Miért is szeretnénk gyereket? Mikor állunk készen rá?
Miért is szeretnénk gyereket?
Ezt a kérdést sok ember felteheti magának, mielőtt gyerekvállalásra adja a fejét. Persze van olyan is, hogy váratlanul ér az áldás, mindenki hallott már szerelemgyerekekről. Sok ismerősöm úgy érzi, egyszerűen most jött el az idő, hogy babát tervezzenek párjával. Néha nehéz megmondani, mi is mozgat minket igazán, amikor a gyerekkérdésről van szó.
estebantroncosofoto0 képe a Pixabay -en.
Az embernek vannak alapvető érzelmi szükségletei, amelyhez jobb esetben talál egy adaptív eszközt, amellyel kielégülhet. Egy nőnek/férfinak is vannak szükségletei, illetve az evolúciós pszichológia szerint reproduktív stratégiája. Elképzelhető, hogy egy gyerek születése is ilyen igényeket elégít ki.
Egy csecsemő alapvetően függő viszonyban van a szüleitől, ami rendjén is van, de ha ezek a viszonyulások megmerevednek az anya érzelmi szükségletei mentén, az hatással lehet a gyerek személyiségfejlődésére.
Gondolok itt olyan anyákra, akik túlzottan gyerekeik szeretetéből építkeznek, vagy esetleg azokra az anyákra, akik túlkontrollálóak lesznek, illetve azokra, akik szélsőséges esetben csábítják gyerekeiket
A motiváció a gyerekvállalásnál egy összetett kérdés, biztosan
vannak hormonális és pszichés okai is, de végtére is az a lényeg, hogy egy boldog, felszabadult gyereket neveljünk, hogy ezáltal legyen több lehetősége felfedezni a világot a saját tempójában.
Nem is igazából az életkor számít itt, hanem a mentális érettség, önreflexiós (mentalizációs) képesség, és az elfogadás, amely persze valamennyire következménye az előző kettőnek.