ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

5 dolog, amit leggyakrabban megbánunk halálos ágyunkon

Egy ápolónő a haldoklókkal folytatott beszélgetések alapján írt a könyvében azokról a dolgokról, amiket a legtöbben megbántak életük végén. Talán ha időben észbe kapunk, nekünk ezeket már nem kell megbánnunk.
Szilvi írása a Lélekhatár blogon, címkép: truthseeker08 képe a Pixabay -en. - szmo.hu
2021. december 04.



A Lélekhatár blog neve megtévesztő is lehet akár, de a szerző ígéri, hogy nem lesz léleksimogató önámítás. Olykor meglehetősen nyers és szarkasztikus stílusával akár nagyképű ember benyomását is kelthetné, ám ez ne riasszon el benneteket, kedves olvasók!

Nem szeretünk arra gondolni, hogy az életünk véges, hogy egyszer mindannyian itt hagyjuk majd földi életünket. Pedig egy dolog már a kezdet kezdetén holtbiztos - senki sem élhet örökké. És tudom, hogy ezzel most senkinek nem mondtam újdonságot, de ha már ennyire tudjuk, amit tudnunk kell, akkor mégis miért nem úgy élünk, ahogy szerintünk érdemes lenne élnünk? Miért fontosabb mindig minden, minthogy a szívünk szava szerint cselekedjünk? Miért nem félünk attól, hogy a végén majd bánhatjuk? Hát mégiscsak abban a hitben ringunk, hogy a halál olyasvalami, ami csak másokkal történik meg?

A feltartóztathatatlanul közelgő halál elfogadása teremti meg a lehetőséget arra, hogy a fennmaradó időben több értelmet és kielégülést találjunk az életünkben - írja Bronnie Ware Életkönyv című kötetében, mely lelombozó címe ellenére is hasznos olvasmány lehet mindazoknak, akik nem félnek szembenézni a valósággal. Az van ugyanis, hogy fogalmunk sincs, mennyi időnk maradt. Szeretjük hinni, hogy hosszú életünk lesz, boldog békeidőkkel a végén. De a helyzet az, hogy nem mindenkinek adatik meg, hogy élete alkonyán végiggondolhassa itt tartózkodásának lényeges momentumait és megbékéléssel készüljön fel utolsó útjára.

Bronnie Ware sokáig nem találta a helyét a világban. Bankszektorban dolgozott hosszú évekig, ám folyton ott motoszkált a fejében egy gondolat, ez bizony nem az ő útja. Végül betegápolónak jelentkezett és haldoklóknak segített végnapjaikon. A betegeivel való kapcsolatáról, tőlük kapott bölcsességekről és Bronnie életéről szól Életkönyv c. műve, mely könnyedén képes megváltoztatni a fejlődésre nyitott olvasójának életét. A kötet szerzője ugyanis a haldoklókkal való beszélgetések alapján összeállított egy "listát" azokról a dolgokról, amiket a legtöbben megbántak életük végén. Talán ha időben észbe kapunk, nekünk ezeket már nem kell megbánnunk.

Néha csak sokkal később tudjuk meg, hogy egy adott pillanat más irányba fordította az életünket. Ebben a könyvben nagyon sok ilyen pillanatról írok.

1. Bárcsak lett volna bátorságom hűen élni önmagamhoz, ahelyett, hogy mások elvárásainak akartam volna megfelelni...

Grace több mint 50 évig volt házas és úgy élt, ahogy elvárták tőle. Hagyta, hogy zsarnok férje megkeserítse az életét. Mindvégig arról álmodozott, hogy egy szép napon felszabadul és boldog élete lesz. Csakhogy sosem lépett. Az élete végén döbbent rá, hogy már nincs több lehetősége, egyszerűen túl sokáig várt. Mindig igyekezett fenntartani a látszatot és megfelelni másoknak. És mit ért el vele? Sosem élte a maga szája íze szerint az életét és ezzel örök boldogtalanságra kárhoztatta saját magát.

Mindannyiunknak ismerős lehet Grace története, hiszen ma minden oldalról az elvárások záporoznak felénk, és ha nem vigyázunk, közben könnyedén elveszíthetjük önmagunkat. Ha nem szeretnénk, hogy a végén szomorúan kelljen visszatekintenünk, fogadjuk meg Grace tanácsát:

Hallgass a szívedre. Sose aggódj amiatt, hogy mit szólnak a többiek.

2. Bárcsak ne dolgoztam volna annyit...

Mi sem aktuálisabb ugyebár. Sajnálatos módon ahhoz, hogy az ember talpon maradjon, megesik, hogy rengeteget kell dolgoznia, miközben elvesznek a lényeges dolgok. Pedig mi sem lesz fontosabb a végén, minthogy legyenek mellettünk olyanok, akiknek számítottunk. John történetén keresztül magunkénak fogjuk érezni azt az agyoncsépelt mondatot, hogy csak a mai napunk van. Nem szabad várni valamire, későbbre halasztani olyan dolgokat, amiket most is megtehetnénk, mert nem tudhatjuk, lesz-e még lehetőségünk megtenni azokat.

Persze most, hogy itt ülök, és készülök meghalni, pontosan látom, hogy épp elég, ha valaki jó emberként éli le az életét.

3. Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni az érzéseimet

"A bűntudat mérgez. Az érzések kifejezése a boldog élet előfeltétele." Falakat építünk magunk köré, hogy ne tudjanak mások megsebezni. De ha túl nagyra nőnek ezek a falak, nem tudnak majd minket igazán szeretni sem. Ne féljünk kimutatni az érzéseinket és mondjuk ki, ami a szívünket nyomja. Lehet, hogy párszor megsérülünk majd, de megéri, ha lesznek majd körülöttünk olyanok is, akik őszintén szeretnek bennünket. Az őszinteség mindennél többet ér.

Mindenkinek meg kell halnia, azonban saját magunk választjuk meg, hogyan élünk.

4. Bárcsak tartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal

A magány ölni tud. Talán többen tapasztaljuk meg ezt idejekorán, mint kellene. Nincs annál fontosabb, minthogy legyenek az életünkben olyan emberek, akik elfogadnak és szeretnek bennünket úgy, ahogy vagyunk. Távoltartani magunktól mindenkit, csak azért, hogy ne sérüljünk, egyszerű zsákutca. A végén nem számít majd más, csak az, hogy milyen emlékeket viszünk magunkkal és mit hagyjunk más emberek szívében magunk után.

A válságos pillanatokban, a legnagyobb fájdalom idején azonban nem sok ember marad, aki kitart mellettünk. Akik mégis kitartanak, azok az igazi barátok.

5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek

A boldogsághoz néha tudatos erőfeszítésre van szükség. Szeretjük várni, hogy a boldogság kék madara magától az ablakunkba szálljon, és sopánkodunk, hogy mégsem jön az a fránya tollas, pedig néha éppen mi vagyunk azok, akik akkor sem vagyunk hajlandók észre venni őt, ha már régóta landolt a párkányunkon és a csőrével kopogtatja az ablakot.

Hát, tényleg a mi választásunkon múlik. Ha azt hisszük, hogy nem érdemeljük meg a boldogságot, vagy ha magunkévá tesszük mások véleményét saját magunkról, akkor megakadályozzuk a saját boldogságunkat. Pedig nem azok vagyunk, amit mások gondolnak rólunk, nem igaz? Azzá válunk, amire engedélyt adunk magunknak.

Bronnie könyve látszólag olyan kérdéseket feszeget, amikre magunktól is tudjuk a választ. De az igazság az, hogy nem elég ésszel tudni valamit, a gyakorlatban is tudnunk kell alkalmazni.

Óriási bátorság kell ahhoz, hogy valaki el merjen indulni azon az úton, amit álmodott magának. És talán még nagyobb életigenlés kell ahhoz, hogy rajta is maradjon.

Mert nem könnyű dolog szembe menni az elvárásokkal, az ítélkezéssel. És valljuk be, megküzdeni a kívülállóság érzésével sem épp egy leányálom. De ha mindezért egy önazonos, őszintén megélt élet a jutalom, akkor talán mégis megéri elindulni, nem igaz?

A Lélekhatár blogon véleményező, szókimondó, multipotenciális vegyesbazárra számíthattok, érzékeny lelkülettel megspékelve. Akkor is, ha ma a csorda nélkül járni, egyáltalán nem divat.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Zsombor először szelte át a Balatont – de a kollégáival megélt csapategység miatt úgy érzi, nem utoljára
Van, aki évekig csak tervezi, hogy egyszer teljesíti a Lidl Balaton-átúszás távját, más pedig fogja magát, és valóban nekivág. Zsombor idén először evezte át a tavat – úgy, hogy külön erre a kihívásra egyetlen edzéssel sem készült.


Sokak bakancslistáján szerepel egy egyszerűnek tűnő mondat: egyszer át kellene úszni a Balatont. Az 5,2 kilométeres táv azonban a vízről nézve már jóval komolyabb vállalásnak látszik, mint a partról. A Balaton-átúszáson ráadásul nemcsak úszva lehet eljutni Révfülöpről Balatonboglárra: aki inkább evezővel vágna neki a tó átszelésének, ugyanúgy rajthoz állhat.

A 25 éves Groska Zsombor idén először indult el az átevezésen. Bár korábban már evezett a Holt-Körösön, a Balaton teljesen új kihívást jelentett számára.

Ennek ellenére nem készült hónapokig tartó edzéstervvel. Az edzőtermet viszont rendszeresen látogatta: amikor az ideje engedte, hetente két-három alkalommal sportolt.

Hogy miért nevezett be mégis? A válasza egyszerű: szeret új dolgokat kipróbálni és feszegetni a saját határait.

@szeretlekmagyarorszag.hu #hirdetes Két éve nem evezett, most mégis nekivágott a Balatonnak. Vajon célba ért Zsombor? És mi volt a legnagyobb élménye?  #megusztam #teamlidl #Balatonatuszas #Lidl ♬ eredeti hang - Szeretlek Magyarország.hu

Egy kihívás, amelynek nem egyedül vágott neki

Zsombor eredetileg Orosházáról származik, jelenleg Budapesten él, és 2. üzletvezető-helyettesként dolgozik a Lidl egyik belvárosi üzletében. Diákéveit is beleszámítva kisebb megszakításokkal már körülbelül hat éve kötődik a céghez.

Munkája jóval többet jelent annál, mint amit egy gyors felsorolás visszaadhat. Részt vesz a műszakok irányításában, az áruk kihelyezésében és az üzlet rendben tartásában, de ahogy ő fogalmaz: valójában egy összetett folyamatot kell átlátnia, amely egyben tartja az egész boltot.

A Balaton partján azonban ezúttal nem üzletvezető-helyettesként, hanem egy új kihívást maga mögött tudó lelkes versenyzőként találkoztunk vele.

Igaz, a kollégáitól itt sem szakadt el teljesen: saját üzletéből egyik munkatársa szintén átevezte a tavat, rajta kívül pedig több Lidl-dolgozó is részt vett az eseményen vagy szurkolt a parton. Egy komoly Lidl-csapat állt össze Balatonbogláron.

Zsombornak sokat jelentett, hogy tudta: vannak körülötte olyanok, akik kíváncsiak arra, sikerül-e teljesítenie a távot. A rajt előtt azt is elárulta, a támogatás némi plusz motivációt adott neki – és persze nem szeretett volna szégyent vallani a kollégái előtt.

Jövőre akár úszva is nekivágna

Zsombort a célban már éremmel a nyakában értük utol. Olyan jól teljesített, hogy a parton sem volt egyszerű lépést tartani vele, ő pedig jelezte: valószínűleg nem ez volt az utolsó alkalom, hogy részt vett az eseményen.

Idén evezve szelte át a Balatont, de már az is megfordult a fejében, hogy egyszer majd úszva próbálja teljesíteni az 5,2 kilométeres távot.

Addig pedig marad neki emlékként egy érem és egy olyan történet, amelyet később is fel lehet idézni – akár egy hosszú műszak után a kollégákkal.

A Lidl egy évtizede névadó szponzorként támogatja a Balaton-átúszást. A rendezvényen évről évre a vállalat több munkatársa is részt vesz, az úszók és evezők mellett pedig kollégáik is ott vannak a parton. Zsombor történetéből pedig az is látszik, hogy egy ilyen program nemcsak az egyéni teljesítményről szólhat: közös élménnyé válhat azokkal is, akikkel a résztvevők a hétköznapokban együtt dolgoznak.

Dolgoznál te is a Lidl csapatában?

Stabil munkahelyet, kiemelkedő fizetést és egy valóban támogató, összetartó közösséget keresel? Lépj be a Lidl csapatába, és találd meg a hozzád illő pozíciót!

Nézd meg  az aktuális állásajánlatokat, és jelentkezz: https://jobs.lidl.hu/


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Meghalt a világ egyik utolsó vastüdős betege: a 78 éves nő azért vesztette életét, mert a nyolcvanéves gépet már nem lehetett megjavítani
Martha Ann Lillard 78 évesen halt meg Oklahomában, miután a gyermekbénulás miatt használt gépe meghibásodott. A nő ötödik születésnapja óta, több mint hetven éven át szorult a készülék támogatására.


78 éves korában meghalt Martha Ann Lillard, az utolsó amerikai járványos gyermekbénulás-túlélő, aki még vastüdőre szorult. Az 1940-es évekből származó gépe sorra meghibásodott, és már nem akadt, aki megjavítsa – írta az Associated Press.

Lillard állapotát a családja szerint a hosszú lefolyású Covid szövődményei súlyosbították, de az állapota azután vált kritikussá, hogy az életét hetven éven át fenntartó készülék megbízhatatlanná vált.

A nő az elmúlt két évben már közel 24 órában a gépben volt, miután kétszer is elkapta a koronavírust.

A technikai problémák állandósultak. Húga, Cindy McVey szerint a gép egyes alkatrészei negyvenes évekbeli Chevrolet autókból származtak, és szinte lehetetlen volt őket pótolni.

„Van egy tartalékmotorunk, de nincs, aki be is szerelje, ha szükség lenne rá” – mondta a testvére.

Egy tavalyi tornádó idején az áramszünet miatt a gép leállt, és Lillard férje szájon át lélegeztette, amíg a segítség megérkezett.

Hiába próbált átállni modernebb lélegeztetőkre, azok nem tudták biztosítani a számára szükséges nyomást.

„Egyik készülék sem tudott 21 psi-re felmenni, amire a légzésemhez szükségem volt. Szóval egyszerűen nem voltak hatékonyak” – nyilatkozta korábban.

A kislányt ötödik születésnapján, 1953-ban diagnosztizálták gyermekbénulással. Egy interjúban idézte fel a betegség kezdetét:

„Felébredtem, sütött a nap, fel akartam ülni, és a nyakam borzasztóan fájt. Nem tudtam felemelni a fejem a párnáról.”

Négy nappal később elvesztette az eszméletét. A kimerültség miatt azonban másképp élte meg a gépbe kerülést, mint sok más gyerek. „A gyerekeket általában nem szerették, ha beteszik őket, tiltakoztak, de én nem.”

„Amikor beletettek, fáradt voltam. Mindig csodálatos érzés volt bemenni oda.”

Évtizedeken át viszonylag önálló életet élt, csak éjszakánként használta a gépet, ellátta magát, festett, verseket írt és bal kézre komponált zongoradarabokat. Idén februárban ment feleségül Baha Salhhoz, akivel több mint húsz éve ismerték egymást online.

Két éve halt meg Paul Alexander, a „vastüdős ember”, aki szintén több mint hetven évet élt egy ilyen készülékben. Az ő élete – jogi diplomával, ügyvédi praxissal és egy megírt memoárral – azt mutatta, hogy a gyermekbénulás utáni élet is lehet teljes, de halála előrevetítette, mennyire kiszolgáltatottak a még élő páciensek az elavuló technológiának. Alexander is azért ragaszkodott a történelmi készülékhez, mert az jobban működött számára, de már évekkel ezelőtt komoly nehézségekbe ütközött a vastüdő javítása.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Juhász Péter: Orbán titkos hátsó bejárata, Tiborcz építkezései, Mészáros Lőrinc villái is szerepeltek az oligarchatúránkon
Juhász Péter egy Facebook-posztban számolt be arról, hogy részt vett egy budapesti „oligarchatúrán”. A sétát a Cápák közöttből ismert Tóth Ildikó vezette, aki korábban a NER-luxusról szóló anyagokat gyűjtött Hadházy Ákosnak.


Juhász Péter egy Facebook-posztban számolt be arról, hogy részt vett egy Tóth Ildikó által szervezett „oligarchatúrán”. Azt írta: „Amikor meghallottam, hogy Tóth Ildikó oligarchatúrákat szervez, azonnal felvettem vele a kapcsolatot. Ha valaki kíváncsi egy ilyen túrára, hát én vagyok az!”

A bejegyzés szerint a túra egyelőre Budapesten zajlott. „Egyelőre csak Budapesten belül jártunk végig néhány emblematikus helyszínt, miközben Ildikó elmesélte a legfontosabb tudnivalókat.”

Juhász szerint „Orbán titkos hátsó bejárata, Tiborcz építkezései, Matolcsy Ádám és Mészáros Lőrinc villái, valamint Rogán Cili válási ajándéka is szerepelt az útvonalunkon.”

A túrát vezető Tóth Ildikó, a Cápák között című műsorból ismert üzletasszony korábban több interjúban beszélt arról, hogy ő informálta Hadházy Ákos független képviselőt, amikor az a NER-hez köthető feleségek luxuskiadásait mutatta be. Tóth szerint a kézzelfogható rongyrázás bemutatása sokkal nagyobb hatást gyakorol a közvéleményre, mint a bonyolultabb korrupciós ügyek. Egy alkalommal úgy fogalmazott, a NER-elit rongyrázása európai mércével is példátlan költekezés.

Tóth Ildikó arról is beszámolt, hogy miután Rogán Cecília házát fotózta, autós követésbe keveredett.

A posztban említett helyszínek mindegyike kötődik a sajtóban korábban már tárgyalt ügyekhez.

Az „Orbán titkos hátsó bejárata” kifejezés a Karmelita kolostorra utal, amelynek hátsó megközelítési útvonalai ellenzéki akciók és sajtóbeszámolók visszatérő témái voltak.

A „Tiborcz építkezései” a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak a cégcsoportjához, a BDPST Grouphoz köthető, nagy figyelmet kapó fővárosi ingatlanfejlesztéseket jelölik.

Matolcsy Ádám és Mészáros Lőrinc neve az elmúlt években számos, nagy értékű budai és Budapest környéki luxusingatlan kapcsán merült fel oknyomozó cikkekben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Eltűnt a közmédiáról, de egy másik adó mentette meg a magyarok egyik legfontosabb „műsorát”
Hétfőtől a Klubrádió sugározza a déli harangszót a 12 órási hírek előtt. A lépésre azért volt szükség, mert a hagyomány a közmédia hírszolgáltatásának leállása miatt eltűnt a Kossuth Rádióból.


Hétfőtől a Klubrádión hallható a déli harangszó, miután a közmédia hírszolgáltatásának múlt heti szünetelése miatt a Kossuth Rádióban napok óta nem szólalt meg a hagyományos műsorelem. A harangszó a 12 órási hírek előtt kap helyet a rádió műsorában.

A rádió vezetése belső e-mailben értesítette a munkatársakat a döntésről, amellyel jelezni kívánják, hogy mostantól ők látják el a közszolgálati feladatot.

A váltásra azért volt szükség, mert a déli harangszó eltűnt a Kossuth Rádió frekvenciájáról, ahol a hírszolgáltatás leállítása óta a Bartók Rádió műsora hallható. Bár a hírek szombat óta részlegesen visszatértek, a harangszót nem állították vissza, aminek elmaradását több hallgató is hiányolta.

A közmédia a leállást átmeneti működési döntésként kommunikálta, amely után a megszokott műsorelemek helyreállítása fokozatosan történhet meg.

Múlt kedden az MTVA bejelentette a közmédia hírszolgáltatásának átmeneti szünetelését. Az M1 elsötétült, a Kossuth Rádió helyén pedig a Bartók Rádió műsora kezdett szólni. A hírszolgáltatást szombaton részlegesen újraindították, de a déli harangszó továbbra sem hallható az állami rádióban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk