„16 évesen lettem a fájdalomcsillapítók rabja” – őszintén vallott 10 évig tartó függőségéről a fiatal lány
Eleinte azt hitték, hogy a lábában jelentkező fájdalom és a fáradtság csak a stressz velejárója, ám 2011 novemberén egy telefonhívás, mikor Katie csupán 19 éves volt, megváltoztatott mindent.
"Katie... Van egy rossz hírem. Prosztatarákom van."
A lány azonnal félbehagyta a munkát és hazarohant.
Miután odaért és édesapját még a kórházban találta, magányos félelmében nem tudott másra gondolni, csak két szem Co-codamol tablettára.
Eztán gondoskodott apukájáról és a házról, miközben saját fájdalmaival is harcolt és csak a pirulák adhattak pár percnyi bódult megkönnyebbülést.
Habár az orvok korán diagnosztizálták, édesapja 11 hónappal később a kórházban életét vesztette.
A gyász nehéz napjaiban aztán úgy érezte, hogy ismét csak egy társra támaszkodhat: a fájdalomcsillapítóra, amiből egyre és egyre nagyobb adagot vett magához és az ördögi kör elkezdődött.
"Tudtam, hogy amit csinálok, az helytelen, hogy a dózis túl magas, de nem érdekelt. Csak bódultnak szerettem volna érezni magam. Ezt a Co-codamol felhőmnek neveztem - amibe burkolózva egyfajta ködös érzés fogott el, aminek a szárnyán képes voltam rövid időre ellebegni a szívfájdalmamtól. De sosem tartott elég sokáig, az apám elvesztése miatt érzett fájdalom visszakúszott."
Katie a kellemetlen mellékhatások dacára sem mondott le a droggá váló gyógyszerről.
21 évesen ott tartott, hogy ha buliba indult, a telefon, pénz és személyi helyett az ő checklistjén a Co-codamol állt az első helyen, a második helyen pedig egy extra doboz. Ráadásul a gyógyszer az alkohollal kombinálva még erőteljesebben ütött.
2014-ben, 22 éves korában aztán végre diagnosztizálták endometriózissal és plicisztás ovárium szindrómával, ami kezdetben úgy tűnt, hogy a helyes kerékvágásba terelheti a dolgokat, mivel az operáció nagyban csökkentette a fájdalmat.
Katie kezdte visszakapni a régi énjét és csökkentette a Co-codamol adagját, ám az ajánlott adag és ez az állapt nem tartott sokáig - a tabletták eddigre túl erősen befolyásolták.
A depresszió, az apja halála okán érzett szomorúság és egy megterhelő kapcsolat negatívan hatott az önbecsülésére.
Ismét úgy gondolta, hogy a fájdalomcsillapító lesz a megoldás nem csak a fizikai, de a lelki fájdalmakra is és az eddigieknél is gyorsabban kezdte kapkodni.
A dolgok 2017-ben, 24 éves korában javulni látszódtak, hála egy új szerelemnek.
Katie próbálta úgy beállítani a bevett gyógyszeradagot a barátja előtt, mintha az normális lenne endometriózis esetén, majd mikor összeköltöztek, rejtegetni kezdte előtte és hamar elérkezett a mélypont, amikor az ajánlott mennyiség háromszorosát használta.
Csupán a történet elején elmesélt ominózus estén tudatosult benne, hogy a barátja tudja, hogy mit művel.
"Másnap úgy döntöttem, hogy segítséget kérek. Felhívtam a háziorvosom, aki egy nemzeti kábítószer-oktatási és információs szolgálathoz küldött. Ők aztán egy olyan központ felé irányítottak, amely tanácsadással és útmutatással segít az embereknek legyőzni a függőséget."
Katie egy ítéletektől mentes tanácsadó segítségével feldolgozta traumáit, melyek a függőséghez vezettek és határidőt tűzött ki magának: 2018 novemberében elhatározta, hogy 2019 januárjára legyőzi függőségét.
"Először meg voltam rémülve. A munkanapjaimon csak bámultam a kis fehér pirulát a tenyeremben, gyűlöltem, és magamat is, nem akartam bekapni, mert tudtam, hogy akkor feladnám a küzdelmet."
A leszokás időszaka borzasztó kínokkal járt, de végül sikerült: Katie év végére tisztának mondhatta magát.
Mindig a barátjára gondolt, amikor csökkentette az adagját, ami végül elérte a nullát.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) friss jelenetése szerint az Egyesült Államokban, Kanadában, Angliában és Wales-ben is megfigyelhető az a tendencia, hogy az orvosok tévesen túl erős fájdalomcsillapítókat adnak ki, "előidézve egy egészségügyi és szociális válságot".
Az Egyesült Királyságban jelenleg a világon a harmadik leggyorsabban növekvő az opioidhasználat aránya. Mindez "kábítószerfüggők kialakulásához" vezet. Ezzel egyidőben növekszik a túladagolások és a halálozások száma is.
Annak ellenére, hogy a halálesetek többsége a vényköteles gyógyszerek helyett inkább az illegális kábítószerekhez kapcsolódik, az OECD-jelentés szerint a fájdalom kezelésére túlzott mértékben felírt, vényköteles opioidok a válságot okozó tényezők közé tartoznak.
A lány nem hibáztatja az orvosokat, mivel tudja, hogy minden tőlük telhetőt megtettek, amit a nyomás mellett és az idő és erőforrások hiányában tudtak. És azzal is tisztában van, hogy aki a függője lesz valaminek, mindent megtesz, hogy megkaparintsa és ez alól ő sem volt kivétel.
Ugyanakkor úgy gondolja, hogy az embereket jobban fel kéne vértezni a tudással, hogy milyen hatással is lehetnek az életükre a gyógyszerek.
"Nem én választottam magamnak, hogy fájdalomcsillapító-függő legyek - lassan lopódzott belém, míg végül elvesztettem az irányítást felette."
Katie immár 200 napja tiszta és minden nap emlékezteti magát az elért eredményre.
Végre egészségesnek és életteltelinek érzi magát - 10 év óta először.
A barátjával nyáron összeházasodnak és ő rendkívül boldog, hogy beszélő zombie-énjét hátrahagyta.
Hogyha talál egy-egy üres csomagolást az ágya alatt, a kezébe fogja, egy pillanatra átgondolja, hogy a gyógyszer milyen hatást is gyakorolt rá - majd összegyűri és kidobja.
