkájához kapcsolódó juttatást, plusz náluk még egy kisebb rendszeres többletbevétel is megjelent,

Ők nem aprózzák el a dolgot, de nem is költik el azonnal.

Úgy döntöttek, hogy ezzel a már szabad szemmel is jól látható többlet bevétellel elindítanak egy rendszeres megtakarítási programot, amelynek segítségével automatikusan, minden hónapban egy bizonyos összeg a kiválasztott befektetési alapba kerül.

Az érvelése teljesen logikus: ahelyett, hogy most elfolyna a pénz, egy értékpapírszámlán gyűlik, sőt, a hozamok által még gyarapszik is. Így, amikor eljön a felújítás ideje, nem hitelből kell majd megoldaniuk, hanem ott lesz a saját, összegyűjtött tőkéjük.

Zsófi barátnőméknél a gyerekek még kicsik, de ő már most a gimnáziumra és az egyetemre gondol:

Zsófi úgy döntött, hogy a havi pluszt Tartós Befektetési Számlán helyezi el és ott a számtalan elérhető értékpapír közül kiválasztja azokat, amelyek számára megfelelőek.

Ő kifejezetten hosszú távban, 10-15 évben gondolkodik. Úgy van vele, hogy ez a pénz most nem hiányzik a napi megélhetésből, de amikor a gyerekek kirepülnek, életmentő lesz. Ráadásul a TBSZ számlán elhelyezett megtakarítások hozama 5 év után adómentes.

Edit a legfiatalabb közülünk, mégis ő a legelőrelátóbb.

Bár még csak 35 éves, már most azon pörög, miből fog élni 70 évesen.

Nem pesszimista, csak realista: kiszámolta, és rájött, hogy az állami nyugdíja valószínűleg édeskevés lesz ahhoz az életszínvonalhoz, amit megszokott, és nem akarja majd fillérekből tengetni az öregkorát. Nem szeretne az a nagymama lenni, akinek a fiai adnak pénzt gyógyszerre, rezsire.

Ezért a többletbevétel egy részét nyugdíjcélú megtakarításba irányítja. Azt mondja, most még nem fáj neki ez az összeg, de a kamatos kamat csodákra képes 30 év alatt. Ráadásul erre még adójóváírást is igénybe vehet, szóval úgy érzi, duplán jól jár.

A barátnős körkérdés után rájöttem, hogy nincs egyetlen „tökéletes” megoldás, csak tudatos döntés van. A legrosszabb, amit tehetek, ha hagyom, hogy az infláció vagy a pillanatnyi vágyaim felemésszék ezt a lehetőséget.

Hogy én mit választok?

Még le kell ülnöm a férjemmel átbeszélni, de a terv már körvonalazódik. Egy biztos: nem fogom hagyni, hogy észrevétlenül elfolyjon a pluszpénz. Valószínűleg ötvözöm a lehetőségeket: a pénz egy részét automatikusan félreteszem vésztartaléknak, a másik feléből pedig elindítok valamilyen hosszú távú megtakarítást, mert a lakásfelújítás pár év múlva nálunk is aktuális lesz.

Lehet, hogy csábító lenne hónapról-hónapra azonnal elverni mindent, de a felelős döntés az, ha van egy tervünk. A havi pluszbevétel így nem fog észrevétlenül elfolyni a kezeink közül, hanem értünk dolgozik majd. És hidd el, ez a fajta kiszámíthatóság hatalmas terhet vehet le a te válladról is, mert csökkenti a családi pénzügyek körüli stresszt.

Szóval, ha te is most kaptad meg az első emelt összeget, ne hagyd csak úgy elillanni! Ülj le egy kávé mellé, számolj utána, és találd meg azt a célt, amiért neked is megéri félretenni. A jövőbeli éned nagyon hálás lesz érte!

Orosz Emese írása

A képek illusztrációk, forrás: Canva

Először is: a „pszichopata” kifejezés pszichológiai fogalom, és pontos diagnózist kizárólag képzett szakember állíthat fel.

Másodszor is, pszichopaták mindenütt előfordulhatnak, munkahelyen is, nők között is.

Amit viszont te is meg tudsz tenni, az az, hogy felismered a káros viselkedésmintákat, és úgy húzod meg a határaidat, úgy alakítod a kommunikációdat és a bizonyítékaidat, hogy ne lehessen könnyen csapdába csalni.

A társadalom és a mérőeszközök is sokszor inkább férfiakhoz társítják a „klasszikus” jeleket. nőknél a manipuláció és a kapcsolati agresszió lehet hangsúlyosabb.

Miért épp a munkahely a „játszóterük”?

A „vállalati pszichopátia” irodalma (különösen vezetői környezetben) régóta beszél arról, hogy a pszichopátiás vonásokkal bíró szereplők fokozhatják a munkahelyi bántalmazást, igazságtalan felügyeletet és mérgező légkört.

A felismerés jelei: mit figyelj a viselkedésben, beszédben, nonverbális jelzésekben?

A női pszichopátiáról szóló szakmai narratívák egyik visszatérő eleme, hogy a felsőbbrendűség érzése nem mindig harsány dicsekvés, inkább finom, rejtett leértékelés: szemtől szembe kedves, a hátad mögött „értékel”, rangsorol, minősít. Mézesmázos veled a kolléganőd, ugyanakkor fölényes is a viselkedése.

Tipikus minták:

1. „Én csak segíteni akarok…” – majd a „segítség” ára a kontroll.

2. Látszólag empátiát mutat, de odaszúr neked és verbálisan bánt („Pont téged sajnállak a legjobban… amúgy ezt kár volt így elrontani.”).

3. Úgy dicsér meg, hogy abban nincsen köszönet, mert az valójában minősítés: „Ügyes voltál, ahhoz képest, hogy”

4. Kapcsolati agressziót alkalmaz, vagyis pletykát, triangulációt vagyis háromszögelést, kiközösítést

Ilyen például a trianguláció: A-t B ellen hangolja, majd fordítva. „Én nem mondtam semmit, csak aggódom, hogy X mit gondol rólad.”

Megfigyelhető a munkahelyi történések átkeretezése is: például a pszichopata munkatárs a (gyakran általa gerjesztett) konfliktust úgy állítja be, mintha ő lenne a „józan, profi” fél, te pedig az „érzékeny, problémás”, aki megsértődik.

Jellemző a kiközösítés is, úgy, hogy ne legyen nyilvánvaló: „Nem hívtunk a meetre, nehogy túlterheljünk.”

Szívesen él a gázlángozás eszközével. Simán letagad vagy másképp állít be dolgokat annak érdekében, hogy a környezetét elbizonytalanítsa, és úgy állítsa be, mintha mások emlékeznének rosszul bizonyos dolgokra.

A gaslighting lényege, hogy a másik szisztematikusan megkérdőjelezi az észlelésedet, emlékezetedet, ítélőképességedet, és ettől egyre bizonytalanabb leszel. Munkahelyen ez sokszor konkrét taktikai elemekben jelenik meg: tagadás, felelősségáthárítás, „túlreagálod”, „nem így történt”, „félreérted”.

Jellegzetes mondatok:

„Ezt sose mondtam.” (miközben ott volt a megbeszélésen) „Te mindig, mindent túlreagálsz.” „Túlérzékeny vagy.” „Jaj, nem értetted, hogy csak vicceltem.” „Én csak tényeket mondok.” (valójában értékítéletet)

A mikroagresszió is annak a jele lehet a többivel együtt, hogy a kolléganőd pszichopata manipulátor: kis odaszúrásokat mond, félmondatokkal hiteltelenít („Te ezt nem érted, majd én…”), „vicceskedő” megszégyenítéssel él a közös meetingen, állandó „javítgatgat”, aíkkor is, ha nem hibáztál.

A beszédstílusának árulkodó mintái: „túl profi”, „túl sima”, mégis üres.

A munkahelyi pszichopátiás mintázatokról szóló összefoglalók gyakran említik a felszínes bájt, a manipulációt és a felelősség elhárítását (különösen „sikeres pszichopatáknál”).

A nonverbális jelek közül feltűnő a merev testtartás, a merev tekintet, a mozdulatlan fej beszélgetés közben és a kontrollált jelenlét.

A női pszichopatákra jellemzőek a szexuális határátlépés finom formái is.

Klinikai és bűnügyi vizsgálatok gyakran írják le, hogy bizonyos manipulatív stratégiák a másik fél megmentő szerepére építenek, illetve megjelenhet szexualizált kommunikáció is (finom utalások, testbeszéd, célzott figyelem). A munkahelyen ez lehet flört-szerű „ráhangolás”, aminek később zsarolási értéke lesz („te is partner voltál benne”).

A következő kommunikációs manipulációkra is figyelj:

1. „Te vagy az egyetlen, akiben megbízom” – majd információt szed ki, amit később ellened fordít.

2. „Nem akarok keverni, de…” – trianguláció és pletykaindítás.

3. „Csak vicceltem” – mikro-megalázás után felelősséglemosás.

4. „Ha ezt megteszed velem, én…” – érzelmi zsarolás, önsértéssel fenyegetés (ez önmagában nem pszichopátia, de munkahelyen mindig vörös zászló).

4. „Bizonyítsd, hogy mellettem vagy” – szabályszegésbe húzás, majd „beáldozás”.

Így kerüld el, hogy „kicsináljon”: működő stratégiák

1. Játékszabály: „ne adj muníciót”

2. Ne ossz meg vele bizalmas magáninfót, bizonytalanságot, konfliktust.

3. A „barátnős összekacsintás” gyakran adatgyűjtés.

4. Írásos nyomvonal: dokumentálj profin. Gaslighting és karaktergyilkosság ellen a legjobb ellenszer: tények.

5. Döntéseket, feladatokat, határidőket mindig írásban rögzíts („megerősítésként összefoglalom…”).

6. Konfliktusnál: dátum, idő, résztvevők, pontos idézetek.

7. Tanúk és transzparencia: kerüld a „kettesben intézzük el” helyzeteket

8. Kritikus egyeztetéseknél legyen harmadik fél, vagy legalább írásos összefoglaló.

9. Meeting után: rövid összefoglaló a csapatnak.

10. Kommunikációs stílus: „szürke szikla” (Gray Rock) munkahelyi verzióban

11. Rövid, udvarias, tényszerű válaszok.

12. Ne vigyél érzelmeket a vele való kommunikációba, mert akkor nincsen, amit szándékosan félreérthet.

13. Ha provokál: „Értem. A feladat X. A következő lépés Y.”

14. Határhúzás: nemet mondani magyarázkodás nélkül. A manipulatív kolléga a magyarázatodban talál kapaszkodót. „Most nem fér bele.” „Ezt a vezetőmmel egyeztetem.” „Ezt írásban küldd el.”

15. Ne szállj be a pletykába, és ne játszd a döntőbíró szerepét a konfliktusokban.

A trianguláció ellenszere:

„Ezt beszéld meg vele közvetlenül.”

„Én ebben nem foglalok állást, nincs elég információm.”

Amikor már nem elég az egyéni taktika, ha rendszeres a bántalmazás, a bizonyítékoddal menj a közvetlen felettsedhez vagy HR-hez, a munkahelyi eljárásrend szerint.

Ma van az a nap. Február 13., péntek. A naptár fekete báránya, amikor a babonásabbak inkább ki se kelnek az ágyból, a többiek meg legalább egy pillanatra elgondolkodnak, hogy ma talán mégis a lépcsőt választják a lift helyett. És hogy a para teljes legyen, idén ebből nem is egy, hanem mindjárt három jutott nekünk, a mai az első a sorban. De vajon a rettegés mögött áll-e több a kultúránknál, vagy csak az agyunk játszik velünk?

A klasszikus alapanyag két különálló, de önmagában is gyanús elemből áll össze: a péntekből és a 13-as számból.

A 12-es szám a teljesség, a rend szimbóluma – tizenkét hónap, tizenkét apostol, tizenkét zodiákus –, a 13-as pedig az, ami ezt a harmóniát megbontja, ami kilóg a sorból. Ehhez jönnek még az északi mitológiából átszivárgó motívumok, ahol a tizenharmadik, hívatlan vendég, Loki borítja fel az istenek vacsoráját. Mégis, ez a két elem csak viszonylag későn, a XIX. század végén, a XX. elején forrt össze egy önálló, marketingképes márkává, a „péntek 13” hírhedt napjává.

Persze van egy ennél sokkal jobban hangzó, filmvászonra kívánkozó eredettörténet is: a Templomos Lovagoké. A legenda szerint 1307. október 13-án, pénteken tartóztatták le és kezdték el szisztematikusan felszámolni a rendet Franciaországban, és az ő átkuk szülte a nap balszerencsés hírnevét. Ez a narratíva annyira erős, hogy máig tartja magát, csakhogy a történészek szerint legfeljebb egy utólagos, csinos magyarázat, amire kevés a bizonyíték. Helen Nicholson középkorkutató elég csípősen fogalmazott a templomosok körüli misztikumról:

A babonából egyébként már a XIX. században is viccet csináltak. New Yorkban egy „Thirteen Club” nevű társaság direkt gúnyt űzött a hiedelmekből: a Knickerbocker Cottage 13-as szobájában tartottak 13 fogásos vacsorákat, ahová egy létra alatt vonultak be, és egy „Morituri te salutamus” (Halálba menők köszöntenek) feliratú zászló alatt ettek.

De ha a történelem ingatag, miért érezzük mégis rosszul magunkat ezen a napon? A pszichológia szerint az agyunk van így bekötve. Jane Risen, a Chicagói Egyetem viselkedéskutatója szerint a babona érzete még azokat is eléri, akik amúgy nem hisznek benne. Ilyenkor ugyanis „a rossz kimenetel ugrik be és képzeljük el élénkebben”, és amit élénkebben képzelünk el, azt hajlamosak vagyunk valószínűbbnek is tartani. Stuart Vyse pszichológus ezt nevezi a péntek és a 13-as „kettős pszichés csapásának”. Thomas Gilovich, a Cornell Egyetem pszichológusa pedig a kulturális nyomásra mutat rá:

A feszültséget oldó apró rítusok, mint a „lekopogom”, még a szkeptikusoknál is működnek, nem mágikusan, hanem mert bizonyítottan csökkentik a szorongást.

És a számok? Tényleg több a baj ezen a napon? Egy sokat idézett, 1993-as brit orvosi tanulmány arra jutott, hogy bár péntek 13-án kevesebben ültek autóba, a közlekedési balesetekből származó kórházi felvételek száma mégis magasabb volt. Egy finn kutatás a nők esetében talált magasabb halálos baleseti kockázatot, de egy későbbi, részletesebb elemzés már nem tudta ezt megerősíteni.

A viselkedésünk megváltozása viszont pénzben is mérhető. Donald Dossey folklorista becslése szerint egy átlagos péntek 13-án 800-900 millió dollárnyi üzlet esik kútba az Egyesült Államokban, mert az emberek nem utaznak, nem kötnek üzletet, nem vásárolnak. Ez mai árfolyamon átszámolva nagyjából 255–287 milliárd forintnyi kiesést jelent. A cégek pedig reagálnak erre:

Az egész para ráadásul erősen kultúrafüggő. Spanyolországban és a mediterrán térség több országában nem a péntek, hanem a kedd 13. a rettegett nap, Olaszországban pedig a 17-es szám a mumus, mert a római XVII betűiből kirakható a VIXI szó, ami annyit tesz: „éltem”, vagyis „már halott vagyok”. Eközben a modern neopogány és boszorkányhagyományok egy része tudatosan újraértelmezte a napot, és éppen szerencsés, „istennőnapi” dátumként ünnepli, mondván a péntek a Vénusz/Freya napja, a 13 pedig a holdhónapok száma egy évben.

És ha már a naptárnál tartunk, egy kozmikus érdekesség is kapcsolódik a dátumhoz.

Mielőtt bárki elkezdene óvóhelyet ásni, a NASA szerint a találkozás teljesen biztonságos. „Ez egy izgalmas tudományos lehetőség, nem pedig olyasmi, amitől félni kellene” - mondta a NASA egyik szakértője.

Mit kezdjünk tehát ma? A statisztikák nem indokolnak pánikot, de egy kis extra óvatosság, főleg a volán mögött, sosem árt – már csak azért sem, mert mások feszültebbek lehetnek. Ha pedig szorongunk, egy ártalmatlan „lekopogom” rituálé többet segíthet, mint gondolnánk.

Van az a pont, amikor egy agyonhordott, foltos, szakadt farmerért valaki kifizet 412 ezer dollárt. Ez a pont novemberben jött el, amikor Kurt Cobain nadrágját elárverezték, és ezzel a Levi’s története megint szintet lépett: a bányászok melósruhájából végleg múzeumi tárgy lett. Pedig az egész egyáltalán nem így indult. Amikor 1853-ban a német bevándorló Levi Strauss megnyitotta a boltját San Franciscóban, még csak szárazárut forgalmazott. Húsz évvel később, 1873-ban viszont

– írja a The Fact Site. Ekkor még „waist overalls”-nak, vagyis derékoverallnak hívták, és a divathoz annyi köze volt, mint gumicsizmának az asztalhoz.

A legenda az 501-es modellel indult, aminek szabadalmi dátumát a márka azóta is „501 Day” néven ünnepli. A nadrág sikerének titka az apró, de zseniális részletekben rejlik, amik aztán szép lassan szabvánnyá váltak. 1922-ig például a farmereket nadrágtartóval hordták, de ekkor jött a Levi’s, és rárakta az övbújtatókat a nadrágra, lényegében kinyírva a nadrágtartós éra egy jó részét.

A hátsó zsebeken lévő, dupla íves varrás, az „arcuate”, nemcsak dísz, hanem a zseb bélését is a helyén tartja. A szegecsek eredetileg azért kerültek rá, hogy ne szakadjon szét a nadrág, ma már inkább csak jól néznek ki. Persze ez sem volt zökkenőmentes:

Hogy a konkurencia ne tudja egy az egyben másolni őket, 1936-ban a jobb hátsó zsebre odabiggyesztették az azóta is ikonikus piros címkét. És az a pici, ötödiknek csúfolt zseb? Az valójában órazseb volt, ahová a láncon lógó zsebórát lehetett becsúsztatni.

A márka annyira bízott a termék strapabíróságában, hogy 1928-ig „Two Horse Brand” néven futottak, a logójukon pedig két ló próbált – sikertelenül – szétszakítani egy nadrágot. A világhírnevet végül a második világháború hozta el, amikor a tengerentúlon állomásozó amerikai katonákon keresztül az egész világ megismerte a kék farmert. Ekkor

bár a klasszikus 501-es női verziójára egészen 1981-ig kellett várni.

A Levi’s mára annyira beépült a kultúrába, hogy a San Francisco 49ers stadionját is Levi’s Stadiumnak hívják, ahol a múlt hétvégén Bad Bunny zseniális félidős performanszával Super Bowlt, máskor Wrestlemaniát is rendeztek.

De a márka nemcsak a nevét adja, hanem aktívan alakítja is a jelent: 2018-ban Justin Timberlake-kel hoztak össze egy kollekciót, 2019-ben pedig a Google-lel fejlesztettek okosdzsekit, aminek a mandzsettáját simogatva lehetett vezérelni a telefont. A márka igazi kulturális súlyát mégis az aukciós árak mutatják a legélesebben: 2016-ban Albert Einstein barna bőrdzsekijéért 110 ezer fontot adtak, de eladták már Mark Hamill Star Wars-os és Heath Ledger Brokeback Mountain-ös farmerjét is több tízezer dollárért. De a csúcs a már említett Kurt Cobain-farmer volt, ami bizonyítja, hogy egy Levi’s ma már nemcsak egy nadrág, hanem egy darab történelem.