ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Mi az a munkahelyi pszichoterror? – Járjuk körbe a mobbingot, mielőtt a munkahelyeden támadás érne!



7.

Felgyülemlett feszültségünket ha nem sikerül épp sírás formájában levezetni, akkor

önmagunk ellen fordulunk (pl. körömrágás, hajtépés…)

vagy a számunkra legfontosabb embereken vezetjük le vita, kiabálás formájában.

8.

Egyre gyakoribbak a betegállományok. Eleinte csak krónikus fáradtságra hivatkozva megtoldjuk 1-1 nappal a hétvégét, aztán visszatérőkké válnak a hasmenések, kiütések, hajhullás, influenza jellegű tünetek.

A lélek ilyen segélykiáltások formájában igyekszik teret és időt kérni,

ha képtelen megoldani a fennálló helyzetet.

Most komolyan! Terrortámadás?

Hiába próbáljuk elbagatellizálni, mégis az. Ugyanis a munkavállaló szempontjából ez akár az életben-maradásról is szólhat.

Olyan mértékű szorongás, lelki kimerültség, önértékelési zavarok léphetnek fel, ha tartósan mobbing áldozata lesz, amely pszichoszomatikus megbetegedésekhez is vezethetnek.

Extrém esetekben mentális problémák sorozatán keresztül az átélt stressz vagy idegi kimerültség hatására átmenetileg, vagy tartósan munkaképtelenné is válhat. Sokkal veszélyesebb, mint az elsőre hinnénk!

A formáiról

Ha egy munkahelyi csoporton belül jelentkezik a mobbing

és egy kollégát közösítenek ki, bántalmazzák, lelkileg terrorizálják a többiek, akkor a munkahelyi felettesnek haladéktalanul intézkednie kell. Fel kell vállalnia a konfrontációt, átszervezéssel, munkafolyamatok megosztásával, egyéb stratégiai döntésekkel, tréningekkel, személyes coaching foglalkozásokkal, mediációval tennie kell a fennálló helyzet feloldásqa érdekében. Amennyiben a helyzet tartósan nem változik, akkor a terrort alkalmazó személyt megrovásban is lehet részesíteni, majd elküldeni a cégtől, ugyanis munkajogilag nem felel meg annak a kitételnek, hogy együttműködő magatartást tanúsítson kollégáival szemben.

Fontos felismerni, hogy a kiközösített kolléga automatikusan körön kívülinek érzi magát, eleinte még talán próbál megfelelni, de miután megtapasztalja, hogy ha van rajta sapka, akkor az lesz a baj, ha nincs, akkor meg az… így egy idő után befordul. Elcsendesedik, kerüli a társaságot, szorong, szó szerint túlélésbe kerül.

A csoport dinamikáját tekintve mindig van az, aki elköveti a pszichoterrort és a többiek, akik legtöbbször csak hallgatólagosan egyetértenek, ha zavarja is őket, szóval vagy tettel nem állnak ki a bántalmazott mellett. Az a vezető, aki nem jól méri fel a helyzetet, a túl sok feladat, extrém terhelés és esetleges otthoni kihívások miatt nem kér HR segítséget, nem avatkozik bele a folyamatokba, nagyon nagy hibát követ el és talán nem is ismeri fel a szeme előtt játszódó egyre élesedő helyzetet.

Ha a vezető gyakorol pszichoterrort valamelyik alkalmazottja felé,

akkor kicsit nehezebb a helyzet. Sokszor az alkalmazottak nem kérdőjelezik meg azt, hogy felettesük jogszerűen viselkedik-e úgy, ahogy épp teszi a rombolást. Amikor fenyegetőzik, személyeskedik, gúnyolódik, zsarol vagy épp megalázza kollégáját akár négyszemközt, akár mások előtt, akkor jelentős túlkapást követ el. Igen, ez már a munkahelyi pszichoterror maga.

Az ilyen vezető sokszor beviszi munkahelyére az otthoni megoldatlan és kidolgozatlan érzéseit, a hirtelen jelentkező kampányjellegű feladatok, növekvő stresszhatások, hozzá nem értése, a feletteseitől, befektetőitől érkező nyomás miatt fél, hogy összeroppan,

talán nem kompetens, nem tud helytállni, túl nagy feladatot kapott képességeihez viszonyítva, így saját mentális zavarait egy “gyengébb” irányában igyekszik levezetni. Ahogy nő a hatalma, ahogy érzi a másik gyengülését, úgy csúszik bele a spirálba, úgy kezd visszaélni helyzetével és egy idő után kontrollálatlanul terrorizálja “kiszemeltjét”.

Nagyvárosi legenda lenne?

Dehogy! Bár rendszeresen tisztítom magam, én is járok coach-hoz, szupervízióra, igyekszem sok minden mással is foglalkozni, mégis a héten miután néhány nap leforgása alatt háromszor jött szembe ügyfeleimen keresztül a mobbing, azt vettem észre, hogy egyre karikásabb a szemem, szürke az arcom, lelapul a hajam. Átvettem az érzéseiket? Oh igen, valamilyen mértékben beengedtem az életembe ügyfeleim gondjait. Mivel nem az én dolgom, nem is oldhatom meg helyettük, de mai írásommal remélem, hogy segíthetek nekik (is) egy kicsit.

Amit tenni lehet, tenni kell

Ha a csoporton belül jelentkezik a mobbing és vezetők vagyunk,

akkor HALADÉKTALANUL bele kell avatkozni. HR szakembert is célszerű bevonni a folyamatba. Sok anyag fellelhető már a neten, ne legyünk készületlenek! Hozzá nem értésünkről árulkodik, ha nem mérjük fel reálisan a helyzetet és nem teszünk lépéseket. Nem dughatjuk homokba a fejünket.

Ha mi vagyunk az, akit a csoport terrorizál, mindenképp külső segítséget kell kérni.

Jelezni kell a vezetőnek, esetleg a HR szakemberrel személyes beszélgetést kell folytatni és a segítségét kérni. Közben pedig dolgozni kell a saját önérdek-érvényesítésünkön, ahogy annak is, akit a felettese terrorizál. Ha a vezető nem változtat a viselkedését és rendszeresen, egyre gyakoribbak lesznek az incidensek, akkor jelezi kell a vezető felettesének és HR szakember segítségét kell kérni.

Az önbizalmat sok irányból lehet építeni. Egyrészt a reális énkép segít, hogy egy asszertív kommunikációt tudjunk képviselni. Az önérdek-érvényesítő ember tisztában van értékeivel, képességeivel, azokkal a kompetenciákkal, amelyek miatt éppen ott dolgozik, ahol. A rábízott feladatokat maximálisan el tudja végezni, reálisan felismeri, hogy egy játszma részese lett. Minél határozottabbá válunk, annál inkább meglephetjük a terrorizálót a magabiztosságunkkal. Ha kedvesen, de határozottan kijelöljük határainkat, akkor egy idő után visszakozásra tudjuk a másikat késztetni.

Viselkedésünket, érzéseinket mi tudjuk kordában tartani. Ha a felemelt hangra viszont kiabálunk, ha a személyeskedésre sértődötten reagálunk, ha hazugságokba keveredünk a konfliktuskerülő magatartásunk miatt, akkor még inkább teret adunk annak, hogy elmérgesedjen a helyzet. Minél határozottabbak, minél nyugodtabbak vagyunk, minél inkább értjük és érezzük, hogy milyen játszma részesei vagyunk, annál inkább átvesszük az irányítást.

Ha nem kapunk külső segítséget, ha a cég vezetői, HR szakemberek nem veszik komolyan a fennálló helyzetet, akkor elérkezhetünk ahhoz a ponthoz, hogy sajnos fel kell mondanunk. Ha vannak bizonyítékaink, ha rendszeresen gyűjtjük az incidenseket (dátummal, konkrétummal, helyzet leírással), ha lesznek tanúink is, kapunk orvosi igazolásokat lebetegedéseink alkalmával, akkor akár bíróságtól is kérhetjük jogaink érvényesítését a felmentési idő vagy végkielégítés ügyében.

Egy biztos! Az önismeret mélyítése elengedhetetlen. Az áldozat-hibáztatás nem jó hozzáállás. Minél inkább tisztában leszünk belső értékeinkkel, annál inkább képesek leszünk önmagunkat megóvni. Nem megsértődünk, nem visszatámadunk, nem elszigetelődünk, nem harcolunk, nem emésztgetjük magunkat. Leginkább nem hagyjuk, hogy mint parazita, felfalja az életünket az elmérgesedő helyzet. Ha saját magunk védőügyvédjévé is tudunk válni, akkor olyan önérdek-érvényesítő fellépést tudunk tanúsítani, hogy egy idő után a mobbing előszele is kénytelen lesz elkerülni.

Ha tetszett, amit olvastál, keresd Hegedűs Erika írásait a Több van benned, mint gondolnád blogon vagy a Facebookon!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszeresére nőhet a skizofrénia kockázata a macskatartóknál egy új elemzés szerint
Egy 17 tanulmányt összegző ausztrál metaanalízis szerint a macskatartók körében kétszeres lehet a skizofrénia esélye. A kutatók a háttérben a macskák által terjesztett Toxoplasma parazitát sejtik.


Egy ausztrál kutatócsoport 17 korábbi tanulmányt összegző elemzése szerint a macskatartás a skizofréniával összefüggő rendellenességek nagyjából kétszeres kockázatával járhat együtt. Bár a statisztikai kapcsolat szignifikáns, a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez önmagában nem bizonyít ok-okozati összefüggést, és a vizsgált tanulmányok minősége is vegyes – írja a ScienceAlert.

A metaanalízis szerint a macskáknak kitett személyeknél tapasztalt emelkedett esély mögött számos, még nem tisztázott tényező állhat. A szerzők kiemelik, hogy az elemzésbe bevont vizsgálatok többsége úgynevezett eset-kontroll típusú volt, amely nem alkalmas az ok-okozati viszonyok feltárására.

„Azt a következtetést vontuk le, hogy a macskáknak kitett személyeknél körülbelül kétszeres eséllyel alakul ki skizofrénia” – írja az ausztrál kutatócsoport.

Egyes tanulmányok a macskaharapások és a pszichózisszerű élmények között találtak kapcsolatot, de a háttérben nem feltétlenül a régóta gyanúsított toxoplazma parazita áll. Elképzelhető, hogy más kórokozók is szerepet játszhatnak.

„Áttekintésünk alátámasztja a kapcsolatot a macskatartás és a skizofréniával összefüggő rendellenességek között” – fogalmaznak a szerzők, de azonnal hozzáteszik, hogy a végső szó kimondásához sokkal további kutatásokra van szükség.

A szakértők szerint elengedhetetlenek a nagy, reprezentatív mintákon alapuló, előre megtervezett vizsgálatok, amelyek pontosabban képesek kontrollálni a lehetséges zavaró tényezőket, mint például a családi kórtörténet vagy a szocioökonómiai státusz. Amíg ezek az eredmények nem állnak rendelkezésre, a legfontosabb a megfelelő higiéniai szabályok betartása, beleértve a rendszeres kézmosást a macskaalom tisztítása után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült végre, mi számít a legbiztonságosabb alkoholnak
Több mint 340 ezer főt vizsgált a kutatás, hogy megtalálja a legbiztonságosabb alkoholt. Nagyon nem mindegy tehát, hogy mivel koccintasz.


Egy pohár vörösbor a vacsorához: sokak számára ez a kép a megérdemelt pihenés, a kulturált gasztronómia és a mediterrán életérzés szinonimája. De vajon ez a rituálé egy szívbarát szokás, vagy csupán önámítás, amivel az alkoholfogyasztás kockázatait próbáljuk palástolni? A tudomány válasza bonyolultabb, mint gondolnánk.

Friss, több százezres adathalmazt elemző kutatások szerint a bor, mértékkel fogyasztva, valóban a legalacsonyabb kockázati profillal társul a szív- és érrendszeri halálozás szempontjából,

miközben a közegészségügyi üzenet továbbra is kőbe van vésve: nincs biztonságos alkoholszint.

A központi állítás, amely szerint a bor lehet a legbiztonságosabb alkoholfajta, egy nagyszabású, az idei kardiológiai világkongresszuson bemutatott elemzésen alapul. A UK Biobank több mint 340 ezer brit felnőtt adatait feldolgozó munka szerint a mérsékelten bort fogyasztók körében

körülbelül 21 százalékkal alacsonyabb a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás kockázata azokhoz képest, akik egyáltalán nem isznak.

Ezzel éles ellentétben a sört vagy égetett szeszes italokat előnyben részesítők körében már alacsony fogyasztás mellett is mintegy 9 százalékkal magasabb kockázatot mutattak ki – írja az American College of Cardiology. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek megfigyeléses adatok, amelyek összefüggést mutatnak, de nem feltétlenül jelentenek egyértelmű ok-okozati kapcsolatot. Zhangling Chen, a kutatás vezető szerzője szerint az eredményeik segítenek tisztázni a korábbi, gyakran ellentmondásos bizonyítékokat.

„Még az égetett szeszes italok, a sör vagy a cider alacsony vagy mérsékelt fogyasztása is magasabb halálozáshoz kapcsolódik, míg a bor alacsony vagy mérsékelt fogyasztása alacsonyabb kockázattal járhat”

– tette hozzá a professzor.

A számok mögött azonban ott rejlik a fogyasztás mintázata is. Egy másik, szintén a UK Biobank adataira épülő vizsgálat szerint az étkezéshez kötött, és a hét több napjára elosztott alkoholfogyasztás kedvezőbb kimenetelekkel járt, mint az étel nélkül, vagy ritkán, de akkor nagyobb mennyiségben történő ivás – áll a BMC Medicine tudományos folyóiratban.

De ha nem csak a mennyiség, hanem a „hogyan” és a „mit” is számít, mi különbözteti meg a borivókat másoktól? A különbségek egy része az életmódban keresendő.

A kutatók szerint a borfogyasztók általában jobb minőségű étrendet követnek és egészségesebb viselkedésmintákat mutatnak.

Maga a bor összetétele is szerepet játszhat: a vörösborban található polifenolok elméletileg támogathatják az erek egészségét, bár ez a hatás embereken egyértelműen nem bizonyított.

A száraz vörösbor emellett jellemzően kevesebb cukrot tartalmaz, mint sok hozzáadott sziruppal készült koktél. Míg a nemzetközi szabványok szerint egy száraz bor maradékcukor-tartalma alacsony, addig egyetlen cukros koktél is több tíz gramm hozzáadott cukrot rejthet.

Miközben egyes kutatások a mérsékelt borfogyasztás lehetséges előnyeit vizsgálják, a nagy nemzetközi egészségügyi szervezetek álláspontja sokkal szigorúbb.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyértelműen fogalmaz: a kockázat az első korty alkoholtól kezdődik, különösen a daganatos megbetegedések szempontjából. „Nem beszélhetünk úgynevezett biztonságos alkoholfogyasztási szintről. Nem számít, mennyit iszik az ember – az ivó egészségét érintő kockázat bármely alkoholtartalmú ital első cseppjével elkezdődik” – mondta Dr. Carina Ferreira-Borges az Egészségügyi Világszervezet közleményében.

Az Amerikai Szív Szövetség pragmatikusabb megközelítést alkalmaz:

aki nem iszik, az egészségügyi okokból ne is kezdjen el, aki pedig fogyaszt alkoholt, az tegye mértékkel, és egyeztessen orvosával az egyéni kockázatairól.

Iránymutatásuk szerint a mértékletesség nők esetében napi egy, férfiaknál napi legfeljebb két standard italt jelent, ami nagyjából 1,5 deciliter bornak, egy pohár sörnek, vagy 4 centiliter tömény italnak felel meg.

Bizonyos esetekben pedig még a mérték is túl sok. Várandósság alatt, bizonyos gyógyszerek szedése mellett, máj- vagy hasnyálmirigy-betegségben szenvedőknek, illetve szívritmuszavar-hajlam esetén a teljes absztinencia javasolt.

Összességében a jelenlegi bizonyítékok alapján a bor mértékletes fogyasztása a tömény italokhoz vagy a sörhöz képest valóban kedvezőbb szív- és érrendszeri kockázati profillal társulhat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bor „védőoltás” a szívnek, és nem ad általános felmentést az alkohol ismert egészségkockázatai alól. A döntést mindig három pillérre érdemes alapozni: az egyéni egészségi állapotra, a fogyasztás mennyiségére és mintázatára, valamint az ital típusára. A hosszú élet receptjében ugyanis a bor legfeljebb fűszer lehet – a fő hozzávalók továbbra is a mozgás, a kiegyensúlyozott étrend, a minőségi alvás és a stressz hatékony kezelése.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekkel tolódhat el a nyugdíj a Nők40-nél egy gyakori számítási hiba miatt
A Nők40 programnál a téves számítás miatt sok igénylést utasítanak el, és a tervezett nyugdíjazás akár évekkel is csúszhat.


Papíron megvan a 40 év, mégsem mehetsz nyugdíjba? A legtöbben itt csúsznak el: a Nők40 nem a teljes szolgálati időt, hanem a jóval szűkebb jogosultsági időt nézi – és ebből több, sokak által „biztosnak” hitt év egyszerűen kiesik.

A program megköveteli a 40 év jogosultsági időt, amin belül főszabály szerint legalább 32 évnek keresőtevékenységgel szerzett időnek kell lennie.

A legfontosabb tudnivaló, hogy a Nők40 esetében nem minden, szolgálati időnek minősülő időszak számít – írta szombaton a Meglepetés magazin. A fennmaradó, legfeljebb 8 év jellemzően gyermekneveléssel kapcsolatos ellátásokból jöhet össze.

A jogosultsági időből azonban kiesnek a tanulmányi évek, az álláskeresési járadék, a rehabilitációs és rokkantsági ellátás, a 18 év feletti hozzátartozó ápolásáért kapott díj, a passzív táppénz, valamint a nem gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadság is.

A probléma gyökere a szolgálati idő és a jogosultsági idő közötti különbség. Míg a nyugdíj összegének kiszámításánál a szolgálati idő a mérvadó, ami egy tágabb kategória, addig a Nők40-re való jogosultsághoz egy szigorúbb feltételekhez kötött időszakot, a jogosultsági időt kell összegyűjteni. Ezért fordulhat elő, hogy valakinek papíron már megvan a 40 éve, a valóságban mégsem teljesíti a feltételeket.

A leggyakoribb buktatót a tanulmányi évek jelentik: a középiskola, szakiskola vagy egyetem évei hiába számíthatnak bele más esetben a szolgálati időbe, a Nők40 szempontjából nem jogosítanak nyugdíjra. Ugyanez a helyzet a munkanélküli ellátásokkal, amelyek szintén nem visznek közelebb a 40 évhez.

Meglepő lehet, de a rehabilitációs és rokkantsági ellátás ideje sem vehető figyelembe, ahogy a 18 év feletti, tartósan beteg hozzátartozó gondozásáért kapott ápolási díj sem.

Szintén kiesik a számításból a passzív táppénz – vagyis amikor a biztosítási jogviszony már megszűnt, de még folyósítanak ellátást –,

és a nem gyermekgondozás miatt kivett fizetés nélküli szabadság is. Itt a szabályozás azt is kimondja, hogy az 1998. január 1-je előtti, nem gyermekgondozás vagy -ápolás miatti fizetés nélküli szabadság első 30 napja sem számít bele.

Aki biztosra akar menni, annak érdemes végigvennie az elmúlt évtizedeit: gyűjtse össze az összes munkaviszonyát, az ellátások és a munkahelyváltások közötti szünetek időszakát, majd a fenti lista alapján húzza ki azokat az éveket és hónapokat, amelyek nem számítanak bele a jogosultsági időbe.

A legbiztosabb módszer a hivatalos adategyeztetés kezdeményezése, ahol pontosan kiderül, mi hiányzik a 40 évhez.

Különösen azoknak érdemes újraszámolniuk, akiknek több munkahelyváltás között volt munkanélküli időszakuk, hosszabb ideig tanultak, egészségügyi ellátást kaptak, vagy 18 év feletti hozzátartozót ápoltak.

Egy rossz becslés komoly következményekkel járhat: az igény elutasítása és a tervezett nyugdíjazás elhalasztása.

Ha a számítások után kiderül, hogy csak pár hónap hiányzik, akkor egy reális menetrend felállításával elkerülhető a kellemetlen meglepetés az igényléskor.

Az idei politikai vitákban új lendületet kapott az ötlet, hogy a Nők40 mintájára a férfiaknak is járna a korábbi nyugdíjba vonulás. A javaslatot, amely május végén a Parlamentben is téma volt, azzal indokolják, hogy sok férfi nem éri meg a korhatárt. A kezdeményezés ugyanakkor komoly költségvetési kockázatokat vet fel: szakmai becslések szerint a kiterjesztés éves szinten több százmilliárdos többletkiadást okozhatna, ezért a támogatói gyakran gazdasági feltételekhez kötnék a bevezetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Forradalmi kínai találmány: mosószer nélkül is tiszták lesznek a ruháink
Kínai anyagtudósok olyan polimerbevonatot fejlesztettek, ami a textíliákra fújva öntisztulóvá teszi azokat. A „molekuláris vízpáncél” több mint 80 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét.


Mosás, mosószer nélkül? Kínai kutatók olyan, textíliára fújható bevonatot mutattak be, amely a szálak felszínén molekuláris vízpáncélt rendez, és egyetlen öblítéssel eltávolítja a foltok jó részét – a víz- és energiaigényt pedig több mint 80 százalékkal csökkentheti.

Az új eljárás lényege, hogy a kutatók váltakozó pozitív és negatív töltésű polimerek rétegeit fújják a textíliára, legyen az pamut, selyem vagy poliészter. A kialakuló felületen a kéntartalmú szulfonátcsoportok egy ultravékony, rendezett vízréteget vonzanak magukhoz és tartanak a helyükön. Ez a „molekuláris vízpáncélként” leírt réteg fizikai gátat képez a szövet és a szennyeződések között – írja a Live Science.

A kutatók szerint a fejlesztés alapjaiban változtatja meg a tisztításhoz való hozzáállást.

„Ahelyett, hogy mosószerre támaszkodnánk az erősen tapadó szennyeződések eltávolításához, a textil felületét módosítjuk úgy, hogy a foltok eleve ne tapadjanak meg erősen” – magyarázta a kutatás két szerzője.

A laboratóriumi teszteken a bevont anyagokról egyetlen vizes öblítéssel lejött a ketchup-, a chiliolaj- és a szójaszószfolt, a tisztítás hatékonysága pedig elérte vagy meg is haladta a hagyományos, mosószeres mosásét. A számítások szerint a módszer közel 82 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét, ráadásul a bevonat a mosás közben leváló mikroműanyag-részecskéket is csapdába ejti, megakadályozva, hogy a szennyvízbe jussanak.

A szakértők szerint a védőréteg megnehezíti, hogy az olajok, ételfoltok, izzadságmaradványok és mikroorganizmusok közvetlen, erős kapcsolatot alakítsanak ki a bevont szál felületével. A módszer hatása több mint száz mosási cikluson át megmaradt.

A háztartási mosásnak jelentős a környezeti lábnyoma a hatalmas vízfelhasználás, a mosószerekből származó vegyi anyagok és a szintetikus ruhákból kioldódó mikroműanyagok miatt.

Ez az elv eltér a korábbi „öntisztuló” szövetekétől, amelyek többnyire a vízlepergető, úgynevezett lótusz-hatásra épültek. Azok a szuperhidrofób bevonatok a vizet egyszerűen leperegtetik magukról, ahelyett hogy a tisztítási folyamatban hasznosítanák.

A kínai kutatócsoport szerint a bevonat előállítási költsége magasabb, mint a hagyományos textíliáké, de a víz-, energia- és mosószer-megtakarítás miatt ez a kiadás a mosószer árától függően akár 15 mosási ciklus alatt megtérülhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET: