Ezermilliárdokat dobtunk ki 5 év alatt az ablakon a rossz lakásfelújításokkal
2. Nem tervezünk
Részben az előző ponttal is összefügg, de annál általánosabban érvényes, hogy a felújítók nagy része (76%) nem készít energetikai tervet a beruházás előtt, hanem a feje után megy – amit leginkább a szomszédok, ismerősök és a kivitelező szakember irányítanak. Akkor is, ha a szomszédban sem sikerült jól a felújítás, és akkor is, ha a kivitelező szakember feketén dolgozott, és csak a lehető legolcsóbban akarta megoldani a munkát. A jól megalapozott energetikai tervezés nélküli munkák esetében óriási a kockázata, hogy akár milliós összegeket dobunk ki az ablakon, ha nem szakszerűen, megfelelő alapanyagokkal és megfelelő sorrendben vagy megfelelően előkészítve készülnek el a munkák. Akinek kellett már visszabontania frissen kivitelezett „szakember” munkáját, mert a munkát folytató, következő szaki szerint az nem volt megcsinálva rendesen, az tudja, hogy ez mennyire tud fájni.
3. Messze a mélyfelújításoktól
Mélyfelújításnak hívjuk azt a komplex energetikai felújítást, amikor alapos tervezés után minden szükséges energiahatékonysági beruházást elvégzünk az ingatlanunkon, és ezzel az energiafogyasztásunk jelentősen lecsökken. Mivel legtöbbször nem áll rendelkezésre akkora pénzügyi keret, hogy egyszerre valósuljon meg a hőszigetelés, nyílászárócsere és fűtéskorszerűsítés, jó megoldás lehet, hogy egy energetikai terv mentén, előre kidolgozott, egymásra épülő lépésekben valósuljon meg az egyes elemek felújítása, végül így is egy rendkívül takarékos és komfortos otthont eredményezve. Ez azonban sajnos, úgy néz ki, hogy Magyarországon egyelőre tündérmese: az energetikai felújítások háromnegyede csak egy, vagy maximum két elemet érint. Ez pedig azért rossz hír, mert…
4. Messze az energiamegtakarítási potenciáloktól
Az ad-hoc, tervezés és gyakran energiahatékonysági szempontok nélküli, részleges felújítások következtében alig valósulnak meg minőségi mélyfelújítások Magyarországon. Pedig ez lenne az érdemi energiamegtakarítás záloga: csak 1-1 elem korszerűsítésekor az energiamegtakarítás minimális, sőt akár alig kimutatható.
Egy jól megtervezett mélyfelújítás esetében azonban 50-60%-os, extrém esetben akár 80%-os energiamegtakarítás is elérhető.
A lakossági felmérésből pedig sajnos az derült ki, hogy bár a felújítók 93%-a elégedett a beruházás eredményével, az okokat kérdezve a válaszadók kevesebb mint fele tartotta említésre méltónak azt, hogy alacsonyabbak lettek az energiaszámlák.
A fenti trendek már önmagukban elég ijesztők, ha a 2050-es klímasemlegességi célokra gondolunk. Az igazi tragédia azonban az, hogy minden egyes olyan épületfelújítás, ami nem használja ki a lehető legnagyobb energiamegtakarítási potenciált, az nem csak a magasabb rezsiszámlákat tartja fent lakójának a következő évtizedekre, de országos szinten is elesünk az energiamegtakarítási és kibocsátás-csökkentési lehetőségtől.
Ha egy nagyon öreg, régi ablakot nem egy korszerűre, hanem a legolcsóbbra cserélünk, vagy a falak hőszigetelésénél 20 centiméteres vastagságú helyett a 10 centiméteres anyagot választjuk, azzal lehet, hogy most egy kicsit spórolni tudunk, de szó szerint beépítettünk az otthonunkba egy rossz energiahatékonyságú technológiát. Ezzel pedig a következő 10-20 évben megint nem fogunk tudni érdemi energiamegtakarítást elérni.
Ez az ún. lock-in hatás, ami azt jelenti, hogy hosszú távon belakatoljuk – vagy néha szó szerint bebetonozzuk – magunkat egy kevésbé energiahatékony technikai megoldásba azzal, hogy a rövid távú szempontok vagy szimplán tudatlanságunk miatt szuboptimális (nem a lehető legjobb elérhető) megoldást választunk egy olyan beruházásnál, amihez legközelebb csak évtizedek múlva tervezünk hozzányúlni.
A fenti problémák hátterében igen gyakran a forráshiány áll: nem készül tervezés, mert inkább spórolnak a szakemberen; nincs garancia, mert inkább spórolnak a szerződéssel és az áfával; nincs mélyfelújítás, nincs potenciálok kihasználása, mert akut problémákra kell minél olcsóbb megoldást találni. Ebben azonban akár gyorsabb változás is bekövetkezhet, mint gondolnánk – ha a döntéshozók prioritásként tekintenek az energiahatékonyságra.
Soha nem látott lehetőségek nyíltak az utóbbi évek családpolitikájának hatására, különösen az otthonfelújítási támogatás bejelentését követően.
Pedig egy országos jelentőségű lehetőség előtt állunk: ha ezeket a pénzeket legalább részben energiahatékonyságra költenénk, nemcsak egészségesebb és komfortosabb lakásban élhetünk majd, de még az sem zárható ki, hogy az alacsonyabb rezsiköltségeknek köszönhetően hamarosan mégiscsak félre tudunk majd tenni annyit, ami a konyhaszekrényhez hiányzik. Arról nem is beszélve, hogy mindeközben hozzájárulunk a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz is, például igencsak örülni fogunk az egyre forróbb nyarakon a jól hőszigetelt és árnyékolt lakásunknak.
Vannak tehát elavult házaink, felújításra hajlandó embereink, és most már pályázható pénz is: innen már csak egy lépés lenne az, hogy a korszerűsítést tervezőket a jól megtervezett mélyfelújítások felé tereljük, illetve abban segítsük. Ebben kulcsszerepet játszana, ha a pályázatok egy részét dedikáltan energiahatékonysági céllal hirdetnék meg, vagy valamilyen prémiumot vagy bónuszt kaphatnának azok, akik a pályázatból megvalósított beruházás eredményeként energiamegtakarítást tudnak felmutatni.
Ez a mechanizmus egyébként régen működött a lakásfelújítási támogatások és a CSOK esetében is, tehát nem lenne példa nélküli hazánkban sem. Ennek híján egyelőre mi buzdítjuk a felújítani tervezőket: vágjanak bele jól megtervezett energiahatékonysági felújításba, mert megéri. Az eredmény egy egészségesebb, komfortosabb, jóval kevesebb energiát fogyasztó, alacsony rezsijű otthon.
A cikk a Magyar Energiahatékonysági Intézet Hazai Felújítási Hullám c. tanulmánya alapján készült, aminek az elkészítésében a szerző is részt vett.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
