„A szépség olyan mint a fagyi: sokféle van belőle és ízlés kérdése ki, mit tart a legjobbnak”
Gondolkodtál már azon, mikor mondtad ki utoljára őszintén: szeretem az arcom! A legtöbben nem halmozzuk el saját magunkat bókokkal, de a hibákat azonnal kiszúrjuk. Egy új ránc, egy barna folt, egy kiütés vagy kisebb heg - mindenkinek van olyan pontja, amit szívesen eltüntetne, elrejtene, megváltoztatna. Farkas Franciska, színésznő mára védjegyévé vált anyajegyeitől akart megszabadulni egykor, Solére pedig az orrával tudott nehezen kibékülni. Az Ilcsi, a természetesség nagyköveteként #őszinténaszépségért kampányában arra hívja fel a figyelmet, hogy senki sem tökéletes, de önmagunk megismerése és elfogadása az első lépés lehet saját szépségünk megéléséhez.
A hibákat mindig sokkal egyszerűbb kiszúrni. Különösen így van ez, ha saját magunkról és főleg az arcunkról van szó, hiszen a tükörbe nézve egyből erre irányul a figyelmünk. Igaz ez az ismert és sokak által példaképnek tekintett nők esetében is. Farkas Franciska, színész, drámapedagógus, aktivista, aki bármikor letagadhatna 10 évet a korából - már ha akarna. De nem akar és már változtatni sem magán, mert bár hosszú időbe telt, de megtanulta elfogadni az arcát olyannak, amilyen. “Az arcomon lévő anyajegyek ma már a védjegyeim, ezek (is) tesznek különlegessé. De fiatal koromban szerettem volna megszabadulni tőlük. Problémáim voltak az identitásommal, és azt gondoltam, hogy ha legalább csak ezek a pöttyök nem lennének rajtam, egy kicsit kevésbé lennék “tipikus roma”, akkor pedig jobban elfogadnának, megszeretnének. Szerencsére a gimis közegem segítette, és megmutatták, hogy a szépségnek sok fajtája van, sőt lehet magabiztosan viselni azt, amin nem tudunk változtatni. Mára megszerettem ezeket az anyajegyeket és igyekszem minél láthatóbbá is tenni őket” - mondja a színésznő.
Szigeti Zsófi, vagyis Solére, énekesnő, a hazai zenei élet egyik kiemelkedő fiatal tehetsége. A színpadra lépve mindig sugárzik a magabiztosságtól, de a mindennapokban ő is megküzd azzal, hogy elfogadja magát olyannak, amilyen. “Ha le kellene írnom az arcom egy idegennek, azt mondanám, hogy kis helyen, a dolgok viszonylag nagyok. Például “cápakrumpli” orrom van. Profilból cápa orr amit szeretek, mert karakteres, szemből viszont krumpli, ami nem túl nőies. Azért ezt idő volt elfogadni, de nemrég felismertem, hogy ezt anyukámtól örököltem, aki a legjobb és legszebb ember, akit ismerek, úgyhogy mostmár inkább büszke vagyok rá. De megtanultam elfogadni azt is, hogy a bőröm nem tökéletes, sőt nagyon sokáig küzdöttem azzal, hogy a kicsattanásokat, pirosságot, pattanásokat eltüntessem vagy legalább kezeljem. Ezzel nagyon sokat kísérleteztem, mielőtt egymásra találtunk az Ilcsivel, de ma már a tudatos bőrápolás a mindennapjaim része és ez látszik is az arcomon” - meséli az énekesnő.
De mindegy, hogy hány évesek vagyunk, mivel foglalkozunk, mennyire vagyunk tudatos bőrápolók, elfogadni magunkat és szépnek látni magunkat nem ugyanaz. Utóbbi egy sok összetevős feladat.
“A szépség igazából olyan, mint a fagyi: sokféle van belőle és ízlés kérdése ki mit tart jónak. Persze, ha a saját szépségemről van szó, ez nálam is sokkal bonyolultabb” - kezdi Franciska. “A munkám része, hogy folyamatosan figyeljem magam, észrevegyem a legapróbb változásokat is, magabiztosságot tudjak sugározni, ha arra van szükség. De őszintén, én akkor látom magamat a legszebbnek, ha felszabadult vagyok, ha nem játszom csak elengedem magam. És persze, ha valamikor is sikerül eleget pihenni. Fiatalabb koromban ez olyan egyszerű volt: kerekre aludtam a fejem, vagyis amikor felkeltem kisimult volt az arcom. Ma már ez nincs így, tudatos arcápoló vagyok, az Ilcsi termékek a mindennapjaim részei, mégis vannak ráncok, karikák, amik már nem tűnnek el teljesen. De ez rendben is van így. Néha elhiszem, hogy szép vagyok, még ha a tükörben nem is azt látom. Ez leginkább akkor van, ha a gyerekek mondják, mert ők nem hazudnak ilyenben, vagy ha például egy kolléganőm dicsér meg. Egy nőtől érkező bók valahogy mindig többet jelent, mert számomra ez túlmutat az alap rivalizáláson, ezért igazán őszinte.”
“Ha szeretem magam, akkor az arcomat is szeretem” - vallja Solére. “Ha kimerülök és elvesztem a motivációt, akkor, amikor belenézek a tükörbe csúnyának látom magam, kívül és belül is. De ez is egy folyamat, amiben az évek során fejlődöm. Ahogy egyre inkább tudok nemet mondani plusz dolgokra, amik nem élveznek prioritást az életemben, úgy látom magam egyre szebbnek. A jó dolgokba fektetem az energiám és a figyelmem, például abba is, hogy magammal foglalkozzak. De néha az is segít, ha reggel felébredek és bemegyek a gardróbomban, mert ott jók a fények, vagy ha az anyukám mondja, hogy ma tényleg, igazán szép vagyok. Neki elhiszem.”
Egy kis támogatásra, külső hatásra időnként mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy olyannak lássa magát, amilyen valójában. Az Ilcsi most arra bátorít mindenkit, hogy próbáljon meg túllépni a bőrproblémákon, látható vagy képzeld “szépséghibákon” és lássa meg a saját szépségét. Ehhez segítség lehet a weboldalon található kérdéssor, amellyel egy kicsit jobban megismerhetjük magunkat, az arcunkhoz való viszonyunk. És talán eljuthatunk oda is, hogy őszintén mondjuk: szeretem az arcom!
