ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Ti hogyan csináljátok a semmittevést? 50 tipp, hogy valóban jólessen!

Elsőre biztosan nevetségesen hangzik, pedig ma már bizonyított tény, hogy a tétlenség jót tesz: lazít, kikapcsol, megnyugtat, kiszakít a hétköznapokból, felszabadít, kreatívabbá tesz, és még fiatalít is!


class="keretes">"A Neverordinary a 40 feletti nők találkozóhelye, blog, női klub és még sok más. A pasim (most már férjem) kezdte el mondogatni, hogy arról írjál, ami történik veled: 42 évesen elköltöztél (megint) egy új országba, egy emberhez, akit alig ismersz, feladtad az eddigi életed, próbálod megvalósítani az álmaidat, és még öregszel is. Valahogy így jött a képbe, hogy arról kellene írni, hogy igenis 40 felett is van élet! Lehet pasit találni, lehet új karriert építeni és lehet életmódot is váltani. Éljenek a 40 feletti nők!"

Az évek alatt szisztematikusan elsajátítottam, hogyan lehet bűntudat nélkül semmit csinálni, így ma már büszkén állítom: gyakorlott semmittevő vagyok!

A semmittevés lényege, hogy nincs célja, amikor csak úgy vagyunk. Létezünk.

Sokunkat úgy neveltek, hogy a tétlenséggel járó bűntudat alapból ott van bennünk, így az valóban munka, hogy ne érezzük magunkat ettől rosszul. És egyébként is, jár a semmittevés 40 felett (is - szerk.)!

Ezért is örültem nagyon, amikor Emese pár hete a zárt csoportban felhozta a kérdést a tagoknak: Ti hogyan csináljátok a semmittevést? Nos, jobbnál jobb ötleteket kapunk, íme!

1.

Egy ideig csinálj nagyon valamit, túrázz, fuss, takaríts. Tűzd ki a célt. Ha ez megvan, utána olyan édes a semmittevés! – Vali

2.

Egy nagyon jo kikapcsolási módszer egy kávé/tea mellett nézni az embereket, vagy utcán, parkban. Így van egy kis aktiv cselekvés a passzív bambulás mellett, mert nem csak az embereket lehet nézni, hanem egy fa leveleit, a lombkorona változó színeit az őszben, avagy ahogy leesik a levél.. – Gabriella

3.

Ha nagyon semmi, akkor olvasok. Ha valami, akkor alkotok. Akvarellezek, gyöngyözök, kötök, horgolok, közbeni sorozatot nézek vagy hangoskönyvet hallgatok. Illetve bújok a kutyusaimmal, vagy a nyuszikkal. – Betti

4.

Könyvesbolti olvasgatás vásárlási cél nélkül…pl olyanokba beleolvasni, amit tuti nem vennék meg, de vajon miről szólhat? – Gabriella

5.

Festés nem szép kép előállítása céljával (tiszta kudarc), hanem csak úgy. Skiccfüzetem van, akvarell festék. Minden színt kipróbálni (egyszerűen kis négyzeteket festeni), aztán ugyanezt egymás mellé különböző higitásokkal. Aztán keverni őket: mi jön ki. Aztán tűfilccel megspékelni. Aztán a különböző ecsetekkel próbálkozni.

6.

Nekem leginkább a sorozatnézés jött be mint kikapcsolódás, a járvány előtt én semmi ilyesmit nem néztem. Az a legjobb, ha idegen nyelven megy, és feliratozott, mert akkor muszáj a filmre koncentrálnom. Imádtam a dán Borgent és az izraeli Fauda-t. – Nóra

7.

Mézeskalácsokat díszítek. – Ildikó

8.

Én például azért sportolok rengeteget, mert akkor kapcsol ki teljesen az agyam. Egyszerűen megszűnik a világ, csak a sejtjeim maradnak, vagyis akkor tényleg a saját molekuláim szintjén létezem. Nincsenek gondolataim, néha jön egy nagy örömhullám (gondolom az endorfin, ahogy elszabadul), de más nincs. – Miléna

9.

Véleményem szerint a bűntudatmentes semmicsinálást kell megtanulni, ami lehet bármi, amit nem valamilyen külső vagy belső kényszer hajt. A semmitcsinálást meg kell tanulni élvezni bűntudat nélkül. Ez a lényeg. – Monica

10.

A tengernél vettem észre, hogy ha csak ülök, nézem azt a csodás színű vizet, néha kint a parton vagy a kavicsokon ülve a vízben és a napsugár játékát figyeltem és a színeket, formákat, amik ott kialakultak… Aztán kiderült, nem kell, hogy tengervíz legyen, mert az nehezen megoldható. Tó, patak… sőt fürdőkádnyi víz gyertyafényben.. – Andrea

Elsőre úgy tűnhet, hogy ezen a képen Miranda Priestly bámulja a tengert Portovenereben, de igazából én vagyok!

11.

Éneklés! Én először a lányom 18. szülinapjára készülve énekeltem, az akkor nagyon divatos “Schoolbag in hand”-et a Mamma mia-ból. Ez több, mint 2 éve volt, azóta rendszeresen járok is ének órára, nagyon élvezem! – Eszter

12.

Minden hétfőn 2 órás masszázs. Azért 2 óra, mert kb 40 perc kell, hogy el tudjak lazulni, lealitani az agyam. Nagyon nehéz, és így is csak agykontrollal tudom megtenni. Zongora jazzt hallgatok közben, semmi beszélgetes. – Nóra

13.

A céltalan autózás akárhova, közben a kedvenc zenéimet hallgatva. A lényeg, hogy csak suhanjon alattam az út. Már próbáltam definiálni magamnak, hogy vajon miért éppen ez kapcsol ki. Valami olyasmit sikerült összeraknom, hogy az indulás és a megérkezés között van egy idő dimenzió, amikor semmi más nem létezik, pont azért, mert úton vagy. Lehet oltári hülyén hangzik, de mégis igaznak tűnik a számomra. – Anna

14.

Ahhoz, hogy kiürüljön a fejem, nekem elég egy óra spinning. Semmi sem kapcsol ki jobban a világból! – Jucus

15.

Én azt vettem észre, hogy bármennyire elsodornak a tenni- és töprengeni valóim, a nagy felismerések és önmegfejtések, amikor a kutyámmal és/vagy a cicáimmal vagyok önkéntelenül mosolyogni kezdek, átmegyek felszabadult pajkos kislányba, és egyszerűen boldog vagyok! Lehet idétlenül ugrálnom, fejhangon sikítoznom, zagyva kedvességeket kántálnom nekik. Szeretik. Ők is. A családom komoly férfitagjai pedig nagyon jól szórakoznak rajtunk – Hédi

16.

Nagyon jó kérdés, mostanában szembesültem vele, hogy nem tudok “semmit” csinálni. Teljesen átérzem a problémádat! Én a magam részéről futok, de volt már olyan, hogy megszakítottam a futást, leültem a Tisza parton, és csak néztem egy órán át a vizet és a szitakötőket. Ez minden, ami eszembe jut. – Ágnes

17.

Valamit összeszerelni, pl ikeás butorok, kikapcsol teljesen! – Karolin

18.

Kert. Messze van, utazni kell hozzá, de a kert vakargatás volt eddig a legjobb ötlet. Más jógázik, én gyomlálok….-Andrea

19.

Mostanában van egy uj relaxácios technikám: gombázni! Csak mész, és mész és keresgélsz! Csak egy párat ismerek, azokat megeszem, a többit ott hagyom, vagy ami megtetszik, hazaviszem, és meghatározom, ha tudom könyvből! De a keresés és találás öröme visz elöre, s pucolja belölem a stresszt! – Judit

20.

így 40 felett jöttem rá, hogy nekem igenis szükségem van erre! Hogy túlpörgetett időszakok után, ne menjek sehova, ne találkozzak senkivel, ne kelljen kiöltöznöm, megfelelnem mások elvárásáinak, stb. csak magammal legyek. Egyébként néha ez a legnehezebb: csak a saját társaságunkban lenni és meghallani a saját hangunkat! Nem kell mindig “valamit csinálni”, nem kell mindig teljesíteni! Néha elég csak jelen lenni a saját életünkben! – Éva

21.

Kéthetente a naptáramban beírva MEGENGEDEM MAGAMNAK, hogy bűntudat nélkül egész nap ne dolgozzak. Ilyenkor baráti összejövetel van. Ebéd, kártya, társasjáték, röhincsélés éjfélig. Nincs közben telefon, csak örülünk egymásnak és vihogunk. Néha a tiarámat is felteszem, amit tőlük kaptam szülinapomra és királylány vagyok. Hétközben pedig heti 2 jóga. Nagyon-nagyon kezdő vagyok még. Sokáig azt hittem, hogy ez valami úri huncuntság, de nagyon kell, hogy ne makkanjak meg. – Edit

22.

Van egy fura szokásom, nagyon relaxál, ha végigjárom a kedvenc boltjaimat, de nem szoktam vásárolni, csak megnézem a kínálatot, vagy elkísérem a barátnőmet vásárolni, és annak örülök, hogy nem nekem kell próbálgatnom a ruhákat. – Nóra

23.

Főzés. Elsősorban keleszteni valamit. Látni ahogy “életre” kel valami. Vagy órákon át raviolit/tortellinit/friss tésztákat készíteni. – Nóra

24.

Az én agyam állandóan zakatol, és azt a tippet kaptam, hogy kezdjek el a testem fizikai érzeteire koncentrálni. Érezni, ahogy a fenekem nyomja a padot. Ahogy a hátam érintkezik a támlával. Kezdjem érezni a felületet, amin végighúzom az ujjamat. Az ilyen érzetek segítenek “jelen” lenni, és teljesen kikapcsolják az agyat. Vagyis másképp foglalják le. Ha pedig jelen vagy a pillanatban, onnantól könnyebb relaxálni, másra figyelni. Paradox módon ez a kifelé figyelés segít befelé figyelni, mert lecsendesíti az agyat. Nekem bevált, azonnal kikapcsol. – Klaudia

25.

Este pedig a gondolatstop segít, lefekvés után, ahogy indul a gondolat, csak annyit mondok, h stop. Jön a következő, stop. És így tovább. Először 25 stop után állt meg a gondolatmenet, most már kb. 3 stoppal megáll, és elalszom. – Klaudia

[#2]

26.

Hétvégenként az ebéd utáni alvás kötelezően! – Judit

27.

Ruhát varrok magamnak. – Zsuzsanna

28.

Pedagógus vagyok, a férjem sokáig nem értette, hogy mit csinálok, amikor hazamegyek és nem csinálok semmit, csak ülök és nézek ki a fejemből… Erre mondtam neki mindig, hogy kiürítem a fejem, mert kell… és nem vágyom ilyenkor tényleg semmire, csak egy kis csendre, relaxra, semmittevésre. Ilyenkor nem akarok semmi “hasznos” dolgot csinálni, sem festeni, sem olvasni, sem takarítani, sem sportolni, csak bambulni, merengeni. Ha ez összejön, akkor utána mindig szívesen csinálok bármit, ami “hasznos” tevékenységnek nevezendő. És szeretem ezeket a nagyon késő esti órákat is, amikor már mindenki alszik és csak magammal lehetek. Nekem ez a totál relax az olvasás, fotózás mellett. – Beáta

Dominika Roseclay fotója a Pexels oldaláról

29.

Futás és kertészkedés. Abszolut más dimenzióban vagyok olyankor. És persze szauna. – Mária

30.

Puzzle. Egészen komolyan mondom. Két egészen más életszituációban is tapasztaltam már ezt. Napi 10-12 órát dolgoztam régen középvezetőként, akkor is ez kapcsolta ki az agyam teljesen. Most itthon vagyok, ám március közepe óta két gyerekkel éleveztem az online oktatás minden nyűgét és hasznát, miközben felkeléstől elalvásig szolgálom ki ételellel/itallal a csapatot. Egészen véletlen kaptunk egy puzzlet (évek óta nem csináltam, mert kisgyerek mellett lehetetlen) és ismét azt hozta, amit régen. Csak a pici darabokra koncentrálsz, semmi másra. Én nem próbálgató típus vagyok: nézem, nézem, megimerem a darabokat, minden formáját, foltját, kiemelem a keresettet és a helyére teszem. Így sikerélményt is jelent. – Éva

Lapozz a továbbiakért:

[#3]

31.

Horgolok, kötök mindenféle dolgokat. Nagyon hasznos is egyben mert mindenki örül amikor megajándékozom egy saját alkotással. – Katalin

32.

Jóga, tereplovaglás, olvasás, otthoni mozizás a lányaimmal. Tévézés közben iszonyatosan sírunk, röhögünk, izgulunk, trollkodunk, mikor mi dukál. – Judit

33.

Az ablakpucolas is szokott segiteni.. csak arra ritkabban tudom ravenni magam.. – Rita

34.

Ékszerkészítés. Minél aprólékosabb, annál jobb. – Erzsébet

35.

Egyértelmű, hogy a szex! De mivel most nincs, így marad a porszívózás! – Iza

36.

A kötés és a horgolás jótékony hatásairól már több tanulmány született. Azt mondják, ez az agy jógája. Engem is teljesen kikapcsol. – Nóra

37.

Én elmegyek a hegyekbe lehetőségem szerint. Ott leülök, és becsukom a szemem, élvezem a természet simogatását és a csendet. – Csilla

38.

Nekem is nehéz a semmit csinálás. Légzés figyelés, szívritmusom hallgatása, amit szoktam végezni. Ami kikapcsol, de az már a csinálás, az a fonal festészet és a kötés és horgolt és a megunhatatlan örök kedvenc az olvasás. – Beáta

39.

Próbálom a semmi csinálás idejében kitartani, nagyon fontos időszak ez kreativitás szempontjából, benne lenne egy ürességben és nem kitölteni semmivel, megélni, ez nekem ilyen elmefitnesz gyakorlat, valami, amit nagyon nehéz megtartani, mert túl könnyen fut képzelgésbe, vagy álcselekvésekbe, szerintem ezek az “ennyi” pillanatok, amikor benne tartod magad abban, ami valójában van, abban, hogy az élet is, te is, mások is, minden csak “ennyi”. Valójában komoly erőfeszítés, de nagyon áldásos, szerintem, ha jól csinálják, minden egyes alkalom után erősebb leszel… – Alica

40.

Engem a zene gyógyít.Nem tudom mi lenne velem zene nélkül. – Tünde

41.

A semmit csinálás nem megy. Ami teljesen kikapcsol az a kreálni valamit. Amikor diagnosztizálták a kisfiamat autizmussal, akkor otthon maradtam vele és a gyöngyékszer készítés lett a hobbim. Nagyon kikapcsolt. Merem állítani, hogy volt időszak, amikor ez tartott életben. Hét éven keresztül nem volt nap, hogy ne fogtam volna gyöngyöt a kezembe. Egyszer volt rajtam egy holter EKG készülék és megkérdezték utána, hogy akkor mit csináltam, amikor olyan szép, nyugodt, egyenletes volt a szívverésem. Természetesen gyöngyöt fűztem. – Judit

42.

5-6 évvel ezelőtt hasonló érzéseim voltak, sajnáltam még az evésre és alvásra szánt időt is, pazarlásnak éreztem. Ami engem átkapcsolt, az két hét teljes elvonulás volt egy toszkán kis faluban, nulla térerővel – szóval digitális detox, lekapcsolódtam a rohanó mindennapokról. Pár napig elvonási tüneteim voltak, aztán elmerültem a nyugalomban és azóta éljen a dolce far niente. – Henrietta

43.

40 év kellett, hogy ráébredjek, milyen csinos kis bűntudatcsomagot hordok, és újabb 10, mire eljutottam oda, hogy képes legyek tényleg, utólagos bűntudat nélkül is csak úgy lenni, órákig bámulni csak a kertet, nem főzni a családnak, ha nincs kedvem, nem szégyellni magam, ha olyasmit teszek, amihez nekem van kedvem. Pl most ezzel a csudás hozzászólásfolyammal elherdálni a nap legnyugodtabb két óráját, ami amúgy homeoffice munkára volt szánva… – Krisztina

44.

Én utazási filmeket nézek a YouTube-on, következő utazási célpontokat tervezek így előre. Merre mit érdemes meglátogatni és miért. Ezeket elmentem, feljegyzetelem kis füzetbe előre, hogy majd mit merre tervezzek legközelebbre. Rengeteg élményt ad így előre, főleg Covid idején. Napsütés, kék ég, meleg pálmafák. – Ildikó

45.

Én a nagyon kicsi kertünkben fűnyíró ollóval szoktam levágni a füvet, az elég zen. – Bori

46.

Elsétálni (!) egy múzeumba, képtárba, lassan végigjárni , időzni a képek előtt, hagyni, hogy üzenjenek, beülni a múzeum kávézójába, végignézni a művészeti könyveket a gift shop-ban… Én állandóan fényképezek, így mindig figyelem a fényeket, érdekes formákat – nem kell, hogy klasszikusan szépek legyenek, csak nekem érdekesek… ez tökéletes “lazulás” , tudatos lassulás. – Judit

47.

Én nagyon-nagyon szeretek semmit csinálni. Csak feküdni és merengeni. Jó időben kirakom az udvarra a szivacsot, heverészek, körém telepednek az állataim és ez olyan békével tölt el. Szuszognak a meleg testecskék, simogatom őket, és élvezem ezt a szeretetteljes állapotot, míg lassan ránk sötétedik, előbújnak a csillagok, amiket hosszan lehet bámulni. Májusban ciripelnek körülöttem a tücskök, szeptemberben bőgnek a szemben lévő hegyen a szarvasok, vijjognak az ölyvek, csodálatosan felemelő állapot. Van, hogy kinn is alszom ebben a nagy kupacban. Időnként gondolatok születnek a merengésből, amelyeket egy-egy haikuban le is írok. Minden kikapcsol és mélységesen feltölt amit a természetben élek át. Megcsodálom a fákat, virágocskákat, patakokat, hegyeket, hosszasan el tudok fényképezgetni akár egy fűszálat is. Ilyenkor mindent elfelejtek, ami a hétköznapokban nehéz. – Erika

Íme, az én három tippem!

48.

Az egyik kedvenc tevékenységem az álmodozás (a másik a túlgondolkozás, haha), néha csak kiülök a teraszra és álmodozom egy szuper nyaralásról, vagy hogy tiszta az egész ház olyan pillanatokat keresek, amikor boldog voltam és újraélem azokat. Az álmodozás is hasznos, ugyanis kreatívabbak lehetünk tőle vagy jobbak probléma megoldásban, ezt írja egy kutatás.

49.

Az első dolog, amit bevezettem, mert most már megtehetem, az ebéd után délutáni alvás volt. Az elején persze bűntudatom volt, hogy jaj, inkább emailekre kellene válaszolnom, de megbeszéltem magammal, a világ nélkülem is tud forogni (bizonyos ideig). A rövid, mikro alvás amúgy is rettentően hasznos, növeli az éberséget, és javul az emlékezetünk is tőle, de 10-20 percnél ne legyen több, mert akkor még fáradtabban ébredhetünk és az éjszakai alvás rovására is mehet.

50.

Bőrápolás. Amióta tudatos bőrápoló lettem 2 éve, 44 évesen (tudom, kicsit későn, de hát sose késő) és elkezdtem a Vichy-vel is dolgozni, rájöttem, hogy a napi 2-szeri időtöltés az arcommal remekül kikapcsol, egyfajta terápia is lett.

Majdnem 40 éves vagy? Talán már el is múltál? Ha egy olyan társaságra vágysz, ahol korodbeli, okos és jófej nők közösen beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat, keresd a Neverordinary csoportot vagy az Instagram oldalt és mindenképp olvasd a blogot is!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Adómentesség és extra juttatások: Mihez kezdjünk a hirtelen jött összeggel, hogy ne tűnjön el a számláról?
Négy anyuka barátnőmet kérdeztem meg, ki mire fordítja a megnövekedett bevételt és hogyan kerülik el, hogy a havi többletbevétel észrevétlenül elillanjon.


Nem vagyok egy pénzügyi zseni, de azt már megtanultam az évek alatt, hogy ami a folyószámlán marad, az valahogy köddé válik. Egy impulzusvásárlás itt, egy „ez még kell a gyereknek” ott, és hó végére ugyanott tartok, mint előtte – a nullán. Most viszont, hogy nálunk is változott a havi bevételek összege, hirtelen sokkal sürgetőbbé vált a tudatosabb hozzáállás. És nem csak nekem: a szomszédunkban, az ismeretségi körünkben több házaspárnál is hasonló a helyzet – szóval úgy tűnik, idén a február a nagy tervezések hónapja lett.

De mit kezdjek ezzel a hirtelen jött szabadsággal?

Én az a típus vagyok, aki szereti a biztonságot. Nem akarom, hogy ez a pénz csak úgy elfolyjon a rezsi és a nagybevásárlás résein, vagy apró, felesleges dolgokra szóródjon szét. Ezért ahelyett, hogy azonnal webshop-túrára indultam volna, inkább megkérdeztem az anyuka barátnőimet.

Kíváncsi voltam, ők mit kezdenek a plusz forrásokkal. Meglepődtem. Azt hittem, mindenki wellness-hétvégére vagy új kanapéra gyűjt, de kiderült, hogy a környezetem sokkal tudatosabb, mint gondoltam.

Andi barátnőm példája volt a legtanulságosabb, mert ő az, akit a hónap utolsó hetében már én szoktam meghívni kávéra. Imád élni, és a pénzügyi tudatossága eddig kimerült abban, hogy tudta a PIN-kódját. Most viszont egy friss többletbevétel hatására valami átkattant nála.

Elmesélte, hogy mivel eddig mindig kifolyt a pénz a kezéből, most egyetlen stratégiát követ: úgy tesz, mintha meg se kapta volna ezt a pluszt.

A taktikája zseniálisan egyszerű: a többletet azonnal, a fizetés napján átvezeti egy megtakarítási számlára.

Nem akarja látni az egyenlegén, mert ha ott van, elkölti. Így viszont szinte észrevétlenül épül a vésztartaléka. Azt a célt tűzte ki, hogy legyen legalább 3-6 havi megélhetésnek megfelelő összege félretéve, amihez nem nyúl, csak vészhelyzetben.

Ahogy ő fogalmazott: rájött, hogy a tartalék nem valami extra dolog, hanem egyszerűen kell ahhoz, hogy végre nyugodtan tudjon aludni, és ne kelljen rettegnie egy váratlan kiadástól.

Vele szemben Noémi mindig is a racionális döntések híve volt. Náluk a férje kapott most egyszeri, a munkájához kapcsolódó juttatást, plusz náluk még egy kisebb rendszeres többletbevétel is megjelent,

Ők nem aprózzák el a dolgot, de nem is költik el azonnal.

Úgy döntöttek, hogy ezzel a már szabad szemmel is jól látható többlet bevétellel elindítanak egy rendszeres megtakarítási programot, amelynek segítségével automatikusan, minden hónapban egy bizonyos összeg a kiválasztott befektetési alapba kerül.

Tudjuk, hogy pár év múlva hozzá kell nyúlni a tetőhöz, és energetikai felújítást is tervezünk. Most még nem égető, de akkor hatalmas kiadás lesz.

Az érvelése teljesen logikus: ahelyett, hogy most elfolyna a pénz, egy értékpapírszámlán gyűlik, sőt, a hozamok által még gyarapszik is. Így, amikor eljön a felújítás ideje, nem hitelből kell majd megoldaniuk, hanem ott lesz a saját, összegyűjtött tőkéjük.

Szakmai segítség a tudatosság mögött

Az OTP Bank az ügyfelek eltérő pénzügyi érettségi szintjéhez igazodva kínál megoldásokat az öngondoskodásra. A megtakarítási szokásokat még kialakítóknak a Persely funkció és a Rendszeres Megtakarítási Program kínál könnyen használható belépési pontot, míg a tudatosabb ügyfelek befektetési tanácsadással és személyre szabott megoldásokkal tervezhetnek hosszú távra. A bank kiemelt figyelmet fordít a fiatalokra és a nyugdíj előtt állókra, számukra innovatív digitális eszközöket és szakértői támogatást biztosítva.

Zsófi barátnőméknél a gyerekek még kicsik, de ő már most a gimnáziumra és az egyetemre gondol:

Tudod, milyen drága lesz egy albérlet vagy egy külföldi félév, mire ezek megnőnek?

Zsófi úgy döntött, hogy a havi pluszt Tartós Befektetési Számlán helyezi el és ott a számtalan elérhető értékpapír közül kiválasztja azokat, amelyek számára megfelelőek.

Ő kifejezetten hosszú távban, 10-15 évben gondolkodik. Úgy van vele, hogy ez a pénz most nem hiányzik a napi megélhetésből, de amikor a gyerekek kirepülnek, életmentő lesz. Ráadásul a TBSZ számlán elhelyezett megtakarítások hozama 5 év után adómentes.

Edit a legfiatalabb közülünk, mégis ő a legelőrelátóbb.

Bár még csak 35 éves, már most azon pörög, miből fog élni 70 évesen.

Nem pesszimista, csak realista: kiszámolta, és rájött, hogy az állami nyugdíja valószínűleg édeskevés lesz ahhoz az életszínvonalhoz, amit megszokott, és nem akarja majd fillérekből tengetni az öregkorát. Nem szeretne az a nagymama lenni, akinek a fiai adnak pénzt gyógyszerre, rezsire.

Nyugdíjas éveiben is a saját lábán akar állni, nem pedig a gyerekeit terhelni anyagilag.

Ezért a többletbevétel egy részét nyugdíjcélú megtakarításba irányítja. Azt mondja, most még nem fáj neki ez az összeg, de a kamatos kamat csodákra képes 30 év alatt. Ráadásul erre még adójóváírást is igénybe vehet, szóval úgy érzi, duplán jól jár.

A barátnős körkérdés után rájöttem, hogy nincs egyetlen „tökéletes” megoldás, csak tudatos döntés van. A legrosszabb, amit tehetek, ha hagyom, hogy az infláció vagy a pillanatnyi vágyaim felemésszék ezt a lehetőséget.

Hogy én mit választok?

Még le kell ülnöm a férjemmel átbeszélni, de a terv már körvonalazódik. Egy biztos: nem fogom hagyni, hogy észrevétlenül elfolyjon a pluszpénz. Valószínűleg ötvözöm a lehetőségeket: a pénz egy részét automatikusan félreteszem vésztartaléknak, a másik feléből pedig elindítok valamilyen hosszú távú megtakarítást, mert a lakásfelújítás pár év múlva nálunk is aktuális lesz.

Bármelyik utat is választjuk végül, a lényeg szerintem nem is a konkrét módszer, hanem a pénzügyi tervezés, ami valódi biztonságot ad a családnak.

Lehet, hogy csábító lenne hónapról-hónapra azonnal elverni mindent, de a felelős döntés az, ha van egy tervünk. A havi pluszbevétel így nem fog észrevétlenül elfolyni a kezeink közül, hanem értünk dolgozik majd. És hidd el, ez a fajta kiszámíthatóság hatalmas terhet vehet le a te válladról is, mert csökkenti a családi pénzügyek körüli stresszt.

Szóval, ha te is most kaptad meg az első emelt összeget, ne hagyd csak úgy elillanni! Ülj le egy kávé mellé, számolj utána, és találd meg azt a célt, amiért neked is megéri félretenni. A jövőbeli éned nagyon hálás lesz érte!

Orosz Emese írása

A képek illusztrációk, forrás: Canva


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„Úgy leszünk többek, ha merünk kevesebbek lenni” – Dr. Aczél Petra meghökkentő tanácsa a digitális zaj korára
A kommunikációkutató az egó háttérbe szorítását javasolta a hitelesebb élethez a Tudatos döntések adásában. Szerinte a valódi kapcsolódás kulcsa nem az önérvényesítés, hanem a jelenlét megélése.


A digitális zaj korában, amikor a figyelem lett a legértékesebb valuta, felmerül a kérdés: tudunk-e még érdemben beszélgetni, vagy már csak elbeszélünk egymás mellett?

A kommunikáció tétje ma már egzisztenciális: érteni a körülöttünk lévő világot – vagy menthetetlenül eltévedni benne.

Ezt a gondolatot járta körbe dr. Aczél Petra kommunikációkutató, a hazai felsőoktatás több mint harminc éve megkerülhetetlen alakja a Tudatos döntések podcast január végi adásában.

„Ha nem tudunk eligazodni a média világában, ha nem tudunk jól kommunikálni – vagy akár értelmezni azt, ami körülvesz minket –, akkor bizony komoly bajba kerülünk” – szögezte le a szakember a Remind magazin által is feldolgozott adásban.

Szerinte a tudás önmagában kevés; ha nem válik érthetően és hitelesen megoszthatóvá, elveszíti minden társadalmi értelmét.

Ezzel szembesítette azt az elitista nézetet, amely szerint ami közérthető, az szükségképpen felszínes is. A probléma épp az, amikor a tudomány vagy a művészet bezárkózik elefántcsonttornyába.

„Ott állunk egy kiállítótérben, és azt érezzük: ez már nem nekünk szól” – hozott egy hétköznapi példát.

A jelenség a tudomány világában is pusztít, amikor a szakmai óvatosság elnémítja a hiteles hangokat.

A COVID-járvány alatt ez drámaian megmutatkozott: amíg a tudomány óvatoskodott, az áltudomány harsányan és egyszerűen beszélt, betöltve a kommunikációs űrt.

Aczél Petra számára a kommunikáció alapjait a gyermekkori családi közeg teremtette meg, ahol a beszélgetés nem praktikus ügyintézés, hanem a közös gondolkodás terepe volt.

A valódi párbeszéd alapja nem a kimondott szó, hanem a megelőző figyelem és kíváncsiság.

A tudatosságot egyetlen szóban sűríti össze: jelenlét. Vagyis az a képesség, hogy nem spórolunk az odafigyeléssel, és nem vagyunk fél lábbal máshol.

Korunk egyik legnagyobb problémájának azt látja, hogy a tudástársadalom elterelte a fókuszt a részvételről, a fiatal generációk pedig gyakran „nincsenek otthon” a saját korukban, ami súlyos mentális terhekhez vezet.

A kutató leszámolt azzal a modern mítosszal is, hogy a siker kulcsa az extrém leegyszerűsítés.

„Soha nincs általános recept a kommunikációra” – jelentette ki határozottan. „Az az állítás, hogy akkor leszel sikeres, ha mindent egy szóba tudsz sűríteni, egyszerűen nem igaz.”

A beszélgetés végén egyetlen, paradox útravalót hagyott a hallgatóknak: „úgy leszünk többek, ha merünk kevesebbek lenni.” Hozzátette: ne vegyük magunkat túl komolyan, és ne az egónk védelme legyen a cél.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk