„Bizonyos emberek húzzák az igát, mások meg picsognak”– egy ifjú hölgy gondolatai veszélyhelyzet és világjárvány idején

Ági boldog oldalbordaként a konyhában partizánkodik, poros recepteket tisztogat meg, kísérletezik. A múltat csempészi a jelenbe egy csipet ötletességgel fűszerezve. "Örömfőzés! Ez a jó szó arra amit én művelek!" - írja a Boldog kukta blogon.

Most ő is, mint nagyon sokan mások, kilépett komfortzónájából és munkája, élete minden pillanatában megtapasztalta a világjárvány okozta veszélyhelyzetet: bezártságot, vásárlási és közlekedési korlátozásokat, türelmetlenséget, segítőkészséget, fegyelmet és fegyelmezetlenséget valamint azt, hogy mindezek ellenére nem állhat meg az élet. Mindezeket egy posztban osztotta meg a blog Facebook oldalán.

"Ahogyan láthatjátok, nem vagyok túl hiperaktív az oldalon. A jelenlegi helyzetet tekintve nem is csoda. Nagyon sok minden kavarog a fejemben, és nem túl irodalmi stílusban. Ne ijedjetek meg, nem sípolásból fog állni ez a bejegyzés!

Lehet, hogy csak ventillálni akarok, lehet hogy nagyon elegem van már ebből az egész képmutatásból, hazugságáradatból, pánikkeltésből és az egymáson való átgázolásból. Bizonyos emberek húzzák az igát, megoldásokat keresnek a jelenlegi helyzetben, mások meg picsognak folyamatosan. Jelzem nagyon sokan vagyunk, akiknek NEM ÁLLHATOTT MEG AZ ÉLET! Mezőgazdaság, gyárak, bankok, irodák, boltok, teherautók...

Miért írom most ezt ki magamból? Hogy értékeljétek amitek van! Figyeljetek egy kicsit jobban egymásra, a másikra! Nagyon kérlek benneteket ne pánikoljatok és ne gázoljatok át egymáson! A bolt pedig nem az éhezők viadalának a helyszíne!

Fáradt vagyok! De úgy rendesen! Nekem nincs időm arra, hogy „jajj meghalunk, mi lesz”! Menni kell előre! Miután szerda este majdnem elkaptam egy "Bambit" (felnőtt nyelvjárásban szimpla őz) a kocsival és nem puskavégre tűzve úgy besokalltam mindennel és mindenkivel. Csomó kérdés merült fel bennem.

Minek is csinálom én ezt az egészet? Jó helyen vagyok én? SENKI soha meg nem fogja köszönni a plusz erőfeszítéseket. Jelenleg felettünk hozott döntések között lavírozunk.

A férjemnek úgy segítek, hogy napi 100 km-t autókázunk. Aztán napközben tartom a frontot, és úgy hazaesve még nekilátunk főzni, és este 8-ra már vacsorázhatunk és leülhetünk végre. Élni még nem éltünk! Online rendelős boltos dolgok időpontjáért harcolni kell, a boltban a polcok nagy része le van pucolva, és a legszebb, hogy tegnap este már a szokásos gyógyszertárunkba sem jutottam el, mert 17 órakor bezár. Normál friss, főtt ételt már este 19 óra körül honnan rendel az ember a fővárosban? Kb. sehonnan. Beülni meg otthon a konyhába lehet. Pár dologról részletesebben írnék!

MARADJ OTTHON

Kijárási korlátozást léptettek életbe! A csapból is az folyik, hogy MARADJ OTTHON, de mégis ezzel a rendelettel azt érték el, hogy mehetnek az emberek világnak. Akkora lett a forgalom az utakon a döntés után, mint egy sima hétköznap. Ellentétes hatást váltott ki fizikai tapasztalataim szerint a rendelkezés. Akkor meg minek is van? Agyvérzést kapok reggelente az M2-es autópályán, amikor ezt olvasom. „Ha teheti maradjon otthon”. Ha ott vagyok az úton, akkor nem hobbiból. És ezzel szerintem nagyon sokan így vagyunk. Arról már nem is beszélek, hogy ma jött ki egy statisztika, hogy mennyien suhanunk éppen az utakon. Azért suhanunk, hogy működjön a rendszer, kedves ráérő őrszemek.

TAPS

Mindenki nézzen magába! Képmutatás az este 8-as taps, ha napközben meg kirándul az illető családostól. A fővárosban ez divat.

A taps pedig szólhatna MINDENKIÉRT, aki azért dolgozik, hogy működni tudjon az egész világ. EGYIK EMBER SEM VÉGEZ ÉRTÉKTELENEBB MUNKÁT, MINT A MÁSIK. Dolgozunk mindannyian.

Fontos megemlítenem, hogy a HOME OFFICE pedig nem szabad döglést jelent, hisz gondoljatok arra, hogy a másik oldalon lehet, hogy éppen azért van bent valaki az irodában, hogy a rendszer működni tudjon. Az az ember nem bújik szabadság mögé, meg "jajj mi lesz most" kifogások mögé. Dolgozik és kész!

congerdesign képe a Pixabay -en.

Nekem azok az igazi hősök, akik elmennek dolgozni, próbálják ezen a nehezített pályán élni a mindennapokat, gyereket nevelni, egyáltalán a munkába eljutni,

mert nem mindenki alá pattintanak egy „Mercit”, hogy a városban cirkáljon vele ellenőrzés címszóval. A legtöbbünknek nincs bejárónőnk, aki bevásárol, kitakarít, nincs gyerekpesztra, nincs sofőr aki elintéz mindent és mi pedig békében várhatjuk a világvégét!

SZŰRD A HÍREKET

Nagyon fontos pont, hogy SZŰRVE kövessétek a híreket maximum napi egyszer! Reggel vezetek, megy a pánikkeltés a rádióban, este bekapcsolnám a ritkán nézett tévét. Ott is folytatódik, megspékelve #maradjotthon hashtagekkel, Cili és Pali okosságaival. A netre ne nagyon menjen föl az ember, mert folyik onnan is az áldás. A legszebb pedig, hogy bőven késleltetett információ-átadással.

Szóból ért az ember. Az értelmesebbje az elsőből. A többinek meg hiába mondják el ezerszer.

MASZKOK ÉS ÓVINTÉZKEDÉSEK

Valamelyik reggel azt hittem, hogy lefejelem a kormányt, amikor azt ecsetelték a rádióban, hogy a maszk a bizalom jele. NEM AZ! A maszk anyaga nem nyújt maximális védelmet. Maximum a porálarc, de az sem maximálisat.

A kettő között van különbség. Viszont

a porálarc sem ér semmit, ha előtte végignyalsz 5 kilincset, az orrodban mászkálsz, helytelenül rakod fel vagy megfogdosol mindent. A kesztyű sem ér túl sokat, hisz gondoljátok végig. Megfogtok vele mindent, mert "jajj nekem nem lesz bajom", de széthurcolod vele a vírust, mert kilincseltél, bevásárlókocsiztál stb.

Alexas_Fotos képe a Pixabay -en.

Vicc! Ésszel emberek! Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy használ-e maszkot, de nem ez ment meg a "világvégétől". A HIHETETLEN MENNYISÉGŰ SZEMÉTRŐL NE IS BESZÉLJÜNK!

Mi hétvégén ki sem mozdulunk a vackunkból, habár egy társasházban ez nem akkora flash! Az olyan állandóan úton lévő embereknek, mint mi egyenesen újdonság! DE A FENEKÜNKÖN MARADUNK! Ezzel csak lassítja az ember a megbetegedések számát, így nem roppan bele a hazai egészségügy! Talán!

Újpest például futó és sportparadicsommá válik bizonyos helyeken este 6 után. De nem most kellene!

VÁSÁRLÁS

Nos erről jön egy bővebb bejegyzés hamarosan. Nálunk szárazáruból egy hónapra elegendő megtalálható minden hónapban. Eddig is így volt. Ugyanígy WC-papír is, így nem császkálunk normál hadi állapotok között sem a boltba. Számomra nem ez a kirándulás. Ésszerű, jól megtervezett heti egy vásárlással szépen elvan az ember.

Sokan sajnos nem túl korrekt módon árat emeltek bizonyos élelmiszerek esetében. Az ilyeneket próbáljátok kerülni! Élesztőt pedig sok-sok üzletben szinte ne keressetek! Ne nyírjátok ki vele a bolti dolgozókat! Éljen a kovász!

Alexas_Fotos képe a Pixabay -en.

Az ételkiszállítók esetében sokan becsatlakoztak a piacra. Vannak iszonyatosan jók is, de mondjuk a 18 óráig történő kiszállítás nem tesz boldoggá. De látok olyan lehúzós borzalmakat is, hogy inkább fakanalat ragadok, még ha fogpiszkálóval kell is kipöckölni a szememet!

Mindenki csak saját magára számíthat ebben a helyzetben és arra, hogy legalább akik körülveszik, hasonlóan józanul és felelősségteljesen gondolkodnak. Az "arcoskodás", "ki ha én nem"-ség, "én úgyis megtehetem időszaka" lejárt! Sokaknál leeshetne a tantusz!

Tisztában vagyok azzal, hogy sokunknak, így nekem sem fogja sem megköszönni, sem pedig honorálni a többlet erőfeszítéseket senki! Megfordult a fejemben, hogy minek is csinálom én ezt az egészet.

Miért használom fel az utolsó engergia-tartalékaimat, és valóban jó helyen vagyok-e az életben, ahol megbecsülnek? Remélem, hogy az egész történet végén vagy már közben szépen kikristályosodik. Bízom benne, hogy egy kicsit megszeppennek az emberek, és észreveszik, hogy az eddigi harácsoló, mindenkin átgázoló, felfokozott stresszes életükön változtatni kell.

Természetesen elhiszem és elfogadom, hogy mindenkinek a saját kényelmetlensége, fájdalma a legrosszabb. Nekem például a hullafáradtságom, hogy nincs szakácsom, aki meleg étellel várna haza bennünket, hogy délután már egy cukrászdát sem tudok kifosztani, nincs bejárónőm, aki mindent elintézne, sem takarítónőm, aki kimosna és fényesre sikálna mindent, mint egyeseknek. Sok bolt, posta, gyógyszertár bezár már akkor amikor igazán tudnék ügyeket intézni, és parkolóhelyről a ház előtt nem is álmodom. Tötyögök a Volán járatai után, mert ők biz' 50 km/h sebességnél nem mennek gyorsabban és még arra sem volt erőm, hogy zenét töltsek le, hogy reggelente ne a barom rádió szóljon a sok agyament pánikkeltéssel.

Félelem, depresszió, vírus, halál! Ezeket hallod csak a szövegekben. Igazán "lelkesítő"! Természetesen tisztában vagyok vele, hogy mások éppen a családtagjaikat, megélhetésüket vesztik el, így az én problémám eltörpül. Keressétek meg, hogy miért vagytok éppen szerencsések minden egyes nap!

Alexas_Fotos képe a Pixabay -en.

Én roppant hálás vagyok azért, hogy ilyen SZUPERSZÓNIKUS FÉRJEM van, akivel ebben az egész mocsárban támogatjuk egymást. Hol közösen főzünk, hogy egyikünk készít "szerelemszenyát" a másiknak, hogy tudjon enni a munkahelyén. Vagy éppen dobozolunk. Hálás vagyok, hogy ott a családom, akikkel naponta beszélhetek. Örülök, hogy jól vannak a szeretteink. A tesóinkkal rászoktunk, hogy vicces mémeket, üzeneteket küldözgetünk egymásnak, hogy legalább a humor segítsen át ezen az egész helyzeten, mert az kéznél van. Boldog vagyok, hogy a nap végén beülhetek a "taligámba" Lotfi Begit hallgatva, és idő előtt felszedhetem azt az embert a munkahely kapujában, akit a legjobban szeretek.

Egy tündértől már az is nagy segítség lenne jelenleg, ha megszánna heti legalább egy taxi járattal, friss meleg étellel, és egy tálca süti is befigyelne. De mivel tündérek nem léteznek, így marad a GIRLPOWER és a hétvégi regenerálódás! Előre főzünk, előre kikészítjük a ruhákat, és mindent patentra vágunk, hogy hét közben csak együnk és aludjunk itthon.

Jajj és egy olyan, de olyan "karantén-nótát" hallgatok tegnap óta, ami alatt két percig csapkodom a térdemet a nevetéstől. De meg sem merem mutatni nektek, mert fülig pirulnátok. A következő bejegyzésem már egy igazán pozitív hangvételű írás lesz! Na ez most elég kétértelmű!

Kitartást mindenkinek! Vigyázzatok magatokra és egymásra!