„16 évesen lettem a fájdalomcsillapítók rabja” – őszintén vallott 10 évig tartó függőségéről a fiatal lány
Volt idő, amikor a most 26 éves Katie életének majdnem minden pillanata mögött megbújt egy késztetés - bevenni egy bizonyos tablettát és akkor helyreáll a világ rendje.
A fiatal lány a BBC hasábjain osztotta meg tanulságos történetét a Co-codamol nevezetű fájdalomcsillapítóval folytatott harcáról.
Tipikus élethelyzetnek számított nála, hogy mikor barátja álomra hajtotta fejét, ő egy macska nesztelenségével kutakodni kezdett a táskájában, hogy a lefekvés előtt bevett adagot megfejelje még egy tablettával.
Egy ilyen alkalommal aztán a srác éberebb volt, mint gondolta és felhívta a figyelmét egy kulcsfontosságú tényre: attól féltette a lányt, hogy ha tovább kapkodja a pirulákat, egy nap nem fog felébredni utánuk.
Ez a kijelentés arcul csapta az ifjú Katie-t.
Márpedig minden egy átlagos recepttel és egy sorozatnézéssel töltött otthoni kuckózással kezdődött.
A 16 éves tini éles fájdalmat érzett a jobb oldalában, mintha valaki hasba rúgta volna. Nem sokkal később már a kórház felé száguldott vele a mentő, azt hitték, hogy vakbélgyulladása van.
Azonnal a műtőbe küldték, hogy kivegyék a vakbelét, ám kiderült, hogy a rejtélyes fájdalom forrása nem az.
Az orvosok rövid időn belül egy cisztát távolítottak el a petefészkéből, majd másnap a lány aggódó apukája társaságában, tántorogva elhagyta a kórházat.
A kezében a Co-codamol gyógyszer receptjét szorongatta, amire azt mondták, hogy elmulasztja majd a fájdalmát - akkor még nem gondolta volna, hogy kilenc évig az élete azok körül a tabletták körül fog forogni.
Szakértők szerint előfordulhat, hogy valaki a készítményben található kodeintől függővé válik, ám ez ritkán fordul elő, ha orvosi felügyelet mellett szedik - Katie a legerősebbet kapta a három típusból.
A műtét után megkönnyebbültnek érezte magát, azt hitte, a fájdalomcsillapítóktól a fájdalom valóban elmúlik, ám egy ideig csak rosszabb lett.
Mivel a szülei elváltak, csak az apukája volt otthon, aki pár nap szenvedés után visszavitte a kórházba, ahol felírtak neki egy nagyobb adagot, azzal a tanáccsal, hogy "tartsa a szemét a fájdalmán".
Katie esetében kiderült, hogy súlyos endometriózis állt a testi problémák hátterében, ám közel 6 évbe és számtalan kórházi látogatásba telt, hogy diagnosztizáljákk.
Először az ajánlott mennyiséget használta a tablettákból, ám habar a rabjukká vált.
"Nehéz elmagyarázni, hogy hogy éreztem magam a piruláktól. Elnyomták a fájdalmat, de ennél többről volt szó. Az agyam ködösebbé vált, ha rajtuk voltam, ami csökkentette a pánikot, amit amiatt éreztem, hogy nem tudtam pontosan, mi lehet a baj velem. Visszagondolva ez egy borzasztó, elbizonytalanító állapot, amibe magamat helyeztem általuk."
Katie minden egyes műtét és orvosi beavatkozás után kapott egy doboz fájdalomcsillapítót, majd egyre többet és többet kért, a doktorok pedig még mindig nem találták meg a fájdalom nyitját.
"Egyre inkább úgy éreztem, hogy szükségem van a fájdalomcsillapítókra ahhoz, hogy normálisan működhessek."
A fájdalmak a tanulásban is hátrányára voltak, ezért tablettákkal a táskájában járt iskolába, ám az eredményei romlottak és otthagyta az intézményt. Egy ruhaboltban kapott részmunkaidős állást és egyre reménytelenebbül érezte magát, ráadásul mindennek a tetejébe az apukája is megbetegedett.