A gyógynövények mint a fogyókúra hasznos, bár nem túl gyors segítői - melyik mire való?
A fogyókúra céljából hagyományosan alkalmazott növények általában hashajtó vagy vizelethajtó hatásuknak köszönhetően csökkenthetik a testsúlyt. A növényi eredetű szerek közül az erős hatású, ún. bélfalizgató hashajtók tartós alkalmazása ugyanakkor számos negatív következménnyel járhat (pl. görcsös hasfájás, bélnyálkahártya-gyulladás, felszívódási zavarok és akár szívritmuszavar is), így fogyasztószerként történő alkalmazásuk nem javasolt.
Hazánkban leggyakrabban szennalevelet (Cassia sp.), aloe tejnedvet (Aloe sp.) és kutyabengekérget (Rhamnus frangula) használnak ilyen célra – teaként vagy a növények kivonatát tartalmazó étrend-kiegészítőként. Jóllehet a tartós hashajtás a tápanyagok felszívódásának csökkentésével testsúlycsökkentő hatású lehet, a módszer veszélyei jelentősebbek, mint a potenciális előnyök.
Az enyhébb hatású, rosttartalmú hashajtók ugyanakkor hosszú távon is biztonságosan alkalmazhatóak. Ezek a teltségérzet fokozásával csökkentik az étvágyat, valamint a cukrok és zsírok felszívódásának gátlásával is hatnak. A rosttartalmú hashajtók között találunk jól ismert növényeket (például útifűmag – Plantago sp., lenmag – Linum usitatissimum), de újonnan divatossá vált növényeket is, mint pl. a fügekaktusz (Opuntia ficus-indica) vagy az ördögnyelvként reklámozott konjak (Amorphophallus konjac). Ugyan hatásuk nem drasztikus (1 hónap alatt átlagosan 0,5-1 kg csökkenés érhető el megfelelő adagolás mellett), tartós alkalmazás esetén az eredmény is tartós lehet. Kérdés, hogy ez a mérsékelt hatásosság találkozik-e a fogyni vágyók elvárásaival. A forgalmazott termékek magas száma mindenesetre arra utal, hogy reális igény van ezekre a készítményekre – ha másként nem, a diéta kiegészítőjeként.
A növényi fogyasztószerekben gyakran megtalálható vizelethajtó növények nincsenek befolyással az energiaháztartásra, az általuk előidézett minimális testsúlycsökkenés tulajdonképpen só- és vízvesztés, amely csak átmeneti eredménnyel jár. Hazánkban ilyen célra jellemzően csalánlevelet (Urtica dioica), lestyángyökeret (Levisticum offcinale), gyermeklácfüvet (Taraxacum officinale) és tarackbúza gyöktörzset (Agropyron repens) használnak.
Hoodia gordonii nevű kaktusz/wikipedia
A testsúlycsökkenés elérésére hagyományosan használt gyógynövények mellett az utóbbi két évtizedben rohamosan megnőtt az ilyen célra alkalmazott új, általában más kontinensről származó növények száma. Napjaink egyik legnépszerűbb fogyasztónövénye, a dél-afrikai Hoodia gordonii nevű kaktusz a busmanok tradicionális gyógynövénye, amelynek étvágycsökkentő hatásáról az első európai leírások a 20. század elejéről származnak. Bár a növénnyel számos vizsgálatot végeztek, fogyasztó hatását nem igazolták meggyőzően. Figyelmeztető ugyanakkor, hogy alkalmazása esetén vérnyomás- és pulzusemelkedést írtak le, ami veszélyes lehet a szív-érrendszeri betegségekben szenvedőknél. Egy másik kontinens gyógynövénye az Indiában őshonos Garcinia cambogia, amely Európában és az USÁ-ban sikeresebb (fogyasztószerként), mint őshazájában gyógynövényként. A növény termésének hatóanyagaként a hidroxi-citromsavat (HCA) azonosították. Sok termék csomagolásán ezért nem is a növény latin neve, hanem a hatóanyag három betűs rövidítése olvasható. A Garciniával végzett vizsgálatok enyhe súlycsökkent hatást igazoltak, amelyet azonban emésztőrendszeri mellékhatások kísérhetnek.
Évtizedeken át használt fogyasztószer volt az efedrin nevű vegyület, amelyet eredetileg egy csikófark (Ephedra) nevű növényből nyertek ki. Az efedrin több éve eltűnt a piacról, mivel veszélyes szív-érrendszeri hatásokkal rendelkezik. Újabban divatossá vált egy olyan vegyület, amely szerkezetében és hatásában is az efedrinre hasonlít: ez az anyag a szinefrin. A szinefrin az éretlen keserű narancs (Citrus aurantium) héjában van jelen számottevő mennyiségben, és a fogyasztószerek is keserűnarancs-kivonat részeként tartalmazzák. A szinefrin ugyanakkor nem rendelkezik az efedrinhez hasonlóan markáns hatásokkal, legalábbis erre utal, hogy több 10 mg-os dózisban sem emeli jelentősen a vérnyomást és a pulzust. Jelenlegi tudásunk szerint nemcsak mellékhatásai, hanem hatásossága is elmarad a efedrinétől, így a keserűnarancs-kivonatot tartalmazó termékekkel az elvárások általában fokozottabbak, mint amilyen hatásra ezek a készítmények képesek.
A kávé (Coffea arabica), és egyik fő hatóanyaga, a koffein anyagcserét fokozó hatása régóta ismert, ugyanakkor nincs bizonyíték arra, hogy (ésszerű) kávéfogyasztással jelentősebb testsúlycsökkenést el lehetne érni. Az elmúlt néhány évben azonban nem is a koffein, hanem annak egyik speciális forrása, a pörköletlen (zöld) kávébab került az érdeklődés fókuszába. Ennek hatóanyagaként a klorogénsavat azonosították (ez a vegyület a pörkölés során elbomlik, így a kávéitalban csak nyomokban található meg). A klorogénsav fogyasztást elősegítő hatását több vizsgálatban tanulmányozták, és az összkép pozitívnak mondható. A kávéval hasonló utat járt be a teacserje (Camellia sinensis), amelyet sokáig szintén koffeintartalma miatt tartottak fogyasztó hatásúnak. Mára kiderült, hogy a hatóanyagok máshol, a polifenolok között keresendők, és a hatás módja is bonyolultabb, mint korábban gondolták. A legfontosabb bizonyítékok, vagyis a fogyasztó hatás meggyőző igazolása azonban ez idáig hiányzik.
Növényi termék – szintetikus hatóanyag?
Az illegális (azaz nem étrend-kiegészítőként bejelentett) termékek között igen magas a hamisított készítmények aránya, de sajnos ilyen termékek esetenként az étrend-kiegészítők között is előfordulnak. A hamisítás ebben az esetben azt jelenti, hogy a termékhez olyan, mellékhatásai miatt már betiltott gyógyszerhatóanyagot adnak, amely fokozza a fogyasztó hatást. A csomagoláson ezek az összetevők természetesen nincsenek feltüntetve, így a fogyasztó csak akkor foghat gyanút, ha a készítmény kiemelkedően hatásosnak bizonyul vagy alkalmazása komoly mellékhatásokkal jár (vérnyomás-emelkedés, izgatottság, szívdobogásérzés). Ilyen esetben az alkalmazást fel kell függeszteni és egy gyógyszerész segítségével be kell jelenteni a mellékhatást és a minőségi probléma gyanúját. Tapasztalatunk szerint az ilyen termékeket jellemzően ellenőrizhetetlen internetes oldalakon keresztül forgalmazzák, így a beszerzés helye (pl. gyógyszertár) eleve jelentősen csökkentheti a kockázatot.
