ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Dalmadi Júlia: Az egészséges táplálkozás nem megfizethetetlen

A TEDxDanubia Countdown egyik előadója elmondta, melyek a legnagyobb kihívások a fenntartható élelmiszerellátásban, miért nem megoldható mindenütt a lokális élelmiszerbeszerzés, és miről fog beszélni szeptember 20-án, a Vígszínházban.


– Az egyik cikkében körülbelül így határozta meg magát: egy magyar, aki Olaszországban ír egy Németországban alapított blogra. Hogy jött ez így össze?

– 2012-ben költöztem Berlinbe egyetemi gyakorlatra. Elég hamar világossá vált, hogy nem csak a tervezett 8 hónapot fogom ott tölteni. 2017-ig több területen szereztem tapasztalatot a német fővárosban: Revenue manager-ként légitársaságoknál és hotelekben, termékmenedzserként egy hotel software cégnél. Majd emellett 2015-től szabadidőm nagy részét saját street food vállalkozásom (Pelmeni Slam) vezetésével töltöttem. 2017 nyarán jött el az a pont, ahol annak ellenére, hogy Berlin egy hihetetlenül sokszínű és soha nem alvó város, úgy éreztem kissé beszűkült a látóköröm és a dobozon, vagy inkább Brandenburg határain kívüli gondolkodáshoz új környezetre és inspirációkra van szükségem.

Ekkor olvastam a Food Innovation Program mesterképzésről, ami magában foglalt egy 60 napos Föld körüli kutatóutat.

A program a „design thinking” alapjaira épülve segített betekintést nyerni komplex élelmiszer rendszerünkbe, felismerni a fenntarthatatlanságait, és forradalmi innovációs példákkal fejleszteni a változást kereső mentalitásomat.

Ezen egyedülálló program dokumentálásának ötletével kerestem meg Fabio Ziemssen-t, az NX-Food akkori vezérigazgatóját, és írtam első vendégcikkemet a blogjukra.

– Ha az ember meghallja, hogy élelmiszer futurizmus, elsőre azt gondolhatja, hogy megint valami gasztrodivatról van szó. Mi ez, hogy került kapcsolatba vele?

– 2018-ig kétféle kapcsolatom volt az élelmiszerrendszerrel. Fogyasztóként és kézműves termelői szemszögből az ellátási lánc csak egy részét ismertem. A 12 hónapos program alatt az Institute for the Future "Változás magjai" (Seeds of Disruption) térképén keresztül értettem meg, milyen kontraproduktív, vagy inkább káros a mai élelmiszerek termelése, gyártása, és az, ahogyan a tányérunkra kerülnek. Az előbb említett kutatóút eredménye, hogy az elmúlt három évben több száz olyan inspiráló személlyel találkoztam, akik valamilyen formában dolgoznak a status quo megváltoztatásán, és egy fenntarthatóbb élelmiszerrendszer építésén.

Így az én szemszögemből az élelmiszer futurizmus nem egy trend, hanem egy mozgalom, melynek résztvevői hosszútávú globális érdekeinkért dolgoznak, saját közösségeikben.

– Élelmiszer fenntarthatóság: mekkora a baj?

– A helyzet súlyosságát jelzi, hogy ma már nem csak alulról jövő kezdeményezésekről beszélünk. Az ENSZ szeptemberi, élelmezési rendszerekkel foglalkozó csúcstalálkozója, és az év folyamán szervezett hozzá kapcsolódó független kerekasztal-beszélgetések célja, hogy az élelmezési rendszerek megközelítésén keresztül mind a 17 fenntartható fejlődési cél tekintetében előrelépést érjen el, kihasználva az élelmezési rendszereknek az olyan globális kihívásokhoz való kapcsolódását, mint az éhezés, az éghajlatváltozás, a szegénység és az egyenlőtlenség.

A csúcstalálkozó ráébreszt arra a tényre, hogy mindannyiunknak együtt kell működnünk annak érdekében, hogy átalakítsuk a világ élelmiszertermelésének, -fogyasztásának és -gondolkodásának módját. Ez a csúcstalálkozó mindenkinek szól, mindenhol. Ez egyúttal egy megoldásorientált rendezvény is, amely mindenkitől megköveteli, hogy tegyen lépéseket a világ élelmezési rendszereinek átalakítása érdekében.

– Az élelmiszer futurizmusnak van ezekre válasza az imént felsorolt kihívásokra?

– Nem is egy! Ahogy William Gibson írta: „A jövő már itt van… csak nem egyenlően oszlik el a világban.”

Fontos megértenünk, hogy az említett kihívások a világ minden részén léteznek. Sőt, megoldások is születnek nap mint nap, de ezek nem mindenki számára elérhetőek. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a megoldásokat nem lehet szimplán mindenhol ugyanúgy alkalmazni, hanem a körülményekhez kell alakítanunk őket.

Mit is értek ez alatt? Elég, ha csak az étel útját vizsgáljuk. Egyetértek azzal, hogy igyekeznünk kell hiperlokálisan beszerezni azt, amit megeszünk. Viszont vannak olyan helyek, ahol vagy nincs, vagy nem megfelelő minőségű a termőföld. Hong Kongban például több szabad terület érhető el épületek tetején, mint talajszinten, így hatékonyabb megoldás tetőteraszos termesztésbe kezdeni. Sivatagi körülmények között pedig indokoltabb lehet a napenergiával üzemeltetett talajtalan (hidro- vagy aquapónikus) vertikális termesztés.

Elengedhetetlen természetesen ezeknek a megoldásoknak, a meglévő tudásnak a megosztása, mindenki számára rendelkezésre bocsátása. Csak így, koopetitív módon tudunk fejlődni és egyáltalán jövőről beszélni.

Az információ elérhetővé tétele, és könnyen érthető kommunikálása a célja a legtöbb projektnek, amin az elmúlt években dolgoztam. Workshopjaim, előadásaim nem csak a szakmabelieknek, de az átlag fogyasztóknak is szólnak.

Food Shapers címmel publikálásra került kutatóutunk eredménye, amelyben 10 ország innovációi kerülnek bemutatásra négy témakörben: A fehérje jövője, Az élelmezés és vendéglátás jövője, Agroinnovációk az okos városokban, Skálázható fenntarthatóság és körkörös rendszerek.

Tavaly ősszel vezettem egy nem szokványos kutatást a táplálkozási egyenlőtlenségekről globálisan. Az eredmények a Nutrition Unpacked honlapon érhetőek el, és reményeink szerint a felsorolt meglévő és javasolt megoldásokkal nyílt forrású, mindenki számára elérhető platformként fog szolgálni új partneri együttműködések számára, a globális táplálkozási hiányosságok áthidalására.

– Az összes egészséges és természetkímélő élelmiszernek van egy közös problémája: ezek általában meglehetősen drágák, sokan nem engedhetik meg maguknak. Ön mit gondol erről?

– Ismerős az állítás, viszont több sebből is vérzik. Az alapvető probléma, hogy szörnyen leromlott az értékítélő képességünk az élelmiszerekkel kapcsolatban.

Inkább azt kellene megvizsgálnunk, hogyan lehet más (ezek szerint egészségtelen és környezetet nem kímélő) élelmiszer ennyire olcsó? Ha csak az előállításukhoz szükséges erőforrásokat vesszük számításba, már nem is jön ki a matek.

A nekünk és bolygónknak is egészséges élelmiszerekhez való hozzáférés nem csak az ártól függ. Sokan úgynevezett élelmiszer sivatagokban élnek, ahol limitált a tápláló ételek elérhetősége. Ezenkívül az élelmiszer-ismeretünk is sokat romlott az elmúlt időkben. Grammról grammra követünk recepteket, amikhez általában ugyanazokat a termékeket vásároljuk meg, majd dobjuk is ki, mert nem használjuk fel őket.

Szerintem nem az egészséges és fenntartható élelmiszerek a drágák, hanem azok, amik a szemetesünkben landolnak, mert azt hisszük, hogy nem ehetőek: a szépséghibás zöldségektől kezdve, a lejáratközeli termékeken át, az ismereteink hiányában kidobásra ítélt növényi részekig.

Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nincsenek olyan élelmiszerek, ahol a marketingért és a kommunikációért fizetünk. Hanem azt, hogy

a szezonális, változatos és teljes értékű étkezésnek nem feltétlenül kell megterhelnie a pénztárcánkat.

És az edukációnak ebben is óriási szerepe van.

– Meséljen kicsit a Future Food Institute-ról…

– A Future Food egy olyan inkluzív közösség és inspiráló platform, amely exponenciális pozitív változásokat indít el a globális élelmiszer rendszerben, a fenntarthatóságra épülő innováció, az éghajlat-tudatos oktatási programok, valamint a kölcsönös tudásátadás lehetőségei révén. A hálózat tagjai nyitott, társadalom- és bolygóközpontú innováció iránt elkötelezett emberek, vállalatok és intézmények.

Tevékenységeink három pillére a tudás, a közösség, valamint a kutatás & fejlesztés. Olyan területeken kutatunk és dolgozunk, ahol a legnagyobb innovációk és turbulens változások történnek. Tanulmányozzuk az embereket, a kultúrákat és azt, hogy hol történik innováció. Megvizsgáljuk a kapcsolatunkat a környezetünkkel, az élelmiszertermeléssel, az élelmiszer mindenki számára elérhetővé tételének koncepciójával. Folyamatosan bővülő adatbázist hoztunk létre a tér szereplőiről.

A Future Food elképzelése szerint az élelmiszer nemcsak összeköti az egyes embereket, hanem egyedülálló ereje van a Föld ökoszisztémáinak, és magának az emberiségnek a regenerálására.

Én 2018-ban diplomáztam az intézet mesterképzésén. Azóta több innovációs, illetve kutató projektben és tudatosságnövelő kampányban vettem részt. 2020 óta az alumni hálózat építéséért is felelek.

A klíma nem várhat!

Szeptember 20-án, a Vígszínházban rendezik meg a következő TEDxDanubia Countdown konferenciát, melynek fókuszában a megkerülhetetlen klímakérdés áll.

A TED Countdown egy globális kezdeményezés a klímaválság megoldásainak felkutatására, a mihamarabbi cselekvés ösztönzésére. Célja, hogy meggyőző válaszok szülessenek legégetőbb kérdéseinkre, és ezek megoldásához hidakat építsünk az esemény résztvevői, illetve üzleti-politikai vezetőink között.

Most arról kell döntenünk, hogy úgy akarunk-e majd a történelem lapjain szerepelni, mint az a generáció, amelyik tudta, hogy nagy a baj, de nem tett semmit vagy az, amelyik cselekedett.

Ha téged is érdekelnek a megoldások és tennél is a változásért, ott a helyed az őszi rendezvényen!

További információ ITT.

Jegyek ITT.

– A TEDx Danubia Countdown ismertetőjében említik a Food & Climate Shaper Boot Campeket. Erről mit lehet tudni?

– A Food and Climate Shaper Boot Camp újragondolta a tanulási ökoszisztémát. Az oktatás fogalmát egy együttműködésen és közös értékeken alapuló folyamattá alakította át, amelynek végső célja az emberiség jobbá tétele. A kezdeti offline program 2020-ban digitális formátumra váltott, hogy a világjárvány ellenére is folytatódhasson.

A Future Food Institute az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetével partnerkapcsolatban a körkörös és fenntartható agrár-élelmiszeripari rendszerekről szóló ismeretek átadását segíti elő azáltal, hogy Climate Shaper-eket képez, közösségeket köt össze és innovatív megoldásokat kínál az élelmiszerrendszer kihívásaira.

A digitális táborok gyakorlati tapasztalatokra épülnek, amelyeket mesterkurzusok, felfedező videók, nyílt beszélgetések, hackathonok és FAO e-learning kurzusok sorozata támogat. Olyan tudással, készségekkel és kompetenciákkal vértezik fel a jövő élelmezési rendszerének szakembereit, amely nemcsak a kapacitás növelését, hanem az erőforrások hatékonyabb felhasználását célozzák meg.

A programban a távolság, időzónák és az életkor nem jelentenek akadályt, a digitális eszközök a glokális közösség aktiválás eszközei

Eddig 5 offline és 4 online boot camp-re került sor 49 ország közel 200 résztvevőjével, akik különböző szakmai és kulturális háttérrel rendelkeztek. A tanulók több, mint 150 iparági szakértőtől, professzortól, kutatótól, FAO-tisztviselőtől tanultak élő beszélgetéseken, mentorálásokon és reflexiókon keresztül. Ezzel párhuzamosan a saját ökoszisztémájukkal is foglalkoztak a projektfeladatokon keresztül.

A program három különböző képzési „élményből” áll: inspiráció, aspiráció és cselekvés.

Az ökoszisztéma- és jóléti gondolkodáson alapuló fő tanulási utat négy témakör egészíti ki: Klímatudatos városok, mezőgazdaság, gasztronómia, és óceánok.

A tapasztalati tanulási platform lehetővé teszi a tanulók számára, hogy részt vegyenek egy nemzetközi műhelykörnyezetben, amely prototípusok készítéséből és csapatmunkán alapuló innovációs kihívásokból áll. A csapatok végső eredménye a Proof of Concept megoldások, amelyek meghatározott élelmezési rendszerrel kapcsolatos problémákra adnak választ, és amelyeket az ipar képviselői előtt mutatnak be, akik visszajelzést és lehetőséget biztosítanak az ötletek továbbfejlesztésére.

A digitális verzió nem egészen egy év után elnyerte a GoAbroad.com Innovációs díját a leginnovatívabb új program kategóriában.

A következő digitális program novemberben lesz, amire a honlapon keresztül már jelentkezhetnek is az érdeklődők.

 

– Júliusban került piacra Magyarországon az Ételmentő, ami nagyon izgalmasan hangzik…

– Az is! Az Ételmentő egy körkörös gazdasági modellen alapuló nagyobb, hosszútávú projekt első fázisa. Élelmiszeripari hulladékokat és melléktermékeket varázsolunk új fogyasztási cikkekké.

Az upcycled élelmiszerek - és így az Ételmentő termékek is - olyan alapanyagok felhasználásával készülnek, amelyek „hulladéknak” minősülnek: esztétikai okokból, vagy azért, mert csak részben szükségesek az élelmiszeripari vállalatok által gyártott termékekhez.

Első termékünk, a sörtörköly granola az utóbbi példa alapján készül. A sörtörköly a sörgyártás mellékterméke: az elnevezést az édes cefre leszűrése után visszamaradó gabonafélékre használják. A sörfőzdékben nincs rá szükség, de a megfelelő kezekben ropogós granolát lehet belőle készíteni. Emellett leőrölve lisztként is felhasználható, és tápláló száraztésztát, vagy bármilyen más pékárut lehet belőle készíteni.

Granoláink három ízben érhetőek el csomagolásmentes boltokban, és hamarosan egy ismert online szupermarket polcain. A fő alapanyagnak köszönhetően nemcsak rostban és fehérjében gazdag a termékünk, de a hasonló reggelizőpelyhekhez képest jóval kevesebb szénhidrátot tartalmaznak.

Az Ételmentő márkanév alatt egészséges és természetkímélő élelmiszerek kerülnek majd piacra. A termelési folyamataink optimalizálásával célunk hogy ezek a termékek mindenki számára elérhetőek legyenek. Jelenleg ehhez keresünk aktívan befektetőket.

Szívesen fogadjuk a fogyasztók visszajelzéseit is, melyeket figyelembe veszünk a termékfejlesztésnél. Illetve a vidéken élőkkel a közösségi oldalainkon tartjuk a kapcsolatot, addig, amíg az Ételmentő nem elérhető az egész ország területén.

– A TEDx Danubia Countdown előadásáról mit tudhatunk így előzetesen?

– Szeretném fogyasztói szemszögből is átláthatóvá tenni az élelmiszer rendszer komplexitását, bármennyire is ijesztőnek tűnjék. A megszokott gondolati minták lebontását ismerős étel-élményeken és könnyen megvalósítható ötleteken keresztül tervezem elérni.

Célom, hogy a közönség tagjai az ételekkel kapcsolatos mindennapi döntéseik fontosságának teljes tudatában, és tettre készen távozzanak a Vígszínházból szeptember 20-án.

Ételmentő granola fotó: Kónya András


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszeresére nőhet a skizofrénia kockázata a macskatartóknál egy új elemzés szerint
Egy 17 tanulmányt összegző ausztrál metaanalízis szerint a macskatartók körében kétszeres lehet a skizofrénia esélye. A kutatók a háttérben a macskák által terjesztett Toxoplasma parazitát sejtik.


Egy ausztrál kutatócsoport 17 korábbi tanulmányt összegző elemzése szerint a macskatartás a skizofréniával összefüggő rendellenességek nagyjából kétszeres kockázatával járhat együtt. Bár a statisztikai kapcsolat szignifikáns, a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez önmagában nem bizonyít ok-okozati összefüggést, és a vizsgált tanulmányok minősége is vegyes – írja a ScienceAlert.

A metaanalízis szerint a macskáknak kitett személyeknél tapasztalt emelkedett esély mögött számos, még nem tisztázott tényező állhat. A szerzők kiemelik, hogy az elemzésbe bevont vizsgálatok többsége úgynevezett eset-kontroll típusú volt, amely nem alkalmas az ok-okozati viszonyok feltárására.

„Azt a következtetést vontuk le, hogy a macskáknak kitett személyeknél körülbelül kétszeres eséllyel alakul ki skizofrénia” – írja az ausztrál kutatócsoport.

Egyes tanulmányok a macskaharapások és a pszichózisszerű élmények között találtak kapcsolatot, de a háttérben nem feltétlenül a régóta gyanúsított toxoplazma parazita áll. Elképzelhető, hogy más kórokozók is szerepet játszhatnak.

„Áttekintésünk alátámasztja a kapcsolatot a macskatartás és a skizofréniával összefüggő rendellenességek között” – fogalmaznak a szerzők, de azonnal hozzáteszik, hogy a végső szó kimondásához sokkal további kutatásokra van szükség.

A szakértők szerint elengedhetetlenek a nagy, reprezentatív mintákon alapuló, előre megtervezett vizsgálatok, amelyek pontosabban képesek kontrollálni a lehetséges zavaró tényezőket, mint például a családi kórtörténet vagy a szocioökonómiai státusz. Amíg ezek az eredmények nem állnak rendelkezésre, a legfontosabb a megfelelő higiéniai szabályok betartása, beleértve a rendszeres kézmosást a macskaalom tisztítása után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült végre, mi számít a legbiztonságosabb alkoholnak
Több mint 340 ezer főt vizsgált a kutatás, hogy megtalálja a legbiztonságosabb alkoholt. Nagyon nem mindegy tehát, hogy mivel koccintasz.


Egy pohár vörösbor a vacsorához: sokak számára ez a kép a megérdemelt pihenés, a kulturált gasztronómia és a mediterrán életérzés szinonimája. De vajon ez a rituálé egy szívbarát szokás, vagy csupán önámítás, amivel az alkoholfogyasztás kockázatait próbáljuk palástolni? A tudomány válasza bonyolultabb, mint gondolnánk.

Friss, több százezres adathalmazt elemző kutatások szerint a bor, mértékkel fogyasztva, valóban a legalacsonyabb kockázati profillal társul a szív- és érrendszeri halálozás szempontjából,

miközben a közegészségügyi üzenet továbbra is kőbe van vésve: nincs biztonságos alkoholszint.

A központi állítás, amely szerint a bor lehet a legbiztonságosabb alkoholfajta, egy nagyszabású, az idei kardiológiai világkongresszuson bemutatott elemzésen alapul. A UK Biobank több mint 340 ezer brit felnőtt adatait feldolgozó munka szerint a mérsékelten bort fogyasztók körében

körülbelül 21 százalékkal alacsonyabb a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás kockázata azokhoz képest, akik egyáltalán nem isznak.

Ezzel éles ellentétben a sört vagy égetett szeszes italokat előnyben részesítők körében már alacsony fogyasztás mellett is mintegy 9 százalékkal magasabb kockázatot mutattak ki – írja az American College of Cardiology. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek megfigyeléses adatok, amelyek összefüggést mutatnak, de nem feltétlenül jelentenek egyértelmű ok-okozati kapcsolatot. Zhangling Chen, a kutatás vezető szerzője szerint az eredményeik segítenek tisztázni a korábbi, gyakran ellentmondásos bizonyítékokat.

„Még az égetett szeszes italok, a sör vagy a cider alacsony vagy mérsékelt fogyasztása is magasabb halálozáshoz kapcsolódik, míg a bor alacsony vagy mérsékelt fogyasztása alacsonyabb kockázattal járhat”

– tette hozzá a professzor.

A számok mögött azonban ott rejlik a fogyasztás mintázata is. Egy másik, szintén a UK Biobank adataira épülő vizsgálat szerint az étkezéshez kötött, és a hét több napjára elosztott alkoholfogyasztás kedvezőbb kimenetelekkel járt, mint az étel nélkül, vagy ritkán, de akkor nagyobb mennyiségben történő ivás – áll a BMC Medicine tudományos folyóiratban.

De ha nem csak a mennyiség, hanem a „hogyan” és a „mit” is számít, mi különbözteti meg a borivókat másoktól? A különbségek egy része az életmódban keresendő.

A kutatók szerint a borfogyasztók általában jobb minőségű étrendet követnek és egészségesebb viselkedésmintákat mutatnak.

Maga a bor összetétele is szerepet játszhat: a vörösborban található polifenolok elméletileg támogathatják az erek egészségét, bár ez a hatás embereken egyértelműen nem bizonyított.

A száraz vörösbor emellett jellemzően kevesebb cukrot tartalmaz, mint sok hozzáadott sziruppal készült koktél. Míg a nemzetközi szabványok szerint egy száraz bor maradékcukor-tartalma alacsony, addig egyetlen cukros koktél is több tíz gramm hozzáadott cukrot rejthet.

Miközben egyes kutatások a mérsékelt borfogyasztás lehetséges előnyeit vizsgálják, a nagy nemzetközi egészségügyi szervezetek álláspontja sokkal szigorúbb.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyértelműen fogalmaz: a kockázat az első korty alkoholtól kezdődik, különösen a daganatos megbetegedések szempontjából. „Nem beszélhetünk úgynevezett biztonságos alkoholfogyasztási szintről. Nem számít, mennyit iszik az ember – az ivó egészségét érintő kockázat bármely alkoholtartalmú ital első cseppjével elkezdődik” – mondta Dr. Carina Ferreira-Borges az Egészségügyi Világszervezet közleményében.

Az Amerikai Szív Szövetség pragmatikusabb megközelítést alkalmaz:

aki nem iszik, az egészségügyi okokból ne is kezdjen el, aki pedig fogyaszt alkoholt, az tegye mértékkel, és egyeztessen orvosával az egyéni kockázatairól.

Iránymutatásuk szerint a mértékletesség nők esetében napi egy, férfiaknál napi legfeljebb két standard italt jelent, ami nagyjából 1,5 deciliter bornak, egy pohár sörnek, vagy 4 centiliter tömény italnak felel meg.

Bizonyos esetekben pedig még a mérték is túl sok. Várandósság alatt, bizonyos gyógyszerek szedése mellett, máj- vagy hasnyálmirigy-betegségben szenvedőknek, illetve szívritmuszavar-hajlam esetén a teljes absztinencia javasolt.

Összességében a jelenlegi bizonyítékok alapján a bor mértékletes fogyasztása a tömény italokhoz vagy a sörhöz képest valóban kedvezőbb szív- és érrendszeri kockázati profillal társulhat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bor „védőoltás” a szívnek, és nem ad általános felmentést az alkohol ismert egészségkockázatai alól. A döntést mindig három pillérre érdemes alapozni: az egyéni egészségi állapotra, a fogyasztás mennyiségére és mintázatára, valamint az ital típusára. A hosszú élet receptjében ugyanis a bor legfeljebb fűszer lehet – a fő hozzávalók továbbra is a mozgás, a kiegyensúlyozott étrend, a minőségi alvás és a stressz hatékony kezelése.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekkel tolódhat el a nyugdíj a Nők40-nél egy gyakori számítási hiba miatt
A Nők40 programnál a téves számítás miatt sok igénylést utasítanak el, és a tervezett nyugdíjazás akár évekkel is csúszhat.


Papíron megvan a 40 év, mégsem mehetsz nyugdíjba? A legtöbben itt csúsznak el: a Nők40 nem a teljes szolgálati időt, hanem a jóval szűkebb jogosultsági időt nézi – és ebből több, sokak által „biztosnak” hitt év egyszerűen kiesik.

A program megköveteli a 40 év jogosultsági időt, amin belül főszabály szerint legalább 32 évnek keresőtevékenységgel szerzett időnek kell lennie.

A legfontosabb tudnivaló, hogy a Nők40 esetében nem minden, szolgálati időnek minősülő időszak számít – írta szombaton a Meglepetés magazin. A fennmaradó, legfeljebb 8 év jellemzően gyermekneveléssel kapcsolatos ellátásokból jöhet össze.

A jogosultsági időből azonban kiesnek a tanulmányi évek, az álláskeresési járadék, a rehabilitációs és rokkantsági ellátás, a 18 év feletti hozzátartozó ápolásáért kapott díj, a passzív táppénz, valamint a nem gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadság is.

A probléma gyökere a szolgálati idő és a jogosultsági idő közötti különbség. Míg a nyugdíj összegének kiszámításánál a szolgálati idő a mérvadó, ami egy tágabb kategória, addig a Nők40-re való jogosultsághoz egy szigorúbb feltételekhez kötött időszakot, a jogosultsági időt kell összegyűjteni. Ezért fordulhat elő, hogy valakinek papíron már megvan a 40 éve, a valóságban mégsem teljesíti a feltételeket.

A leggyakoribb buktatót a tanulmányi évek jelentik: a középiskola, szakiskola vagy egyetem évei hiába számíthatnak bele más esetben a szolgálati időbe, a Nők40 szempontjából nem jogosítanak nyugdíjra. Ugyanez a helyzet a munkanélküli ellátásokkal, amelyek szintén nem visznek közelebb a 40 évhez.

Meglepő lehet, de a rehabilitációs és rokkantsági ellátás ideje sem vehető figyelembe, ahogy a 18 év feletti, tartósan beteg hozzátartozó gondozásáért kapott ápolási díj sem.

Szintén kiesik a számításból a passzív táppénz – vagyis amikor a biztosítási jogviszony már megszűnt, de még folyósítanak ellátást –,

és a nem gyermekgondozás miatt kivett fizetés nélküli szabadság is. Itt a szabályozás azt is kimondja, hogy az 1998. január 1-je előtti, nem gyermekgondozás vagy -ápolás miatti fizetés nélküli szabadság első 30 napja sem számít bele.

Aki biztosra akar menni, annak érdemes végigvennie az elmúlt évtizedeit: gyűjtse össze az összes munkaviszonyát, az ellátások és a munkahelyváltások közötti szünetek időszakát, majd a fenti lista alapján húzza ki azokat az éveket és hónapokat, amelyek nem számítanak bele a jogosultsági időbe.

A legbiztosabb módszer a hivatalos adategyeztetés kezdeményezése, ahol pontosan kiderül, mi hiányzik a 40 évhez.

Különösen azoknak érdemes újraszámolniuk, akiknek több munkahelyváltás között volt munkanélküli időszakuk, hosszabb ideig tanultak, egészségügyi ellátást kaptak, vagy 18 év feletti hozzátartozót ápoltak.

Egy rossz becslés komoly következményekkel járhat: az igény elutasítása és a tervezett nyugdíjazás elhalasztása.

Ha a számítások után kiderül, hogy csak pár hónap hiányzik, akkor egy reális menetrend felállításával elkerülhető a kellemetlen meglepetés az igényléskor.

Az idei politikai vitákban új lendületet kapott az ötlet, hogy a Nők40 mintájára a férfiaknak is járna a korábbi nyugdíjba vonulás. A javaslatot, amely május végén a Parlamentben is téma volt, azzal indokolják, hogy sok férfi nem éri meg a korhatárt. A kezdeményezés ugyanakkor komoly költségvetési kockázatokat vet fel: szakmai becslések szerint a kiterjesztés éves szinten több százmilliárdos többletkiadást okozhatna, ezért a támogatói gyakran gazdasági feltételekhez kötnék a bevezetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Forradalmi kínai találmány: mosószer nélkül is tiszták lesznek a ruháink
Kínai anyagtudósok olyan polimerbevonatot fejlesztettek, ami a textíliákra fújva öntisztulóvá teszi azokat. A „molekuláris vízpáncél” több mint 80 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét.


Mosás, mosószer nélkül? Kínai kutatók olyan, textíliára fújható bevonatot mutattak be, amely a szálak felszínén molekuláris vízpáncélt rendez, és egyetlen öblítéssel eltávolítja a foltok jó részét – a víz- és energiaigényt pedig több mint 80 százalékkal csökkentheti.

Az új eljárás lényege, hogy a kutatók váltakozó pozitív és negatív töltésű polimerek rétegeit fújják a textíliára, legyen az pamut, selyem vagy poliészter. A kialakuló felületen a kéntartalmú szulfonátcsoportok egy ultravékony, rendezett vízréteget vonzanak magukhoz és tartanak a helyükön. Ez a „molekuláris vízpáncélként” leírt réteg fizikai gátat képez a szövet és a szennyeződések között – írja a Live Science.

A kutatók szerint a fejlesztés alapjaiban változtatja meg a tisztításhoz való hozzáállást.

„Ahelyett, hogy mosószerre támaszkodnánk az erősen tapadó szennyeződések eltávolításához, a textil felületét módosítjuk úgy, hogy a foltok eleve ne tapadjanak meg erősen” – magyarázta a kutatás két szerzője.

A laboratóriumi teszteken a bevont anyagokról egyetlen vizes öblítéssel lejött a ketchup-, a chiliolaj- és a szójaszószfolt, a tisztítás hatékonysága pedig elérte vagy meg is haladta a hagyományos, mosószeres mosásét. A számítások szerint a módszer közel 82 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét, ráadásul a bevonat a mosás közben leváló mikroműanyag-részecskéket is csapdába ejti, megakadályozva, hogy a szennyvízbe jussanak.

A szakértők szerint a védőréteg megnehezíti, hogy az olajok, ételfoltok, izzadságmaradványok és mikroorganizmusok közvetlen, erős kapcsolatot alakítsanak ki a bevont szál felületével. A módszer hatása több mint száz mosási cikluson át megmaradt.

A háztartási mosásnak jelentős a környezeti lábnyoma a hatalmas vízfelhasználás, a mosószerekből származó vegyi anyagok és a szintetikus ruhákból kioldódó mikroműanyagok miatt.

Ez az elv eltér a korábbi „öntisztuló” szövetekétől, amelyek többnyire a vízlepergető, úgynevezett lótusz-hatásra épültek. Azok a szuperhidrofób bevonatok a vizet egyszerűen leperegtetik magukról, ahelyett hogy a tisztítási folyamatban hasznosítanák.

A kínai kutatócsoport szerint a bevonat előállítási költsége magasabb, mint a hagyományos textíliáké, de a víz-, energia- és mosószer-megtakarítás miatt ez a kiadás a mosószer árától függően akár 15 mosási ciklus alatt megtérülhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk