KarantÉNkonyhám: egy kétgyerekes fotós édesanya segíteni szeretett volna a többi anyukának, hatalmas sikere lett
Egyre többen gondolják, vallják, jósolják, hogy a koronavírus-járvány megváltoztatja az életünket. És vannak, akiknek már most fordulatot hozott a bezártság, az új kihívás. Mit tehet a fotós, kétgyerekes édesanya, aki egyszer csak a négy fal között találja magát két kicsivel, és négy éhes szájjal?
Eszter – aki szeret sütni-főzni – szembesült azzal a gonddal, amivel sok más édesanya: Mi legyen ma a menü? Mit lehet az X-dik napon is újként kitalálni, elkészíteni, feltalálni? A közösségi médiában sok hasonló anyukát látott, így jött az ötlet, hogy segítsék egymást. És jött a KarantÉNkonyhám – ami pár nap alatt sikeres lett.
Az ötletgazda pedig így mesélt arról, hogy miért is szeret a sok vesződség ellenére is szívesen ügyködni a konyhában:
„Nagyapám mindig azt mondogatta Nagymamának: A másvilágon is megkereslek, mert senki nem főz olyan jól, mint te... Sokszor hallottam ezt a mondatot, és igaz, ami igaz, annyi íz, annyi szín és annyi szeretet volt mindenben amit főzött, hogy azóta is ezeket az ízeket keresem.
Bár viszonylag későn lett saját konyhám, a főzésnek teljes természetességgel álltam neki, és tavaly nővérem szájából elhangzott a legnagyobb dicséret: ’Olyan a halászleved, mint a Mamié!’
A karanténidőszak előtt egy egyszerű konyhát üzemeltettem, ahol bőven belefért, ha menet közben kellett hozzávalóért ugrani. Nem volt tervezés. Nem volt koncepció. Igaz, Férjem a munkahelyén, Kislányom az oviban evett, így inkább a hétvégi és az esti főzés kapott nagyobb hangsúlyt.
Aztán ránk szakadt ez a helyzet, és az addigi heti 3-4 főzésből, lett heti 7 ebéd, 7 vacsora, 7 reggeli négyünknek.
El kellett kezdenem tervezni. Heti menüt és bevásárló listát, és elkezdett kialakulni az én kis KarantÉNkonyhám.
A legnagyobb anyukás fórumokon - ahol régóta vagy épp a karantén miatt újonnan tag lettem - szinte minden nap jöttek a kérdések: ’Segítsetek, mit főzzek? Ki mit főz? Kisgyerek mellett hogyan és mit főztök?’
Ezek a kérdések vezettek a KarantÉNkonyhám csoport létrehozásához. Előbb persze közvéleménykutattam, és hatalmas volt az érdeklődés már az oldal létrehozása előtt, így belevágtam.
Olyan csoportot szerettem volna, ami tényleg segít, lehet, hogy csak egy recept fog tetszeni a heti listán, de azzal az egy recepttel is könnyebb lesz valaki hete. Itt nem lesznek gasztro-csodák, hiszen azok az anyukák, akik gyerek, home office, háztartás mellett főznek, egyre vágynak, hogy gyorsan, laktató és finom ételt tegyenek az asztalra.
Sokan kérdezik, hogy a két gyerek mellett ezt, hogy lehet minden nap menedzselni.
Nehezen. De vannak praktikáim már: pl. hogy az egyévesem 20 percig simán kergeti a robotporszívót a nővérével, vagy kellő idegek mellett 20 percig verik a szintetizátort, míg én főzök.
Hogy mit csinálok? Főzök, fotózom, receptet írok és megosztom. És szerencsés vagyok, hogy megtehetem.”
Eszter azt is elárulta, hogy a receptjei közül eddig a legnépszerűbb a gyökérkenyér, a tepsis mindent bele ebéd, és a kisfia első születésnapjára sütött gesztenye mousse torta, na meg a házi túrópötty volt.
A csoport pedig remek hangulatban működik. Eszternek pedig jól esik, hogy sokan drukkolnak neki, és megosztják a saját ötleteiket is.
Gyakran kap ilyen jellegű üzeneteket:
„Imádom a kulisszatitkokat!”
„Nagyon becsüllek és csodállak, hogy mire nincs Neked időd 2 pici gyermekkel?”
„Nem tudok főzni, 40 év alatt senkinek nem sikerült rávennie, hogy eltöltsek egy kis időt a konyhában. De most nagyon érik, mióta olvaslak, már elkezdtem lementeni magamnak a receptjeidet.”
„Olyan szépen és ízlésesen tálalod az egészet, hogy lassan engem is rá fogsz venni, hogy belevágjak... mármint a főzésbe.”
„Nagyon kedvcsináló és guszta amit csinálsz!”
„Többet nem hiszem, hogy agyalnom kell majd a 'mit főzzek' kérdésen.”
