Kólával a rozsda ellen? Kiderül, hogy tényleg működik-e
A legjobb háztartásban és a kedvenc eszközeinkkel is előfordulhat, hogy felüti a fejét a rozsda. Így jártam én is az ősrégi habverőmmel, becsületes nevén kézi mixerem keverőkarjával, miután voltam olyan meggondolatlan, hogy bedobtam tisztulni a mosogatógépbe. A program lejárta végén a kajamaradék valóban eltűnt, de vele együtt a szépen csillogó eszközöm is, és cserébe itt hagyott maga helyett egy rozsdás vacakot. Persze, így nem lehet használni a konyhában, ezért feltúrtam a netet, segítséget kértem tapasztalt háziasszonyoktól, és több helyről is visszajött az az információ, hogy márpedig a kóla milyen csodás megoldás a problémámra.
Gondoltam, hiszi a piszi, nekem a saját szememmel kell látnom ezt az első hallásra hajmeresztő ötletet. Így történt, hogy belevágtam ebbe a tesztbe. Nem kis izgalommal és lelkesedéssel álltam neki a folyamatnak, és igyekeztem munkára bírni a picit hisztis fényképezőgépemet is, hogy ti is követhessétek az eseményeket ebben az összefoglaló cikkben.
Fájt a szívem a botmixerem keverőjéért, ezért úgy voltam vele, hogy jobb lesz előbb egy kevésbé szívemhez nőtt itthoni eszközön kezdeni a kísérletezést, és majd csak később beledobni a kólába az én kis kedvencemet. Úgy határoztam, hogy itt nem lesz könnyített pálya, tessék rendesen megdolgozni az elismerésért kis pofám, és egy ezer éves "beleette már magát a rozsda" feladatot kapott a kóla.
Találtam is egy igazán rozsdás spaklit a szerszámos ládában, ami meg is felelt az első számú kísérleti alanynak. Hogy lássátok, tényleg csúnyán rozsdás volt, a teszt elején lefotóztam mindkét oldalát, illetve megmutatom az ominózus tesztkiváló keverőt is. (Utóbbira semmi pénzért nem fókuszált volna jobban a gép, de a lényeg így is látszik...)
Nem kívánt különösebb előkészületeket a folyamat, már ha azt nem vesszük bonyodalomnak, hogy fel kellett forgatnom a házat, hogy milyen edénybe úsztassam a spaklit, mert olyan kellett, amibe pont belefér, de nem kell hozzá 8 liter üdítő, hogy ellepje, illetve tudom is nélkülözni az edényt a kívánt ideig. A választásom végül egy letört fülű tejforraló edénykére esett.
Nyakon öntöttem hát a célszerszámot kólával. Attól tartva, hogy szó éri a ház elejét, vagy azért hiúsul meg a tesztem, mert nem a tuti löttyöt használtam, az eredeti Coca Colával dolgoztam.
Miután a habzás elült és megbizonyosodtam róla, hogy nem csap belém a villám, amiért "étellel játszom", magára hagytam a spaklit, hogy mint egy kellemes pezsgőfürdőben kiáztathassa fáradt csontjait, rozsdáit. Már-már irigylésre méltó sorsa van, nem?
24 óra elteltével gondoltam, ránézek, hogy mi újság a kóla mélyén. Amikor megragadtam a nyelet, fejben lejátszódott bennem a Tom és Jerry azon részlete, amikor valami bűzös szmötyiben kevergetnek valamit kanállal, hogy aztán, amikor kihúzzák belőle, döbbenjenek rá, hogy feloldódott benne a kanál fele.
