A szabadságot nem a főnöködtől kell kikérni - ilyen volt az első Freedom X Fesztivál
Szabadúszóként dolgozom, de jó ideje foglalkoztat a gondolat, hogy azt, amit a számítógép mellett csinálok, tulajdonképpen a világ bármely pontjáról tehetném. Nyilván nem én vagyok sem az első, sem az utolsó a világon, aki a bejárati ajtóra néző munkaasztalát inkább tengerparti kilátásra cserélné. Ma már nagyon sokan járják a világot digitális nomádként a laptopjukkal és hódolnak a helyfüggetlen életmód örömeinket, míg még többen csak vágynak utána. A Freedom X Fesztivál, a Location Independent Movement első kültéri fesztiválja volt , ami tulajdonképpen abban próbált mindenféle módon a résztvevők segítségére lenni, miként találhatják meg a saját szabadságukat, hogyan hozhatják létre az élet és a munka számukra tökéletes fúzióját.
A gyakorlatban ez számtalan workshopot, előadást és beszélgetést jelentett, az olyan praktikus és gyakorlati témáktól kezdve, mint az adózás vagy az észt E-residency, hogyan építs saját honlapot két óra alatt vagy optimalizáld a SEO segítségével az elvontabb, spirituális témákig, ahol inkább magadat és a céljaidat ismerhetted vagy kristályosíthattad ki jobban. A Freedom X tulajdonképpen egy konferencia és egy fesztivál keveréke volt, ahol az előadások mellett minden reggel lehetett jógázni, volt meditáció, röplabda, medence, este lehetett filmezni, volt dj, időként koncertek vagy éppen silent disco is, egyszóval bőven volt lehetőség, hogy bárki levezesse a nap fáradalmait.
Mindehhez pedig egy csodálatos helyszín is társult, a fesztivál ugyanis Barcelonától két órára, a Pireneusokban, Solsonától fél órára volt: távol mindentől és mindenkitől, lélegzetelállító kilátással és levegővel. Az ég pedig annyira csillagos volt minden este, hogy bár nekem korábban többen is lelkesen mutogatták a különféle csillagképeket vagy éppen a Tejutat, én egyikből sem láttam sosem igazán semmit, itt viszont minden éjjel a Tejutat csodálva haladtam a sátram felé a fejlámpával a fejemen. Merthogy – bár lehetett jóval drágábban szobát vagy házat is bérelni -, a legtöbben minden éjjel sátorban hajtottuk álomra a fejünket.
A kilátás szép, az alapötlet nagyon romantikus, a gyakorlat azonban nem ezt mutatta: talán még az észt tél sem viselt meg annyira, mint a sátorban töltött első éjszaka, amikor egyszerűen arra ébredtem, hogy didergek, de nem tudok ellene semmit sem tenni. A hideg éjszakákkal bár némiképp számoltunk, azért sok embert láthatóan megviselt – nekem is jól jött a több éves fesztivál rutin -, de tudjuk, hogy a panaszkodás is összehozza az embereket, vagy éppen a közös didergés, a szervező brigád pedig lehetőségeikhez mérten plédek vásárlásával igyekezett segíteni az ügyön.
A Freedom X Fesztivált először tavaly rendezték meg Budapesten, akkor még „csak” egy kétnapos konferenciát takart a Bródy Házban, viszont annál inspirálóbb volt és többeket valóban „útra tett.”
Ami a célja is, hogy megadja a kellő bátorságot, motivációt, inspirációt, amire éppen szükséged van, hogy azt az életet élhesd végre, amit szeretnél.
A Freedom X szervezői idénre már jóval nagyobbat álmodtak és létrehozták az első ilyen jellegű szabadtéri eseményt, 400 embert összehozva a világ minden pontjáról.
Magyarországról éppen az előző évi fesztivál és a hazai szervezők miatt is nagyon sokan voltunk, akár résztvevőként, akár önkéntesként és már az előzetes találkozókon is érződött egy izgatott zsizsegés. Valaki már évek óta szabadon él és egyengeti a vállalkozását, más éppen csak elkezdte annak kiépítését, volt aki úgy érkezett, hogy éppen felmondott a munkahelyén, még mások a nyomasztó irodai munkájukból keresik a kiutat. Egyszóval mindenkinek megvoltak a saját elvárásai a fesztivállal kapcsolatban, legyen szó a kezdő lökésről vagy csak kapcsolatépítésről.
De mi is ez a mozgalom és miért kell ennek egy hatnapos fesztivált szervezni?
Közhely, de ahogy alakul a világ, alakulnak a munkahelyek és az internetnek köszönhetően egyre kevésbé számít, hogy honnan végzed el a feladataidat. A 9-től 17 óráig tartó munka sok esetben nem más, csak a produktivitás börtöne, amikor oda ültetnek egy asztalhoz és az összes jó ötletednek, munkádnak azt mondják, hogy ott helyben, ettől-eddig kell megszületnie. Viszont rengetegen nem így működnek és egyre több cég is kezdi felfedezni, hogy minél nagyobb szabadságot adnak az alkalmazottaknak például abban, hogy honnan dolgoznak, annál boldogabbak és ezáltal hatékonyabbak lesznek.
És persze ott vannak azok, akik nem is munkahelyben, hanem projektekben gondolkoznak vagy hovatovább, saját álmaikat szeretnék beteljesíteni és ahhoz szeretnék a saját útjukat kitaposni. És nem arra várnak, hogy mikor telik le a munkaidejük vagy vehetnek ki végre két hét szabadságot ahhoz, hogy azzal foglalkozzanak, amit szeretnének, vagy éppen világot lássanak.
A szabadság nagyon sokféle lehet: jelentheti azt, hogy nem tart senki fogva, jelentheti azt, hogy te döntheted el kivel akarsz lenni, hogy szabadon járhatsz-kelhetsz a határokon át, de azt is, hogy te döntöd el mire fordítod az idődet vagy éppen honnan. Aki ezt az életmódot választja sincs folyton úton, élhet a szabadúszó szabadságával és dönthet úgy, hogy délig alszik és éjjel dolgozik, hogy egy iroda helyett az ágyából intézi az e-maileket vagy éppen minden alkalommal más kávézóból. Elmehet futni ebéd előtt vagy ahelyett, hogy feszülten figyelné az órát ebéd alatt, fesztelenül megebédel a barátaival, majd feltöltődve visszatér a feladataihoz. Ahogy a saját ritmusa kívánja, viszont ha munka van, akkor munka van. Akkor is, ha éppen a Balin vagy, gyönyörűen süt a nap és a hullámok hívogatóan táncolnak.
Itt jön képbe az érem másik oldala: azzal, hogy szabad vagy, az összes felelősség is a tiéd lesz. Nincs főnök, aki noszogat, hogy készülj el, nincs munkaidő, amikor dolgoznod kell és persze nincs fix fizetés sem.
Amellett pedig, hogy magaddal szemben tudatosnak kell lenned, a fesztivál másik nagy tanulsága számomra az volt, hogy mennyire lényeges, hogy utazásaid közben ne árts a körülötted élőknek és a környezetednek, ha pedig van, amivel vissza tudsz adni a közösségnek, akkor adj. Ez a fesztiválon többféleképpen is megjelent, kezdve azzal, hogy szelektíven ment a hulladékgyűjtés, a bárban műanyag pohár helyett rendes üvegpoharakból ihattunk, a tányér és az evőeszköz pedig lebomló anyagból készült, emellett többféle jótékonysági üggyel is találkozhattunk. A 22STARS például egy szociális ékszermárkát épített ki (például egy pár fülbevaló megvásárlásával 5 ceruzával, egy nyaklánccal 5 étkezést támogattál), de már külön programokkal is segíti az Ugandában élő gyerekek iskoláztatását, míg olyanok is voltak, akik Londonból egészen a fesztiválig stoppoltak, hogy közben a szabadságról beszélgessenek az őket felvevőkkel és a Street Child szervezet számára gyűjtsenek.
Persze, a világ megváltása mellett bőven jutott idő a szórakozásra is. Sosem felejtem el, amikor több tucatnyian a fűben feküdtünk, miközben Kevin Hainline, a NASA csillagásza egy lézerrel mutogatta nekünk a rejtélyes csillagképeket és közben arról beszélt, hogy mennyire kreatívak voltak a felmenőink és hogy a csillagok mennyi mindent mutattak és mutatnak a mai napig számunkra, generációkat összekötve. De ugyanitt villogó fejhallgatókkal a fejünkön táncoltunk hajnalig a csillagok alatt a silent discoban, miközben távolról egészen földöntúlinak tűntek a szomszédos hegynél folyamatosan ismétlődő villámlások. Máskor az egyik közös térbe betérve közös éneklés és gitározás fogadott, de több koncert is volt a hat nap alatt.
Számomra a fesztivál legnagyobb értéke az az érzés volt, hogy van egy ilyen hatalmas, a világot átölelő, tettre kész közösség, ahol - mint egy hippi utópiában -, az emberek tényleg érdeklődően nyitottak egymás felé, tele célokkal és tettvággyal, nem csak a saját életük jobbá tételét illetően, de a környezetüket is. Ez érződött az egész attitűdön, mert bár első fesztivál révén persze rendesen akadtak hibák is, én nem sok olyat láttam, aki ne tudott volna ezeken a kényelmetlenségeken átlendülni és inkább arra fókuszálni, ami éppen körülötte zajlik. Mert a szabadság az nem az, amit a főnököd ad, hanem az, ahogyan a döntéseidet meghozod.
