5 okos módszer, amellyel takarékoskodni taníthatod a gyerekedet
Van, aki ellenzi, és van, aki tudatosan készül rá. Ahány ház, annyi szokás, és még talán annál is több vélemény. A szülők rendszerint egy nagyon fontos dolgot hagynak figyelmen kívül: azt, hogy ez legkevésbé a pénzről szól. Sokkal inkább a nevelésről.
A zsebpénz ugyanis - ha jól alkalmazzuk - rengeteg fontos dologra tanítja meg a gyereket, és egy egész életre megalapozhatja gyermekünk pénzhez, pénzügyekhez kapcsolódó viszonyát. Győri Ildikó pszichológust kérdeztük arról, hogy miként használhatjuk a zsebpénzt tudatosabban a nevelésben, hogyan segíthetjük a gyermekünk anyagiakkal való könnyebb boldogulását.
1. Ne legyen tabutéma: beszéljünk a gyerekkel a pénzről
A legtöbb felmérés szerint a szülők a gyerek hat-hétéves koráig várnak a zsebpénz bevezetésével, de igazából nincsenek kőbe vésett szabályok. Ildikó egyetért ezzel, de azt javasolja, hogy minél korábban kezdjük el, legkésőbb elsőben: "A gyerek onnantól lesz fogékony a pénzügyi dolgokra, amikortól mi engedjük, hogy az legyen."
"Különösen fontos ezt ma megbeszélni a gyerekkel, mert sok szülő a 'számítógépén dolgozik' az 'irodába megy', amit a gyerek nem tud elképzelni"- mondja Ildikó.
A pénzzel való felelős gazdálkodást, a pénz értékét a gyerekek elsősorban a családban tanulják meg. Szüleiket figyelve már a korai években kialakulnak ismereteik arról, hogy anyu és apu hogyan bánik a pénzzel: mennyit és mire költ az üzletekben, mire gyűjt, hogyan takarékoskodik – s közben megbecsüli azt is, hogy mi az olcsó és a drága.
2. Nem elég odaadni a pénzt, segítsünk a gyereknek utána is
Az általános iskolások pénzköltési szokásait befolyásolja, hogy a szülők, nagyszülők nemcsak adják a zsebpénzt, hanem sok esetben kontrollálják is annak felhasználását. A kutatások azt bizonyítják, hogy ennek az ellenőrző szerepnek nagyobb súlya van a pénzügyi szocializációban, mint magának a zsebpénznek. Ami a zsebpénzzel kapcsolatban fontos Ildikó szerint, hogy
A kisiskolás és nagyobb gyerekek egy ilyen beszélgetésbe már könnyen bevonhatóak, és fontos, hogy a takarékoskodást az általuk kiválasztott közösen elfogadott cél érdekében ösztönözzük, ne kizárólag mi mondjuk meg, mire spóroljanak. Ha megvan a szükséges összeg például az áhított kerékpárra, akkor már láthatjuk, mennyi ideig kell spórolni – ez a gyerek számára is jó visszajelzés. Amikor pedig zsebpénzt adunk, érdemes időről-időre visszatérni, újraszámolni: mennyi idő van még hátra a vágyott cél eléréséhez.
3. Fontos a rendszeresség
Fontos, hogy már korán kialakuljon a rendszeres megtakarítás szokása. A gyerekek így megtapasztalják, hogy sok kicsi sokra megy, és idővel már kis összegekből is komoly megtakarítás halmozódhat fel.
Tehát ha adunk, akkor a zsebpénznek rendszeresnek kell lennie időben és összegben is.
Mindig egy adott napon adjuk oda a zsebpénzt, hogy tudjon tervezni vele. Kilenc-tízéves kor alatt hetente fizessünk, fölötte már érdemes megkísérelni a havi zsebpénz adást. A kisebbeknek vegyünk egy perselyt, amibe gyűjtögethetnek. A gyerekeknek fontos a saját szemükkel látniuk, hogyan gyűlik a pénzük, hiszen ez elégedettséget vált ki belőlük. Rendszeresen dicsérjük meg a gyermekünket, ha ügyesen takarékoskodik.
4. Mennyit adjunk?
Hogy milyen összeggel induljon a zsebpénz-korszak? Nehéz ma olyan összeget meghatározni, amely nem bagatell, még sincs túl nagy súlya sem a családi költségvetésben, sem az első saját vásárlások lehetséges értékhatáránál.
A többség az elsős gyereknek 100-200 forintot ad hetente. De például 2008-ban a 8-14 éves gyerekek átlagosan havi 3300 forintot kaptak egy felmérés szerint.
De a 100-200 forint már elég arra, hogy újságot, édességet vegyen a gyermek, vagy félretéve néhány hét alatt kisebb játékra gyűjtsön. Egy hat-nyolc éves gyerek számára ezek a belátható, kezelhető távlatok.
Kérdésünkre, hogy mennyi az annyi Ildikó így válaszolt:
5. A zsebpénzt ne teljesítményhez vagy tanulmányi eredményhez kössük
Ahogy mindenkinek, a kicsiknek is vannak bizonyos kötelezettségei, még ha más jellegűek és léptékűek is, mind a felnőtteké - ilyen például a tanulás. Mégsem tanácsos a zsebpénzt teljesítményhez vagy akár tanulmányi eredményhez kötni, mert ezáltal arra szoktatjuk gyermekünket, hogy csupán a pénzért legyen szorgalmas. A kifizetés legyen független attól, hogy jól, vagy rosszul viselkedett, hiszen a zsebpénz megvonása csak kevés esetben bizonyul jó büntetési módszernek.
Ildikó szerint inkább kössük össze valamilyen a kicsi által könnyen végezhető munkával:
"Minél korábban tanítjuk, annál hamarabb tanulja meg, hogy a pénz egy csereeszköz: a munkánk értékéért jár. Ha nem végzünk semmilyen munkát (pl.: tableten játszunk) azért semmilyen csereeszköz nem jár. Ha végzünk munkát, pl.: összepakoljuk a játékokat, azért kaphatunk ellentételezést."
"Ennek a megélésnek a következménye, hogy kitartása megmarad, nem fogja könnyedén feladni a dolgait a későbbiekben sem."
Valóban nem könnyű feladat a pénz értékének megtanítása a gyermekek számára. Célszerű kis összegű, de rendszeres megtakarításokkal rávezetni őket arra, hogy minek mi az értéke és hasznos, ha megjelölünk egyfajta célt, amire gyűjtünk. Ennek a tudásnak egész életükben hasznát veszik majd. Fontos az is, hogy adjuk át az öngondoskodás gondolatát, hiszen csak ezzel a módszerrel tudnak felkészülni a váratlan helyzetekre, problémákra. Az OTP Bank szakértői már egész fiatal korban tudnak személyre szabott megtakarításokat ajánlani.
Az OTP Bank által megrendelt kutatásból kitűnik, hogy a 10 év alatt a gyermekek önállóan kevés pénzügyi döntést hoznak. Célzottan adott és azonnal elköltendő összegekkel gazdálkodnak. A 10év feletti gyerekeknél már nem egyedül a szülők hozzák a döntést a zsebpénz felhasználásáról, a kontroll inkább eltolódik a közös döntések irányába. A gyermek eldönti, hogy mire költi el a pénzét, maga is teszi félre. A költéssel kapcsolatos végső döntés azonban továbbra is a szülő beleegyezésével történik.
Minél hamarabb engedjük meg gyermekünknek, hogy megtapasztalja a jutalmazás élményét, és értékelje az egészséges pénzköltést, annál könnyebben meg fog tanulni felelősségteljes döntéseket hozni. Ha már egészen fiatal korában megismerkedik a pénz értékével és megtanulja beosztani azt, könnyebben fog boldogulni felnőtt korában.
