FELFEDEZŐ
A Rovatból

A sport mindenkin segít: interjú Ekler Luca paralimpikonnal és a BioTechUSA szakértőjével

Sztrók tízévesen, világcsúcs Tokióban, új cél Los Angelesben – Ekler Luca története a kitartásról és a tudatos felkészülésről szól. A Magyar Parasport Napja alkalmából arról beszélgettünk vele és a BioTechUSA szakértőjével, hogyan válik a mozgás mentális erőforrássá, és mi teszi a háttérmunkát valódi teljesítménnyé.


Ha te is azok közé tartozol, akik a paralimipiák időszakában lelkesen üdvözlik a magyar sportolók eredményeit, de igazából keveset tudnak magukról a sportolókról, a sikerük hátteréről, a parasportban rejlő újrakezdésükről, akkor Ekler Luca történetét mindenképpen figyelmedbe ajánljuk. A 27 éves sportolónak mindig is az élete része volt a sport, de hogy ezt komolyan is vette azt eredményei igazolják: a tokiói paralimpián lett először paralimpiai bajnok távolugrásban, Párizsban megvédte címét és nyert még mellé egy ezüstérmet is 400 méteres síkfutásban.

Február 22-én, a Magyar Parasport Napján a figyelem azokra a sportolókra irányul, akik nap mint nap bizonyítják: a kitartás, a fegyelem és a hit önmagunkban sokszor a legnagyobb akadályokat is legyőzi. Ez a nap a magyar parasportolókról szól, azokról a példaképekről, akik saját történetükkel mutatják meg, hogy a sport valóban mindenki számára elérhető, kortól, nemtől vagy testi adottságoktól függetlenül, és akiknek elszántságából bárki erőt meríthet.

Hogy mit jelent a mozgás szeretete a mindennapokban, hogyan formál személyiséget és közösséget, valamint milyen tudatos háttérmunka szükséges a csúcsteljesítményhez, arról Ekler Lucával, kétszeres paralimpiai bajnok atlétával és Németh Sándorral, a BioTechUSA termékspecialistájával beszélgettünk.

Sztrók után újrakezdés tízévesen

Ekler Luca számára a sport sosem egy kipipálandó délutáni program volt, hanem a gyermekkora természetes közege. „Nagyon sportos családban nőttem fel. Nem is nagyon emlékszem olyan hétvégére, amikor ne csináltunk volna valamilyen közös mozgásos programot” – meséli. A kirándulások, focizások, közös játékok mind azt az alapélményt erősítették benne, hogy a mozgás öröm, nem pedig kötelezettség.

Ez a természetesség azonban tízévesen egyik napról a másikra megszakadt.

Sztrókot kapott, lebénult a bal oldala, és a tenisz, amely addig meghatározta a mindennapjait, hirtelen kikerült az életéből.

Gyerekként ez nemcsak fizikai, hanem identitásbeli törés is volt. A rehabilitáció időszaka után mégis megszületett benne egy döntés:

„Szeretnék újra olyan lenni, mint a többi gyerek.”

Ez nem a múlt visszaszerzéséről szólt, hanem arról, hogy megtalálja az új útját.

Az atlétika, ahol eltűntek a korlátok

Ez az út végül az atlétikához vezetett. Bár már teniszezőként is kipróbált különböző sportágakat - így az atlétikát is -, akkor még senki sem gondolta, hogy egyszer ez lesz számára a fő irány. Már azokban az években látszott azonban, hogy a távolugrás áll hozzá a legközelebb, még úgy is, hogy külön nem készült rá.

A rehabilitáció után, amikor az atlétika lett a fő versenyszáma, ahhoz az edzőhöz került, aki korábban édesapja pályafutását is végigkísérte. „Rozi néni már versenyeken is látott, és azt mondta: hosszú lábaim vannak, viszonylag magas vagyok, egyértelmű, hogy a távolugrás lesz az én számom.” Ez a külső megerősítés találkozott azzal a belső élménnyel, amely miatt végül ott maradt:

„Az atlétikában éreztem azt, hogy a fogyatékosságom nem jelent akadályt, és úgy tudok csinálni szinte mindent, mint a többiek. Végül ott ragadtam.”

Innentől pedig valóban egyre egyértelműbbé vált az irány. A távolugrás nemcsak versenyszám lett számára, hanem az a közeg, ahol a lehetőségei kerültek fókuszba. „Nagyon hamar kiderült, hogy a távolugrás az, amiben igazán kiemelkedem… A többi pedig – mondhatjuk – már történelem.”

Ez a „történelem” ma már két paralimpiai aranyérem, világcsúcs és számos nemzetközi siker.

De Luca történetének lényege nem csupán az eredménylista.

(Photo by Christopher Jue/Getty Images)

Amikor minden összeállt: Tokió és a világcsúcs pillanata

Ha Tokió és a paralimpia kerül szóba, nem az érem csillogásáról beszél először, hanem arról a belső folyamatról, amely a rajtvonaltól a dobogó csúcsára vezette. „Tokióból számomra a legmeghatározóbb élmény az első pályára lépésem volt. Az a pillanat jelentette számomra az álmom beteljesülését. Úgy érzem, nem is éveket, hanem majdnem egy évtizedet készültem erre. A pályára lépés mindazt szimbolizálta, amin keresztülmentem, a rengeteg munkát, edzést, küzdelmet - egy csodálatos, kerek pillanat volt.” Akkor és ott összeért a múlt és a jövő: az addigi út és az, ami még előtte állt. Ennek kézzelfogható bizonyítéka lett,

a világcsúcs – az akkori 5,63 méter –, amely külön mérföldkő volt a pályafutásában, de számára legalább ilyen fontos maradt a közösség és a csapat ereje.

„Nagyon emlékezetes volt a távolugrásban elért világcsúcsom is, amit azóta már többször sikerült megjavítanom, illetve az a verseny, amikor esőben futottam 400 métert” – idézi fel. Ezek a pillanatok nemcsak eredmények voltak, hanem bizonyítékai annak, hogy a határok folyamatosan újraírhatók.

Ekler Luca eredményei

Paralimpia

2024 – Párizs – távolugrás – aranyérem

2024 – Párizs – 400 méter síkfutás – ezüstérem

2021 – Tokió – távolugrás – aranyérem

Világbajnokság

2025 - Új-Delhi - távolugrás - aranyérem

2025 - Új-Delhi - 200 méter síkfutás - bronzérem

2024 – Kóbe – távolugrás – aranyérem

2024 – Kóbe – 100 méter síkfutás – aranyérem

2023 – Párizs – távolugrás – aranyérem

2023 – Párizs – 200 méter síkfutás – aranyérem

2023 – Párizs – 400 méter síkfutás – aranyérem

2023 – Párizs – 100 méter síkfutás – ezüstérem

2019 – Dubai – távolugrás – aranyérem

2019 – Dubai – 100 méter síkfutás – ezüstérem

2019 – Dubai – 200 méter síkfutás – ezüstérem

Miközben a rekordok fontos mérföldkövek, számára legalább ennyire meghatározók voltak a közösségi élmények is. „Nagyon emlékezetesek voltak a csapatgyűlések, amikor pár naponta összejöttünk, meghallgattuk egymás eredményeit, és együtt ünnepeltünk. Ezek az apró közösségi pillanatok is nagyon sokat adtak.” A parasport nemcsak egyéni küzdelem, hanem közösségi élmény is, és ez a Magyar Parasport Napja egyik legfontosabb üzenete.

(Photo by Alex Pantling/Getty Images)

A sport, ami mentálisan is megtart

A fizikai teljesítmény mögött mindig ott van a mentális háttér is. A mozgás pozitív hatása nem áll meg az izmoknál: stabilitást, önbizalmat és kapaszkodót ad a mindennapokban. Segít célokat kijelölni, feldolgozni a kudarcokat, és olyan közösséget teremt, amely a nehezebb időszakokban is összetart.

Luca ezt nagyon tudatosan éli meg:

„Szerintem óriási pluszt ad a sport. Én el sem tudom képzelni a napjaimat mozgás nélkül. Még pihenőnapon is érzem, hogy hiányzik.”

A mozgás számára tehát nem pusztán eszköz a győzelemhez, hanem a mindennapok természetes része. És talán éppen ebből a mély, belső kötődésből fakad az a folyamatos hajtóerő is, amely a sikerek után sem engedi megállni. A kérdés számára nem az, hogy elérte-e már a céljait, hanem az, hogy meddig képes még fejlődni.

„Mindig van olyan terület, amiben jobb lehetek. Regeneráció, étkezés, edzésmunka – szerintem ennek nincs plafonja. Ami igazán motivál, az az, hogy megtudjam, hol van a teljesítményem határa.”

Számára a fejlődés nem elvont cél, hanem folyamatos, tudatos munka. Ráadásul több versenyszámmal dolgozik: a távolugrás és a 400 méter edzésmunkája nagyon eltérő, így állandó egyensúlykeresés zajlik közte és az edzői stáb között. „Ez izgalmas kihívás, és minden felkészülés másképp alakul.” Közben pedig megtanulta azt is, hogy nem a rövid távú eredmények számítanak, hanem az évek munkája.

Egyensúly a pályán és azon túl

Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a sport nem válhat kizárólagos identitássá. „Nem az eredményeinknek kell meghatározniuk minket. A sporton kívül is emberek vagyunk, vágyakkal, célokkal. Az egyensúly megtalálása kulcsfontosságú.”

Ez a gondolkodás segíti abban, hogy az élsport mellett civil pályáját is tudatosan építse. „Három éve dolgozom a Testnevelési Egyetemen az Atlétika Tanszéken adjunktusként. Részt veszek az inkluzív sportoktató szakirányú továbbképzésben, amelynek már a második évfolyama végzett. Hamarosan Veszprémben is indul egy rövidített mikroképzés, különösen aktuálisan, hiszen a város elnyerte az Európa Sportrégiója 2026 címet. Az inkluzív sportoktatás egyre fontosabb lesz, hiszen sok speciális igényű gyermekkel találkozunk.

Hiszek abban, hogy a jövő sportolóinak szükségük lesz olyan szakemberekre, akik megfelelő tudással tudják őket támogatni.

Ugyanakkor 2026 után már nagyon közel lesz a Los Angeles-i paralimpia, így akkor ismét mindent annak rendelek majd alá, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból.”

Miközben tehát a következő nagy cél, az újabb paralimpiai részvétel is körvonalazódik, Luca párhuzamosan azon is dolgozik, hogy a sport hosszú távon minél több ember számára váljon elérhetővé.

Tudatosság a teljesítmény mögött

Ahhoz azonban, hogy a tehetség és a kitartás valóban eredményben is megmutatkozzon, komplex háttérmunka szükséges.

A csúcsteljesítmény ma már nem csupán az edzésmunkán múlik: a tudatos táplálkozás és az egyénre szabott étrend-kiegészítés is a felkészülés része – nem csodaszerként, hanem szakmailag megalapozott támogatásként.

Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, arról Németh Sándor, a BioTechUSA termékspecialistája avat be minket munkájának rejtelmeibe.

„A munkám lényege a BioTechUSA termékeinek mélyreható ismerete és ennek az átadása. A termékek hatóanyagait, azok mennyiségét, egymásra gyakorolt hatásait kell ismerni, egészen hatóanyagszintig. Ehhez szorosan kapcsolódik a sportolók és a különböző sportágak működésének ismerete is. Összetett, sokoldalú munka, nagy felelősséggel, de pont ezért szeretem” – fogalmaz.

Felmerül a kérdés: kell-e különbséget tenni az ép és a fogyatékkal élő sportolók között a felkészülés, különösen a táplálkozás és az étrend-kiegészítés terén? Németh Sándor szerint az alapelv mindenkinél ugyanaz, legyen szó paralimpikonról, élsportolóról vagy akár hobbisportolóról:

„Mindkét esetben a cél a csúcsteljesítmény elérése. A megközelítés alapelvei azonosak: célmeghatározás, egészségi állapot felmérése, az aktuális terhelés figyelembevétele.”

A különbségek az egyéni adottságokban rejlenek. Éppen ezért a hangsúly az állapotfelmérésen és a személyre szabott megközelítésen van. „Egy parasportolónál például az energiafelhasználás, a hőháztartás vagy a regeneráció eltérhet az átlagostól, ezért még több információra van szükség ahhoz, hogy valóban személyre szabott tanácsot tudjunk adni.”

A szakértő szerint az elmúlt években egyre nagyobb az igény a tudatosságra is: a sportolók szeretnék tudni, mit és miért fogyasztanak.

Ez a szemléletváltás azonban csak akkor működik, ha a táplálkozás az alap. „Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy egy ‘jó’ étrend-kiegészítő önmagában megold mindent. Valójában a megfelelő, célhoz igazított táplálkozás az alap, és erre épülhetnek rá a kiegészítők. Nem helyettesítenek, hanem finomhangolnak.”

Elköteleződés a hazai parasport mellett

A BioTechUSA 2021 óta támogatja a Magyar Paralimpiai Bizottságot termékeivel és szakmai tanácsadással, és az együttműködés azóta is folyamatos. A vállalat számára ez nem csupán partnerség, hanem hosszú távú társadalmi felelősségvállalás: céljuk, hogy a hazai parasport láthatósága és szakmai támogatottsága erősödjön, miközben para-, él- és hobbisportolók egyaránt megtalálják azokat az eszközöket, amelyek segíthetik őket saját céljaik elérésében.

A jövőben ezt az együttműködést szeretnék tovább mélyíteni. „Mindenképpen szeretnénk tovább erősíteni az együttműködést. Nemcsak a bizottsággal és a parasportolókkal, hanem azokkal is, akik aktív, egészségtudatos életmódot keresnek vagy folytatnak, akár kerekesszékesként is” – fogalmaz Németh Sándor. Mint mondja, a cél nem pusztán a terméktámogatás, hanem az edukáció erősítése is: „Célunk, hogy a jó példákon és edukáción keresztül megmutassuk, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, és mikor, kinek lehet valóban szüksége étrend-kiegészítésre. Ha ezt sikerül tudatosan átadni, az hosszú távon mindenkinek nyereség.”

A sport valóban mindenkié

Ez a szemlélet jól illeszkedik ahhoz az üzenethez, amelyet a Magyar Parasport Napja is képvisel: a sport nem kiváltság, hanem lehetőség. Ha tudatosság, szakmai támogatás és közösségi erő társul hozzá, valóban mindenki számára elérhetővé válhat – életkortól, nemtől vagy testi adottságoktól függetlenül.

Ekler Luca története azt bizonyítja, hogy a kitartás és a megfelelő háttér együtt képes valódi teljesítményt teremteni. Amikor pedig a belső erő találkozik a felkészültséggel és a támogatással, a célok – legyenek azok paralimpiai aranyak vagy személyes mérföldkövek – már nem tűnnek elérhetetlennek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


FELFEDEZŐ
A Rovatból
„Valaki tudja hogy ez milyen fajta hal?” – Sokan megdöbbentek egy Balatonon készült videón, beindult a komment-szekció
Meglepő látványt videóztak Balatonszéplak alsónál. A tóban egy őz igyekszik, hatalmas ugrásokkal szelve a habokat. A különös eset megihlette a vicces kedvű kommentelőket is.


Meglepő felvétel került ki a netre, melyen egy állat ugrál a Balatonban. A felvételt Balatonszéplak alsónál készítették, és az látszik rajta, ahogy a parttól elég messze egy őz halad hatalmas ugrásokkal a parttal párhuzamosan.

VIDEÓ: Őz a Balatonban

A kommentelőket is megihlette a nem mindennapi látvány:

"Már a ponty sem a régi"

"Valaki tudja hogy ez milyen fajta hal?"

"Balatonátfutás"

"Meglátta mennyibe kerül a lángos"

"Olyan kicsi a víz vagy így úszik??"

"Ívási időszak van?"

"Patás delfin"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
FELFEDEZŐ
A Rovatból
49 év után derült ki a pár perc különbséggel született ikrekről, hogy nem ugyanaz az apjuk
A brit Michelle és Lavinia Osbourne egy otthoni genetikai vizsgálat után szembesült az igazsággal. A heteropaternális szuperfekundáció jelensége annyira ritka, hogy az övék az első dokumentált eset az Egyesült Királyságban.


Néhány perc különbséggel születtek, mégis féltestvérek: a brit Michelle és Lavinia Osbourne története az első dokumentált brit esete annak a szinte hihetetlen jelenségnek, amikor ikreknek különböző apjuk van. A ma 49 éves kétpetéjű ikrek egy otthoni DNS-teszt elvégzése után szembesültek a ténnyel, amely egy rendkívül ritka biológiai folyamat, a heteropaternális szuperfekundáció eredménye – írta a BBC. Világszerte eddig mindössze húsz hasonló esetet azonosítottak.

Michelle és Lavinia 1976-ban születtek Nottinghamben. Édesanyjuk egy bántalmazó kapcsolatból menekült, és mindössze 19 évesen, kiszolgáltatott helyzetben hozta őket a világra. A lányok nehéz gyerekkort éltek meg, otthonok és gondozók között hányódtak, az egyetlen stabil pontot egymásnak jelentették. Apjuk kilétéről az anyjuk mindig azt mondta, egy James nevű férfi az, aki azonban nem volt része az életüknek.

A lavinát Michelle indította el, aki 2021 végére már biztos volt benne, hogy a család által ismert James nem lehet az apja. DNS-tesztet rendelt, az eredmény pedig 2022. február 14-én érkezett meg, ugyanazon a napon, amikor az időközben demenciával küzdő édesanyjuk meghalt. A teszt igazolta a gyanúját. Hetekig tartó kutatás után kiderítette, hogy a biológiai apja egy Alex nevű férfi, akiről a rokonok azt mondták, évek óta alkohol- és drogproblémákkal küzd, és az utcán él.

Amikor Lavinia találkozott Michelle újonnan felfedezett rokonaival, nem érzett velük semmilyen kapcsolatot, ezért ő is elvégzett egy tesztet. 2022 szeptemberében jött a megdöbbentő eredmény: nemcsak az derült ki, hogy az ikertestvére valójában a féltestvére, hanem az is, hogy James neki sem az apja. Lavinia a felfedezést lesújtónak élte meg, és kezdetben dühös volt a testvérére.

„Haragudtam Michelle-re, amiért ezzel szembesített, mert én ezt a valóságot nem akartam.”

Michelle azonban Lavinia DNS-eredményei alapján felkutatta testvére apját, egy Arthur nevű férfit. A találkozásuk érzelmesre sikerült, Lavinia azonnal megkedvelte az apját, akivel azóta is szoros kapcsolatot ápol. „Egyszerűen késztetést éreztem rá, muszáj volt” – mondta arról a pillanatról, amikor először puszit adott Arthur arcára.

Michelle a saját apjával, Alexszel is találkozott, de a találkozó után úgy döntött, nem tartja vele a kapcsolatot.

„Ő az enyém, én az övé, de nem éreztem úgy, hogy valaki, akit a jövőmbe magammal kell vinnem. Csak tudni akartam.”

Michelle és Lavinia Osbourne története is azt mutatja, hogy a genetikai igazság új alapokra helyezheti, de nem feltétlenül töri meg a legszorosabb emberi kötelékeket. Bár a felfedezés eleinte megrázta őket, ma már mindketten csodaként tekintenek a létezésükre. Ahogy Lavinia fogalmazott: „Mi csodák vagyunk. Mindig lesz köztünk egy törhetetlen közelség.”

„Ő az ikertestvérem. Ebből semmi nem vesz el.”

Ezt Michelle erősítette meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

FELFEDEZŐ
A Rovatból
Hárman meghaltak egy óceánjárón, hantavírus-járvány törhetett ki a hajón
A hantavírus jellemzően fertőzött rágcsálók ürülékével vagy vizeletével terjed, és súlyos, akár halálos kimenetelű betegséget okozhat.


Három ember halt meg egy Atlanti-óceánon közlekedő óceánjárón kitört feltételezhetően hantavírus-járvány miatt – közölte a WHO a BBC-vel. Egy hantavírus-esetet megerősítettek, további öt gyanús esetet vizsgálnak – közölte az Egészségügyi Világszervezet. Egy 69 éves brit állampolgár intenzív osztályon van Johannesburgban, Dél-Afrikában.

A tragédia egy 70 éves utas megbetegedésével kezdődött, aki még a hajón életét vesztette. Feleségét, egy 69 éves nőt evakuáltak a fedélzetről, de később egy johannesburgi kórházban ő is elhunyt. A The Guardian szerint a harmadik halálos áldozat vasárnap este még a hajón volt.

A brit külügyminisztérium a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy szorosan figyelemmel kíséri a jelentéseket, és készen áll a brit állampolgárok támogatására.

A járványt az MV Hondius óceánjárón jelentették, amely Argentínából Zöld-foki Köztársaságba tartott.

A hantavírus jellemzően fertőzött rágcsálók ürülékével vagy vizeletével terjed, és súlyos, akár halálos kimenetelű betegséget okozhat. Bár ritka, a WHO szerint a hantavírus emberről emberre is terjedhet, ezért a betegek megfigyelése és a közegészségügyi válaszlépések fontosak.

Az MV Hondiust az Oceanwide Expeditions utazási iroda üzemelteti.

A holland Oceanwide Expeditions által üzemeltetett hajó március 20-án indult az argentin Ushuaiából, és az eredeti tervek szerint május 4-én ért volna a Zöld-foki-szigetekre. A hajó vasárnap este már a főváros, Praia kikötőjénél tartózkodott. A Hondius nagyjából 170 utast és egy mintegy 70 fős fedélzeti csapatot képes befogadni, amely 57 fős legénységből, 13 idegenvezetőből és egy orvosból áll.

Via Telex


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

FELFEDEZŐ
A Rovatból
Hőkamerás felvétel leplezi le a benzines autók legnagyobb pazarlását
A termikus képalkotás megmutatja, hogy a belső égésű motorok mennyi hőt termelnek az elektromos járművekhez képest.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. április 30.



Éjszaka a hőkamera felvétele mindent elárul.

A benzines autó eleje és alváza szinte izzik a hőtől, míg egy elektromos jármű szinte beleolvad a környezet hőmintázatába.

A különbség nemcsak látványos, hanem pontosan megmutatja a két technológia közötti alapvető hatékonyságbeli eltéréseket. Erről árulkodik a Teledyne FLIR egyik szakmai anyaga.

A belső égésű motorok és a kipufogórendszerek jelentős hőenergiát termelnek, ami az első hűtőrácson és az alvázon ragyogó foltokként jelenik meg a termikus képen. Ez az erős infravörös lenyomat a kémiai égés és a mechanikai súrlódás közvetlen mellékterméke, egyfajta látható energiapazarlás, amely teljes sötétségben is messziről észlelhető.

Ez a jellegzetes „hő-ujjlenyomat” lehetővé teszi, hogy a szakemberek azonnal azonosítsák a jármű hajtásláncát, és rávilágít az elektromos motorok jobb hőhatásfokára.

Ezzel szemben az elektromos járművek feltűnően hűvösnek és egyenletesnek látszanak, mivel nincs üzemanyagot égető központi motorjuk. Az elsődleges hőforrások a motorháztetőről a kerekekhez és az akkumulátorhűtő komponensekhez tolódnak, de még ezek hőmérséklete is lényegesen alacsonyabb egy hagyományos kipufogócsőénél. Az amerikai Energiaügyi Minisztérium adatai szerint egy tipikus elektromos autó 87-91 százalékos hatásfokú, míg egy hagyományos benzines csupán 30 százalék körül teljesít.

A felvételek azért is beszédesek, mert rámutatnak arra, hogy mi minden járul hozzá a globális felmelegedéshez.

A technológiát persze nemcsak az utakon, hanem a fejlesztőlaborokban is használják: a fék- és gumikopás vizsgálatától az akkumulátorok hőmenedzsmentjének optimalizálásáig. James Cannon, a FLIR Systems akkori elnök-vezérigazgatója (2017–2021) egy korábbi közleményben azt mondta, a cég érzékelői már több mint egy évtizede játszanak kritikus szerepet a járművezetők biztonságának növelésében.

A technológia különösen az önvezető rendszerek fejlesztésénél kap kulcsszerepet, mivel a hőkamerák kiegészítik a hagyományos kamerákat, a radart és a lidart, főként éjszaka, ködben vagy vakító fényben. A fejlesztések iránya egyértelmű, ahogy azt Florida példája is mutatja, ahol egy 2019-es törvény értelmében már sofőr nélkül is közútra engedik az önvezető autókat.

A termikus képalkotás fejlesztése itthon is zajlik: a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem laboratóriumaiban és a zalaegerszegi ZalaZONE tesztpályán is folynak ilyen irányú kutatások, amelyek hozzájárulhatnak a jövő biztonságosabb járműveinek megalkotásához.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk