KAPCSOLAT
A Rovatból

A férfiaknak csak a szex a fontos? A nők pletykásabbak? - egy férfi és egy nő őszinte véleménye

A férfiakról és a nőkről sok az általánosítás, sztereotípia. De melyik igaz és melyik nem? Ezt tárgyalja ki Nelli és Attila.
Laskai Nelli írása aNegyven múltam ...és élvezem blogon, Címkép: Laskai Nelli/Szávics Attila, Fotók: unsplash - szmo.hu
2018. december 02.



Azon embereket várjuk ide és az Instagramra, akik közelednek a negyven felé, vagy épp már elhagyták azt. Ahogy a Szex és New York-ban hallottuk: A negyven az új harminc. Bármit is jelentsen ez. Mármint a kor csak egy szám, a napunk meg olyan, amilyenné tesszük.

Az eltérő nemek különbözőségéből fakadó véleményeinket tesszük egymás mellé hétről hétre. A férfi oldalt Szávics Attila, a nőit pedig én képviselem. A kérdés mindkettőnknek ugyanaz, a válasz azonban nem mindig egyezik, sőt!

Szőke hajú nőként általában kikerekedik a szemem, amikor valaki „szőke nős”, bugyuta vicceket mond a társaságomban, és pont így nem vállalok közösséget azzal sem, aki mocskolódó „anyós vicceken” kezd el röhögni. Az emberek bárkit, bárhol képesek beskatulyázni, megítélni.

"A férfiak jobban vezetnek, mint a nők.”

Laskai Nelli: Vannak nőismerőseim, akik nagyon jól vezetnek. Ha valamikor is velük kell utaznom, akkor még annál is nagyobb biztonságban érzem magam, mintha én vezetnék. Azonban van olyan férfi ismerősöm, aki mellett kiver a víz, valahányszor visszakapcsol, és előzésbe kezd. Ha a saját ismeretségi körömet nézem, közülük a férfiak jobban vezetnek, mint a nők. Több kutatási eredmény is igazolta, hogy a férfiaknak jobb a térérzékelésük. De az is lehet, hogy csak magabiztosabbak, mert róluk az terjedt el, hogy ügyesebben vezetnek, és nem ivódott beléjük a róluk szóló leértékelő általánosítás.

Szávics Attila: Határozottan IGEN. Nálam az a „jó vezető”, aki bátran ül a kormány mögött. A férfiak nem csak az autóban, de az élet más területein is bátrabbak. Észrevettem, hogy azoknak a nőknek, akiknek vagányabb, ha mondhatom így „fiúsabb” a személyisége, azoknak a vezetési stílusa is sportosabb és dinamikusabb. Ha minden nő így vezetne, ez a sztereotípia nem született volna meg. Tudják, hogy kézben tartják az eseményeket. Arról nem is beszélve, hogy aki félve ül az autóba, az veszélyezteti a többi vezetőt is.

„A nők pletykásabbak.”

LN: Naneeeeem. Bár, az igaz, hogy a nők erősebbek a verbális kommunikációban, és beszédesebbek az emberi kapcsolataikban is, így inkább csak megosztják egymással a jó gyakorlatokat. Meg a másét is.

SZA: Szerintem igen. A férfiak először önmagukkal, magukban rendezik a dolgaikat, aztán nyitnak mások felé. A nők szeretik a barátnőikkel megbeszélni akár az apró-cseprő gondjaikat is, és azt hiszem, minél többször van erre lehetőségük, annál jobban érzik magukat. A férfiak (sajnos) legtöbbször úgy gondolják, hogy segítséget kérni gáz, és ezzel az alapvető szabályaik egyikét szegnék meg. Pedig a külső nézőpont/más ember (szakember) beavatkozása sokszor továbbgördítheti azt a bizonyos nagy követ.

Ha pedig könnyedebb témákra helyezzük a hangsúlyt, akkor abszolút a nők a befutók. Figyeljük csak meg, hogy a kávézók ablakainál mennyi srácot látunk, akik csoportokba rendeződve beszélik ki az élet „nagy dolgait”. Persze a lányok is visszakérdezhetnének erre, hogy „akkor mégis miről beszél az a sok fickó, aki esténként a kocsmában gyülekezik?”

Lehetséges akkor, hogy mindkét nem „pletykál”?

„A férfiaknak csak a szex a fontos a párkapcsolatban.”

LN: Nem zörög a haraszt... Biztos, hogy kiemelten fontos számukra a testiség, sok férfi a szexuális érintkezés gyakoriságából szűri le, hogy mennyire férfias, ezen a kapcsolódáson keresztül növeli az önbizalmát. De szerintem más is fontos a számukra. Például, hogy folyamatosan visszajelzést kapjanak arról, amit jól csinálnak. Egyébként pár évig meg tudnak lenni egy szexuális értelemben takarékra vett kapcsolatban is, de kutyamód szenvednek a hiánytól. Mondjuk, ezt meg is értem.

SZA: Ez teljes blődség. A férfiaknak nagyjából ugyanazok a fontosak, mint a nőknek, csak más mennyiségben és más sorrendben. Azt gondolom, hogy a szex mind a férfiaknak, mind a nőknek alapszükséglete. De míg a csajok képesek évekig is meglenni nélküle, addig mi erre képtelenek vagyunk.

„Minden nő elcsábul egy pénzes férfi szavára.”

LN: Nem minden nő. Az biztos, hogy a pénz előnyhöz tudja juttatni a férfiakat, külső, és a körülmények tekintetében mindenképp. De a pénz nem javít automatikusan a jellemen – sajnos.

SZA: Ez hülyeség. Véleményem szerint a pénz az életben való céljaink elérését, az eredményességünket jelképezi. A pénz maga a begyűjtött elismerés. Ez - közvetve ugyan – de hatással van a nőre. Ne felejtsük el, hogy az anyagi jólét biztonságot sugároz, ami talán a legfontosabb egy nőnek, aki családban is gondolkozik.

„A férfiak magabiztosabbak.”

LN: Nem tartom igaznak. De könnyebben felveszik ezt az álarcot.

SZA: 20 évvel ezelőtt még így gondoltam volna, de a mára egyre jobban felcserélődő szerepek miatt a nőknek egyre határozottabb, a férfiaknak pedig értelmezhetetlenebb a kisugárzásuk. Sokszor nem egyértelmű a férfiak viselkedése. Jelenleg – megkockáztatom - több a zavarodottan viselkedő hímnemű, mint a nő.

„A nők rendszeresen manipulálják a férfiakat.”

LN: Na, ebben a kérdésben a szerzőtársamnak biztosan megindulnak a gondolatai. A nők ügyesebben azonosítják az érzéseket, és szeretnek is beszélni róla. Így aztán az lehet, hogy úgy fűzik fel a gondolatmenetet, hogy az elindítson a férfiban is valamit.

SZA: A nők manipulációja olyan ösztönös, hogy legtöbbször nincsenek is tudatában annak a mozdulatnak, tekintetnek, amivel uralmuk alá vonnak minket. Észre sem veszik azokat a finom kérdéseket, kéréseket, amivel befolyást gyakorolnak ránk. Ezzel egyébként semmi baj nincs. Mi ezt kifejezetten kedveljük. Szeretjük látni azt a csábos tekintetet, azt a kacér mosolyt... Persze a pozitív manipulálás mellett ott van a negatív oldal is, mint a hiszti, a lelki terror, sértődés, és a különféle megvonások.

„A nők hisztisebbek, mint a férfiak.”

LN: Ha a hiszti az, amikor valaki nem tudja megfelelően kontrollálni az érzéseinek kinyilvánítását, akkor ebben esetleg lehet igazság. A nők talán hamarabb, és élesebben kifejezésre juttatják az érzéseiket, nem tetszésüket. Lehet, hogy a férfiak ritkábban hisztiznek, de azért az ütősebb...

SZA: Talán ez az első kérdés, amit nem tudnék kifejezetten nemekre lebontani. A hisztire való hajlam személyiség függő. Egy egész életében az anyukája ölében nevelkedett fickó bizonyosan hisztisebb, mint a legtöbb nő. Ahogyan ugyanez elmondható az aranyszalvétán hordozott apa kicsi hercegnőjéről is. Véleményem szerint a kulcs a neveltetésben rejlik.

„A nők hajlamosabbak a túlagyalásra, mint a férfiak.”

LN: Párkapcsolatban talán azért lehet igaz, mert a férfiak nem mindig mondják el a gondolataikat, érzéseiket, és ha valami foglalkoztatja az embert, de nem ismeri a részleteket, akkor hajlamos megtölteni az üres kockákat. Összességében pedig azért lehet igaz, mert a nőkön (anyákon) nagy a nyomás, igyekeznek biztosra menni, jó döntéseket hozni, hogy megfeleljenek minden szerepben, amit elvár tőlük a társadalom, a család. Lehet, hogy kódolva van bennünk valami olyan, hogy a gyermek életben tartása, nevelése, gondozása érdekében jó, ha előre látjuk a lépések lehetséges következményeit.

SZA: Ez nagyon jó kérdés. Azt gondolom, hogy a férfiak „túlagyalósabbak”, mint a nők, mivel mi magát a DÖNTÉST sokkal komolyabb szinten kezeljük, mint a nők. Olyan, mintha ugyanabban a játékban mi több büntetőpontot kapnánk egy rossz útválasztásért.

„A szőke nők buták.”

LN: Ha hihetünk a kutatásoknak, az eredeti szőke hajú nők IQ-ja magasabb, mint az egyéb hajszínnel rendelkező nőké.

Egy tanulmány szerint a szexuális élményre való hajlandóság skáláján a férfiak magasabb pontszámot adtak a szőkéknek, és őket fiatalabbnak, egészségesebbnek is gondolták. Vagy ezért, vagy nem, de a filmek, és a reklámok világában a szőke hajú nőket gyakran a férfiak figyelmének felkeltésére használják, és egy "használati eszköznél" pedig hasznos, ha nem gondolkodik, nem beszél...

SZA: Az életem során megismert összes szőke nő okos volt. Ez a legbutább sztereotípia, ami létezik.

„Minden pasi önző.”

LN: Az önzés egy bizonyos fokig hasznos, és kell is. Ha itt arról van szó, hogy általában a saját kényelmük az első, akkor lehet benne valami. De az is lehet, hogy ez csak a tartós kapcsolatban élő férfiak egy részénél kapcsol be.

SZA: Visszavonom az előző állításra tett kijelentésem. EZ a legnagyobb hülyeség a sztereotípiák között. Az önzőség nemtől és kortól teljesen független. Ahogyan a hiszti is, úgy az önző viselkedés is a neveltetésen múlik. Persze az ember attól is önzővé válhat, hogy életének korábbi szakaszában túl sokat adott, és mindig csak a pofont kapta viszonzásul.

Vajon a sikeres emberek önzőek? Vajon belefér egy életbe, hogy nem csak a saját, de a környezetem életét is rendezgetem? Lesz így belőlem sikeres ember?

Lehet, hogy aki önző, az valójában csak annyit hibázik, hogy nem foglalkozik a körülötte élők előrejutásával is, csupán csak a saját maga céljaival? Nálam az önzőség ott kezdődik, ahol az én előrejutásom más hátráltatásának árán sikerül.

A 40 múltam ...és élvezem blogon olyan interjúkat olvashatsz, amikből kiderül, hogy 40 év fölött sem áll meg az élet. SŐT! Akkor kezdődik igazán. Ha pedig szeretnéd te is megosztani a 40 feletti tapasztalataidat, kattints ide és jelentkezz!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KAPCSOLAT
A Rovatból
Fájdalmas, de igaz: kutatások igazolják, hogy a férfiak sokkal gyakrabban válnak el, ha a feleségük betegszik meg, mint fordítva
Egy kutatás szerint egy nő súlyos diagnózisa után akár hétszeresére is nőhet a válás kockázata.


„Nem bírom nézni, ahogy meghalsz… Most hallasz rólam utoljára.” – ezekkel a szavakkal hagyta el egy férfi az agydaganattal küzdő feleségét, miután a közös bankszámlájukat is kiürítette. Az üzenetváltás nyáron terjedt el a TikTokon és a Redditen, és a döbbenetes eset egy olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, amit több kutatás is alátámaszt.

A Journal of Marriage and Family című folyóiratban megjelent

friss tanulmány 18 éven keresztül követett több mint 25 ezer heteroszexuális párt. A kutatók megállapították, hogy amikor a férj betegedett meg, a pár általában együtt maradt. Amikor azonban a feleség lett beteg, a házasság nagyobb valószínűséggel ért véget.

Egy korábbi, idősebb amerikai párokat vizsgáló tanulmány is hasonló eredményre jutott, egy onkológiai és neurológiai kutatás pedig kimutatta, hogy egy nő súlyos diagnózisa után a kapcsolat hatszor-hétszer nagyobb eséllyel bomlott fel, mint egy férfi esetében.

Bella DePaulo szociálpszichológus szerint a jelenség a nemi szerepekhez köthető. „Amikor a feleség súlyosan korlátozottá vált a mindennapi teendők elvégzésében, de a férje nem, a pár nagyobb valószínűséggel vált el, mint amikor egyikük sem tapasztalt súlyos korlátokat. Ha a helyzet fordított volt, és a férj vált súlyosan korlátozottá, a házasság nem ért véget nagyobb eséllyel” – magyarázta.

Alex Broom szociológia professzor szerint a nők hagyományosan többet gondoskodnak másokról.

„A kutatások gyakran kimutatták, hogy a nők viselik a gondozási felelősség terhét az élet mindkét végén – a korai és az időskori években is.

Ugyanakkor a férfiak az életükben felkészületlenek lehetnek arra, hogy gondoskodást és támogatást nyújtsanak nekik, amikor szükségük van rá” – mondta. Az adatok ezt alátámasztják: a nők egyértelműen több időt töltenek házimunkával és főzéssel, miközben a munkaerő közel felét teszik ki.

A nyáron elterjedt történet alatti kommentek is a jelenség gyakoriságát tükrözik.

„Szó szerint erre tanítanak minket az ápolói iskolában, hogy felkészüljünk a betegek érzelmi vigasztalására, mert olyan gyakran hagyják el a férfiak a beteg feleségüket”

– írta egy hozzászóló. Egy másik kommentelő szerint: „A nőknek meg kell érteniük, hogy ez gyakori. Beszéljenek az onkológiai vagy az intenzív osztályon dolgozó orvosokkal és ápolókkal, és ők is elmondják.” Mások személyes történeteket osztottak meg: „Volt egy autóbalesetem, és a volt férjem azt mondta: »Már nem vagy szórakoztató.«”

Via Medium


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KAPCSOLAT
A Rovatból
Tömeges kiábrándulás a randiappokból: a nők rájöttek, mit csinálnak totál rosszul a férfiak
Mi az az egyetlen dolog, ami a legtöbb férfinak eszébe sem jut, pedig erre vágynak a legjobban?


Bár a képernyőn újra tombol a romantika, a való életben a nőknek elegük lett a laza, elköteleződés nélküli randikból. Egy friss kutatás szerint tízből nyolc egyedülálló ausztrál nő több romantikára vágyik, mert frusztrálja őket, hogy a modern ismerkedés túlságosan is felszínessé és kötelezettségmentessé vált. A jelenségről a New York Post is beszámolt egy Bumble társkereső által végzett felmérésre hivatkozva, amely éppen akkor készült, amikor a romantikus történetek, mint a Bridgerton vagy a készülő, Margot Robbie és Jacob Elordi főszereplésével forgatott Üvöltő szelek-adaptáció, újra a kulturális figyelem középpontjába kerültek.

A felmérés adatai szerint a nők kétharmada olyan szerelmet szeretne, amilyet ezekben a történetekben lát, a Bumble pedig „Storybooking”-nak nevezte el a trendet, ami a gyors tempójú randikultúrára adott válasz. A kutatásból kiderül, hogy

a nők számára a tiszta kommunikáció, az érzelmi biztonság és a kölcsönös erőfeszítés a legfontosabb egy új kapcsolat elején,

sőt, ötből négyen ezeket ugyanolyan izgalmasnak tartják, mint a rejtélyt. Ezzel párhuzamosan tízből hét nő magabiztosabban húzza meg a határait, mint néhány évvel ezelőtt.

„A randikultúránk közismerten laza” – mondta Chantelle Otten, a Bumble kapcsolati szakértője. Szerinte a romantikus történetek a várakozást és a kiszámíthatóságot hozzák vissza, lelassítják a folyamatot és értelmet adnak neki.

„A nők továbbra is a szerelmi történetet akarják, de most már érzelmi zűrzavar nélkül. Olyan partnereket választanak, akik világosan kommunikálnak, erőfeszítést tesznek és tiszteletben tartják a határokat.”

A kutatás eredményeit a 30 éves, Alejandra is megerősíti, aki szerint a randikultúra „túl lezser és közönyös”. Tapasztalatai szerint a férfiak már alig közelednek a nőkhöz, hacsak nem ittasak. „Gyakran tapasztalom, hogy a férfiak kerülik a szemkontaktust, hogy aztán később megtaláljanak a közösségi médiában és rám írjanak. Ez egyszerűen nagyon lustának tűnik.” Alejandra számára a romantika a következetességről szól, nem az intenzitásról. „A korai szakaszban a romantikának nyugodtnak és szándékosnak kell lennie. Kiválasztani egy jó éttermet és lefoglalni, adni egy őszinte bókot, tartani a szemkontaktust és teljesen jelen lenni.”

Hasonlóan látja a helyzetet a 21 éves Eva is.

Szerinte a randizásból gyakran hiányzik a szenvedély, és széles körben tapasztalható a kiégés a vegyes jelzések, a ghosting és az érzelmi kiszámíthatatlanság miatt.

„Ha olyan sorozatokat nézel, mint a Bridgerton, elkezdesz vágyni a várakozásra, a kiszámíthatóságra és az érzelmi mélységre. Nem a drámára, csak a figyelmességre.”

Chantelle Otten szerint a kulcs az, hogy megkülönböztessük az egészséges romantikát a túlzó intenzitástól, például a legtöbb bántalmazó kapcsolat elején tapasztalható „love bombing”-tól. „Nem a romantika a probléma, hanem az indokolatlan intenzitás” – magyarázza a szakértő.

A valódi, egészséges romantika a kapcsolattal arányosan bontakozik ki, tiszteletben tartja a határokat, és biztonságos érzést nyújt.

Ahogy fogalmazott: „A romantikának hozzá kell adnia az életedhez, nem pedig eltérítenie azt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
Pszichológusok szerint ez a 6 meglepő jel mutatja, hogy a párkapcsolatod a végét járja, és szakítani fogsz
A szakítást gyakran rejtett gondolatok és viselkedés apró változásai előzik meg. Lehet, hogy nem is tudatos, csak azt érzed, valami mi nem stimmel.
Szabó Anikó, Pexels - szmo.hu
2026. január 15.



Nemrég volt január 5-e, a „válások napja”, amikor az ügyvédek szerint megrohanják őket a válni szándékozók.

Most, ahogy lassan véget ér a téli bekuckózás, sokan érezhetik, hogy valami nincs rendben a kapcsolatukban.

A legtöbb szakítás ugyanis nem hirtelen döntés, hanem egy lassú, sokszor észrevétlen folyamat eredménye.

Az Evening Standard cikkében vezető pszichológusok gyújtötték össze a hat legárulkodóbb jelet, ami arra utalhat, hogy egy kapcsolat a vége felé közeledik.

Az egyik legelső jelenség a „mikromegcsalás”, ami nem fizikai hűtlenséget takar.

Sara Davison szakítás- és váláscoach szerint ez „nem fizikai jellegű kapcsolatok építése másokkal.” A szakember kifejti: „Lehet, hogy érzelmileg nyílunk meg mások felé – bejegyzéseket lájkolunk, rácsúszunk valaki üzeneteire, vagy kicsit bizalmasabb viszonyban vagyunk valakivel a munkahelyünkön”. A coach szerint ez egy tudattalan tesztfázis. „Gyakran azt látjuk, hogy amikor valaki szakításon megy keresztül, már korábban is nyújtogatta a csápjait mások felé” – magyarázza Davison.

A következő lépcsőfok, amikor már a közös jövő tervezése is nyűggé válik.

Susanna Abse pszichoterapeuta úgy fogalmaz: „Egyszer csak azon kapod magad, hogy nem kovácsolsz közös terveket — a partnered ötletel, hogy nézzetek dátumokat a húsvéti szünetre, te pedig ellenállsz. Nem tudatosan mondod azt, hogy ‘nem utazunk közösen, mert nem leszek veled’, csak nincs kedved előre tervezni és pénzt fektetni a kapcsolatba.” Hayley Quinn randi-coach ezt kiegészíti: „Lehet, hogy kifogásokat keresel, miért lenne rossz ötlet most összeköltözni, vagy azt hajtogatod, hogy még több időre van szükséged, mielőtt igazán dönteni tudnál.”

Gyanús, ha már nem a párod az első, akivel megosztod az érzéseidet, gondolataidat, az aznap történteket, a sikereidet.

Hanem inkább barátoknak, kollégáknak mondod el, vagy egyszerűen magadban tartod. Így az érzelmi intimitás csendben halványul, és te szépen lassan eltávolodsz a másiktól.

Az érzelmi kapocs lazulását a fizikai is követi, csökken a csókok, az együttlétek száma vagy el is tűnik az intimitás.

Marianne Johnson pszichoterapeuta szerint „a szex kevésbé vonzóvá válhat, és azon kapod magad, hogy kifogásokat keresel az elkerülésére.” Susanna Abse ezt még erősebben fogalmazza meg: szerinte ez „a fizikai érintkezés iránti érdeklődés hiánya, a a zsigeri érzés, hogy igazából nem akarsz szexelni”.

Az egyik legmeglepőbb jel, amikor a párok abbahagyják a veszekedést.

Joanna Harrison párterapeuta úgy véli, „furcsa módon, amikor párok között van konfliktus… az még mindig annak a jele, hogy törődnek a kapcsolattal és egymással, mert tulajdonképpen azért vitatkoznak, hogy a dolgok valamilyen módon legyenek köztük. Az a fajta közöny, amikor már ahhoz sincs kedved, hogy bevonódj a partnered felé, annak a jele lehet, hogy valahol feladtad a kapcsolatot.” Amy Bojanowski-Bubb is egyetért: „Lehet, hogy azt gondolod: ‘Ó, hát mi rendben vagyunk – nem veszekszünk.’ Valójában van egyfajta béke. Csakhogy ez nem azért van, mert jobbak lettek a dolgok, hanem mert már nem törődsz eléggé a másikkal.”

A végső fázis, amikor már a jövőt is a partner nélkül tervezed.

„Elkezdhetsz olyan terveket szőni, amelyekből egyszerűen kihagyod. Például másik országba vagy városba költözés, munkahelyváltás vagy utazás – és nem is töprengsz azon, hogyan illeszkedik ez a kapcsolatba” – magyarázza Bojanowski-Bubb. A szakember szerint ezzel „valamilyen szinten, tudattalanul azt teszteled, milyen érzés elképzelni a jövőt úgy, hogy ő már nincs benne.”

Via Evening Standard


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
Kiderült, hogy akik gyakrabban és szenvedélyesebben csókolóznak, azoknak jobb a szexuális életük
Egy friss tanulmány szerint nem mindegy, hogyan csókolózunk, mert összefüggést mutat az intim együttlétek minőségével.


Szeretnéd feldobni a kapcsolatodat és a szexuális életedet? A válasz kézenfekvőbb, mint gondolnád.

Egy friss kutatás ugyanis komoly összefüggést talált a csókolózás és a boldogság között.

Az eredmények sok szerelmes párnak adhatnak okot a gondolkodásra. Régóta ismert tény, hogy a heteroszexuális kapcsolatokban a férfiak gyakrabban élnek át orgazmust, mint a nők, de most úgy tűnik, a megoldást a több és szenvedélyesebb csók jelentheti.

A Psychology Today által ismertetett tudományos vizsgálat a csókolózás két típusát különböztette meg. Az egyik a „specifikus csókolózás”, ami a szex közbeni csókokat jelenti, a másik pedig a „hétköznapi csókolózás”, vagyis a mindennapokban, a hálószobán kívül váltott puszik és csókok. A kutatók 878, legalább féléves kapcsolatban élő nőt és férfit kérdeztek meg szexuális és párkapcsolati szokásaikról, és az eredmények magukért beszélnek.

„Akik többet csókolóznak szex közben, azok gyakrabban szexelnek”

– szögezték le a kutatók. A nők számára még ennél is jobb híreik voltak. „A több csókolózás szex közben összefügg azzal, hogy a nőknél több volt az orgazmus.”

Ez azt jelenti, hogy a csók nemcsak a szexuális együttlétek számát, de azok minőségét is látványosan javíthatja a nők esetében.

A magyarázat egyszerűbb, mint hinnénk: a csókolózás a nők számára az érzelmi közelséget, a lassabb tempót és a több előjátékot jelezheti, ami elengedhetetlen a teljes átéléshez. A férfiakat ezzel szemben más ingerek is csúcsra juttathatják.

A csók azonban nem csak intim helyzetben számít. Kiderült, hogy a hétköznapi csókolózás gyakorisága azt is megmutatja, milyen a kapcsolat minősége.

Ha mindennapos a csókváltás a pár tagjainál, akkor elégedettebbek a kapcsolatukkal” – áll a tanulmányban. Vagyis ha egy pár egyre kevesebbszer csókolózik csak úgy, a nap folyamán, az komoly figyelmeztető jel lehet, ami a kapcsolat romlására utalhat.

A csók jelentősége nem új keletű dolog. Egy 13 országot felölelő, 2019-es felmérés már kimutatta, hogy a romantikus csók a hosszú távú párkapcsolatok fenntartásának egyik legfontosabb eszköze, ami segít megerősíteni a kötődést és az elköteleződést. A mostani eredmények pedig egyértelműen alátámasztják ezt: a gyakorlati tanács tehát egyszerű. Tudatosan építsétek be a csókot a szexuális együttlétekbe, és ne feledkezzetek meg a napközbeni apró csókokról sem, mert ezek táplálják a szerelmet. A bizonyíték egyértelmű: a csókolózás számít.

Via Psychology Today


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk