Már nálunk is megjelent a hikikomori, ami totál kiborítja a szülőket
Hikikomori – már nálunk is rettegett szó. Olyan fiatalokat jelent, akik nem járnak társaságba, alig mozdulnak ki a lakásból, szinte csak a szüleikkel kommunikálnak, és vagy nem dolgoznak, vagy teljes mértékben otthonról végezhető munkájuk van. Sokan közülük nemcsak egyedülállók, de nem is szexelnek.
A jelenség Japánból indult, jópár éve már lehetett erről olvasni, ám azóta kiderült, hogy más országokban, más földrészeken is megfigyelhető a hikikomori. Az olaszoknál most kezd elharapózni annyira, hogy egyre több cikk jelenik meg róla, és Magyarországon is élnek magukat a külvilágtól amennyire csak lehet, elzáró fiatalok.
Miért alakult ki a hikikomori? Először is, szó jelentése: elzárva lenni. Olyanokra mondják, akik gyakorlatilag bezárkóznak a lakásukban, legfeljebb néha boltba mennek el, és ezt az állapotot több mint fél évig fenntartják. Van, aki évekig nem mozdul ki. (Sokan keverik a hikikomorit az agorafóbiás pánikbetegséggel, pedig a kettő nem azonos, már csak azért sem, mert a hikikomori önként választott életmód,a pánikbetegség durva formái pedig alattomosan alakulnak ki, és testi tünetekkel, rohamokkal, komoly rosszullétekkel járnak.)
Japánban, ahol eszméletlenül magas a követelmény ahhoz, hogy valaki jó iskolákat végezhessen, így jó állást kapjon és sokat keressen a megfelelő életszínvonal fenntartásához, a fiatalok tömegesen lázadtak fel azzal, hogy elmenekültek a valóság, a felelősség, az elvárások, az erős társadalmi nyomás, a napi robot, a hajtás, maximalizmus elől.
Ahogyan a jóléti társadalmak kezdenek összeomlani, illetve ahogyan nő a szakadék itthon is az elvárások, vágyak és a valóság között, közben pedig ahogyan egyre nagyobb szerepet kap az online tér és a virtuális élet, úgy nő nálunk is az elzárkózó fiatalok száma. Az egyre növekvő iskolai terhelés, a felsőoktatásba való egyre nehezebb bejutási lehetőség, az elhelyezkedés nehézségei, a kiszámíthatatlan, instabil munkaerőpiac, a rugalmatlan foglalkoztatási modell mind mind a bezárkózás felé löki a fiatalokat.
„Saito egy 2002-es BBC dokumentumfilm bemutatását követően brit szülők sokaságától kapott segélykérő leveleket, melyek a japán kórképhez hasonló állapotban lévőnek írták le az angol családok fiatal tagjait. Amint azt Andy Furlong brit szociológus kiemeli, számos európai országban (így hazánkban is) terjedő gyakorlat, hogy a fiatalok tanulmányaik befejeztével „szünidőt” vesznek ki, és meghosszabbítják kényelmes, felelősségtől mentes életüket, mely jelenségre néhány műszó is született: „mama-hotel”, „bumeránggyerek” - írja a Mindennapi pszichológia.
A hikikomori jelenség terjedéséhez hozzájárul az is, hogy a szülők gyakran egyáltalán nem értik, mi zajlik a gyermekükben. Például azt, hogy miért nem hajtanak azokért a célokért, amikért ők. Miért nem teljesítik be szüleik vágyait. Nem tudnak velük megfelelően kommunikálni,mert már korábban is zavarokkal, konfliktusokkal terhelt volta kapcsolatuk, vagy nem kaptak a gyermekeik annak idején elég figyelmet. Még tovább ront a helyzeten, ha a szülő szégyelli a gyerekét emiatt, és az is, ha erőszakkal akarja kirángatni otthonról, illetve ha elmebetegnek titulálja.
