MÚLT
A Rovatból

5 döbbenetes hazugság, ami teljesen megváltoztatta a világot

Az atombomba ígérete, egy hamis levél, és egy kitalált költő is alaposan beleszólt az országok sorsába.


Nem annyira meglepő, hogy a történelem során sokszor kaptak rajta hazugságon különböző embereket. Hiszen sokan füllentünk, vagy akár hazudunk nap mint nap. „Ötre ott vagyok.” „Elolvastam a szerződési feltételeket.” „De jól áll ez a farmer!” Ugye, mennyire ismerős mondatok?

De arra nem számít senki, hogy ezek a füllentések esetleg megváltoztatják a történelem menetét. A következő 5 esetben pedig pontosan ez történt.

1. Jézust egy fondorlatos levél következtében ábrázolják fehér bőrrel

Igaz, hogy Jézus a Közel-Kelet szülötte, mégis minden képen sokkal inkább hasonlít a Jézus Krisztus Szupersztár Ted Neeley-jére, mint Hajím Topól izraeli színészre. Hogy miért ábrázolják Isten bárányát fehér bőrrel? Minden egy állítólagos levéllel kezdődött.

Publilius Lentulus, aki Jeruzsálem kormányzója volt Poncius Pilátus idején, állítólag írt egy levelet, amelyben leírta Jézus külsejét. A levél a XV. században jelent meg nyomtatásban, Szent Anzelm egyik művében. A kormányzó Jézust a következőképpen jellemezte: „közepes termetű, haja színe akár az éretlen mogyoróé, és majdnem takarja a fülét. Arca ránctalan, tiszta, és halovány színe teszi oly gyönyörűvé.”

Ezek a sorok szolgáltatták az alapot a reneszánsz festők által elképzelt Jézus megformálásához, mely aztán a nyugati ábrázolásmód modellje is lett.

A levélben azonban annyi ostoba hibát fedeztek fel, hogy már csak csodálkozni tudunk, miért is hitték el annyian a benne foglaltakat. Eleve nem is jelent meg abban a forrásban, amit állítottak, hanem csupán apokrif irat formájában. Másodsorban, Jeruzsálemben nem is volt kormányzó. Harmadrészt, Publilius Lentulus nevű személy sem létezett. Végül, de nem utolsó sorban, a levél olyan nyelven íródott, amit akkor még nem is ismertek.

Mindezek ellenére Jézust a mai napig fehér bőrrel képzeljük el, és így is ábrázolják.

2. Michelangelo hamisítóként kezdte pályafutását

Michelangelo 1492-ben még csak nyomorgó ifjú művész volt. Hogy valamiből megéljen, utazgatott Itáliában, hogy új pártfogókat keressen. De az emberek átsiklottak Michelangelo zseniális művészete felett, és ehelyett régi klasszikus szobrokat vásároltak. Michelangelo ezért tervet kovácsolt: ha az emberek ókori római szobrokat akarnak, majd hamisít nekik. Egyik ilyen hamisítványa volt az alvó Cupidóról készült szobrocska is. A későbbi mester, hogy műve antik szobornak látsszon, elásta, majd durván összekarcolta. Eleinte sikerült is megtévesztenie a szobrot megvásároló Riario kardinálist.

Michelangelo megúszhatta volna szárazon, de jobb művész volt, mint hamisító.

Amikor visszatért a kardinális házába, elárulta neki, hogy a szobor az ő műve volt.

Riario először dühbe gurult, hogy becsapták, de aztán felülkerekedett benne az elismerés érzése. Lenyűgözte, hogy az ifjú szobrász mennyire mesterien másolta le a görög klasszikusokat, és ő lett Michelangelo új pártfogója.

3. Az áprilisi tréfa, ami útjára indította a spiritualizmust

A spiritualizmus az 1800-as évek közismert hiedelemrendszere volt. Sokan ma is hisznek a legfőbb alapelvekben. Például abban, hogy bizonyos tárgyak, médiumok vagy szellemtáblák segítségével beszélgethetünk a holt lelkekkel. Hitük megingathatatlan, pedig időközben kiderült, hogy humbug volt az egész.

1848-ban történt, hogy Maggie Fox és kishúga, Katy meg akarta ijeszteni az édesanyját. Elkezdtek kopogni a falakon, és azt mondták anyjuknak, hogy a házat rendszeresen kísértet látogatja. Lerakták a kezüket az asztalra, és közben összeszorított lábujjukkal kopogni kezdtek a padlón. A kislányok, hogy teljesen meggyőzzék anyjukat, hogy kísértet járkál a házban, néhány szem almára zsinórt kötöttek, és ledobták őket a lépcsőn.

Maggie és Katy március 31-én tette fel az i-re a pontot. Azt állították, hogy beszélni fognak a szellemmel. Ezt szánták utolsó kis trükkjüknek, és el akarták mondani, hogy április elsejei tréfa az egész. Az anya viszont teljesen ledöbbent, hogy miként tudhat a szellem ennyi mindent az életükről.

Átrohant a szomszédhoz, és áthívta, hogy kérdezzen ő is a szellemtől.

Ekkor a lányok megijedtek, hogy bajba kerülnek, ha kiderül a csalás, és folytatták a játékot.

A következő néhány hét során még több szomszédot invitáltak meg szellemekkel társalogni. Persze mindenki hasonló kérdéseket tett fel. Ugyanabban az évben hasonló állítólagos médiumok tűntek fel az ország különböző pontjain.

4. A romantikus mozgalom valójában egy beugratásból indult útjára

Az 1800-as években a romantika új filozófiai irányzat lett, amelynek az volt a mozgatórugója, hogy nyúljunk vissza a múltba. A mozgalom egyik megalapítója James Macpherson volt, aki valóban visszanyúlt a múltba, mivel állítólag rábukkant egy XIII. századi poéta, Osszián műveire. A versek Fingal legendás gael mítoszának hőstetteiről szóltak.

A versek szokatlan versszerkezetük miatt hihetetlenül népszerűek lettek. Thomas Jefferson annyira imádta őket, hogy megtanult gael nyelven. Napóleonra olyan ösztönző erővel hatott, hogy elvitte magával a csatába. Még azt is elrendelte, hogy fessék meg bizonyos jeleneteit. Diderot, Goethe, Byron, Coleridge, Wordsworth, Walter Scott és Yeats mindannyian Osszián verseit nevezték meg inspiráló erőként. Még Felix Mendelssohnt és Franz Schubertet is megihlette a rejtélyes poéta.

A versek ugyan új korstílus születését eredményezték, viszont kiderült, hogy az egész csalás volt.

Osszián nem is létezett. Maga Macpherson írta a verseket. Annyi a közük a múlthoz, hogy korábban keletkezett versekből vett át hozzájuk sorokat. A verseket eredetileg angolul írta, majd lefordította gael nyelvre, és vissza angolra, a hitelesség kedvéért. Szó, ami szó, jól sikerültek.

5. Egy szélhámos náci tudós is hozzájárult, hogy megdöntötték Juan Perón uralmát

1949-ben Argentína hőn szeretett elnöke, Juan Perón azt akarta, hogy országa legyen a következő atomnagyhatalom. Ehhez felbérelt egy tudóst, Dr. Ronald W. Richtert. Richter ideális választásnak tűnt. Azt állította magáról, hogy magas rangú náci tudós, és a világ egyik legkiválóbb atomenergiai szakértője. A valóságban csak egy osztrák volt, aki hat hónapig robbantómesterként dolgozott.

Richter egy éven át folytatta sikerrel kisded üzelmeit. Perón aztán kíváncsi lett, hova tűnik a pénze, és Richtert elkezdte kérdezgetni, történt-e már valami áttörés. Richter azzal hencegett, hogy nem csak hogy sikerült létrehoznia a maghasadást, de lehetetlen küldetést is teljesített: szabályozta is. Természetesen azt kérte Peróntól, hogy kezelje diszkréten a részleteket. Perón viszont nem bírta magában tartani, és 1951 márciusában világgá kürtölte a hatalmas áttörést.

Tudományos körökben igencsak szkeptikusan fogadták a hírt. Richter, hogy bizonyítsa igazát, látványos bemutatót tartott, ahol valójában TNT segítségével idézett elő robbanást. Persze senkit sem sikerült meggyőznie. Ráadásul jelentkeztek valódi náci tudósok – többek közt Werner Heisenberg –, akik azt állították, sose hallottak Richterről. A katonaság nyomozást indított az ügyben, amely során kiderült, hogy

Richter semmiféle előrelépést nem ért el, ellenben Argentínának többmilliárdos költséget termelt.

Richtert letartóztatták, és végül katonai puccsal megdöntötték Perón hatalmát. A puccsnak ugyan nem ez volt a fő oka, de azért belejátszott, hogy az elnök hosszú ideig egy hamis nukleáris programot finanszírozott, ami az országnak csak felesleges költséget jelentett.

Forrás: ListVerse


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
35 éve hiába várják haza Farkas Helgát – még ma is az eltűntek listáján szerepel
A magyar kriminalisztika egyik legismertebb ügyében az orosházi lány 1991. június 27-én tűnt el. Holtteste soha nem került elő, és bár az ügyben született ítélet, a rendőrség továbbra is eltűntként kezeli.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. június 27.



Éppen harmincöt éve egy dél-alföldi országúton nyoma veszett egy 17 éves lánynak, és a magyar kriminalisztika azóta sem tudja megmondani, mi történt vele. A zsarolók 500 ezer márkát követeltek, a hívások egyszer csak elnémultak, a holttest soha nem került elő. 2026. június 27-én a rendőrség honlapján még mindig eltűnt személyként szerepel Farkas Helga.

Az eltűnés 35. évfordulóján az ügy továbbra is lezáratlan, a lányt a hatóságok jelenleg is eltűntként tartják nyilván. A nyomozás egyik legvalószínűbb verziója szerint Helgát elrabolták, majd megölték, holttestét pedig az Orosháza–Gádoros–Szentes térségében gázolajjal leöntve elégették – írja a beol.hu. Ezt a feltételezést egykori koronatanúi vallomások is erősítették a hatóságok előtt.

A rejtély 1991. június 27-én, egy csütörtöki napon kezdődött, amikor az érettségi ajándékként kapott tűzpiros sportkocsijával Orosházáról Szegedre tartó Farkas Helga sosem ért haza.

Még aznap éjjel csörgött a család telefonja: egy suttogó férfi 500 ezer nyugatnémet márka váltságdíjat követelt, ami akkoriban hatalmas összegnek, nagyjából 22 millió forintnak felelt meg.

A zsaroló három nap alatt 14 alkalommal hívta a szülőket, de június 30-án a kapcsolat megszakadt, a pénz átadására pedig sosem került sor. A lány autóját később az algyői Tisza-hídnál találták meg a rendőrök.

Évekkel később a nyomozók látóterébe került két férfi, Cs. József és J. Benedek. A gyanú szerint ők rabolhatták el a lányt, és a zsaroló telefonok is azért hallgattak el, mert a két férfi tudomást szerzett arról, hogy a rendőrség figyeli őket. Az ügy végül a bíróságon folytatódott, ahol 2000-ben a Legfelsőbb Bíróság közvetett bizonyítékok alapján ítélte el Cs. Józsefet.

A bíróság bűnösnek találta részben Farkas Helga „személyi szabadságának társtettességben való megsértéséért”, amiért jogerősen tíz év szabadságvesztést kapott.

Azt a vádat, hogy a férfi 1995-ben végzett volna társával, J. Benedekkel, nem sikerült bizonyítani. Cs. József az eljárás során mindent tagadott, végül 2006-ban, jó magaviselete miatt szabadult a börtönből. A hírek szerint azóta külföldön kezdett új életet.

Az apa, Farkas Imre, aki 2022-ben elhunyt, a lánya eltűnése után mindent megmozgatott, hogy megtalálja. Magánnyomozókat fogadott, újság- és tévéhirdetésekben üzent az elrablóknak, sőt, a kor egyik legismertebb parafenoménjét, Uri Gellert is felkérte a segítségre.

A magyar emberrablások történetének egyik legrejtélyesebb esetét a sajtó időről időre feleleveníti. A 30. évforduló környékén megjelent cikkek a két gyanúsítottra és a holttest-megsemmisítési verzióra fókuszáltak. Később, 2022-ben egy volt nyomozó interjúban beszélt egy lehetséges olasz maffia-szálról, de ez az elmélet sem hozott áttörést. A legtöbb összefoglaló arra jutott, hogy bár az ügy egyes vádpontokban jogilag lezárult, a legnagyobb kérdés továbbra is megválaszolatlan, miközben a hatóságok nem találták meg Farkas Helga feltételezett gyilkosát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Kőpaloták dőltek romba, a vályogkunyhók állva maradtak – egy ősi trükk mentett életeket a legnagyobb magyar földrengésnél Komáromban
A magyar történelem legpusztítóbb, 6,3-as erősségűre becsült földrengése során a paraszti építészet meglepően hatékonynak bizonyult. A rugalmas szerkezetű házak megvédték lakóikat, így a halálos áldozatok száma a pusztítás méretéhez képest alacsony maradt.


Egyetlen reggel elég volt ahhoz, hogy Komárom épületeinek harmada romhalmazzá váljon, a zsámbéki bazilika összeomoljon – és hogy kiderüljön: a szegények vályogházai jobban állták a rengést, mint a polgárok kőpalotái. Magyarország írott történetének legpusztítóbb földrengése 1763. június 28-án rázta meg a Dunántúl északi részét.

A tudósok utólag 6,3-as erősségűre becsülték a földmozgást, amely Komáromban 63 ember halálát okozta és 120-at megsebesített.

A hagyományos leírások szerint az epicentrum Győrtől északkeletre, Komáromtól északnyugatra lehetett, bár újabb kutatások ezt a helyszínt pontosították, és Megyercs térségébe teszik. A rengést annyira kiterjedt területen érezték, hogy még Drezdából és Lipcséből is jelentették.

A katasztrófa sokkal több áldozatot is követelhetett volna, ha a térségben élő parasztok nem egy ősi építészeti technika szerint építkeznek.

Lakóházaik alapanyaga vályog és rugalmas fűzfavessző volt, az egyszerű kunyhók – és azok kéményei – pedig az alap felé fokozatosan szélesedtek. Emiatt a szegényebb rétegek épületei sokkal jobban állták a rengéseket, mint a módosabb polgárok kőházai vagy a bolthajtásos, többszintes paloták.

A Mária Terézia által elrendelt kárfelmérésből nemcsak a pusztítás mértéke, hanem a korabeli társadalom vagyoni viszonyai is kirajzolódnak. A jelentésekből kiderül, hogy

a nagyobb anyagi károk a tehetősebbeket sújtották, hiszen az ő kőépületeikben keletkezett a legtöbb kár.

Ezek a korabeli beszámolók és Karl Friedel festő ábrázolásai segítettek a kutatóknak utólag megbecsülni a rengés erejét.

A komáromi természeti katasztrófa nem egyedi esemény volt a térségben. 1783-ban egy újabb erős rengés mintegy 500 házat döntött romba, majd

a környéken átlagosan húszévente tapasztaltak erősebb földmozgásokat egészen 1850-ig, amikor a föld elcsendesedett.

A földrengés egyik máig látható nyoma a zsámbéki romtemploma, amelynek épülete ekkor omlott össze végleg. A 20. században Kecskeméten, Egerben, Dunaharasztiban és Berhidán is voltak jelentősebb rengések, de a technikai fejlődésnek köszönhetően ezek már kevesebb emberéletet követeltek.

via Rubicon


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Lomtalanításból a turisták zsebébe: új életre kelnek a Kádár-korszak kitüntetései a Gozsdu udvarban
Kik és miért vásárolnak kommunista relikviákat 2026-ban? Két ezzel foglalkozó árus mesélt nekünk a Gozsdu Weekend Marketen.
Láng Dávid - szmo.hu
2026. július 19.



A Gozsdu udvar hétvégi piaca tipikus turistamágnes: az éttermek és bárok bejárata mellett felállított asztalokon egymás mellett sorakoznak az egyedi tervezésű vintage ruhák, táskák, ásvány- és csipkeékszerek, és még sok hasonló, magyar pénztárcával mérve erősen túlárazott termék.

Van azonban két stand, ami eltér a többitől: vörös csillagok, hajdani „Kiváló dolgozó” kitüntetések, cirill betűs katonai jelvények sorakoznak rajtuk.

De vajon kik, milyen motivációval vesznek meg egy darabka diktatúrát 2026-ban, és egyáltalán mekkora piaca van ennek? Ezt próbáltuk meg kideríteni a standok tulajdonosaival beszélgetve.

Nyugati poén és olasz „újkommunisták”

Sokan hajlamosak azt hinni, hogy a kommunista érából megmaradt kitüntetések ritka, féltve őrzött kincsek. Stiaszni Attila, az egyik árus gyorsan eloszlatja ezt az illúziót:

„Aki anno nem kapott valamilyen kitüntetést, például Kiváló Dolgozó elismerést, azzal komoly gondok voltak” – meséli nevetve.

Stiaszni Attila

Ezek a kitüntetések nem a dicsőség szimbólumai voltak, sokkal inkább a mai értelemben vett év végi bónuszok korabeli, kézzelfogható megfelelői. Évente több tízezer darabot adtak ki belőlük, ha valaki egyszerűen csak bejárt a munkahelyére és nem volt közveszélyes munkakerülő, szinte borítékolható volt, hogy az év végén a kezébe nyomtak egy oklevelet és egy jelvényt.

Ma, évtizedekkel a rendszer bukása után ezek nagy mennyiségben keringenek a használtcikk-piacokon, miután a hagyatékok felszámolása során a fiatalabb generációk gyakran egyben adnak túl rajtuk – vagy ami még rosszabb, egyszerűen a lomtalanítások alkalmával a szemétbe hajítják őket.

Az igazi kérdés persze az, kik alkotják a vevőkört 2026-ban. Az árusok tapasztalatai szerint a hazai és a külföldi vásárlók motivációi radikálisan eltérnek. Míg a magyarok elsősorban nosztalgiából vásárolnak – felidézve az apa, nagyapa régi történeteit, és célzottan keresve a „Kiváló bányász” vagy „Kiváló sofőr” feliratokat –, addig a külföldiek számára ez tiszta egzotikum és szuvenír.

Stiaszni Attila elsőre meglepő politikai és társadalmi trendekről is beszámol. Tapasztalatai szerint Nyugat-Európa több országában is fura ideológiai reneszánszát éli a korszak.

„Az olaszok mostanában újra kommunisták. De a spanyolok is borzalmasak ilyen szempontból, náluk konkrétan sarló-kalapácsos pártok vannak.”

Szerinte ez annak tudható be, hogy ezek a fiatalok soha nem éltek a diktatúrában, így nem ismerik a valóságot a szimbólumok mögött. Számukra a vörös csillag és a sarló-kalapács egy lázadó, idealizált esztétika része.

Az amerikai és más tengerentúli turistáknak viszont, akik soha életükben nem láttak hasonlót, a vörös csillag egyszerűen csak egy izgalmas, furcsa szimbólum Kelet-Európából, amit poénból vagy meghökkentő ajándékként visznek haza.

Gagarin, Misa mackó és a csernobili Poljot-láz

Nem minden nosztalgia kapcsolódik azonban közvetlenül a pártpolitikához. Szemen, a Gozsdu udvarban lévő másik stand tulajdonosa szerint a legnépszerűbb termékek a popkulturális és tudományos mérföldkövekhez kötődnek.

„A legjobban szeretett dolgok 90%-a a moszkvai olimpia és Gagarin köré csoportosul” – magyarázza. Az 1980-as moszkvai olimpia kabalafigurája, a legendás Misa mackó bögrén, csészén és jelvényen is azonnali kasszasiker: nincs olyan harminc év feletti külföldi, aki ne ismerné fel azonnal.

Ugyanez igaz Jurij Gagarinra is. Az 1961. április 12-i első űrutazás emlékét őrző kitűzőket és jelvényeket imádják a vevők, mert egy olyan korszakra emlékeztetnek, amely a technológiai diadalról és az emberiség határfeszegetéséről szólt, a mindennapi elnyomás közvetlen politikai élétől mentesen.

Szemen fő szakterülete egyébként nem a jelvények világa, ő elsősorban régi, vintage mechanikus órákkal foglalkozik. Ez a piac 2026-ban elképesztő reneszánszát éli, különösen a fiatalok körében. Ennek oka egyrészt a családi kötődés („apámnak, nagyapámnak ilyen volt”), másrészt a megbízhatóságuk és a popkultúra hatása.

Az HBO-féle Csernobil-sorozat bemutatása után Szemen szerint valóságos láz tört ki a filmben látható jellegzetes, „kocka” fazonú Poljot órákért. A mechanikus óra ráadásul napi használati tárgy, aminek stílusa van – ellentétben az eldobható okosórákkal vagy az olcsó kvarcórákkal.

„A vintage órákat azok veszik, akiknek van valami kötődésük, vagy látták filmben, mint a Csernobilban a kocka Poljotot. Az árak mennek felfelé, mert ezek fogyó termékek, újakat már nem gyártanak belőlük.”

Meddig tarthat még a biznisz?

Bár a kereslet stabil, sőt az árak folyamatosan emelkednek, mindkét árus egyetért abban, hogy ez a piac véges. Az utánpótlást szinte kizárólag a piacok, a kapcsolatok és a hagyatékfelvásárlók jelentik. Szemen elmondása szerint a beszerzés legfontosabb forrásai azok, akik lomtalanításokból, lakásürítésekből jutnak hozzá a komplett hagyatékokhoz.

„Kapcsolatok nélkül ma már semmit nem lehet venni az utcán. Azokat az órákat, amiket öt-nyolc évvel ezelőtt eladtam, ma a vevők háromszor-négyszer annyiért tudnák értékesíteni. Az árak csak mennek felfelé, mert ezek fogyó termékek, lassan egyáltalán nem lesz több belőlük.”

A helyzetet nehezíti, hogy a tárgyak egy része menthetetlenül elvész, mivel sokan nem ismerik fel a régi papírpénzek, kitüntetések értékét. Egy-egy régi pengő vagy korabeli szovjet papírpénz piaci értéke mindössze néhány száz forint, lomtalanításkor ezért inkább bezsákolják és kidobják őket a szemétbe, mintsem felkínálják eladásra. Így a fizikai valóságban létező darabszám napról napra csökken.

Arra a kérdésre, hány év lehet még ebben az üzletben, egyik árus sem tudott pontos választ adni. Szemen maga is gyűjtő: kárpátaljai származásúként az Osztrák–Magyar Monarchia és a csehszlovák éra képeslapjait, valamint ritka gyermekórákat ment meg a jövőnek.

Mint mondja, ez ma már inkább szenvedélyes hobbi, mintsem betonbiztos megélhetés: „A 90-es, 2000-es években még igazi ritkaságokat, például Lenin-rendet is lehetett találni. Ma már ilyesmi szinte nem is létezik Európában.”

A kevésbé ritka darabokból azonban még bőven van készleten, szóval aki egy letűnt, ellentmondásos korszak materiális emlékeire vágyik – akár poénból, akár nosztalgiából vagy épp tiszta történelemszeretetből –, a Gozsduban bármelyik hétvégén megteheti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
36 éve szavazhattak a magyarok arról, legyen-e közvetlen államfőválasztás, óriási kudarcba fulladt
Az 1990. július 29-i népszavazás a rendkívül alacsony, 14,01 százalékos részvétel miatt érvénytelen lett. A résztvevők 85,9 százaléka pedig támogatta a közvetlen elnökválasztás bevezetését.


85,9 százaléknyi igen szavazat mellett is elsöprő kudarccal végződött 36 évvel ezelőtt, 1990. július 29-én az a népszavazás, amely a köztársasági elnök közvetlen megválasztásáról szólt.

A részvétel mindössze 14,01 százalékos volt, ami a mai napig a legalacsonyabb választói aktivitás egy országos szavazáson.

A kérdés, hogy a parlament vagy a nép válassza-e az államfőt, azóta is a magyar politika visszatérő vitatémája, pláne most, amikor a Tisza-kormány egy alkotmánymódosítással elérte a hivatalban lévő köztársasági elnök leváltását.

A rendszerváltás utáni első nyáron tartott referendumot Király Zoltán független képviselő kezdeményezte, a szervezés oroszlánrészét pedig a parlamenti választáson vereséget szenvedett, politikailag elszigetelt MSZP vállalta. Az aláírásgyűjtő íveken nem kevesebb, mint nyolc különböző módon feltett kérdés szerepelt, végül 160 ezer hitelesített aláírás után az Országgyűlés 1990. július 8-án döntött a népszavazás kiírásáról.

A július 29-i időpont a nyár közepén, a szabadságolások és a mezőgazdasági munkák csúcsán komoly nehézségek elé állította a szervezőket, akiknek hatalmas erőfeszítésébe került 50 ezer embert mozgósítani a szavazatszedő bizottságokba

A kampány a korabeli beszámolók szerint visszafogott maradt, a kormánypártok nem vettek részt benne, Torgyán József, a Kisgazdapárt politikusa pedig egyenesen a szavazástól való távolmaradásra buzdított.

Fotó: Beroesz/Wikipédia

A 7,8 millió választásra jogosult polgár alig több mint 14 százaléka ment el szavazni.

A népszavazás előtt az 1989-es négyigenes referendum megakadályozta, hogy a még MSZP-s többségű parlament a szabad választások előtt államfővé válassza Pozsgay Imrét. Az 1990-es választások után az MDF és az SZDSZ paktumot kötött a stabil kormányzás érdekében, amelynek része volt az elnök parlamenti megválasztása is. Ezt a megállapodást próbálta felülírni az MSZP a népszavazással.

A referendum érvénytelensége után napokkal, 1990. augusztus 3-án az Országgyűlés Göncz Árpádot választotta köztársasági elnökké.

A kérdés évtizedekkel később, a 2024-es kegyelmi botrány után vált újra forró témává. Egy akkori felmérés szerint a magyarok kétharmada közvetlen köztársasági elnök-választást szeretett volna, a kormány azonban mereven elzárkózott a felvetéstől. Gulyás Gergely volt miniszter azt mondta: „Biztos, hogy nem lesz közvetlen államfőválasztás”.

A szakértők és az ellenzéki politikusok véleménye is megoszlik erről a kérdésről. Török Gábor politológus szerint éppen az áprilisi választás után kialakult helyzet mutatta meg a legélesebben, hogy hogy mennyire jó ötlet a közvetlen elnökválasztás. Szerinte ugyanis csak ez adna az államfőnek valódi tekintélyt. Márki-Zay Péter korábbi miniszterelnök-jelölt is az államfő közvetlen megválasztását szorgalmazza, sőt azt is jelezte, hogy ő is szívesen elindulna jelöltként.

Az államfői feladatokat egyelőre Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke látja el ideiglenesen, miután Magyar Péter azon szándéka, hogy Polgár Judit sakknagymestert kérné fel köztársasági elnöknek, kudarcba fulladt. A Tisza egyelőre keresi a megfelelő jelöltet, ám a miniszterelnök többször hangsúlyozta, hogy egy átmeneti időszakra javasolnák az Országgyűlésnek a jelölt megválasztását.

via Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk