hirdetés

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

Hogyan boldogul egy negyvenes nő a társkeresés útvesztőjében?

Az interjúalany tapasztalt társkereső, aki most szívesen megosztotta velünk mindazt, amit átélt az ismerkedésre fordított három év alatt. Appok, helyszínek, első randis témák, ghosting és a nagy Ő…mindent érintettünk a beszélgetés alatt.
Laskai Nelli, Negyven múltam... és élvezem blog, címkép: athree23 képe a Pixabay -en. - szmo.hu
2021. augusztus 04.


Link másolása

hirdetés
Azon embereket várjuk ide és az Instagramra, akik közelednek a negyven felé, vagy épp már elhagyták azt. Ahogy a Szex és New York-ban hallottuk: A negyven az új harminc. Bármit is jelentsen ez. Mármint a kor csak egy szám, a napunk meg olyan, amilyenné tesszük.

– Egy kommented kapcsán jutott tudomásomra, hogy Hontvári Szilviának nagy tapasztalata van társkeresésben. Hány évig voltál társkereső és milyen platformokon ismerkedtél?

– 2018.01.02-án regisztráltam fel életemben először társkeresőre, a Badoo nevű oldalra, és 2020.10.01-én volt az a randim, amiből a mostani kapcsolatom indult… a Tinderről. Körülbelül 20 társkereső oldalra regisztráltam fel az évek során, de a Badoo, a Randivonal és a Csajok és pasik lettek nálam a nyerők. Volt pl. Love.hu, Academic singles, Párom.hu, Vagyok neked, Elittárs, Egyedülálló szülők társkeresői… Majd legvégül, 2020 nyár végén benéztem a Tinderre, és szeptemberben ott találtunk egymásra a párommal.

A Randivonal volt a legszínvonalasabb nekem, a legtöbb randevúm is onnan volt. Számos oldal túl sokat vagy túl keveset adott. Értem ezen a kezelhetőséget például. De picit

társkeresés ürügyén regisztráltam például túracsoportba, fotós csoportokba is, mert ezek egyrészt a hobbijaim is, és való igaz, az érdeklődési kör mentén hamarabb találhatunk társat.

A társkeresési “metodikám” az volt, hogy miután elteltem a bőség zavarától, néha hétre, vagy hónapra is felfüggesztettem a keresgélést. Adtam esélyt élő ismerkedésre: túrák, programok barátnőkkel. De semmi nem volt, meg ugye a Covid helyzet is közbeszólt az élő ismerkedésbe. Bár voltak óvatos randijaim akkor is…

– Mit tapasztaltál, mi az online ismerkedés nehézsége?

hirdetés

– Magamból kiindulva kezdem: nem tudtam, hogy kit-mit akarok. Még válófélben voltam, összezavarodottan, 43 évesen, 3 gyerekkel. Egyet tudtam, szeretnék majd egy jó, hozzám mindenben passzoló társat. De időközben, ahogy gyászoltam-gyógyultam, változtam és ehhez rímelő férfiakba “botlottam”. Eleinte “rossz” emberekbe: bántalmazókba, mint az ex-em.

Tehát az elején csak kis lelki gyógyírt kerestem, de főleg beszélgetőpartnereket. Nehéz volt bizalmat szavazni vadidegeneknek, és sokan vissza is éltek vele. Sok volt a kamu fotó, az életkor letagadás.

Nehéz volt újra és újra leírni ki vagyok, mit keresek, miért vagyok itt. Nehéz volt a sok csalódás, és a sok sértés elviselése, pár fénykép alapján rábökni valakire. A húspiac érzete kicsit nyomasztó volt. Lassan szoktam hozzá, hogy egyfajta kíváncsiság legyen bennem, inkább játéknak fogjam fel, és elfogadjam, hogy nincs más út.

A legnehezebb talán az, hogy mivel nem élő kapcsolódással indul az ismerkedés, a felek bátrabbak, túl bátrak, és nagy csalódás, hogy a hang és egyéb érzetek híján ez tévútra visz. Előfordult, hogy hetekig írogattunk, ám élőben nem volt “szikra”, ezért hamar ráálltam arra, hogy mielőbb élőszó, telefon és találkozás.

– Mi az a három fontos dolog, amit megtanultál a társkeresési időszakodból?

A legfontosabb, amit megtanultam, hogy nem szabad túl korán belekezdeni a keresgélésbe. Válás, mély gyász alatt süt egy nőről, mégha erős, önálló is, hogy mentsetek meg, szeressetek. Ezt pedig nagyon sokan kihasználják.

A második, hogy minél jobban szeretem magam, bízom magamban, meghúzom a határaim, az egyedüllétet is jól megélem, annál minőségibb kapcsolódások születnek.

A harmadik pedig, hogy hittem-akartam-vágytam az új, a jó társra végig, és volt türelmem megvárni Őt. A csalódások-összeomlások ellenére is.

Tehát soha, semmit sem feladni, és addig is jól megélni mindent. Így, ha valaha újra magam maradnék, tudom, hogy kibírom, és mindig lesz remény.

– Mit tapasztalsz, mi az, amit a férfiak figyelnek egy nőn a társkeresés idején?

– A férfiak nagy része nem tudja mit akar, vagy csak szexet akar. Sajnos sok a link alak, aki valószínűsíthetően több vasat tart a tűzben, vagy a párja mellől írogat, ígérget. Akikkel végül randiztam is, ők azt keresték, amit én. Komoly társat, újrakezdést, testi-lelki-szellemi társat. Hosszú távra. Akikkel beszélgettem, ők azt mondták, hogy a külsőt nézik, értelemszerűen. A látott fényképek alapján, ha van vonzalom, írnak. Aztán a “beszélgetés” írogatás alatt már látszik a stílus. De ők is szorgalmazták a mielőbbi randit, az élőszót. Amit még megfigyeltem, hogy a férfiak az én korosztályomban 18-40-ig kerestek nőt.

A negyvenes nők a túl fiataloknak /18-25/ vagy a jóval idősebbeknek /60 +/ vonzó korosztály. Negyvenes nőként, anyaként kisebb az esély.

Hontvári Szilvia

– Te milyen preferenciák alapján választottad ki, hogy kivel érdemes személyesen is találkoznod?

– A “lécem”, mint már utaltam rá, folyamatosan emelkedett, azzal párhuzamosan, hogy erősödtem az önállóságomban, öntudatomban.

Olvastam sok cikket, arról, hogy érdemes listát írni a leendő társról. Hát én írtam! Mindenre kiterjedően is. Bővítgettem, és amikor a párommal három hónapja voltunk együtt, elolvastuk. 95 %-ban passzolt rá.

Persze tudtam, hogy kompromisszum is lesz. Mindenképp a közelben kerestem társat, különélő, de tartalmas dolgot egyelőre, mert nagyon szeretem a szabadságom. 25 évig volt egyetlen társam, most nőttem fel. Távkapcsolat van egyelőre.

A preferenciám volt az, hogy kortárs legyen – egyidősek vagyunk a párommal. És apuka legyen, nagy gyerkőccel, mint nekem. A hasonló egzisztencia nagyon fontos volt, és a hasonló érdeklődés. A humor főleg, és még kismillió dolog, például a borosta… A testmagasság is fontos volt, mert én 170 cm vagyok, így 180 cm alatt nem nagyon ismerkedtem – a párom 186 cm. A sportosság is számít, mert én is sportolok – a párom 25 évig jégkorongozott.

A társkeresés során 18-71 éves férfiak érdeklődtek utánam. A fiatalok imádják a MILF-eket, tapasztalatszerzés a céljuk. Sokan eltartatták volna magukat, az idősebbek meg el akartak tartani engem.

A találkozókra olyanokkal mentem el, akik az adott elképzelésemhez passzoltak. Sokszor úgy mentem randizni, hogy maga az ember érdekelt, de a képek alapján nem vonzott annyira, viszont az élő találkozástól vártam a végső “megerősítést”. Ahogy fentebb is említettem, élőben dől el minden.

– Szerinted mennyire igaz, hogy az emberek nagyon gyorsan akarnak eljutni a „sziától az ágyig”?

– Sokan már a Szia után a szexre tértek rá írásban. Sok jónak induló randin megjelent a szexre utalás, “véletlen” érintések, csók kierőszakolása, pedig “ráutaló magatartásom” nem volt, sőt nyíltan jeleztem korábban írásban, hogy első találkozás során nincs szex.

Nagyon jellemző a gyorsaság, sajnos. Elrontja a dolgokat a türelmetlenség, ezen férfias attitűd vagy kiéhezettség, vagy a mai világ mindentidenekemmost feelingje.

Nőtársaimmal arra jutottunk, mi nők rontottuk ezt el. Sokan könnyen-gyorsan adják magukat.

– Milyen témákat szoktak érinteni a párkeresők az első beszélgetésen?

– Imádtam! Volt ott minden. Vízihullaként előkerült ex-től kezdve bírósági tárgyalás szó szerinti idézésén át, számtalan érdekes témáig. Többnyire a profil adta az első témát. Az érdeklődési körök, sport, gyerekek. Nagyon sok érdekes embert, életutat ismertem meg. Sok férfinak van igénye lelki életre, keresik a jó beszélgetőtársat. Szerettek a munkájukról beszélni. Volt időszak, hogy annyival is beértem, hogy jókat leveleztünk olyannal, aki a hatalmas távolság miatt szóba se jöhetett. De hónapokig ráírtunk egymásra, úgy barátilag.

Akik abszolút bántóan, sértően írtak, azoknak eleinte válaszoltam jólnevelten, de aztán a töröl, majd a tilt gombot kellett alkalmaznom.

Túl sok volt az a férfi, aki nem is tudom, sérült, egyszerű, rosszindulatú. Például ilyen beköszönés is volt: “Mi a f.szt keresel itt 3 kölökkel?”

– Mennyire jellemző a ghosting? Találkoztál-e szó nélkül eltűnő pasival?

– Huh, rengeteggel!

Volt, aki beszélgetés közben tűnt el, profilt is törölt. Volt, akikkel már randit beszéltünk meg és másnapra eltűntek, és volt, aki a találkozóra sem jött el és nem is jelezte.

Sajnos ez gyakori jelenség. Eleinte fájt, majd rájöttem ők éretlen, sérült lelkek, és nem vettem magamra.

– Hogyan tudtad zárni, ha egy ismerkedés után a pasival mégsem akartál tovább haladni?

– Magabiztosan, határozottan, kedvesen.

Megmondtam azonnal az első találkozón, ha úgy éreztem. “Köszönöm, de nem ismerkednék tovább. Nem érzem azt, hogy te vagy akit keresek.” Vagy megírtam még aznap, ha ott még nem volt számomra egyértelmű. A válaszok: könyörgés, értetlenkedés, fenyegetés, zaklatás volt. Hála, hogy az utóbbi csak egyszer fordult elő.

Később elmentem 2, illetve 3 randiig, ha nem volt szikra az elsőn, de ezekben az esetekben később sem lett. Szóval elmondhatom: ha az a bizonyos szikra, wow érzés nincs elsőre, később sem lesz. Persze ez izgi és vékony jég, mert ahol részemről megvolt a szikra és elindult a kapcsolat, és lett belőle néhány hetes, pár hónapos sztori, akkor egy idő után a férfi kezdett kihátrálni. Rádöbbentett, hogy még mindig tanulnom kell magamról, hogy mit nem akarok, mert minden esetben eléggé engedtem a lécemből, és mindig én mondtam ki, hogy vége.

– Milyen tanácsot vagy útravalót adnál a társkereső nőnek vagy a társkereső férfinak az eredményesebb párra találása érdekében?

– Elég jól kell lenni önmagunkkal ehhez a társkeresősdihez, tudnunk kell, hogy kik vagyunk, mit érünk, kit-mit szeretnénk. De ez egy hosszú tanulási önismereti folyamat. Tudatossá váltam nagyon, sokat olvastam a témában. Természetesen minden eset más. Én a negyvenpluszos anyák szemével nézem, és egy 25 évig tartó hosszú kapcsolat után.

A “lécet” nem szabad alacsonyan tartani, túlzottan leengedni. A bárki, csak legyen valaki nem opció egy önmagát szerető embernek.

Jól kell mérni a leendő társat, reálisan látni őt, és mindig a tetteket nézni, nem a szavakat, ígéreteket. Sok türelem kell, hit és szerencse is talán. Tudni kell jól megélni az életet egyedülállóként is.

– És az utolsó kérdés, ami biztos sok olvasót foglalkoztat: megtaláltad-e azóta a Nagy ő-t?

– A nagy Ő megvan, igen. Azt érzem, megtaláltam a hozzám legjobban passzoló társat, aki a “kívánságlistámat” 95%-ban hozta. Minden szinten összhang van, és nagyon szeretnék erre már vigyázni. Ő is így érzi, kimondja, kimutatja. Mindent megbeszélünk. Lezárt múltak, az exekkel diplomatikus minimális kapcsolat a gyerekek miatt. Ő elfogadott engem 3 gyerkőccel. Ezen a téren volt a legnagyobb félelmem.

Igaz még csak távkapcsolat, heti rendszerességű találkozásokkal, sok programmal. Még ritkák a “szürke” hétköznapok. 10 hónapos az ismeretségünk, és nem sietünk sehova. Tartalmas így is, és igazán bíztató a jövő: együtt tervezzük.

A 40 múltam ...és élvezem blogon olyan interjúkat olvashatsz, amikből kiderül, hogy 40 év fölött sem áll meg az élet. SŐT! Akkor kezdődik igazán. Ha pedig szeretnéd te is megosztani a 40 feletti tapasztalataidat, kattints ide és jelentkezz!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

Mesés környezetben, egy hatalmas erdőben él egy magyar nő és német párja

Hét év alatt sokat dolgoztak, de olyan otthont alakítottak ki maguknak, amire vágytak. A folyton nyüzsgő Blanka rájött, hogy a borkóstolásnál jobb program a beszélgetés Gyuri kakassal.
Belicza Bea - szmo.hu
2021. szeptember 19.


Link másolása

hirdetés

Maja, a vörös cica sütetti magát a napon a talicskában, amikor az óvatosan megmozdul alatta. A macska kedveli, ha útnak indulnak. Éktelen dorombolásba kezd – tényleg túltolja kicsit – és úgy helyezkedik, mintha hintón utazna az erdő úrnőjeként. A zöldben kacskaringó úton két liba próbálja útját állni, hogy egy kis csípkedéssel helyretegyék a cica szerintük túlzott önbizalmát. Az egykerekű vasjárgány nem torpan meg, ezért jobbnak látják máskorra időzíteni tervüket. A furik meg sem áll a fát körülölelő padig. Ott tekereg egyet a vörös Maja, begyűjt egy kis simogatást a hintója vezetőjétől, Blankától, majd visszakucorodva a kocsiba jelzi, hogy folytathatják a felfedező utat.

Facebookon láttam Maját egy videóban az Atelier Ammerland – Élet a lápvidéken nevű csoportban.

3 másik cicával, öt tyúkkal, egy kakassal, egy magyar nővel és egy német férfivel él együtt a 8 ezer négyzetméteres erdőben.

A főszereplő mégsem ő, hanem Feldner Blanka, akinek élete 11 éve fordult a feje tetejére, pont úgy, ahogy maga sem remélte. 2010-ben a szerelem vitte egy észak-németországi faluba.

„Az interneten ismerkedtünk meg, de nem a Tinderen, eskü!” – avat be nevetve a részletekbe Blanka. Nyelvtanulós oldalon levelezgettek angolul. Aztán a személyes beszélgetést is ki akarták próbálni. A folyton nyüzsgő, magát olasz nőnek tituláló Blanka és a nyugodt, visszafogott, kedves, szorgalmas férfi egymásba szerettek.

Tatabányáról egy aprócska faluba költözni nagy változás volt, pláne, hogy az angollal sem tudott sokat kezdeni új otthonában, németül is meg kellett tanulni. Másfél év alatt sikerült eljutni a középfokig a nulláról. Apósának van egy kis nyomdai cége, a férje is ott dolgozik és Blanka is ott talált feladatot. Sok mindent csinált otthon, azokból mindig akad valami, ami segíti a mostani életét.

hirdetés

„Gazdasági informatika szakon diplomáztam. Voltam irodai asszisztens, dolgoztam HR-esként, sminkesként és aerobik oktatóként.”

Három éve éltek albérletben, amikor úgy döntöttek, jó lenne egy saját otthon. A hely az volt, ahol most élnek, csak 8 éve még nem így nézett ki.

Tölgyfából megszámlálhatatlan sok volt, a gaz, csalán mindent benőtt, utak sem voltak, épületből is csak roskadozó istálló, disznóól és gazdák egykori, erősen megviselt házrésze állt.

A tőzeges, süppedős talajért megőrültek. Blanka maga sem érti, hogy foghattak bele ebbe a munkába. „Én 800 négyzetméteren nőttem fel, és ott se kertészkedtem, ez pedig tízszer nagyobb hely.”

A hely a béke szigetének tűnt, csak egy kis szelidítést igényelt a pagony. A pár jellemi különbségeit tökéletesen kihasználták.

„Én azonnali eredményt akarok, ezért én gazolok, a férjemnek van türelme, ezért ő ültet. Együtt tanultunk meg kertészkedni, sőt erdészkedni.”

Így dolgoztak éveken át. Miközben hétköznap a vállalkozásban volt dolguk, csak a hétvégéken, esténként alakították az otthonukat. Minden nap erőt adott a friss levegő, a hatalmas fák, a folyó, az őzek, sünök és madarak látványa.

„Sokszor olyan fáradtak voltunk, azon veszekedtünk, ha távol voltunk a háztól, ki menjen vissza a metszőollóért vagy az ott felejtett vízért”

- idézi mosolyogva. Azt mondja, egy nagy munka után jöhetett a „jutifalat”, mondjuk vettek egy szép padot.

Nekik a nyaralás is itt volt, de ez nem panasz, szeretnek itt lenni. Hét év alatt olyan lett az otthonuk, ami az álmuk volt.

„Megérkeztünk oda, ahova mindig is vágytunk.”

Ezt egy éve érezte Blanka, az alapok megvannak, ma már csak a fenntartás, csinosítgatás a feladat, de az sem kevés. „Én szoktam magamnak mondogatni, ha van időm, mindegy, mit csinálok, csak csináljak valamit.”

Blanka kedvence most a táblák készítése.

„Ez egy másfél éves hobbi. Háromszázhetvenet készítettem eddig. Azt hiszem, kicsit elnémetesedtem, listát írtam, mikor, milyen feliratot, hova, kinek készítettem.”

Leginkább az otthonukban segítenek eligazodni a táblák, megmutatják, merre van a veteményes, merre laknak a tyúkok vagy milyen hosszú a séta a körúton.

Barátoknak is sokat készít, de nem ad el egyet sem.

„Szeretem, hogy olyan fát használok, ami már másra nem lenne jó, maximum tüzelőnek. Ne legyen túl megcsiszolva, előkészítve, én ilyen természetesen szeretem. Farmos stílusban írok. Jó érzés olvasgatni,

ezek köszöntenek, invitálnak, szebbé teszik a napot.”

A szomszédok elég messze vannak, minden oldalról van köztük egy mező, de errefelé nagyon összetartóak az emberek. Ha valakinek születésnapja van, akkor a szomszéd is családtagnak számít, neki is menni kell.

Blanka rajong a háziállataikért, pedig évekkel ezelőtt nem fűzött sok reményt a macskákhoz.

„Mondtam a férjemnek, hogy én kutyás vagyok, ne haragudjon, nem hinném, hogy megszeretem a cicákat. Pár hónap alatt függő lettem. Vissza kell fogni, hogy ne nekik rendezzem be a ház minden sarkát.”

A tyúkoknak az Elsőbbség a hölgyeknek felirattal és a keltető kedves függönyözésével kedveskedik a sok finom tojásért.

A két libája láthatóan nagyon élvezi az életet Blankáéknál. „Haláli pofák, üdvözölnek, követnek, dumálnak.” Van egy kis tavuk, nagy kedvenc a lubickolás. Itt épp kis hibával:

VIDEÓ: Libabukfenc

A napokban Gyuri kakassal beszélgetett Blanka, amikor összehasonlította mostani életét a korábbival.

„Jobban élvezem ezt, mint annak idején a borkóstolókat, vízitúrákat és mindenféle pörgést, forgást. A természet mindig más, itt csend van és harmónia.”

Amit korábban tanult, az sem veszett el: „A sminknél használt ecsetek, színek most a tábláknál köszönnek vissza. A gazdasági informatika szak a honlapkészítésben, a grafikai munkákban jön jól.”

A nyugodt életet veszélyeztető telefonokra, számítógépekre ő nem haragszik, szerinte azoknak is megvan a helyük. Nem felejti, milyen nagy segítség volt sokszor egy kis videó, ha nem tudtak valamit a kertben vagy egyebet akart tanulni, és ebben a nagy csöndben is sokszor szüksége van más emberekre is,

az internet egy kapocs mindenhová.

„A mi kis elszigetelt otthonunkból így tudok nyitni a világ felé, így találtam például egy magyar keramikust a közelben. Így tudok beszélni a családommal és így tudom megmutatni másoknak az életünket, amire büszke vagyok és szeretném bizonyítani, hogy van élet a városon kívül.”

Amikor az apósa születésnapja volt, akkor például nem rohantak a plázába ajándékot venni.

Egy tökből csináltak egy nagyon kedves kosarat: almás töklevest pirított tökmaggal és pitával, narancsos-tökös lekvárt, kelttésztás tökös kalácsot és csípős, almás-tökös chutneyt. Ez a legkedvesebb meglepetés.

„Imádunk itt élni, kiülni az állatokkal reggel a gyönyörű fényekben, nincs ennél nagyobb béke. Etetem a madarakat, ez az én koncertjegyem egész évre.”

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Atelier Ammerland (@atelier.ammerland) által megosztott bejegyzés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
ÉLET-STÍLUS

Így szexelnek a fiatal magyar nők: negyedük egyáltalán nem él nemi életet

Rendhagyó, reprezentatív kutatás készült a magyar nők szexuális szokásairól a JOY Magazin megbízásából. Lássuk a legmeghökkentőbb eredményeket!

Link másolása

hirdetés

Szeptember negyedike a szexuális egészség világnapja. Ennek alkalmából az egyik legnépszerűbb női magazin, a JOY reprezentatív kutatást készített a magyar nők nemi életéről, szexelési szokásaikról. A JOY Ország Szextesztje a 18-49 éves magyar nőket veszi górcső alá, tabuk nélkül. Kire, mi igaz az eredményekből?

A magyar nők közel negyede nem él nemi életet

A 18–49 év közötti nők közel negyede (20%) saját bevallása szerint egyáltalán nem él szexuális életet – derül ki a kutatásából. A többségnek (60%) azonban havi rendszerességgel van része testi örömökben, köztük azonos (16-16%) azoknak az aránya, akik havi 1-2 alkalommal szexelnek és azoknak, akik jóval többször, egy hónapban 10-12 alkalommal is megteszik ezt. A mindennap hancúrozók és az évente csak egyszer-kétszer lepedőakrobatázók tábora azonos méretű, 7-7 százalékban fordulnak elő a nagyon aktívak és a roppant keveset szexelők is.

Kutatások szerint azok a nők a legboldogabbak, akik heti 1-3 alkalommal élnek nemi életet, ebbe beletartozik az önmagukkal való játék is. Az ennél több szex nem növeli a boldogság érzetét, míg a kevesebb hosszú távon vezet csak egészségügyi vagy mentális problémákhoz. A szexet darabszámra mérni soha nem jó dolog, nagyon egyéni, hogy kinek mennyire van szüksége, lehetősége, a szex mennyisége nagyban függ az egyéni lehetőségektől, életkortól, körülményektől

– mondta az adatokat látva Rozs Erika szexuálpszichológus.

A harmincasok a legrendszeresebbek a szexben

Nem kell leírni az idősebbeket, ezt erősíti a JOY-kutatás eredménye is, amely szerint a mindennap szerelmeskedők között a 40–49-es korosztályból vannak a legtöbben (8%), négy százalékuknak pedig egyenesen naponta több együttlétben is van része. A legfiatalabbak között 7%, a harmincasok körében pedig mindössze 5% vallott arról, hogy a szex a mindennapok része. A felmérés tanulsága, hogy a 30-asok szexuális élete a legkiegyensúlyozottabb, 71%-uk havi rendszerességgel szexel, míg a fiatalabbaknak a 64%-áról, a negyveneseknek pedig csak a feléről mondható el mindez.

Idővel a heti 3-ból havi 1 lesz

Az azonban jól látszódik, hogy rendszeresség ide vagy oda, a kor előrehaladtával az intim összebújások száma bizony csökken.

hirdetés
Míg a huszonévesek többsége havi 10-12 alkalommal bújik ágyba párjával, addig a harmadik ikszüket taposók a havi 5-6 alkalmat preferálják, a negyvenesek pedig havi egy-két alkalommal szexelnek.

Ha a korosztályi bontást nézzük, akkor szembetűnő, hogy a harmincasok között vannak a legkevesebben azok is, akik egyáltalán nem élnek nemi életet, esetükben ez az arány 16%, míg a húszasoknak a 20%-a, a negyveneseknek pedig 24%-a él szexmentesen.

„A szex mennyisége nagyban összefügg az életenergiával, ami az élet teljes hossza alatt pulzál. Hol több, hol kevesebb az energia erre. Az, hogy a fiatalok többet szexelnek, nem biztos, hogy minden esetben minőségi szexet jelent, míg a kevesebb szex lehet, hogy jobb minőségű, ami hosszabb időre ad kielégültséget a nőnek” – mondta a szexuálpszichológus.

Árt a házasság a szexuális életnek?

A házasság nincs jó hatással a szexuális életre. A párkapcsolatban élők 10%-a naponta szexel, 86%-uk pedig havi rendszerességgel, ez a házasok esetében 5%-ra, illetve 72%-ra csökken.

Még beszédesebb az az adat, hogy míg a papír nélkül romantikázók negyede havi 10-12 alkalommal is szexel, addig a házaspárok többsége havi 1-4-szer teszi ezt meg.

Az adatokat elnézve úgy tűnik, hogy a házasság nemhogy megfelezi, hanem harmadára csökkenti a szexuális együttlétek számát.

„Nem állítanám, hogy a házasság nincs jó hatással a szexre. Inkább azt, hogy megváltozik a szex” – kommentálta Rozs Erika.

Csökken a spontán együttlétek száma, sokszor rutinná válnak az összebújások. A házasság biztonsága, az, hogy tudom, hogy a párom mellettem van, csökkenti azt a bizonytalanságot, ami a szex mozgatórugója lenne. A házasság egy bonyolult pszichodinamikai folyamat, ahol két ember a hétköznapokban egymásra reagál. Sokszor az önismeret hiánya, a fel nem dolgozott gyerekkori traumák blokkolják a házastársak intim fejlődési lehetőségét

– mondta a szakértő.

Hosszúra nyúlnak az erotikamentes szünetek

A JOY felmérésében rákérdeztek, hogy mi volt a fiatal magyar nők leghosszabb, szex nélkül töltött időszaka. A részt vevők 31%-a úgy nyilatkozott, hogy egy évnél több idő eltelt már felnőtt életében hancúr nélkül. Azonos arányban (18%) vannak azok, akik néhány hetet vagy maximum fél évet nélkülözték a szexet. Mindössze 11% mondta azt, hogy néhány nap volt a leghosszabb szexmentes időszaka.

A szex nélkül töltött idő nem biztos, hogy valóban szexuális öröm nélkül telik. Egyrészt létezik a maszturbálás, mint egy fontos szexuális örömeszköz. Másrészt szakítás után, a feldolgozási időszakban lehetnek olyan időszakok, amikor az embernek még magához sincsen kedve, de ahogy a trauma oldódik, úgy tér vissza a libidó is

– mondta a szakértő.

„A JOY Magazin számára mindig is fontos volt a nők támogatása testi-lelki önelfogadásuk terén, hiszen ha ezzel nincsenek rendben, az többek között a (leendő) párkapcsolatukra is rányomhatja a bélyegét. Az elhidegülés, vagy akár a szexualitás teljes hiánya fájóan aktuális probléma a magyar nők körében is, ezért is szerettünk volna a kutatással a mélyére ásni az aktuális hazai hálószoba-helyzetnek.

A szex és az ezzel kapcsolatos kérdések, tanácsok sosem volt tabutéma nálunk, és szeretnénk, ha olvasóink körében sem lennének kimondatlan vagy zavarbaejtő kérdések a témában.

A joy.hu/szex rovatban barátnők között, barátnői tanácsokkal találkozhatnak olvasóink, biztonságos és elfogadó közegben” – mondta el Alberti Petra, a JOY Magazin főszerkesztője.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

Te is folyton elfelejted mások nevét, miután bemutatkoztok? Íme 10 egyszerű trükk, amivel javíthatod a névmemóriádat

Azzal, hogy előre elnézést kérünk a rossz névmemóriánkért, azt is sugallhatjuk a másik félnek, hogy nem tartjuk fontosnak. Szakértők mondják el, hogyan javítsunk a névmemóriánkon.

Link másolása

hirdetés

Szinte mindannyiunkkal előfordul kisebb-nagyobb gyakorisággal, hogy hiába mutatkozik be nekünk valaki, akár kis idő eltelte után sem tudjuk felidézni, hogyan is hívták az illetőt. Ez aztán ördögi körbe is tud futni, (na meg számtalan kellemetlen helyzetet szülhet) amik könnyen arra késztethetik az embert, hogy saját praktikákat alakítson ki, amik aztán vagy segítenek, vagy nem.

Ha te is érintett vagy, jó hírünk van: a Guardian a témával valamilyen módon foglalkozó szakértőket kért meg, hogy mondják el, milyen trükkökkel javíthatunk a névmemóriánkon.

Higgyük el, hogy emlékezni fogunk

A neuro-lingvisztikus programozással foglalkozó Rebecca Lockwood szerint fontos, hogy már előre programozzuk be magunkban, hogy emlékezni fogunk az adott névre. "Régebben én is mindig azt mondtam, bocsánat, nagyon nehezen jegyzem meg a neveket - aztán rájöttem, hogy ezzel folyamatosan azt kommunikáltam magamnak, hogy nem is fog menni" - magyarázta.

Ráadásul szerinte azzal, hogy előre elnézést kérünk a rossz névmemóriánkért, azt is sugalljuk a másik félnek, hogy nem tartjuk fontosnak. "Mondd magadnak: "Nagyon jó vagyok abban, hogy megjegyezzem a neveket" - tanácsolta Lockwood.

Minél jobban alakul a megismerkedés, annál könnyebb lesz emlékezni

hirdetés

Általánosságban elmondható, hogy az, hogy milyen könnyen emlékszünk az emberekre, kapcsolatban áll azzal, mennyire kerülünk közös hullámhosszra. Keresd a közös pontokat, tedd komfortosabbá a beszélgetést akár a testbeszédeddel is, tanácsolta Lockwood. Már csupán a beszélgetés körüli pozitív energia miatt is könnyebben fogsz emlékezni a másik nevére!

Mondjuk ki a nevét a beszélgetés alatt

Lockwood szerint az is segít, ha a beszélgetés során kimondjuk a másik nevét. Vigyázni kell, mert könnyen túlzásba lehet esni, de ha odafigyelve, a beszélgetés jó pontjain mondjuk ki, akkor az nemcsak a memóriánkat, de magát a beszélgetést, a két ember közötti kapcsolatot is erősítheti.

Tegyünk fel olyan kérdéseket, amelyekre tényleg tudni akarjuk a választ

Mark Channon, az agyi teljesítőképességet segítő szakember egy olyan technikát tanít, amivel az agyunkat arra programozhatjuk, hogy odafigyeljen a beszélgetésre és a beszélgetőpartnerre. A trükk egyszerűen az: olyanokra kérdezzünk rá, amikre valóban tudni akarjuk a választ!

Ha az agy úgy gondolja, hogy valami fontos vagy érdekes, akkor magától figyelmet fog rá fordítani

- magyarázta.

Találjunk ki szójátékokat

A fiatal lányok mentorprogramjában trénerként résztvevő Fiona Dalziel trükkje, hogy akármikor új emberrel találkozik, megpróbál kapcsolatot keresni a nevük és a foglalkozásuk vagy valamilyen hozzájuk köthető dolog, tulajdonság között. Rímeket, szójátékokat, különböző történeteket is kreálhatunk, amik segítségével legközelebb könnyebben beugrik majd a név.

Képzeljük el

A neveknek a képi megjelenítése másmódon hozza működésbe a memóriánkat, mintha csupán csak kimondanánk azt. Mark Channon ezért azt tanácsolja, bármilyen kreatív módon képzeljük el az előttünk álló nevét, "ha az informatikában dolgozik, képzeld el, ahogy egy számítógépen gépel; ha két gyereke van, legyen előtted, ahogy fel-alá ugrálnak".

Helyezzük el a memóriapalotánkban

Egy fejlettebb technika, amit Channon tanít, az emlékezetpalota. Képzeljük el a megjegyezni kívánt nevet, alakítsuk képzeletünkben bármivé, amit könnyen megjegyzünk, majd helyezzük el a palotánk egy meghatározott helyére, ahova bármikor visszatérhetünk.

Channon szerint ezáltal könnyedén rendszerezhetjük, és bármikor visszakereshetjük az információkat, amikre szükségünk van.

Hozzunk létre gondolati szótárt

Channon 20 év alatt kifejlesztett egy saját, gondolati könyvtárat a nevek számára. "Idővel kialakul, mi micsoda: David mindig egy sztár, Michelle pedig rakéta. Furcsa, de kiválóan működik addig, amíg nem ismered eléggé az embereket" - magyarázta.

És végül: béküljünk meg a felejtéssel

Az agy prefrontális kéregállománya, amely a fókuszálásért, az érvelésért és a memóriáért felelős, nyomás alatt egyszerűen leáll. Ezért jut eszünkbe néha egy név vagy bármilyen kis dolog akkor, amikor egyáltalán nem számítunk rá. A memóriánk sokkal jobb, ha nyugodtak vagyunk. "Furcsán hangzik, de ha egyszer kibékülünk a felejtéssel, sokkal könnyebben tudunk emlékezni" - mondta Channon.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
ÉLET-STÍLUS

Kártyával fizetnénk, de nem mindig lehet - teszteltük, hol mi a magyarázat rá

Azért is meglepő olyan üzletekre, szolgáltatókra akadni 2021 szeptemberében, akik csak készpénzt fogadnak el, mert jogszabályi előírás van rá januártól, hogy biztosítani kell az elektronikus fizetés lehetőségét.
Szponzorált tartalom - szmo.hu
2021. szeptember 15.


Link másolása

hirdetés

Ugye te is futottál már bele olyan bosszantó helyzetbe, hogy valahol azért nem tudtál vásárolni, mert készpénz nem volt nálad, a bankkártyádat viszont nem tudtad használni? 2021 van, a világban és Magyarországon is több évtizede adott a lehetőség, hogy a boltokban, szórakozóhelyeken ne kelljen a zsebünkben kotorászva keresnünk a megfelelő összeget, és ne kelljen kínosan és halkan motyogva „sajnos nincsen”-nel felelni a rettegett „Nincs kisebb?” kérdésre.

Több éve már annak is, hogy a bankkártyás fizetésnél elérhető az érintéses, PIN-kód nélküli funkció, ami még kényelmesebbé teszi a fizetést. Ennek összeghatárát ráadásul a koronavírus miatt meg is emelték, igyekezve terelni az embereket a vírusveszélyesebb készpénzes fizetéstől a biztonságosabb bankkártyás felé.

Gyors, egyszerű, a vevők szeretik - mégsem elérhető mindenhol

Ha ennyi előnye és elenyészően kevés hátránya és veszélye van a kártyás vásárlásnak, értelemszerűen adódik a kérdés: vajon miért van a XXI. század harmadik évtizedében hazánkban nem kevés olyan bolt és szolgáltatásokat nyújtó hely (nem is feltétlenül a legkisebbek), ahol nem lehetséges bankkártyánkat használni a fizetés alkalmával.

Különösen aktuális a kérdés úgy, hogy 2021. január 1-től minden online pénztárgéppel rendelkező vállalkozásnak biztosítania kell az elektronikus fizetés lehetőségét vásárlói számára.

Hogy ez milyen helyekre vonatkozik, arra egyszerű a válasz: szinte mindenre, étteremtől a kisboltig, trafiktól a fodrászig, büfétől az elektronikai boltig.

Teszteltük, mire megyünk, ha csak bankkártya van nálunk

Megpróbáltunk utánajárni, hogy mennyire gyakori jelenség az, hogy valahol nem fogadnak el bankkártyát, és mi az oka annak, hogy kitartanak a csak készpénzes fizetés mellett. Elég volt egy nagyobb kört tennünk Budapest belső kerületeiben, és különféle üzleteket, szolgáltatókat találtunk, ahol hiába logobtattuk bankkártyánkat.

hirdetés

Egy forgalmas VIII. kerületi főutcán található, jól menő ún. barber shopban biztos klassz új frizura készülne, a szakálligazításról nem is beszélve - ha elfogadnák a bankkártyánkat. Az alkalmazottak kétféle választ is adnak, miért esélytelen itt kártyával próbálkoznunk: egyikük szerint itt nem éri meg bevezetni az elektronikus fizetést, míg másikuk – különösebb kifejtés nélkül – azt állítja: „sokkal könnyebben követhető” a készpénzes forgalom.

Nem messze innen, ugyanebben a kerületben egy kis étkezdében akarnánk pár finom falatot rendelni. De fizetés csak készpénzzel lehetséges.

A hely tulajdonosa úgy fogalmaz: „nem hajlandó” az állítólagos adminisztrációs és pénzügyi nehézségeket vállalni a kártyás fizetés érdekében. Ugyanakkor ő azt mondja, hallott egy módszerről, tudomása szerint legális is, így ő is tervezi a bevezetését.

Ennek lényege az, hogy aki nem szeretne, vagy nem tud készpénzzel fizetni a helyen, az a kérésre megadott számlaszámra utalhatja a fogyasztás összegét.

Ha már a kifőzdében nem jutottunk ételhez, megteszi egy péksütemény is. Tenné. Éhesek maradunk továbbra is, ha nem tudunk készpénzt előkaparni. Egy forgalmas aluljáró pékségében az eladónő a kártyás fizetésről csak annyit mond: amióta ő itt dolgozik, ez az opció sosem létezett, de ő maga még nem hallott arról, hogy kötelező lenne, ahogy arról sem, hogy bárkit megbüntettek volna a hiánya miatt.

Megkérdeztünk egy szakértőt, milyen megoldást választhatnak a kereskedők és szolgáltatók

„Már az elektronikus fizetés lehetőségét kötelezővé tevő jogszabályváltozás kihirdetésekor felkészültünk a kereskedők fokozott érdeklődésre és továbbra is több megoldást és gyors ügyintézést kínálunk azon kereskedőknek és szolgáltatóknak, akik még keresik a megfelelő módszert az elektronikus fizetés biztosítására. A választás előtt érdemes több ajánlatot is összehasonlítani, fontos például megvizsgálni azt is, hogy az adott pénzintézet mekkora piaci részesedéssel rendelkezik kártyakibocsátóként, illetve elfogadóként. Ha ugyanis a kibocsátó és az elfogadó megegyezik, a kereskedőnek nem kell kifizetnie bankközi díjat, ami jelentős megtakarítást jelenthet” – mondta Hideg Noémi, az OTP Bank Kártyaelfogadás Szolgáltatás és ATM menedzsment vezetője.

A 30 millió forint feletti éves árbevétellel rendelkező és cafeteria kártyát is elfogadó vállalkozásoknak az OTP Csoport a POS-terminál igénylését, míg az alacsonyabb forgalmú cégek számára a SimpleBusiness mobilalkalmazás használatát javasolja.

A tájékoztatás nem teljes körű és nem minősül ajánlattételnek, célja kizárólag a figyelem felkeltése. A fenti termékek és szolgáltatások részletes feltételeiről az ismert csatornákon keresztül tájékozódhatnak.

Az OTP Bank fenntartja annak jogát, hogy a tájékoztatásban szereplő termékek és szolgáltatások kondícióit módosítsa.

Maradva ezen a környéken, legalább a kultúrában szeretnénk bízni, hogy egy kulturális intézménybe betérve nem kell csalódnunk, ha az anyagiakat kártyával rendeznénk. Mint mondjuk a könyvtári tagsággal járó költségeket.

Az ország legnagyobb könyvtárhálózatának központi telephelyén a pénztárban ülő fiatalember szomorúan csak annyit jegyzett meg: nincs annyi beiratkozott olvasó és annyi feledékeny, pótdíjat fizető kölcsönző sem, hogy megérje átállni a kártyás rendszerre.

A könyvtárban egyébként így az a faramuci helyzet áll elő, hogy új tagként beiratkozási, vagy netán késedelmi díjat akarnánk befizetni, ám nincs nálunk készpénz, a legegyszerűbb megoldás, ha okostelefonunkon felmegyünk az intézmény honlapjára, és ott intézzük el pénzügyünket.

Vannak, akik felismerték, hogy a kártyás fizetési lehetőségnek a vevők is örülnek

Szerencsére ellenpéldák is akadnak. A tágabb értelemben vett belvárosban szúrópróba-szerűen több olyan kisboltot (turkálót, háztartási boltot, jótékonysági boltot illetve pékséget) is lehet találni, ahol az üzlet kis mérete ellenére minden további nélkül elővehetjük bankkártyánkat, ha fizetni akarunk. Az örömteli meglepettségre szinte mindenhol az volt a válasz: mivel kötelező a rendszer, mindenképpen a bevezetés mellett döntöttek. Egy helyen pedig azt mondták, olyan sokan - és évről évre egyre többen - akartak kártyával fizetni, hogy már több évvel azelőtt átálltak erre a módszerre, hogy törvényben kötelezték volna őket erre.

A cikk megjelenését az OTP Bank támogatta.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: