MÚLT
A Rovatból

5 döbbenetes hazugság, ami teljesen megváltoztatta a világot

Az atombomba ígérete, egy hamis levél, és egy kitalált költő is alaposan beleszólt az országok sorsába.


Nem annyira meglepő, hogy a történelem során sokszor kaptak rajta hazugságon különböző embereket. Hiszen sokan füllentünk, vagy akár hazudunk nap mint nap. „Ötre ott vagyok.” „Elolvastam a szerződési feltételeket.” „De jól áll ez a farmer!” Ugye, mennyire ismerős mondatok?

De arra nem számít senki, hogy ezek a füllentések esetleg megváltoztatják a történelem menetét. A következő 5 esetben pedig pontosan ez történt.

1. Jézust egy fondorlatos levél következtében ábrázolják fehér bőrrel

Igaz, hogy Jézus a Közel-Kelet szülötte, mégis minden képen sokkal inkább hasonlít a Jézus Krisztus Szupersztár Ted Neeley-jére, mint Hajím Topól izraeli színészre. Hogy miért ábrázolják Isten bárányát fehér bőrrel? Minden egy állítólagos levéllel kezdődött.

Publilius Lentulus, aki Jeruzsálem kormányzója volt Poncius Pilátus idején, állítólag írt egy levelet, amelyben leírta Jézus külsejét. A levél a XV. században jelent meg nyomtatásban, Szent Anzelm egyik művében. A kormányzó Jézust a következőképpen jellemezte: „közepes termetű, haja színe akár az éretlen mogyoróé, és majdnem takarja a fülét. Arca ránctalan, tiszta, és halovány színe teszi oly gyönyörűvé.”

Ezek a sorok szolgáltatták az alapot a reneszánsz festők által elképzelt Jézus megformálásához, mely aztán a nyugati ábrázolásmód modellje is lett.

A levélben azonban annyi ostoba hibát fedeztek fel, hogy már csak csodálkozni tudunk, miért is hitték el annyian a benne foglaltakat. Eleve nem is jelent meg abban a forrásban, amit állítottak, hanem csupán apokrif irat formájában. Másodsorban, Jeruzsálemben nem is volt kormányzó. Harmadrészt, Publilius Lentulus nevű személy sem létezett. Végül, de nem utolsó sorban, a levél olyan nyelven íródott, amit akkor még nem is ismertek.

Mindezek ellenére Jézust a mai napig fehér bőrrel képzeljük el, és így is ábrázolják.

2. Michelangelo hamisítóként kezdte pályafutását

Michelangelo 1492-ben még csak nyomorgó ifjú művész volt. Hogy valamiből megéljen, utazgatott Itáliában, hogy új pártfogókat keressen. De az emberek átsiklottak Michelangelo zseniális művészete felett, és ehelyett régi klasszikus szobrokat vásároltak. Michelangelo ezért tervet kovácsolt: ha az emberek ókori római szobrokat akarnak, majd hamisít nekik. Egyik ilyen hamisítványa volt az alvó Cupidóról készült szobrocska is. A későbbi mester, hogy műve antik szobornak látsszon, elásta, majd durván összekarcolta. Eleinte sikerült is megtévesztenie a szobrot megvásároló Riario kardinálist.

Michelangelo megúszhatta volna szárazon, de jobb művész volt, mint hamisító.

Amikor visszatért a kardinális házába, elárulta neki, hogy a szobor az ő műve volt.

Riario először dühbe gurult, hogy becsapták, de aztán felülkerekedett benne az elismerés érzése. Lenyűgözte, hogy az ifjú szobrász mennyire mesterien másolta le a görög klasszikusokat, és ő lett Michelangelo új pártfogója.

3. Az áprilisi tréfa, ami útjára indította a spiritualizmust

A spiritualizmus az 1800-as évek közismert hiedelemrendszere volt. Sokan ma is hisznek a legfőbb alapelvekben. Például abban, hogy bizonyos tárgyak, médiumok vagy szellemtáblák segítségével beszélgethetünk a holt lelkekkel. Hitük megingathatatlan, pedig időközben kiderült, hogy humbug volt az egész.

1848-ban történt, hogy Maggie Fox és kishúga, Katy meg akarta ijeszteni az édesanyját. Elkezdtek kopogni a falakon, és azt mondták anyjuknak, hogy a házat rendszeresen kísértet látogatja. Lerakták a kezüket az asztalra, és közben összeszorított lábujjukkal kopogni kezdtek a padlón. A kislányok, hogy teljesen meggyőzzék anyjukat, hogy kísértet járkál a házban, néhány szem almára zsinórt kötöttek, és ledobták őket a lépcsőn.

Maggie és Katy március 31-én tette fel az i-re a pontot. Azt állították, hogy beszélni fognak a szellemmel. Ezt szánták utolsó kis trükkjüknek, és el akarták mondani, hogy április elsejei tréfa az egész. Az anya viszont teljesen ledöbbent, hogy miként tudhat a szellem ennyi mindent az életükről.

Átrohant a szomszédhoz, és áthívta, hogy kérdezzen ő is a szellemtől.

Ekkor a lányok megijedtek, hogy bajba kerülnek, ha kiderül a csalás, és folytatták a játékot.

A következő néhány hét során még több szomszédot invitáltak meg szellemekkel társalogni. Persze mindenki hasonló kérdéseket tett fel. Ugyanabban az évben hasonló állítólagos médiumok tűntek fel az ország különböző pontjain.

4. A romantikus mozgalom valójában egy beugratásból indult útjára

Az 1800-as években a romantika új filozófiai irányzat lett, amelynek az volt a mozgatórugója, hogy nyúljunk vissza a múltba. A mozgalom egyik megalapítója James Macpherson volt, aki valóban visszanyúlt a múltba, mivel állítólag rábukkant egy XIII. századi poéta, Osszián műveire. A versek Fingal legendás gael mítoszának hőstetteiről szóltak.

A versek szokatlan versszerkezetük miatt hihetetlenül népszerűek lettek. Thomas Jefferson annyira imádta őket, hogy megtanult gael nyelven. Napóleonra olyan ösztönző erővel hatott, hogy elvitte magával a csatába. Még azt is elrendelte, hogy fessék meg bizonyos jeleneteit. Diderot, Goethe, Byron, Coleridge, Wordsworth, Walter Scott és Yeats mindannyian Osszián verseit nevezték meg inspiráló erőként. Még Felix Mendelssohnt és Franz Schubertet is megihlette a rejtélyes poéta.

A versek ugyan új korstílus születését eredményezték, viszont kiderült, hogy az egész csalás volt.

Osszián nem is létezett. Maga Macpherson írta a verseket. Annyi a közük a múlthoz, hogy korábban keletkezett versekből vett át hozzájuk sorokat. A verseket eredetileg angolul írta, majd lefordította gael nyelvre, és vissza angolra, a hitelesség kedvéért. Szó, ami szó, jól sikerültek.

5. Egy szélhámos náci tudós is hozzájárult, hogy megdöntötték Juan Perón uralmát

1949-ben Argentína hőn szeretett elnöke, Juan Perón azt akarta, hogy országa legyen a következő atomnagyhatalom. Ehhez felbérelt egy tudóst, Dr. Ronald W. Richtert. Richter ideális választásnak tűnt. Azt állította magáról, hogy magas rangú náci tudós, és a világ egyik legkiválóbb atomenergiai szakértője. A valóságban csak egy osztrák volt, aki hat hónapig robbantómesterként dolgozott.

Richter egy éven át folytatta sikerrel kisded üzelmeit. Perón aztán kíváncsi lett, hova tűnik a pénze, és Richtert elkezdte kérdezgetni, történt-e már valami áttörés. Richter azzal hencegett, hogy nem csak hogy sikerült létrehoznia a maghasadást, de lehetetlen küldetést is teljesített: szabályozta is. Természetesen azt kérte Peróntól, hogy kezelje diszkréten a részleteket. Perón viszont nem bírta magában tartani, és 1951 márciusában világgá kürtölte a hatalmas áttörést.

Tudományos körökben igencsak szkeptikusan fogadták a hírt. Richter, hogy bizonyítsa igazát, látványos bemutatót tartott, ahol valójában TNT segítségével idézett elő robbanást. Persze senkit sem sikerült meggyőznie. Ráadásul jelentkeztek valódi náci tudósok – többek közt Werner Heisenberg –, akik azt állították, sose hallottak Richterről. A katonaság nyomozást indított az ügyben, amely során kiderült, hogy

Richter semmiféle előrelépést nem ért el, ellenben Argentínának többmilliárdos költséget termelt.

Richtert letartóztatták, és végül katonai puccsal megdöntötték Perón hatalmát. A puccsnak ugyan nem ez volt a fő oka, de azért belejátszott, hogy az elnök hosszú ideig egy hamis nukleáris programot finanszírozott, ami az országnak csak felesleges költséget jelentett.

Forrás: ListVerse


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Mindenkit megölünk!” – 27 éve történt a Columbine középiskolai mészárlás, az Egyesült Államok történelmének egyik legvéresebb iskolai ámokfutása
A hatóságok két és fél évtizeddel később emberölésnek minősítették Anne Marie Hochhalter halálát, aki 26 évvel élte túl a columbine-i lövöldözést. Az elkövetők a támadás során a könyvtárban azt kiabálták: „Minden sportoló álljon fel!”


1999. április 20-án a Columbine Gimnázium neve örökre egyet jelentett a modern kori iskolai erőszakkal – két és fél évtizeddel később pedig egy újabb áldozat halálával hivatalosan is átíródott a mérleg.

Aznap hunyt el Anne Marie Hochhalter, aki a 27 évvel ezelőtti lövöldözésben súlyosan megsebesült és deréktól lefelé lebénult. A halottkém a halál okát emberölésnek minősítette, mivel a támadáskor szerzett sérülései közvetlenül hozzájárultak a halálához. Ezzel a columbine-i áldozatok hivatalos száma 14-re emelkedett – írta az Associated Press.

A két elkövető, a 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold eredetileg nem lövöldözést, hanem egy nagyszabású robbantást tervezett. Két, egyenként közel tíz kilós, PB-gázpalackból készült bombát helyeztek el az iskola menzáján, amelyeket helyi idő szerint 11:17-re időzítettek, amikor a legtöbb diák, nagyjából 500 fő tartózkodott ott.

A tervük az volt, hogy a robbanások után a menekülőket a parkolóból lövik le. A menzában elhelyezett bombák azonban a hibás vezetékezés miatt nem robbantak fel.

Miután a tervük kudarcot vallott, a két diák fegyverrel indult az iskola nyugati bejárata felé. Az első lövések 11:19-kor dördültek el, azonnal megölve egy diáklányt, Rachel Scottot. A helyszínen tartózkodó rendőr, Neil Gardner helyettes 11:22 körül kapott riasztást, és szinte azonnal tűzharcba keveredett az egyik támadóval.

Eközben a bent rekedt tanár, Dave Sanders diákok százait terelte biztonságba, amíg őt is halálos lövés nem érte.

A támadók 11:29-kor hatoltak be az iskola könyvtárába, ahol a legtöbb áldozatukkal végeztek. Szemtanúk szerint az egyik elkövető azt kiabálta:

„Minden sportoló álljon fel! Mindegyikőteket meg fogjuk ölni.”

A mészárlás a könyvtárban alig több mint hét percig tartott, ezalatt tíz diákot öltek meg. Az elkövetők 12:08-kor a könyvtárban öngyilkosságot követtek el.

A speciális egységek 12:06-kor hatoltak be az épületbe, kevesebb mint egy órával az első lövések után, a korabeli protokolloknak megfelelően azonban nem nyomultak be azonnal mélyebbre. A rendőrök nem voltak felkészülve egy ilyen szintű fegyveres támadásra.

A késlekedés miatt a súlyosan megsebesült Dave Sanders tanár délután három óra körül elvérzett, mielőtt a segítség elérhetett volna hozzá. Az eset alapjaiban változtatta meg az amerikai rendőrségi taktikát; ennek nyomán vezették be az azonnali behatolást előíró protokollt aktív lövöldöző esetén.

A tragédia után egy hónappal Bill Clinton akkori elnök és a first lady, Hillary Clinton a közösséghez szólt. „Amerika szívét átütötte” – mondta a first lady. Az elnök pedig a fegyvertartási és fegyvervásárlási rendszer hézagos szabályozására hívta fel a figyelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Európa hősként ünnepelte, a bécsi udvar elárulta: egy vadkan végzett a magyar történelem egyik legnagyobb hadvezérével
Ötszázoldalas eposzt írt, ellenséges hídját égette fel a tél közepén, és egész nemzetet tanított önvédelemre: 406 éve, a ma elfogadott magyar szakirodalmi adat szerint 1620. május 3-án született Zrínyi Miklós, a költő-hadvezér, akinek életműve ma is egyszerre irodalmi és stratégiai iránytű.


Zrínyi Miklós születésnapja nem csupán egy dátum a naptárban, hanem alkalom arra, hogy felmérjük, mit kezdünk ma egy olyan örökséggel, amely a kard és a toll egységére épült egy olyan korban, amikor a nemzet sorsa naponta forgott kockán.

Zrínyi Miklós főnemesi család sarjaként, többnyelvű műveltséggel felvértezve, itáliai és bécsi hatások között nevelkedett. Ez a kettős látásmód tette lehetővé számára, hogy egyszerre lásson rá a Habsburg-udvar finom politikai játszmáira és a magyar végvári világ kíméletlen realitására. Ez a háttér kovácsolta azzá a hadvezérré és gondolkodóvá, aki a tettekben és a szavakban egyaránt a legmagasabb szintet képviselte.

Pályája a végvárakban indult, ahol a mindennapos portyák és ostromok adták a gyakorlati leckét, de hamar túllépett a napi szintű hadviselésen. Reformtörekvései egy állandó, professzionális, „rendszeres hadsereg” felállítását célozták, felismerve, hogy a portyázó, alkalmi seregekkel nem lehet hosszú távú biztonságot garantálni.

Stratégiai gondolkodásának csúcspontja az 1664-es téli hadjárat volt, amely európai hírnevet szerzett neki.

A Dráva mentén, a tél kellős közepén, fagyos körülmények között mélyen benyomult az ellenséges területre, és felégette a török utánpótlás kulcsfontosságú láncszemét, a monumentális eszeki hidat. Ez a hadművelet nemcsak katonai bravúr volt, hanem politikai üzenet is Bécs és Európa felé: Magyarország képes és hajlandó a saját védelmében kezdeményezni. A merész vállalkozások mögött azonban nemcsak bátorság, hanem egy koherens politikai program is állt.

Zrínyi politikai írásaiban és levelezésében újra és újra visszatért a központi gondolathoz: az országnak a saját erejére kell támaszkodnia.

A „Ne bántsd a magyart!” röpiratától a hadtudományi munkákig mindenhol azt hangsúlyozta, hogy a külső segítség bizonytalan és feltételekhez kötött, a valódi biztonság záloga a belső erő és szervezettség. Folyamatosan egyensúlyozott a Habsburg-udvarral való együttműködés és a magyar érdekek képviselete között, ám tervei többször ütköztek a bécsi udvar döntéseivel.

Ezt a programot emelte elvont eszményből közösségi tapasztalattá tizenöt énekből álló eposza, a Szigeti veszedelem. A mű nem csupán a dédapa, Zrínyi Miklós szigetvári hős tetteinek megéneklése; valójában egy politikai-erkölcsi példázat. Az eposz a hősi önfeláldozáson keresztül mutatja be, hogy a közösségért hozott áldozat a legfőbb erény, és egy maroknyi, de elszánt sereg képes szembeszállni a túlerővel, ha a vezető és a katonák egységet alkotnak.

Zrínyi nyelvi erejével, barokk képeivel és feszültségteremtő dramaturgiájával a magyar irodalom egyik csúcsművét hozta létre, amely egyszerre volt imádság, haditerv és nemzeti program.

A hősi eszmény azonban nemcsak könyvlap, hanem cselekvés – és itt visszakanyarodunk a sorsfordító utolsó hónapokhoz. 1664 nyarán a szentgotthárdi csatában a keresztény seregek győzelmet arattak, de a császári győzelem után megkötött vasvári békét a magyar rendek rendkívül kedvezőtlennek tartották, ami óriási felháborodást keltett.

Ugyanezen év november 18.-án vadászni ment néhány főúrral a Csáktornya melletti erdőbe. Már hazafelé készülődtek, amikor Póka István fővadász horvátul odaszólt Zrínyinek, hogy megsebesített egy vadkant, követte a vérnyomát, és ha utánamennének, még elejthetnék.

Zrínyi nem sokat habozott. Magához vette rövid puskáját, lóra ült, és Póka, valamint egy savoyai fiatalember társaságában elindult a vadkan nyomába. Nem sokkal később Guzics kapitány öccse, Zrínyi olasz inasa és a lovásza is utánuk mentek.

Guzics tért vissza a hírrel, amely pillanatok alatt rémületté változtatta a vadászat végét: Zrínyit súlyos baj érte. A vadkan három sebet ejtett rajta, a lábán és a fején is megsérült, de a halálos seb a nyakán érte.

Bár a korabeli források balesetként írják le az esetet, a hirtelen és tragikus halál szinte azonnal táptalajt adott az összeesküvés-elméleteknek. A halál körüli bizonytalanság csak erősítette a kultuszt, amely a XIX–XXI. században is formálja közgondolkodásunkat.

Zrínyi Miklós egyszerre irodalmi mérték és stratégiai gondolkodó, aki arra tanít, hogy a nagy célokhoz szervezett erő, tiszta vízió és áldozatvállalás szükséges. A kérdés ma is ugyanaz, mint Zrínyi idejében: leszünk-e elég szervezettek és bölcsek ahhoz, hogy a közjót ne csak megénekeljük, hanem meg is védjük?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is” – így indult a legendás Gyermekvasút
A korabeli Néplap cikke a pártot és a vezetőt éltette az 1950-es átadáson. 2015-ben a vonal bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is.


Amikor 78 éve, 1948. április 11-én a Széchenyi-hegy oldalában megfeszített munkával nekiláttak az Úttörővasút építésének, kevesen sejthették, hogy egyszer Guinness-rekorderré, nemzedékek közös élményévé, s a budai hegyek ikonikus attrakciójává válik.

Ma ugyanazon a pályán, immár Gyermekvasútként, gyerekek irányítják a forgalmat – felelősen, profin, mégis játékos örömmel.

A mai évfordulón ünnepeljük a kisvasutat, amelynek története maga a magyar huszadik század kicsiben, a Rákosi-korszak propagandájától a ma is virágzó közösségépítésig.

Az építkezés 1948. április 11-i megkezdését követően rekordsebességgel haladt a munka: az első, nagyjából három kilométeres szakaszt Széchenyi-hegy és az akkori Előre (ma Virágvölgy) állomás között már július 31-én átadták.

A korabeli sajtó szerint az első szerelvény „pontosan fél tíz órakor indult el”.

A következő év júniusában a vonal elérte Szépjuhásznét (akkor Ságváriliget), majd 1950. augusztus 20-án megindult a forgalom a teljes, Hűvösvölgyig tartó pályán. Bár egy várostörténeti forrás szerint április 11-én a nyomvonalat jelölték ki és a munka másnap indult, a hivatalos narratíva ezt a napot tekinti a kezdőpontnak.

A dátumok mögött azonban egyedülálló működési modell áll, amely a vasút igazi szívét jelenti.

A forgalmi és kereskedelmi feladatokat 10 és 14 év közötti gyermekvasutasok látják el, természetesen felnőtt állomásfőnökök és vasúti szakemberek felügyelete mellett.

A fiatalok komoly tanfolyamon vesznek részt, ahol elsajátítják a szolgálati napló vezetését, a jelzési és biztosítóberendezések kezelését, a váltóállítás szabályait és az utastájékoztatás fortélyait.

Ez a rendszer ma is él és virágzik, tavaly júniusban például 155 újonc tett fogadalmat Hűvösvölgyben.

2015-ben a budapesti Gyermekvasút hivatalosan is bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe mint a világ leghosszabb olyan vasútvonala, ahol a forgalmi és kereskedelmi szolgálatot gyermekek látják el.

A hitelesített hossz 11,7018 kilométer. A 760 milliméteres nyomtávú pálya a budai hegyekben kanyarog, 235 méteres szintkülönbséget küzd le, miközben a legnagyobb emelkedője eléri a 3,4 százalékot.

A vonal népszerűsége a hatvanas években érte el a csúcsát, 1961-ben például 800 ezer utast szállított. Ma a teljes menetidő a két végállomás között körülbelül 40-50 perc.

A vonalról csodálatos panorámák nyílnak a környező hegyekre, és számos turistaút csatlakozik az állomásokhoz.

A Gyermekvasút azonban több mint közlekedési eszköz; egyben korszakok lenyomata is. Az ötvenes években a szocialista nevelés és propaganda fontos eszköze volt.

Egy korabeli tudósítás érzékletesen tükrözi a korszak szellemét: „a Pártnak. Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is!” - írta a Néplap a teljes vonal átadásakor.

Mára ez a narratíva teljesen átalakult. A vasút a közösségépítés, a felelősségvállalás és a pályaválasztás támogatásának színterévé vált, ahol a gyerekek játékosan tanulhatnak bele egy komoly szakmába.

Története tele van apró, érdekes részletekkel is. Kevesen tudják, hogy 1956 és 1973 között a hűvösvölgyi végállomáson mozgólépcső működött, amelyet vasár- és ünnepnapokon, a metró előtti időkben valóságos látványosságként üzemeltettek.

A járműpark is legendás: a „Kis Piri” néven ismert gőzmozdony ma is feltűnik a nosztalgiajáratokon, az egyik jellegzetes Mk45-ös dízelmozdonyt pedig „Bendegúz”-nak keresztelték.

A Gyermekvasút egyszerre időutazás és jövőiskola; a budai hegyek sínpárján 78 éve fut a történelem – ma is, a gyerekek biztos kezű irányításával.

Via MÁV-csoport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
A Titanic egyetlen magyar áldozata nem is arra a hajóra váltott jegyet: sztrájk pecsételte meg a sorsát
Weisz Lipót és felesége eredetileg az RMS Lusitania első osztályán utazott volna Kanadába, ám a Titanic másodosztályára irányították át őket.


Egy bányászsztrájk miatt fordult tragédiába a Titanic egyetlen magyar utasának élete.

Eredetileg nem is a végzetes útra tartó óceánjáróra, hanem a Lusitaniára váltott jegyet.

Weisz Lipót, a tehetséges szobrász és felesége, a belga Mathilde Françoise Pëde Kanadában szeretett volna új életet kezdeni.

Szénhiány miatt végül a Titanic másodosztályán találták magukat.

Weisz Lipót magyar származását neve is sejteti, és bár a sírfelirata Pestet jelöli meg születési helyeként, a kutatások szerint Veszprémben látta meg a napvilágot.

 

A fiatalember 19 évesen Angliába emigrált, ahol a bromsgrove-i Iparművészeti Egyesületnél tanult. Itt ismerkedett meg a varrónőként és énekesnőként dolgozó Mathilde-dal, akit feleségül is vett – írta a Promotions.hu.

A tehetséges fafaragó 1911-ben már áthajózott az Atlanti-óceánon, és Montrealban kapott megbízást a helyi Szépművészeti Múzeumtól.

Később Edward Wren bízta meg azzal, hogy a Dominion Express Building homlokzatára kifaragja a korabeli Kanada kilenc tartományát jelképező kőpajzsokat.

Mivel úgy látta, Quebecben meg tud élni a művészetéből, visszautazott Angliába a feleségéért, hogy együtt kezdjék meg közös életüket a tengerentúlon.

Ám a sors közbeszólt.

A Lusitania első osztályára vettek jegyet, de a brit bányászok sztrájkja miatt a Lusitania nem tudott elindulni. Ezért a Weisz házaspárt átirányították a Southamptonból induló Titanicra, a másodosztályra.

A történet szerint Weisz Lipót felszállás előtt a kabátja bélésébe varrta a család teljes vagyonát: mintegy 15 ezer dollár értékű, 21 kilogramm súlyú aranyat.

1912. április 14-én éjjel, egy kései séta után a házaspár épp visszatért a kabinjába, amikor a hajó jéghegynek ütközött. Mathilde a 10-es számú mentőcsónakban kapott helyet, így megmenekült, ám férje a hajóval együtt a fagyos óceánba merült.

Az özvegy április 18-án, a Carpathia fedélzetén érkezett meg New Yorkba, ahol az a veszély fenyegette, hogy nincstelen bevándorlóként visszaküldik Angliába.

A holttestek után kutató Mackay-Bennett hajó azonban megtalálta a 293-as számmal jelölt, mentőmellényes testet, amit a felsőjébe hímzett „W.L.” monogram alapján azonosítottak Weisz Lipótként.

Előkerült az öltönybe rejtett arany is, amit visszaszolgáltattak az özvegyének. Mathilde végül Kanadában maradt, és később újra férjhez ment.

Weisz Lipótot a montréali Baron de Hirsch temetőben helyezték végső nyugalomra.

Sírja sokáig jelöletlen volt, a fejfát csak a katasztrófa századik évfordulóján, 2012 körül állították fel. A sírkövön ez a felirat olvasható: „Leopold Weisz, született 1880 körül Magyarországon, Pesten. 1912. április 15-én halt meg a Titanic katasztrófájában. Nemrég házasodott, és kezdett új életet Montréalban. Tehetséges és ígéretes szobrász, a bromsgrove-i ipartestület tagja, munkáira Montréalban és külföldön egyaránt csodálattal tekintenek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk