prcikk: 7 magyar olimpiai bajnok, aki más hazának nyert | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

7 magyar olimpiai bajnok, aki más hazának nyert

Ismerjétek meg azokat a külföldi olimpiai bajnokokat, akik magyar származásúként nyertek aranyat!


Óriási nevek vannak azok között is, akik ugyan magyarnak vagy magyar földön születtek, de mégis más ország színeiben nyertek végül olimpiai aranyérmet. Ki ezért, ki azért nem indult, vagy nem tudott magyar színekben indulni. Van olyan is, aki választhatott 3 ország között is.

1. Johnny Weissmüller, úszó

Listánk első tagja mindjárt kérdéses, már ami a magyar származását illeti. Weissmüller Temesvár mellett, Szabadfalun született 1904-ben, szülei bánsági svábok, tehát németek voltak. Ugyanakkor

Weissmüller kétségtelenül a korabeli magyar határokon belül született, tehát ilyen értelemben tekinthető magyarnak is.

Őt azonban senki nem kérdezte erről, ugyanis nem volt fél éves sem, amikor a család kivándorolt Amerikába, a kis Johnny már ott nőtt fel. Légzési problémák miatt a család orvosa ajánlotta neki az úszást, ennél jobb pedig nem is történhetett volna vele. Az 1924-es párizsi olimpián három aranyérmet nyert, a 100 és a 400 gyors mellett a 4x200-as gyorsváltóval is bajnok lett, emellett vízilabdázóként is játszott, szerzett is egy bronzot. Négy évvel később Amszterdamban újra megnyerte a 100 gyorsot és a váltó is ismételt, így összesen 5 arannyal és egy bronzzal fejezte be kivételes pályafutását, 67 világrekord fűződik a nevéhez. Visszavonulása után filmsztár lett, igazán híres az 1932-es Tarzannal lett, ami után még tizenegy alkalommal játszhatta el a dzsungel hősét. 1984-ben a mexikói Acapulcóban érte a halál.

A videón meghallgathatjátok a Weissmüller híres Tarzan-üvöltését:

2. Balázs Jolán, magasugró

1936-ban Temesváron született, ő tisztán magyar származású. Edzőjével és későbbi férjével, a szintén magyar származású Sőtér Jánossal kialakítottak egy sajátos, ollózásos technikát, amelynek köszönhetően 10 éven keresztül uralni tudta a női magasugrást. 1957-67 között több mint 140 versenyt nyert meg, 14-szer javította meg a világcsúcsot, szó szerint verhetetlen volt. Utolsó csúcsát 10 évig nem tudták megdönteni. Ennek megfelelően az évtizedbe eső két olimpiát is megnyerte, először 1960-ban Rómában, majd ’64-ben Tokióban is ő volt a legjobb. Visszavonulása után tornatanárnak állt, majd 1988-tól 16 éven keresztül a Román Atlétikai Szövetség elnöke volt és az ország olimpiai bizottságában is alelnök lett. Nemrég halt meg, 2016. március 11-én, 79 éves korában Bukarestben.

balazsjolan

A híres ollózó mozdulat Balázs Jolántól - Forrás: Wikipédia

3. Szabó Katalin, tornász

A székelyföldi Zágonban látta meg a napvilágot 1968-ban Szabó Katalin, aki 1984-ben, Los Angelesben lett négyszeres olimpiai bajnok tornász. Nyert ugrásban, gerendán és talajon is, az egyéni összetettben ennek ellenére „csak” egy ezüst jött össze neki, de kárpótolhatta a csapatban elért újabb arany. Tornászként egy olimpián négy aranyat szerezni csak három másik versenyzőnek sikerült eddig, ennek a különleges klubnak a tagja Szabó mellett Keleti Ágnes is. Karrierje szépen haladt a továbbiakban is, sok világbajnoki ezüst után 1987-ben az arany is összejött neki, ekkor azonban, egy évvel a szöuli olimpia előtt, általános meglepetésre váratlanul visszavonult. Miután megszerezte a szükséges képesítést, edzőnek állt, egyik tanítványa 1999-ben világbajnok is lett. Jelenleg a franciaországi Chamaliéres-ben él, férjével és két fiával.

4. Szabó Gabriella, futó

Egy újabb Szabó a mai Románia területéről, ő Besztercén született 1975-ben, azonban csak félig magyar, anyja ugyanis román. Későbbi férje, Gyöngyössy Zsolt fedezte fel a tehetséges futót, akit 1999-ben a világ legjobb atlétanőjének is megválasztottak. Legnagyobb eredményei az 1500 és az 5000 méteres futásból származnak, háromszoros világbajnok, olimpiáról pedig mindenféle éremből van neki egy. 1996-ban, Atlantában meglepte a világot, amikor ezüstérmes lett 1500-on, de volt feljebb is. A 2000-es sidney-i olimpiáról már – egy 1500-as bronz mellett – arannyal tért haza, 5000 méteren nem talált legyőzőre. Páratlan pályafutásából csak egy Európa Bajnoki cím hiányzik a magyarul nem tudó, már visszavonult atlétának. Férje ugyan beszél magyarul, de Szabó nem tanult meg magyar apjától, több interjúban is elmondta, bánja, hogy nem ismeri a nyelvet, de büszke származására, részben magyarnak tartja magát. Visszavonulása után Balázshoz hasonlóan dolgozott az atlétikai szövetségben, de volt Románia sportminisztere is 2014 tavaszától 2015 őszéig.

5. Murofusi Koji, kalapácsvető

A japán kalapácsvető 1974-ben született egy szintén kalapácsvető japán apa és egy bizonyos Móritz Szerafina nevű gerelyhajító gyermekeként. Édesanyja romániai magyar volt, így Murofusi tud is magyarul, de nemcsak ennyi a magyar a vonatkozása. A 2004-es athéni olimpián ugyanis napokig be kellett érnie a második hellyel Annus Adrián mögött, de utóbbit végül doppingvétség miatt megfosztották az aranytól. Az eset nagy visszhangot keltett, ugyanis Annus korábban negatív mintát produkált, de nem vett részt egy utóvizsgálaton, így lett végül Murofusi az olimpiai bajnok. Állítólag a két versenyző nem kötött nagy barátságot az eset után, ugyanis Annus nem adta oda neki az aranyat. Ettől még tény, hogy Murofusi Koji is olimpiai bajnok, sőt, 2012-ből van egy bronza is már.

murofusi

Murofusi Koji, japán kalapácsvető - Forrás: Wikipédia

6. Adam van Koeverden, kajakos

A kanadai sportolót nemcsak mi, hanem a hollandok is részben magukénak vallhatják, ugyanis apja onnan származik, édesanyja pedig magyar. Az 1982-ben született kajakos sprinter 2004-ben, Athénban lett olimpiai bajnok 500 méteren, míg ezren harmadik lett. 2008-ból Pekingből és négy évvel később Londonból is van egy-egy ezüstje, de félig magyarként nyert világbajnokságot is Szegeden, aminek az anyuka biztos különösen örült. Koeverden már karrierje végén jár, de még aktív, az utóbbi pár évből már nincs kiemelkedő eredménye, de a kétezres években meghatározó volt a rövidebb távokon.

7. Rebecca Soni, úszó

Igazi sikersztori Rebecca Sonié, (Szőnyi Rebeka) az 1987-ben született mellúszó 21 évesen olimpiai bajnok lett, ezt 25 évesen megismételte, majd 27 évesen visszavonult. Mindkét szülője romániai magyar, Kolozsvárról vándoroltak ki az Egyesült Államokba, a lányuk már kint született, saját bevallása szerint inkább csak érti, semmint jól beszélné a nyelvet. 2008-ban, Pekingben robbant be a köztudatba, amikor csak azért indulhatott el 100 méteren, mert az amúgy induló amerikai, Jessica Hardy lebukott egy doppingteszten. De ha már ott volt, ezüstöt nyert a távon, majd ezt megfejelve 200 mellen olimpiai bajnok lett. A következő években sem állt le, uralta a női mellúszást, amit négy világbajnoki címmel erősített meg, majd 2012-ben, Londonban mindkét távon megismételte az eredményeit, sőt, a 2008-as ezüst után a 4x100-as vegyes váltóval is nyert végre egy aranyat, így összesen 3-3 arannyal és ezüsttel a vitrinben vonulhatott vissza 2014-ben, alig 27 évesen. Jelenleg online pszichoterápiával foglalkozik, sportolóknak segít a mentális felkészülésben.

soni

Rebecca Soni - Forrás: Wikimedia Commons

A címképen Johnny Weissmüller és Balázs Jolán látható. Forrás: Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egész generációk tanulták meg rosszul, hogyan kell szeretni a családtagokat: kiderült, sokan miért nem látogatják a szüleiket felnőtt korukban
Önzőnek bélyegzik azokat, akik nem vágynak gyakran haza a szülői házba. A pszichológusok szerint a jelenség mögött gyerekkorban tanult minta áll.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 29.



Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?

Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?

Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.

Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.

Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.

Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól

– írja a Psychology Today.

A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.

Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.

A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.

A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.

Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.

Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „

A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.

Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".

A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.

A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.

Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.

Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET: