ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Dalmadi Júlia: Az egészséges táplálkozás nem megfizethetetlen

A TEDxDanubia Countdown egyik előadója elmondta, melyek a legnagyobb kihívások a fenntartható élelmiszerellátásban, miért nem megoldható mindenütt a lokális élelmiszerbeszerzés, és miről fog beszélni szeptember 20-án, a Vígszínházban.


– Az egyik cikkében körülbelül így határozta meg magát: egy magyar, aki Olaszországban ír egy Németországban alapított blogra. Hogy jött ez így össze?

– 2012-ben költöztem Berlinbe egyetemi gyakorlatra. Elég hamar világossá vált, hogy nem csak a tervezett 8 hónapot fogom ott tölteni. 2017-ig több területen szereztem tapasztalatot a német fővárosban: Revenue manager-ként légitársaságoknál és hotelekben, termékmenedzserként egy hotel software cégnél. Majd emellett 2015-től szabadidőm nagy részét saját street food vállalkozásom (Pelmeni Slam) vezetésével töltöttem. 2017 nyarán jött el az a pont, ahol annak ellenére, hogy Berlin egy hihetetlenül sokszínű és soha nem alvó város, úgy éreztem kissé beszűkült a látóköröm és a dobozon, vagy inkább Brandenburg határain kívüli gondolkodáshoz új környezetre és inspirációkra van szükségem.

Ekkor olvastam a Food Innovation Program mesterképzésről, ami magában foglalt egy 60 napos Föld körüli kutatóutat.

A program a „design thinking” alapjaira épülve segített betekintést nyerni komplex élelmiszer rendszerünkbe, felismerni a fenntarthatatlanságait, és forradalmi innovációs példákkal fejleszteni a változást kereső mentalitásomat.

Ezen egyedülálló program dokumentálásának ötletével kerestem meg Fabio Ziemssen-t, az NX-Food akkori vezérigazgatóját, és írtam első vendégcikkemet a blogjukra.

– Ha az ember meghallja, hogy élelmiszer futurizmus, elsőre azt gondolhatja, hogy megint valami gasztrodivatról van szó. Mi ez, hogy került kapcsolatba vele?

– 2018-ig kétféle kapcsolatom volt az élelmiszerrendszerrel. Fogyasztóként és kézműves termelői szemszögből az ellátási lánc csak egy részét ismertem. A 12 hónapos program alatt az Institute for the Future "Változás magjai" (Seeds of Disruption) térképén keresztül értettem meg, milyen kontraproduktív, vagy inkább káros a mai élelmiszerek termelése, gyártása, és az, ahogyan a tányérunkra kerülnek. Az előbb említett kutatóút eredménye, hogy az elmúlt három évben több száz olyan inspiráló személlyel találkoztam, akik valamilyen formában dolgoznak a status quo megváltoztatásán, és egy fenntarthatóbb élelmiszerrendszer építésén.

Így az én szemszögemből az élelmiszer futurizmus nem egy trend, hanem egy mozgalom, melynek résztvevői hosszútávú globális érdekeinkért dolgoznak, saját közösségeikben.

– Élelmiszer fenntarthatóság: mekkora a baj?

– A helyzet súlyosságát jelzi, hogy ma már nem csak alulról jövő kezdeményezésekről beszélünk. Az ENSZ szeptemberi, élelmezési rendszerekkel foglalkozó csúcstalálkozója, és az év folyamán szervezett hozzá kapcsolódó független kerekasztal-beszélgetések célja, hogy az élelmezési rendszerek megközelítésén keresztül mind a 17 fenntartható fejlődési cél tekintetében előrelépést érjen el, kihasználva az élelmezési rendszereknek az olyan globális kihívásokhoz való kapcsolódását, mint az éhezés, az éghajlatváltozás, a szegénység és az egyenlőtlenség.

A csúcstalálkozó ráébreszt arra a tényre, hogy mindannyiunknak együtt kell működnünk annak érdekében, hogy átalakítsuk a világ élelmiszertermelésének, -fogyasztásának és -gondolkodásának módját. Ez a csúcstalálkozó mindenkinek szól, mindenhol. Ez egyúttal egy megoldásorientált rendezvény is, amely mindenkitől megköveteli, hogy tegyen lépéseket a világ élelmezési rendszereinek átalakítása érdekében.

– Az élelmiszer futurizmusnak van ezekre válasza az imént felsorolt kihívásokra?

– Nem is egy! Ahogy William Gibson írta: „A jövő már itt van… csak nem egyenlően oszlik el a világban.”

Fontos megértenünk, hogy az említett kihívások a világ minden részén léteznek. Sőt, megoldások is születnek nap mint nap, de ezek nem mindenki számára elérhetőek. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a megoldásokat nem lehet szimplán mindenhol ugyanúgy alkalmazni, hanem a körülményekhez kell alakítanunk őket.

Mit is értek ez alatt? Elég, ha csak az étel útját vizsgáljuk. Egyetértek azzal, hogy igyekeznünk kell hiperlokálisan beszerezni azt, amit megeszünk. Viszont vannak olyan helyek, ahol vagy nincs, vagy nem megfelelő minőségű a termőföld. Hong Kongban például több szabad terület érhető el épületek tetején, mint talajszinten, így hatékonyabb megoldás tetőteraszos termesztésbe kezdeni. Sivatagi körülmények között pedig indokoltabb lehet a napenergiával üzemeltetett talajtalan (hidro- vagy aquapónikus) vertikális termesztés.

Elengedhetetlen természetesen ezeknek a megoldásoknak, a meglévő tudásnak a megosztása, mindenki számára rendelkezésre bocsátása. Csak így, koopetitív módon tudunk fejlődni és egyáltalán jövőről beszélni.

Az információ elérhetővé tétele, és könnyen érthető kommunikálása a célja a legtöbb projektnek, amin az elmúlt években dolgoztam. Workshopjaim, előadásaim nem csak a szakmabelieknek, de az átlag fogyasztóknak is szólnak.

Food Shapers címmel publikálásra került kutatóutunk eredménye, amelyben 10 ország innovációi kerülnek bemutatásra négy témakörben: A fehérje jövője, Az élelmezés és vendéglátás jövője, Agroinnovációk az okos városokban, Skálázható fenntarthatóság és körkörös rendszerek.

Tavaly ősszel vezettem egy nem szokványos kutatást a táplálkozási egyenlőtlenségekről globálisan. Az eredmények a Nutrition Unpacked honlapon érhetőek el, és reményeink szerint a felsorolt meglévő és javasolt megoldásokkal nyílt forrású, mindenki számára elérhető platformként fog szolgálni új partneri együttműködések számára, a globális táplálkozási hiányosságok áthidalására.

– Az összes egészséges és természetkímélő élelmiszernek van egy közös problémája: ezek általában meglehetősen drágák, sokan nem engedhetik meg maguknak. Ön mit gondol erről?

– Ismerős az állítás, viszont több sebből is vérzik. Az alapvető probléma, hogy szörnyen leromlott az értékítélő képességünk az élelmiszerekkel kapcsolatban.

Inkább azt kellene megvizsgálnunk, hogyan lehet más (ezek szerint egészségtelen és környezetet nem kímélő) élelmiszer ennyire olcsó? Ha csak az előállításukhoz szükséges erőforrásokat vesszük számításba, már nem is jön ki a matek.

A nekünk és bolygónknak is egészséges élelmiszerekhez való hozzáférés nem csak az ártól függ. Sokan úgynevezett élelmiszer sivatagokban élnek, ahol limitált a tápláló ételek elérhetősége. Ezenkívül az élelmiszer-ismeretünk is sokat romlott az elmúlt időkben. Grammról grammra követünk recepteket, amikhez általában ugyanazokat a termékeket vásároljuk meg, majd dobjuk is ki, mert nem használjuk fel őket.

Szerintem nem az egészséges és fenntartható élelmiszerek a drágák, hanem azok, amik a szemetesünkben landolnak, mert azt hisszük, hogy nem ehetőek: a szépséghibás zöldségektől kezdve, a lejáratközeli termékeken át, az ismereteink hiányában kidobásra ítélt növényi részekig.

Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nincsenek olyan élelmiszerek, ahol a marketingért és a kommunikációért fizetünk. Hanem azt, hogy

a szezonális, változatos és teljes értékű étkezésnek nem feltétlenül kell megterhelnie a pénztárcánkat.

És az edukációnak ebben is óriási szerepe van.

– Meséljen kicsit a Future Food Institute-ról…

– A Future Food egy olyan inkluzív közösség és inspiráló platform, amely exponenciális pozitív változásokat indít el a globális élelmiszer rendszerben, a fenntarthatóságra épülő innováció, az éghajlat-tudatos oktatási programok, valamint a kölcsönös tudásátadás lehetőségei révén. A hálózat tagjai nyitott, társadalom- és bolygóközpontú innováció iránt elkötelezett emberek, vállalatok és intézmények.

Tevékenységeink három pillére a tudás, a közösség, valamint a kutatás & fejlesztés. Olyan területeken kutatunk és dolgozunk, ahol a legnagyobb innovációk és turbulens változások történnek. Tanulmányozzuk az embereket, a kultúrákat és azt, hogy hol történik innováció. Megvizsgáljuk a kapcsolatunkat a környezetünkkel, az élelmiszertermeléssel, az élelmiszer mindenki számára elérhetővé tételének koncepciójával. Folyamatosan bővülő adatbázist hoztunk létre a tér szereplőiről.

A Future Food elképzelése szerint az élelmiszer nemcsak összeköti az egyes embereket, hanem egyedülálló ereje van a Föld ökoszisztémáinak, és magának az emberiségnek a regenerálására.

Én 2018-ban diplomáztam az intézet mesterképzésén. Azóta több innovációs, illetve kutató projektben és tudatosságnövelő kampányban vettem részt. 2020 óta az alumni hálózat építéséért is felelek.

A klíma nem várhat!

Szeptember 20-án, a Vígszínházban rendezik meg a következő TEDxDanubia Countdown konferenciát, melynek fókuszában a megkerülhetetlen klímakérdés áll.

A TED Countdown egy globális kezdeményezés a klímaválság megoldásainak felkutatására, a mihamarabbi cselekvés ösztönzésére. Célja, hogy meggyőző válaszok szülessenek legégetőbb kérdéseinkre, és ezek megoldásához hidakat építsünk az esemény résztvevői, illetve üzleti-politikai vezetőink között.

Most arról kell döntenünk, hogy úgy akarunk-e majd a történelem lapjain szerepelni, mint az a generáció, amelyik tudta, hogy nagy a baj, de nem tett semmit vagy az, amelyik cselekedett.

Ha téged is érdekelnek a megoldások és tennél is a változásért, ott a helyed az őszi rendezvényen!

További információ ITT.

Jegyek ITT.

– A TEDx Danubia Countdown ismertetőjében említik a Food & Climate Shaper Boot Campeket. Erről mit lehet tudni?

– A Food and Climate Shaper Boot Camp újragondolta a tanulási ökoszisztémát. Az oktatás fogalmát egy együttműködésen és közös értékeken alapuló folyamattá alakította át, amelynek végső célja az emberiség jobbá tétele. A kezdeti offline program 2020-ban digitális formátumra váltott, hogy a világjárvány ellenére is folytatódhasson.

A Future Food Institute az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetével partnerkapcsolatban a körkörös és fenntartható agrár-élelmiszeripari rendszerekről szóló ismeretek átadását segíti elő azáltal, hogy Climate Shaper-eket képez, közösségeket köt össze és innovatív megoldásokat kínál az élelmiszerrendszer kihívásaira.

A digitális táborok gyakorlati tapasztalatokra épülnek, amelyeket mesterkurzusok, felfedező videók, nyílt beszélgetések, hackathonok és FAO e-learning kurzusok sorozata támogat. Olyan tudással, készségekkel és kompetenciákkal vértezik fel a jövő élelmezési rendszerének szakembereit, amely nemcsak a kapacitás növelését, hanem az erőforrások hatékonyabb felhasználását célozzák meg.

A programban a távolság, időzónák és az életkor nem jelentenek akadályt, a digitális eszközök a glokális közösség aktiválás eszközei

Eddig 5 offline és 4 online boot camp-re került sor 49 ország közel 200 résztvevőjével, akik különböző szakmai és kulturális háttérrel rendelkeztek. A tanulók több, mint 150 iparági szakértőtől, professzortól, kutatótól, FAO-tisztviselőtől tanultak élő beszélgetéseken, mentorálásokon és reflexiókon keresztül. Ezzel párhuzamosan a saját ökoszisztémájukkal is foglalkoztak a projektfeladatokon keresztül.

A program három különböző képzési „élményből” áll: inspiráció, aspiráció és cselekvés.

Az ökoszisztéma- és jóléti gondolkodáson alapuló fő tanulási utat négy témakör egészíti ki: Klímatudatos városok, mezőgazdaság, gasztronómia, és óceánok.

A tapasztalati tanulási platform lehetővé teszi a tanulók számára, hogy részt vegyenek egy nemzetközi műhelykörnyezetben, amely prototípusok készítéséből és csapatmunkán alapuló innovációs kihívásokból áll. A csapatok végső eredménye a Proof of Concept megoldások, amelyek meghatározott élelmezési rendszerrel kapcsolatos problémákra adnak választ, és amelyeket az ipar képviselői előtt mutatnak be, akik visszajelzést és lehetőséget biztosítanak az ötletek továbbfejlesztésére.

A digitális verzió nem egészen egy év után elnyerte a GoAbroad.com Innovációs díját a leginnovatívabb új program kategóriában.

A következő digitális program novemberben lesz, amire a honlapon keresztül már jelentkezhetnek is az érdeklődők.

 

– Júliusban került piacra Magyarországon az Ételmentő, ami nagyon izgalmasan hangzik…

– Az is! Az Ételmentő egy körkörös gazdasági modellen alapuló nagyobb, hosszútávú projekt első fázisa. Élelmiszeripari hulladékokat és melléktermékeket varázsolunk új fogyasztási cikkekké.

Az upcycled élelmiszerek - és így az Ételmentő termékek is - olyan alapanyagok felhasználásával készülnek, amelyek „hulladéknak” minősülnek: esztétikai okokból, vagy azért, mert csak részben szükségesek az élelmiszeripari vállalatok által gyártott termékekhez.

Első termékünk, a sörtörköly granola az utóbbi példa alapján készül. A sörtörköly a sörgyártás mellékterméke: az elnevezést az édes cefre leszűrése után visszamaradó gabonafélékre használják. A sörfőzdékben nincs rá szükség, de a megfelelő kezekben ropogós granolát lehet belőle készíteni. Emellett leőrölve lisztként is felhasználható, és tápláló száraztésztát, vagy bármilyen más pékárut lehet belőle készíteni.

Granoláink három ízben érhetőek el csomagolásmentes boltokban, és hamarosan egy ismert online szupermarket polcain. A fő alapanyagnak köszönhetően nemcsak rostban és fehérjében gazdag a termékünk, de a hasonló reggelizőpelyhekhez képest jóval kevesebb szénhidrátot tartalmaznak.

Az Ételmentő márkanév alatt egészséges és természetkímélő élelmiszerek kerülnek majd piacra. A termelési folyamataink optimalizálásával célunk hogy ezek a termékek mindenki számára elérhetőek legyenek. Jelenleg ehhez keresünk aktívan befektetőket.

Szívesen fogadjuk a fogyasztók visszajelzéseit is, melyeket figyelembe veszünk a termékfejlesztésnél. Illetve a vidéken élőkkel a közösségi oldalainkon tartjuk a kapcsolatot, addig, amíg az Ételmentő nem elérhető az egész ország területén.

– A TEDx Danubia Countdown előadásáról mit tudhatunk így előzetesen?

– Szeretném fogyasztói szemszögből is átláthatóvá tenni az élelmiszer rendszer komplexitását, bármennyire is ijesztőnek tűnjék. A megszokott gondolati minták lebontását ismerős étel-élményeken és könnyen megvalósítható ötleteken keresztül tervezem elérni.

Célom, hogy a közönség tagjai az ételekkel kapcsolatos mindennapi döntéseik fontosságának teljes tudatában, és tettre készen távozzanak a Vígszínházból szeptember 20-án.

Ételmentő granola fotó: Kónya András


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Arckezelés, kaviár és prosecco? Ilyen élményt kínál most az Anantara Spa
Az Anantara Spa mostantól az Elemis brit luxusmárkával dolgozik együtt, így a vendégek a legmagasabb szintű, természetes alapú bőrápolást élvezhetik Budapesten is.


A legendás New York Kávéház alatt, a város egyik legforgalmasabb pontján egy olyan hely rejtőzik, ahol minden lelassul, és a külvilág zaját néhány lépés után teljes csend váltja fel. Az Anantara New York Palace Budapest Hotel Spa részlege a városi rohanásból egy pillanat alatt repít át egy másik dimenzióba:

a nyugalom, a harmónia és az érzéki luxus világába.

A hotel alsó szintjén elhelyezkedő Spa már önmagában is külön univerzum. Az egzotikus illatok, a puha fények és a természetes anyagok használata mind a keleti filozófiát tükrözik, miközben a hely megőrzi budapesti eleganciáját is. Az Anantara név a szanszkritból ered, és a „végtelent” jelenti – a márka filozófiáját, a folyamatos megújulást és harmóniát szimbolizálva. Ezt a szemléletet a Spa minden részlete közvetíti: a kezelések nemcsak a testet frissítik, hanem egyfajta belső utazásra is hívnak.

Most pedig új fejezet kezdődött ebben a világban. Az Anantara Spa Budapest az angol Elemis luxusmárkával dolgozik együtt. Egy olyan márkával, amely természetes összetevőkre, tudományos kutatásra és környezettudatos működésre építi hírnevét.

Az Elemis minden terméke természetes alapanyagokat, tengeri kivonatokat és növényi olajokat tartalmaz, amelyek díjnyertes formulákkal ötvöződnek.

A választás tehát nem véletlen: az Elemis filozófiája tökéletesen illeszkedik az Anantara értékrendjéhez, hiszen mindkettő a kifinomult, mégis tudatos luxust képviseli.

Az új együttműködés a vendégek számára is jól érzékelhető. A Spa-ban mostantól az Elemis arc-, test- és masszázskezelései is elérhetők, köztük a Special Elemis csomag, egy 90 perces anti-aging luxus arckezelés, amely a legmagasabb koncentrációjú feszesítő hatóanyagokra épül.

A kezeléshez ráadásul egy kaviár tál és egy pohár prosecco is jár, amelyet a vendégek a White Salon étteremben fogyaszthatnak el.

De akik csak rövidebb időre térnének be, 30 és 60 perces kezelések közül is választhatnak.

Feszesítő és formáló testkezelés

Tengeri algák és ásványi anyagok kombinációjával segít csökkenteni a cellulit megjelenését, miközben javítja a bőr textúráját és formálja a testkontúrt. A formáló masszázs hatására a bőr feszesebbnek és simábbnak érződik.

Tartalmaz lábrituálét, testpakolást és masszázst – teljes testkezelés.

Frangipáni tápláló testpakolás

A Monoi olaj mélyen hidratálja és táplálja a bőrt, miközben a test melegbe burkolva pihen. Az illóolajok és a bőrtápláló összetevők kifejtik jótékony hatásukat, az expressz arckezelés és fejmasszázs pedig tovább fokozza az ellazulást.

Tartalmaz lábrituálét, testpakolást, arckezelést és fejmasszázst – test + arc kezelés.

Megújító arckezelés

Feszesíti és hidratálja a bőrt, miközben csökkenti a finom ráncokat és szarkalábakat. Klinikai hatóanyagainak és bőrfeszesítő technikáinak köszönhetően már egyetlen alkalom után is láthatóan üdébb és megemelt az arc.

Arckezelés – 30 vagy 60 perces változatban.

A professzionális termékek a Spa recepcióján megvásárolhatók, hogy a vendégek az otthoni szépségrutinjukba is beilleszthessék az itt megismert élményt.

Az Elemis újdonságai közül kiemelkedik a márka együttműködése az Aston Martinnal – egy exkluzív, utazó bőrápolási szett formájában, külön nőknek és férfiaknak tervezve.

A Spa kínálata persze nem merül ki az Elemis kezeléseiben. A menüben ott vannak az Anantara Signature masszázsok, a tradicionális thai technikák és a Hévízi iszapterápia.

A vendégek választhatnak páros spa-élményt, méregtelenítő rituálét, lávaköves masszázst vagy akár egy teljes, 120 perces regeneráló „Journey to Siam” utazást – a Spa minden részlete a test és a lélek újraegyesítését szolgálja.

A wellnessélményt a Spa közösségi terei teszik teljessé: a medence, a gőzfürdő, a szauna és a pihenőterek mind-mind a nyugalmat szolgálják.

A vendégek napijeggyel, bérlettel vagy akár éves tagsággal is látogathatják a Spa-t, a hotel pedig különleges kedvezményeket és ajándékokat kínál a törzsvendégek számára.
Anantara New York Palace Budapest Hotel

Cím: Erzsébet körút 9 - 11.

Elérhetőségek:

[email protected] email cím

vagy a +3618861659-es telefonszám

Nyitvatartási idő:

(hétfőtől vasárnapig): 9 és 21 óra között (14 év alatti gyermekek 11 és 15 óra között tartózkodhatnak a Spában.)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült, hány éves korukban bírják legtovább a férfiak az ágyban
Friss kutatásban vizsgálták meg, hány percig tartanak az együttlétek különböző korosztályokban.


Nem titok, hogy a férfiaknál nagyban függ az életkortól az, hogy mennyi ideig tart nekik eljutni az orgazmusig. A szexjátékok eladásával foglalkozó Lovehoney most kiderítette, hogy különböző korosztályokban meddig bírják a férfiak az ágyban – számolt be róla a Metro.

2025-ben készített felmérésük szerint – amelyben az előjátékot nem vették bele a számításba –

a 18–24 éveseknél átlagosan 16,14 percig tartanak az együttlétek.

Az ebben a korosztályban megkérdezettek 5 százaléka azt mondta, 1-2 percig tart csak ki, de szintén 5 százalék vallotta azt, hogy minden aktusnál akár több mint egy órán keresztül is bírja.

A 25–34 éves férfiaknál az átlag 18,29 perc. Itt 21 százalék 11–15 perces átlagos időt mondott, 15% pedig 21–30 perc alatt jut el az orgazmusig.

„A kutatások azt mutatják, hogy az aktusok hossza a húszas évek végén–harmincas évek elején tetőzik, és ahogy a férfiak idősebbek lesznek, ez fokozatosan rövidül”

– mondja Sarah Mulindwa, a Lovehoney szakértője.

A 35-44 éveseknél enyhe csökkenés látszik: az átlag alig több mint egy perccel rövidül az előző évtizedhez képest. Erre a szakértő szerint az a magyarázat, hogy ebben a korban a férfiak már tapasztaltabbak, jobban kommunikálnak, ez pedig gördülékenyebbé teszi a szexet. A hátráltató tényező a stressz vagy a rendelkezésre álló idő rövidsége lehet, ezért érdemes az együttléteket akkorra időzíteni, amikor a legtöbb energia jut rá.

A 45–54 éves korosztályban nagyobb a visszaesés: az átlag 14,15 perc.

A megkérdezettek 25 százaléka 6–10 perc alatt ér a csúcsra, 18 százalék pedig 11–15 perc között jut el az orgazmusig. A szakértő elmondása szerint ennek legfőbb oka, hogy az ötvenes évekre a merevedés kevésbé kiszámíthatóvá válhat.

Az 55–64 éves férfiaknál már csak 11,3 perc az átlagos idő. Hatvan év felett már az egészségi állapot és a rendszeresen szedett gyógyszerek hatása is közrejátszhat abban, hogy nehezebb elérni az izgalmi állapotot, majd az orgazmust.

A 65 év felettiek már csupán átlagosan 8,15 percig bírják az ágyban.

A leggyakoribb tartomány a 6–10 perc (28%), a megkérdezettek 26 százaléka alig 3–5 percet mondott, 1 százalék viszont azt állította, hogy egy óránál tovább is tart eljutni a csúcsra.

A Lovehoney szakértője felhívta a figyelmet, hogy mindegyik életkorban a kommunkáció, a technika és az élvezet a legfontosabb, nem az, hogy mennyi ideig tart az együttlét.

Egy 2024-es felmérés szerint egyébként a heteroszexuális férfiak 95%-a azt mondja, hogy mindig vagy általában eljut az orgazmusig, míg a nőknél ez az arány 65%. A férfiaknál több tényező befolyásolja az orgazmusig tartó időt: számít, mennyi alkoholt iszik valaki, mikor szexelt legutóbb, és az életkor is.

„Összességében az adatok azt mutatják, hogy a nagyjából 10–15 perces szeretkezések a leggyakoribbak minden életkorban, a nagyon hosszú együttlétek pedig ritkák. De a legfontosabb tényezők a hozzáállás, a technika és a kommunikáció”

– hangsúlyozza a szakértő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Tényleg nem viszik el kukát október 1-től, ha papír, vagy műanyag van benne? Mutatjuk az új szabály részleteit
Több ponton is fontos változások jönnek: nem mindegy, hogy hova dobjuk a papírt és a műanyagot, 2026 januárjától pedig a túlcsordult kukáért külön díjat kell fizetni.


Október 1-jétől módosul a kommunális hulladék gyűjtésének szabálya. A MOHU az általános szerződési feltételeiben rögzítette: „A Vegyes Gyűjtőedénybe papír-, üveg-, műanyag-, és fémhulladék nem helyezhető el kivéve, ha az

(a) folyadékot és Biológiailag Lebomló Hulladékot tartalmaz; vagy

(b) Vegyes Hulladékkal vagy más Hulladékkal összetapadt vagy összeragadt.”

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tiszta csomagolási karton, az újságpapír vagy a műanyag zacskó nem mehet a vegyes kukába.

De például a felvágottak csomagolópapírját vagy a tömlős sajt műanyag héját nem kell elmosni attól tartva, majd nem viszik el a kukát. És a tejfölös doboz miatt sem marad a ház előtt a teli kuka, ugyanis az ezekben lévő ételmaradék biológiailag lebomló hulladéknak számít.

A változás az „ÁSZF Közszolgáltatási résztevékenység (hatályos 2025.10.01-től)” pontban szerepel, és 2025. október 1-jétől lép életbe.

Emellett pedig vannak olyan változások, amelyek jóval súlyosabban érintik a lakosságot.

2026 januárjától ugyanis a túlcsordult kukák többlettartalmáért külön díjat kell fizetni,

és a háztartási mennyiségű sitt hulladékudvari lerakása fizetős lesz.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kipróbáltam a latex vákuumágyat és a korbácsolást – Az ország legnagyobb fetish rendezvényén jártam (+18)
Sosem éreztem magam nagyobb biztonságban, mint a Freedom Fetish 800 fős, felszabadítóan szexpozitív partiján. Íme a perverziót nem csak nyomokban tartalmazó, edukatív beszámolóm – fotógalériával.


Rendkívül izgatottan készültem hazánk leggrandiózusabb fetish bulijába a Freedom Fetish szervezésében, amelyet nem a szokásos klubjukban tartottak – mivel ezen négyszer annyian vettek részt, mint amennyit a törzshely elbír –, hanem ezúttal egy Pest külterületén található rendezvényhelyszínen. Már előre elolvastam a részletes, öltözködésre és kulturált viselkedésre kiterjedő szabályzatot, illetve a programlistát, úgyhogy nem ért váratlanul, amikor a bejáratnál leragasztották a mobilom kameráját egy matricával, valamint egy szívélyes transzvesztita ellenőrizte (sőt, meg is dicsérte) a dresscode-omat. Utcai ruhában tilos a belépés, úgyhogy aki nem kocsival érkezett, nem feltétlenül találta komfortosnak, hogy az utcán például szegecses testhámban és platformtalpú, lakk combcsizmában flangáljon – ezért az alsó szinten található öltözőt sokan igénybe is vették.

Alapvetően magas az ingerküszöböm, de belépve a rendezvényre elfelejtettem pislogni egy ideig, és a pupillám akkora lett, mint az a részletesen megmunkált szájpecek, amelyet az egyik bőrdíszműves kínált a vásártéren. Már a ruhatárosokon sem volt túl sok ruha, de a közönség nagy része csupán egy-egy falatnyi kiegészítőt viselt, például bimbótapaszt, rafinált tangát vagy bőrszíjakat. Ami pedig más eseményeken a welcome drink szerepét tölti be, az itt egy dupla élőtál volt, azaz többféle bonbon és macaron meztelenül fekvő emberekre felszolgálva, komoly gasztronómiai igényességgel.

– Tiéd itt a legszebb farok! – nevettem fel hangosan, miután megláttam egy tetőtől-talpig rókajelmezes férfit, akinek realisztikusan mozgott hátul a méteres rókafarka. Mint kiderült, applikációval vezérelte a farok mozgását.

Akadt Borat-tangás férfi is békatalpakkal, ugyanakkor frakkot viselő úriember is, sőt, péniszketrecet, valamint heresúlyt vagy análdugót viselő fazonok is felbukkantak.

De a személyes kedvencem hatalmas ördögpatát, szőrős lábvédőt, mellkas-hámot és busómaszk-szerű álarcot viselt. Egy gazellavékony, szép lány áttetsző fűzőt viselt, és láttam egy vagány, idős hölgyet is nevetni egy sarokban ülve (végre valaki, aki nem az SZTK-ban ücsörög panaszkodva, éljenek az ilyen nyugdíjasok!). Minden látogató végtelenül békés, kedves és udvarias volt, mintha egy szupermarketben sétálgatnánk a polcok közt. Fontos tudni, hogy a fetish partikon a szokásosnál szigorúbban veszik, hogy minden közeledéshez szóbeli jóváhagyást kell kérni és kapni.

Kifejezetten érdekes látnivalónak bizonyult a felnőtt játszótér, ahol kipróbálható szexbútorok voltak kihelyezve szép számban, például ketrecek, paskolók, András-keresztek és tantra-fotelek. Izgalmasnak tűnt továbbá a bondage helyiség is, ahol egymást kötözgethették az emberek kényükre-kedvükre, akár profi segítséggel.

Erre a tematikára egyébként felfűztek egy önkötöző performance-t is, amelyben egy mosolygós hölgy hajóinasokat megszégyenítő módon függesztette fel magát japán shibari kötelekkel.

További előadások is követték egymást BDSM, erotikus légtornászat és korbácsolás fókusszal a színpadon.

Kíváncsivá tett a kihelyezett „touch box”, amelybe beleállhattál inkognitóban, vagy bele is nyúlhattál a szűk, semmit nem láttató lyukakon keresztül. Itt is élt a szabály, miszerint ha valaki bent eltakarja magát egy testrészén, azt kerüld el. Az egyik legfurcsább programnak az állatsimogatót találtam, amely gyakorlatilag egy állatjelmezes embersimogató: egy boci-maskarás hölgy láhatóan élvezte, hogy fedetlen kebleit cirógatják az arra járó fetisiszták. A tánctéren pedig végig kiváló hangulat uralkodott a profi DJ-knek és az UV-fénytől látványos neonfüggönyöknek köszönhetően.

A személyzet folyamatosan rendelkezésre állt, ha kérdésed vagy problémád akadt volna, de mindenhol ki is volt függesztve a házirend, például hogy nem érhetsz hozzá másokhoz engedély nélkül. Tanúsítom, hogy valóban senki nem zaklatott, szólt be vagy tapogatott az este folyamán – nem úgy, mint sajnos egyéb divatos szórakozóhelyeken –, mindössze egyetlen tisztelettudóan feltett kérdést kaptam egy karika-nyakörves férfitól: „te sub vagy, vagy dom?”

Az egyik ott dolgozó, Ádám nevű srác elmesélte nekem, hogy az évek alatt mindössze párszor kellett kikísérnie valakit hasonló rendezvényről, például tiltott fotózás vagy félreértés miatt.

Dicsérendő, hogy volt HIV- és szifilisz-gyorsszűrés a helyszínen, valamint a kizárólag pároknak fenntartott szex-szeparé elé egy kosár óvszer volt kihelyezve. De az egyedül érkezők számára is akadt lehetőség huncutkodni a dark roomban, ahol nevéhez híven tényleg nagyon sötét volt.

És hogy mi a különbség egy swingerbuli és egy fetish parti között? Erre az egyik főszervező, Molli válaszolt nekem:

„Míg a swinger klubba a direkt szexért mennek az emberek, a fetish bulikban a szabad partizás a cél, és a szex csak egy lehetőség. Mi szexpozitív partinak hívjuk ezt: a szexualitás megjelenése teljesen elfogadott, itt is van, aki szexel, van, aki más erotikus játékot játszik, de legtöbben csak azért jönnek hozzánk, hogy táncoljanak, ismerkedjenek, beszélgessenek egy izgalmas, nyitott és elfogadó közösségben.

Olyan ez, mint a nachos a moziban. Moziba elsősorban a filmélményért mennek az emberek, és az, hogy lehet nachost is venni, az csak egy lehetőség, és így is a legtöbben simán a popcornt (a mi esetünkben a szabadon bulizást) választják, és köszönik, nem kérnek mást, hiába a lehetőség.”

Ami a saját élményeimet illeti, elsőként az álló vákuumágyat próbáltam ki, amelyhez két kifeszített latexponyva közé kellett bemásznom – cipő és hegyes kiegészítők nélkül –, és megfognom belül kétoldalt az oszlopokat. Egy kis köralakú nyíláson bújtattam ki a fejem, hogy kapjak levegőt. A segítő kollegina rendkívül empatikusan érdeklődött a hogylétem felől, és hogy indíthatja-e a vákuumozást, valamint jelezte, hogy bármikor leállíthatja, és kiszállhatok. Aláírtam egy nyilatkozatot is arról, hogy a hivatalos fotós lefotózhat ebben egy belső használatra készülő galériához.

Amikor rácuppant a testemre elöl-hátul a latex, de úgy, hogy a kisujjam végét se tudtam volna megmozdítani benne, egyszerre volt kiszolgáltatott és felszabadító: a kontrollvesztésnek ezt a fajtáját még nem éltem át, de kifejezetten extatikus volt, ahogyan a kiengedés is, ahogy hirtelen visszakaptam a testem.

Ám itt nem értek véget a kalandjaim aznapra: a saját dark zenei szubkultúrámból már ismertem pár arcot a közönség soraiban, és az egyikőjük – immár kétgyerekes édesanya – elárulta, hogy azért jött ide, hogy megkorbácsolják a fenekét. Én pedig „miért ne” alapon fogtam magam, és neki is láttam az elnáspángolásnak, hiszen egy jó úttörő ott segít, ahol tud. A háttérben szóló elektronikus zene ritmusára korbácsolás meglepően szórakoztatott, közben néha megkérdeztem, hogy ilyenre gondolt-e, illetve gyengébben vagy erősebben szeretné.

Miután végeztem a bravúrral, rájöttem, hogy vannak itt igazi feketeövesek is: egy ötvenes éveikben járó pár hölgytagja olyan intenzíven fenekelte el a párját, ráadásul egy büntetőbíró szigorával az arcán, egy pillanatra sem esve ki a szerepből, hogy már nekem fájt a látvány.

„Általában a vendégeink fele a párjával vesz részt egy ilyen buliban – foglalta össze Molli a statisztikákat –, most a legutóbbi Freedom Fetish után kiküldött kérdőívünk alapján ez 52% volt, 20% jött egyedül, a többiek pedig barátokkal. A közösség összetételéről elmondható, hogy nagyon vegyes, 18-tól a 60-asokig minden korosztály képviselteti magát, ezen belül legnagyobb számban a 30-asok vannak, alatta és felette pedig nagyjából egyenlően oszlanak el az emberek.

A nemi arányokat tekintve szinte fele-fele a fiú és lány megoszlás, épp csak egy kicsit billen a mérleg a fiúk javára, de szép számban vannak a magukat be nem soroló, queer emberek is. A szexuális irányultsági skáláknak is minden tagja jelen van, sőt, az aszexuális vendégeink körében is kifejezetten kedveltek a fetish események.

Mindig vannak külföldi vendégeink is, a Freedom Fetish 2019-es indulása óta elég jó hírrel van benne az európai kinky köztudatban, sokan kifejezetten emiatt az esemény miatt látogatnak el Magyarországra.”

Egyszóval hiába szólt minden az erotikáról, kicsit sem éreztem magam kellemetlenül vagy feszélyezve ezen a bulin, ami a szervezésnek, valamint az intelligensen viselkedő közönségnek egyaránt köszönhető. Technikailag senkihez nem értem hozzá, és más sem ért hozzám, mégis rengeteg ingerrel és önreflexióval gazdagodtam. A Freedom Fetish tehát egy olyan partisorozat, ahol bárki szabadon, korlátok nélkül jól érezheti magát, méghozzá ítélkezés és zavaró tényezők nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET: