BUDAPEST
A Rovatból

Ezért nem látod a Lánchíd oroszlánjainak a nyelvét

Budapest turistái a mai napig kötelező érdekességként hallanak Széchenyi hídjának oroszlánjairól, pontosabban azok nyelvének hiányáról. Csakhogy a nyelvük igazából nagyon is ott van a helyén.


Az (először) 1849-re elkészült Lánchíd fővárosunk egyik legfőbb jelképe. Története és a körülötte keringő legendák újra és újra elhangzanak nemcsak a budapesti idegenvezetők, de az általános iskolai tanárok szájából is. A legérdekesebb részlet persze az oroszlánok nyelve, és az emiatt öngyilkosságot elkövető Marschalkó János, aki a "hiányos" oroszlánszobrokat készítette. De mi az igazság?

Alaptények, amiket nem árt tudni

Budapest legrégebbi hídjának építését gróf Széchenyi István kezdeményezte, finanszírozását báró Sina György szervezte, hídvám-szedési jogért cserébe, amelyet végül "csak" 20 évig élvezhetett az eredetileg odaítélt 87 helyett. Ez az 1867-es kiegyezés miatt alakult így, amikor is a híd kikerült a Sina család birtokából.

Az építés 1839-től 10 éven át tartott;

a kész építményt Haynau avatta fel, akiről az 1848-49-es szabadságharc félelmetes osztrák hadvezéreként tanultunk az iskolában. A felavatás egyfajta megalázó gesztus volt a hidegvérű osztráktól, aki hat héttel azelőtt végeztette ki az aradi vértanúkat.

l

Hídépítés ágyúdörgés közben

A Lánchíd tervezője az angol William Tierney Clark, a kivitelezés irányítója pedig a skót származású Adam Clark volt. Ezért lett a híd és az Alagút közötti tér neve Clark Ádám tér. Az Alagút születése egyébként a híd megépítésének következménye volt: a Budát és Pestet összekötő építményt tulajdonképpen nem túl szerencsés helyre tervezték az akkori állapotok fényében, hiszen a Lánchíd gyakorlatilag a Várhegybe szaladt volna bele. Ezért volt szükség a hegy átfúrására.

A híd pillérei és a hídfalak 1847 júliusára készültek el.

1848. július 18-án az utolsó beemelendő elemet tartó csigasor vonólánca leszakadt, magával ragadva a munkahidat és a rajta álló embereket, köztük Széchenyi Istvánt.

epites

Ő és a munkások is sikeresen kiúsztak a partra, egy ember kivételével, aki életét vesztette. Az ezután következő négy hét arról szólt, hogy kiemeljék, majd helyére tegyék a vízbe zuhant hídláncszakaszt.

A szabadságharc idején az építkezés lelassult: hol az egyik, hol a másik hadviselő fél akarta a majdnem kész hidat átjárhatatlanná tenni, ezzel meghiúsítva az ellenség átvonulását.

1849-ben az osztrák hadseregnek sikerült elfoglalnia a budai várat, ezt követően pedig természetesen a híd felrobbantását kezdték tervezni, hogy a közelgő honvéd hadsereg ne tudjon átkelni rajta. Miután egy, a Várból lövő ágyú is eltalálta az építményt, a hídra helyezett négy mázsa lőpor is tönkretett nyolc kereszttartó szerkezetet. Ezen akció során a híd felrobbantásával megbízott Alnoch ezredes is meghalt.

robbantas

Kísérlet a Lánchíd felrobbantására 1849. május 21-én. Erni von Hüttenbrenner képe a Budapesti Történeti Múzeumban található meg.

A Lánchidat azonban a magyarok is meg akarták semmisíteni: a visszavonuló honvéd csapatok parancsnoka, Dembinszky tábornok a pályaszerkezet felégetését tervezte, hogy ezzel kvázi beszorítsa az osztrák megszállókat a Várba. Erről az elképzeléséről azonban Clark Ádámnak sikerült őt lebeszélnie.

Éljen a Lánchíd! Ja, nem.

A budapesti jelkép, amelyet ma oly nagy büszkeséggel mutogatunk az idelátogatóknak, amit gyönyörködve bámulunk a villamosról esti fényeiben, az 1849-es felavatásakor nem éppen fürdött ünnepi méltóságban. Képzelhetjük, milyen volt a hangulat az osztrák megszállás alatt, Haynau kegyetlen ceremóniamesterkedése közben. Nem is jöttek sokan az avatásra, a felsorakoztatott katonaságon kívül néhány utcai bámészkodó figyelte, ahogy megnyitják az akkor még teljesen oroszlánszobormentes építményt.

A művet megálmodó Széchenyi már az avatáskor sem volt jelen: a döblingi elmegyógyintézetben tartózkodott, ahol 1860-ban főbe lőtte magát. Soha nem kelt át a kész hídon.

l1

Azt, hogy Széchenyi István öngyilkos lett, többen megkérdőjelezik. A legtöbb történész elfogadja a tényt, hogy önkezével vetett véget életének, ám vannak, akik ezt a mai napig tévesnek vélik.

A grófot az elmegyógyintézet szobájában, székben ülve találták meg, a leírások szerint bal combján feküdt a fegyver, amellyel fejének bal oldalát lőtte el. A kételkedők nemcsak azt tartják gyanúsnak, hogy a pisztoly a combján maradt és nem esett le a földre, hanem azt is, hogy Széchenyi jobbkezes volt. Emellett, Koller Sándor nyugdíjas helytörténészt idézve: "a falon nem volt vér, csak agyvelő, ami azt bizonyítja, hogy már kivérzett, amikor fejbe lőtték."

A történész, aki könyvet is írt a gróf haláláról, így folytatta nyilatkozatát:

"Szerintem megnedvesített tollpárnát szorítottak a fejére, majd miután meghalt, rálőttek. A pisztoly madársöréttel volt megtöltve, de az nem végez akkora roncsolást, mint amilyen fejsérülése neki volt. Utólag, golyóval lőtték meg. Aztán nagyon gyanúsak a temetése körülményei. Hiába kérték a fiai Széchenyi szívét, nem adták ki nekik. Továbbá: nem a gyászjelentésben megjelölt időpontban, hanem előtte kellett eltemetni, mert így akarta a hatalom. Vajon miért? Naplójában az utolsó bejegyzés az, hogy nem tudom megmenteni magam. Kitől, mitől?"

Koller nézetét több ismert személyiség osztotta. Köztük van Eperjes Károly színművész is, aki ezért nem játszotta el a Széchenyi István életét feldolgozó filmben, a Hídemberben a gróf öngyilkosságát.

eperjes

Részlet A hídember című filmből. Bal szélen Széchenyi István szerepében Eperjes Károly

1849 novemberétől tehát megindulhatott a közlekedés a Lánchídon, s ezt követően viszonylag békés körülmények közt álldogállt a II. Világháborúig - igaz, 1913-15 között újjáépítették. A II. Világháborúban aztán ismét robbantás áldozatává vált (Budapest többi hídjával együtt). A függesztőrudak egymás után elszakadtak, először a híd pesti, majd a középső nyílása zuhant a Dunába.

vh

1947 tavaszán, igazi összefogással megszületett a Lánchíd Bizottság a híd újjáépítéséért. A cél szentségét jól bizonyította, hogy még külföldről is érkeztek adományok a roncsok kiemelésére és a nagyon apró módosításokkal újratervezett híd újbóli megépítésére.

Az újjáépített hidat a forgalomnak 1949. november 20-án, az eredeti híd avatásának századik évfordulóján adták át. Ezután még számtalan részleges megújítás és csinosítás következett, hogy a Lánchíd azt a formáját nyerje el, amelyet ma élvezhetünk.

De mi van az oroszlánokkal?

oroszlan

Köznyelv és oroszlánnyelv

A hídfőkre 1852-ben került fel a négy kőoroszlán, Marschalkó János díszítőelemei. A legenda szerint egy vargainas, Frick Jakab szúrta ki, hogy az állatok nyelve hiányzik, s a szobrász ezzel szembesülve a Dunába vetette magát a hídról.

Tóth Béla anekdotagyűjtő a Pesti Hírlap 1897. november 28-ai számára hivatkozva írta e sorokat:

"

Fölfedezése: hogy az oroszlánoknak nincsen nyelve, gyorsan terjedt el. Egész Pest erről beszélt, s Marschalkó János szobrász sok gúny és csúfolódás tárgya lett. Egy darabig csak tűrte, míg aztán egy este, mikor megint bosszantották, nagy haragosan azt mondja: ’No, hát fogadjunk ötszáz forintba, hogy mikor az oroszlán úgy tartja a száját, mint az én kőoroszlánjaim, nem is látszhatik a nyelve, mert mélyen lenn fekszik’. A fogadás megtörtént, és Marschalkó elvitte a barátait egy menazsériába, mely az István téren ütött tanyát, s ott aztán bebizonyította, hogy neki van igaza. Az ötszáz forintot a művész jótékony célra adta.

nyelv

Tóth szerint tehát öngyilkosságról szó sincs: a szobrász, akinek egyébként a Tudományos Akadémia, a pesti Vigadó vagy a Rudasfürdő épületének szobordíszeit is köszönhetjük, 58 évesen, békés körülmények közt hunyt el.

Az oroszlánok nyelve pedig nagyon is megvan, amit maga Marschalkó is kijelentett. Éppen csak nem tartotta szükségesnek úgy formálni a szobrokat, hogy azok látványosan mutogassák e testrészüket. De ha közel mész hozzájuk, bekukucskálsz a szájukba és alaposan megnézed, látni fogod őket.

"
Nem vagyok én hentes, hogy a füstre való nagy nyelveket lógassam ki a barmok szájából!

- mondta nevetve a lőcsei szobrász.

ori

És azt tudtad, hogy a nyelvtelen kőoroszlánok esete egy lopott sztori?

A huszadikszazad.hu-n olvasható Supka Géza írása:

"Kiderült, hogy - mint minden valamire való anekdota, - ez is vándortermészetű, s a régi Ausztriából jutott el hozzánk. Ott ugyanis Kulmban, a cseh érchegység lábánál fekvő egyik kis faluban, hatalmas emléket állítottak egy ütközet emlékére, amely 1813. augusztus 30-án itt zajlott le Napóleon hadserege és az egyesült osztrák, porosz és orosz haderők között, az utóbbiak diadalával. Az emlékoszlopot, amelyet a kulmi síkság közepén állítottak fel, egy Peter von Noblie nevű osztrák szobrász készítette (...).

A kulmi emlékművet 1837-ben leplezték le, s az egykorú kritikusok nyomban kifogásolták a talapzatán lévő négy oroszlán járását. Kiderült ugyanis, hogy ezek az állatok egészen természetellenesen járnak: egyszerre rakják előre a két jobb lábukat - az elülsőt és a hátsót, - aminek a valóságban az lenne a következménye, hogy ezek a kitűnő bestiák egyszerűen féloldalra dőlnének. A leleplezési ünnepen azonban egy gyerek az oroszlánoknak egyik-másik hibájára is rájött: ezeknek az állatoknak aztán csakugyan nincs nyelvük…

Az emlékmű őrzésével megbízott hadirokkantak 1837-től fogva mindmáig hűséggel és kitartással mesélik tehát, hogy Péter von Nobile úgy elkeseredett ezen a balfogásán, hogy bánatában elemésztette magát.

A tény persze itt is az, hogy Nobilének esze ágában sem volt öngyilkossá lenni, mert hiszen az emlékmű leleplezése után még tizenhét esztendeig élt és alkotott. Így azonban most legalább rábukkantunk a pesti legenda közvetlen forrására."

Ha tetszett a cikk, oszd meg!

Forrás: Urbanlegends, Múlt-kor, Wikipédia, Vaol, behir.hu, oszk.hu, Huszadik Század

Képek: wikipedia, wikimapia, urbanlegends


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


BUDAPEST
A Rovatból
Orbán Viktor első pesti lakásáról is hallhatsz az idei Budapest100-on
Elnökök és polgármesterek egykori lakhelyén jártunk, de rendőrségi fogda és tüdőgondozó is működött az idén megnyíló száz éves házakban.


Az első Budapest100-on több mint 10 évvel ezelőtt vettem részt. A Várnegyed egyik házát látogattam meg, ez volt az első alkalom, hogy megtapasztaltam, milyen érzés belépni egy százéves, addig zárt, csak a lakók által ismert világba. Éppen ezért külön öröm számomra, hogy a Budapest100 idén visszatér gyökereihez, és - 10 tematikus év után - ismét a százéves "szülinapos" házakat ünnepli.

Mi már bejutottunk 4 izgalmas múltú házba, ami benneteket is nyitott kapukkal vár a Budapest100 hétvégéjén május 9–10. között. Mutatjuk, mi vár rád, és eláruljuk azt is, melyik volt Orbán Viktor első budapesti lakása.

A Budapest100 program 2011-ben indult a Blinken OSA Archivum és a KÉK kezdeményezésére, eredetileg az éppen százéves házak ünnepeként.

Az I. világháború alatt és után az építkezések száma csökkent, ezért a fesztivál 2016-tól tematikus évekkel folytatódott, amikről mi is beszámoltunk. A Budapest100 az elmúlt években foglalkozott a zöldfelületek közösségformáló erejével, a későmodern építészet értékeivel, a főváros egyesítése kapcsán 150 éves épületekkel, a Rakparttal, és a Nagykörúttal is.

2026. május 9–10. között immár 16. alkalommal rendezik meg a Budapest100 nyitott házak fesztiválját, ahol idén 1916 és 1926 között épült lakóházakat és intézményeket ünnepli, köztük azokat a „szülinaposokat” is, amelyek az elmúlt években kimaradtak a programból.

Az első világháborút követő lakhatási válság enyhítése érdekében Budapest Székesfőváros lakásépítésekbe kezdett 1925-ben. Ennek eredményeként született meg 1926-ban a Vajda Péter utca 43. a-b impozáns, kislakásos bérháza a 8. kerületi Tisztviselőtelep és a Ganz-negyed határán.

Első lakói fővárosi tisztviselők voltak, a legfelső szinten kialakított műteremlakásokba pedig szobrászok, festők költöztek.

Az épület azzal is büszkélkedhet, hogy négy polgármester is lakott benne, illetve egy jelenleg is a lakója.

A ház önkéntese elmesélte azt is, hogy az épület a mai napig a környék egyik legmenőbb lakóhelyének számít, ahol az összetartó közösség annyira ragaszkodik a helyhez, hogy a lakások gyakran a lakók között, belső cserékkel találnak új gazdára.

Következő állomásunk a Mester utca 33–35. szám volt, amelyet a kislakásépítési program keretében Budapest Székesfőváros építtetett 1926-ban. A komfortos, többségében háromszobás lakások első bérlői tisztviselők és hivatalnokok voltak.

A házat Kismarty-Lechner Jenő tervezte, aki az eklektikus, historizáló épületbe több magyaros motívumot is beemelt: három lépcsőházában szép kovácsoltvas korlátok, liftház és belső udvar teszi karakteressé az épületet.

A ház helyén egykor a Strobentz vegyészeti és festészeti gyár festék- és víztartó medencéi álltak, valamint egy gőzgép, amely innen szivattyúzta a vizet a gyár számára.

Érdekesség, hogy az épület szuterénjének egy részében eredetileg tüdőgondozó működött, rendes váróval, vizsgálóval, laborral és röntgennel – mindez a 20-as évek közepén, amikor Budapesten kiemelkedően magas volt a tüdővészben elhunytak száma.

Voltak viták arról, bölcs dolog-e egy lakóházba beengedni tüdőbeteg embereket. A tüdőgondozó utcafronti bejáratai és az utcára kihelyezett köpőcsészék azonban úgy tűnik, megoldást jelentettek a problémára.

A ház önkéntese megosztotta velünk azt is, hogy

a 4. emelet 48. lakás volt Orbán Viktor első pesti lakása.

Következő helyszínünk a Régi posta utca 7–9. volt, amely 1923–1925 között épült Székely Béla építész tervei alapján. Az eredetileg iroda- és üzletházként funkcionáló épület félköríves kapunyílása egy nyitott belső udvarba vezet, ahol az utcafronton és a földszinten kialakított üzlethelyiségek kaptak helyet.

Ezekben a terekben ma is több nagy múltú vállalkozás működik, köztük a Gomb bolt, a Dán szűcs, valamint a Gallwitz pipa- és sétabotszaküzlet.

Az egykori harmincegynéhány négyzetméteres irodákat időközben lakásokká alakították, melyek megőrizték kis méretüket. A jó lokációval együtt ez is hozzájárul ahhoz, hogy a házban a lakások mintegy 90%-át rövid távra adják ki, így az épület gyakorlatilag egy „élő Airbnb-házként” működik, folyamatosan változó lakóforgalommal.

Sétánkat az Erzsébet téri Al Habtoor Hotelben zártuk, amely egykor az Adria Biztosító Társulat székházaként épült. A tervpályázatot Tőry Emil és Pogány Móric nyerte meg, az épület azonban az első világháború miatt csak öt évvel később, 1918-ra készülhetett el.

Az eredeti elképzelések szerint egy nagyméretű torony is került volna az épületre, ez azonban végül nem valósult meg. Az irodák mellett a földszinten elegáns üzletek működtek, köztük Kraszner Lajos divatszalonja.

A homlokzatot Ligeti Miklós biztosítással kapcsolatos allegorikus szobrai díszítették, például Szent Flórián alakjával, amely a tűzkár-biztosítást szimbolizálja. A második világháború pusztítása után ezeket azonos témájú alkotásokkal pótolták.

A második világháborút követően az épület évtizedekig a Budapesti Rendőr-főkapitányság használta. A földszinten kihallgatóhelyiségeket és fogdákat is kialakítottak.

Az épület az ezredfordulótól luxusszállodaként működik, ahol sok híresség megfordult. Budapesti látogatása során itt szállt meg ifj. George W. Bush is.

A legenda szerint azért esett a választás erre a szállodára, mert ha menekíteni kellett volna az elnököt, akkor az épület sík tetején egy helikopter is le tudott volna szállni.

A május 9–10-én megrendezett Nyitott Házak Hétvégéjének részletes programját a szervezők április 22-én teszik közzé a Budapest100 honlapján. A nyomtatott programfüzetet beszerezheted többek közt a Kortárs Építészeti Központban és a Blinken OSA Archivumban.

A Budapest100 minden programja ingyenes. A regisztrációköteles programokra április 23-tól tudsz jelentkezni, de a legtöbb program regisztráció nélkül látogatható, így bárki csatlakozhat a város legnagyobb születésnapi ünnepéhez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
BUDAPEST
A Rovatból
Eltűnnek a parkolóautomaták Budapestről, 25 százalékkal drágul a parkolás júliustól
A Fővárosi Közgyűlés döntése alapján július 1-től kivonják a forgalomból a parkolóautomatákat, a díjak pedig egységesen 25 százalékkal nőnek. A városvezetés a lépést a rendkívül magas üzemeltetési költségekkel indokolta, ami egyes kerületekben a bevétel 60-70 százalékát is elviszi.


Július 1-től új korszak kezdődik a budapesti parkolásban: a főváros leszereli az összes parkolóautomatát, ezzel párhuzamosan pedig 25 százalékkal megemeli a várakozási díjakat. Az autósoknak szinte teljesen át kell állniuk a digitális fizetésre, a készpénzes opció csak erősen korlátozott formában marad meg. A változás értelmében júliustól az A zónában 600 forint helyett 800 forintba kerül majd egy óra parkolás munkanapokon 8 és 22 óra között. A B zónában 450-ről 600 forintra emelkedik a díj este 8-ig, míg a C zónában 300-ról 400 forintra, a D zónában pedig 200-ról 300 forintra nő az óránkénti tarifa, mindkét zónában reggel 8 és délután 6 között. A fizetési zónákat jelző táblákat a jelenlegi 250 méter helyett sűrűbben, 75 méterenként helyezik majd ki. A parkolási díjat a különféle ismert mobiltelefonos applikációkon vagy SMS-ben lehet majd kiegyenlíteni. A BudapestGO parkolási funkciójának fejlesztése egyelőre csúszik.

Kiss Ambrus, a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója szerint a pályázatra a rendelkezésre álló keretösszeget jelentősen meghaladó ajánlatok érkeztek, így az egy későbbi fejlesztés része lesz.

Emiatt a korábban tervezett, BudapestGO-n keresztüli fizetéshez vagy BKK-bérlethez kötött 25 százalékos kedvezmény sem lesz elérhető az applikáció elkészültéig. A digitális fizetést némileg olcsóbbá teszi, hogy a kormány március 16-tól eltörölte a mobilparkolás kényelmi díját. A készpénzes fizetés lehetőségét a főváros csak szűkített formában tartaná fenn. A javaslat szerint a kerületi parkolásüzemeltetési irodákban lehetne utólag, 24 órán belül befizetni egy fix, háromórás díjat. Aki ezt a határidőt lekési, már pótdíjat kap. A javaslatot a Klímavédelmi, Közlekedési és Városfejlesztési Bizottság már támogatta, a végső szót a Fővárosi Közgyűlés mondja ki tavaszi ülésén. A városvezetés az automaták kiiktatását a kiugróan magas üzemeltetési költségekkel indokolta – írta a Népszava. Kiss Ambrus a fővároshoz beérkező kerületi beszámolók alapján arról beszélt, hogy a rendszer fenntartása abszurd összegeket emészt fel. „Akad olyan kerület, ahol évi bruttó 100 millióba kerül az üzemeltetés. A parkolóóra ugyanakkor jelentős, de nem egyedüli része a költségeknek. A parkolási kiadások kerületenként nézve átlagosan 60-70 százalékát viszik el a bevételnek” – mondta a főigazgató.

A reformcsomag korábbi vitáiban felmerült a hétvégi díjfizetés bevezetésének ötlete is, ezt a javaslatot azonban a közgyűlés végül nem szavazta meg.

A mostani változásokat további szigorítások követik: 2027. január 1-től megszűnik a zöld rendszámos autók ingyenes parkolása Budapesten.

Ugyanettől a naptól büntetőtarifát vezetnek be a nagy tömegű járművekre: a 2000 kilogrammnál nagyobb saját tömegű személyautóknak kétszeres parkolási díjat kell majd fizetniük.

A fővárosi rendelet minden kerületre kötelező érvényű, így hiába aggódik több önkormányzat a hatályos üzemeltetési szerződéseik felmondása miatt, a jogszabályváltozásra hivatkozva ezek lezárhatók. Tavaly 14 kerületben összesen 3331 parkolóautomata működött, ezek július 1-jétől nem üzemelhetnek tovább.

Via 444.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:


BUDAPEST
A Rovatból
Vitézy Dávid bemutatta a Pesti Fonódó terveit, a Nyugati téri felüljárót is elbontanák – Az ötletek máris hatalmas vitát kavartak
Vitézy Dávid bemutatta a Pesti Fonódó villamoshálózat első terveit, amelyek a Deák és a Lehel tér közötti szakaszt építenék át. A fejlesztés átszállásmentes kapcsolatot teremtene többek között Újpest, Angyalföld és a déli vonalak között.


Vitézy Dávid a közösségi oldalán arról írt, hogy elkészültek a Bajcsy-villamos, vagyis a Pesti Fonódó villamoshálózat első tervei. Bejegyzése szerint „hétfőn a szakbizottság elé visszük a Bajcsy-Zsilinszky úti villamosvonal, azaz a Pesti fonódó villamoshálózat koncepcionális terveit, hogy az engedélyezési tervek elkészítéséhez szükséges főbb döntések megszülessenek.”

Állítása szerint nagyon jó döntésnek bizonyult, hogy a Fővárosi Közgyűlés 2024 végén a javaslatukra úgy döntött, a befagyasztott uniós források ellenére saját pénzből megkezdik a tervezést. Úgy véli, „így viszont lehetséges, hogy az új kormány által visszaszerzett uniós pénzekből ez a fejlesztés meg is valósulhasson.”

Vitézy Dávid régóta hisz abban, hogy „forrásokat szerezni leginkább kész, azonnal megvalósítható tervekkel lehet; ennek hiányában legfeljebb elvi vitát lehet folytatni a pénzek elosztásáról, ami általában nem vezet sehova.”

Beszámolója szerint a BKK-nál és a tervezőknél gőzerővel zajlik a munka, és „mindezt sok év semmittevés után, alig néhány hónap alatt értük el”.

A Pesti Fonódó a Deák tér és a Lehel tér közötti hiányzó szakasz megépítésével valósulhat meg, amely szerinte „Angyalföld, Rákosrendező, Újpalota és Újpest térségéből is átszállásmentes belvárosi és budai kapcsolatokat biztosítana”.

Vitézy Dávid elmondása alapján: gyakorlatilag össze tudnának forrasztani egy egységes hálózatba „délről a 47-es és 49-es vonalat, valamint az új Műegyetem rakparti ágról érkező egyik vonalat, - északról a 12-es, a 14-es és a Szegedi úti felüljáró megépülte esetén Rákosrendezőn át az egyik Újpalota (69-es) felől érkező vonalat”.

Azt állítja, a változás hatása a Budai Fonódóéhoz lenne hasonló, ahol „minden vártnál többen használják az összekötött vonalakat, mióta nem sok átszállással lehet csak utazni Budán.” A modellezés szerint az új szakaszon 44-49 ezer napi utassal számolnak, és a fejlesztéssel naponta 2500 órát takarítanának meg a budapestieknek.

„Ez azt jelenti, hogy ez a beruházás kb. 90 évnyi várakozási időt spórol meg az utasoknak évente” – írta.

Vitézy Dávid azt is közölte, hogy Karácsony Gergellyel közösen a következőket javasolják a bizottságnak:

• „a Bajcsy-Zsilinszky úton a villamospálya körül zöldsáv is létesüljön, új fákkal, folytatva a Károly körút 13 évvel ezelőtti átalakítását, a kerékpárosok nem zavarják majd a gyalogosokat tovább a járdán, faltól falig megújul ez a fontos belvárosi főút,

• Nyugati téren tüntessük el a ronda és teljesen felesleges felüljárót, a buszvégállomás és a parkoló helyett zöld köztér létesül, a Váci úton a javaslatunk szerint a villamos szélső vezetésben halad majd a bevásárlóközpont mellett füves vágányon,

• a Lehel téren szűnjön meg az, hogy a templom egy aszfalttenger közepén áll, legyen valódi köztér a piac előtt a villamosvégállomás helyett.”

Bejegyzését azzal zárta, hogy rengeteg munka van még hátra, a látványtervek sem véglegesek, mert „számos részlet a továbbtervezés során kerül majd a helyére, most a koncepcionális irányokat fogjuk eldönteni a hétfői bizottsági ülésen, utána folytatódik a munka tovább”.

A politikus bejegyzéséhez máris rengeteg komment érkezett, és óriási vitát váltott ki. Többen kifogásolják, hogy így kevesebb autó tud majd közlekedni erre, ami szerintük még nagyobb dugót okozhat. Mások szerint felesleges a villamos, mert ezen a vonalon közlekedik a metró is. Ugyanakkor van aki üdvözli az ötletet, hogy több lesz a zöld felület és kényelmesebb lesz a gyalogosoknak, kerékpárosoknak a környék.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

BUDAPEST
A Rovatból
Fotók: tízezrek tekertek Budapest utcáin az I Bike Budapest felvonuláson
Szombaton újra bringások vették birtokba a főváros útjait az I Bike Budapest rendezvényen, ahol a résztvevők a kerékpározás népszerűsítéséért tekerték végig a várost. A szervezők szerint több tízezren csatlakoztak az idei felvonuláshoz.


Több mint húszezer kerékpáros részvételével rendezték meg szombaton az I bike Budapest felvonulást, amely ismét bebizonyította: a fővárosban egyre erősebb az igény a biztonságos, élhető és kerékpározható városi környezet iránt.

A tavaszias időben zajló eseményen családok, baráti társaságok, hétköznapi bringások és elkötelezett közlekedők együtt tekerték végig a főváros ikonikus útvonalát.

A mintegy 19 kilométeres felvonulás idejére Budapest több pontján is felszabadultabb, nyugodtabb és emberközelibb arcát mutatta meg.

Az I bike Budapest mára a városi kerékpározás egyik legfontosabb hazai ünnepévé vált. A több ezer résztvevővel azt üzenték: szeretnének egy olyan városban élni, ahol a kerékpározás biztonságos, kiszámítható és mindenki számára vonzó közlekedési lehetőség.

„Ez a nap minden évben megmutatja, hogy milyen lehetne Budapest, ha még több hely jutna a biztonságos közlekedésnek és a közösségi élményeknek. A kerékpározás az élhetőbb város kulcsa is”

– mondta Kürti Gábor, a Kerékpárosklub elnöke.

Az eseményen az I bike Mini keretében a legkisebbek is csatlakoztak az Oktogonnál, így a felvonulás valódi családi programmá vált.

A felvonulás csúcspontjaként idén is sor került a hagyományos bringaemelésre, ahol több ezer résztvevő emelte magasba kerékpárját, látványos és egyben szimbolikus módon jelezve a kerékpáros közlekedés iránti elköteleződését.

A szervezők hangsúlyozzák: a rendezvény célja nem csupán az ünneplés, hanem a figyelemfelhívás is. A kerékpáros közlekedés fejlesztése hozzájárul a városi dugók csökkentéséhez, a levegőminőség javításához és egy egészségesebb, élhetőbb Budapest kialakításához.

A Magyar Kerékpárosklub célja, hogy a jövőben még több ember számára váljon természetes választássá a kerékpározás a mindennapokban, ehhez pedig biztonságos infrastruktúrára és támogató közlekedési környezetre van szükség.

A közösségi tekerésről készült fotókat itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk