EGÉSZSÉG
A Rovatból

„Van olyan kliensem, akivel négy sikertelen kemo után, 40 kilósan, csontvázként találkoztam 2007-ben, és most is él”

Mailáth Mónika onkopszichológus azt mondja, sok csodát látott 20 év alatt. Szerinte a lélek gyógyítása is fontos, ha a test daganattal küzd. Ha pedig valakinél biztossá válik a halál közeledte, létezik a méltóságterápia, ami segít elbúcsúzni.


 

Mailáth Mónikával, a Magyar Pszichoonkológiai Társaság elnökével beszélgettünk, miben segíthetnek ők az egyik legrettegettebb betegség idején.

- Szüksége van-e Ön szerint minden rosszindulatú daganatos betegségben szenvedőnek pszichológusra?

- A betegség kezdetén sokan jól megküzdenek családi, baráti, munkatársi segítséggel. Az érintettek körülbelül 50 százalékának pszichés tüneteket tekintve nincs komoly baja, tudnak aludni, nem mutatnak súlyos depresszív tüneteket. Az első rossz eredmény után azonban már többnyire nincs így, akkor már szakemberre lehet szükség. Ma már nem pár hónapra, hanem évekre lehet meghosszabbítani az életet.

Abban tudunk segíteni, hogy ez az időszak jó életminőségben teljen, a beteg ne szorongjon, tudjon aludni, kiegyensúlyozottabbá váljon.

Akkor is hatékony segítséget nyújthat az onkopszichológus/pszichiáter, ha valakinek gyermeknevelési vagy szexuális problémái vannak a megváltozott körülmények miatt, vagy ha az anyagi helyzet változik, például rokkantnyugdíjas lesz az addig kereső dolgozó. A kommunikációban is adunk támogatást. Sokan érzik magukat a kórházban csak egy „ketteskének” vagy egy TAJ számnak, bizonytalanok, hogy megkapnak-e minden fontos információt. Nekik a megfelelő válaszok megadása, döntéseik előkészítése is felbecsülhetetlen érték. Előfordul az is, hogy szükség van némi „egyengetésre” a kezelőorvos és a páciens között. A tartós kezelések alatt néha vannak konfliktusok, időhiányok, sértettségek. Segítjük, hogy a beteg együttműködjön az onkológussal, a szükséges, számára nehéz kezeléseket is elfogadja. Ha a beteg nagyon elfáradt, figyelmeztetjük az orvost, hogy több türelmet igényel a páciens.

- Milyen tünetekkel fogadják a betegek a diagnózist?

- Nagyon változó. Különbözően reagálnak emberek egy természeti csapásra, gyászra vagy anyagi katasztrófára. Van, akit egy éven belül öt borzasztó dolog ér, és még mindig talpon van, a másik meg egy kapcsolati válságban megpróbál öngyilkos lenni. Majdnem mindenkiben felmerül, hogy bele is halhat. Ez lehet kósza gondolat vagy tartós félelem is.

- A legtöbb beteg úgy érzi, kizárólag lelki okok miatt lett rákos. Mi a pszichológus válasza, amikor a páciens így keres felelőst a betegségéért?

- A daganatok genetikusan megalapozott betegségek, de a hajlamból sok egyéb biológiai, környezeti és lelki tényező együttesen alakítja a végeredményt. A lelki csak egy a sok összetevőből.

Igyekszünk érthetővé tenni, hogy a páciens tartózkodjon a fájó leegyszerűsítésektől. Ez egy nagyon bonyolult összefüggésrendszer. Ha az illető megérti, és képes túllépni a "házastársam/főnököm/anyám miatt lettem rákos" szinten, akkor tudja átgondolni és megváltoztatni a viselkedését, hogy a stressz ne gyengítse a szervezetét.

Segítünk konfliktusai kezelésében, emberi kapcsolatai ápolásában, az ideje és programja tervezésében.

- A hozzátartozó mit tehet? Például valaki fontos cikkek kinyomtatásával próbálkozik, de a páciensnek mondjuk meghallgatásra, megértésre vagy épp gyakorlati ügyei intézében kellene segítség.

- Itt is segítjük a kommunikációt a beteg és családja, ismerősei közt. Néha úgy, hogy jelen vannak mindannyian, és mediálunk, tolmácsolunk, máskor külön-külön beszélgetünk a pácienssel és a hozzátartozóval.

Fontos megértenie a családtagnak, hogy a daganat a betegé, a sajátja, akkor is, ha nem óhajtott dolog. Tiszteletben kell tartanunk, hogy ez az övé, nem találhatjuk ki helyette, hogy mi lenne jó ebben a helyzetben neki. Az igazi segítség arról szól, aki kapja, és nem arról, aki adja.

Ez alázatot és kellő felnőttséget igényel a családtagoktól. Meg lehet kérdezni például, hogy miben segíthetünk, és nem célszerű túllépni, amit hallottunk. Bármilyen egyszerűnek is hangzik ez, sokan nem teszik meg, mert egyáltalán nem képesek beszélgetést kezdeményezni egy olyan nehéz, és továbbra is tabunak számító témáról, mint a betegség.

- Sokan vannak, akik egyedül csinálják végig ezt az utat? Náluk egyértelműen rosszabb a helyzet vagy egy mindig egyedül élő ember ezt a helyzetet is megoldja egyedül?

- Nincs recept. Szerencsére kevés olyan páciens van, aki senkire nem számíthat. Az alapvető tapasztalatom, hogy könnyebb, ha van kivel megosztani a terhet - a félelem leküzdésében, a mindennapi, gyakorlati problémák megoldásában és a remény fenntartásában is nagyon sokat segít, ha van teherbíró, igazi érzelmi kapcsolat. Ugyanakkor olyat is gyakran látok, hogy a nagyon sok kapcsolatból egy sincs, akivel őszintén lehetne megosztani érzéseket, gondolatokat. Ezekben az esetekben néha plusz teherként jelenik meg a kapcsolat: tartani próbálja magát az érintett, és nem egyszer kimerítő színjátékot folytat a környezete kedvéért - vagy talán csak azért, mert azt hiszi, hogy a környezetének erre van szüksége. Pszichoterápiával és/vagy gyógyszeres terápiával tudjuk segíteni, hogy az illető ismét önmaga legyen és helyreálljon a kapcsolat.

- Elhárítás, tagadás sokaknál megtörténhet kezdetben, de van, aki kimozdithatatlannak tűnik. Ők eltűnnek és nem vállalják a kezeléseket?

- Itt sincs recept. Van, aki kezdetben megijed a rá váró feladattól, rövid időn belül azonban magától is változtat a véleményén, például vállalja a kezelést. Van, olyan is, aki tartósan elzárkózik. Mindig nagyon nehéz egy szakembernek, ha ilyen pácienssel találkozik, de senkit nem lehet akarata ellenére gyógyítani. "Kényszerkezelés" létezik a pszichiátrián, "kényszermeggyógyítás" viszont nem létezik az onkológián. Gyógyulás a páciens nélkül nem megy. Sokaknak segít, ha olyan személlyel találkozhatnak, beszélgethetnek, aki hasonló betegségből, hasonló stádiumból gyógyult meg, és már sok éve tünetmentes, éli az életét.

- Mit segíthet a pszichológus, ha rosszak az eredmények, ha a beteg meg fog halni?

Kezeljük külön, van a rosszak az eredmények, és van a meg fog halni. Azért mondom, mert tele vagyok túlélő sztorikkal.

Van olyan kliensem, akivel négy sikertelen kemo után, 40 kilósan, csontvázként találkoztam 2007-ben és ő most is él. Egy lyukas fabatkát sem adott volna senki az életéért. 39 éves volt akkor. Azóta nagymama.

Féltek kezelni, mert a kemoterápiának is vannak szövődményei. Nagyon alacsony testsúly vagy rossz májállapot nem engedi a kemót. Ő is a határon billegett, és most mégis itt van. Én azt gondolom, soha nem tudjuk, hogy egy immunterápia, biológiai terápia megment-e valakit és sok plusz évet kaphat, jó minőségben. Nem mindegy, hogy egy óvodás gyereket enged el, vagy egy egyetemistát. Szóval én azt gondolom, hogy hihetetlen eredmények vannak a terápiás lehetőségekben, ki kell tartani, mert bármikor lehet váratlanul új segítség. Ha biztossá válik a halál közeledte, valaki tényleg terminális állapotba kerül, mit lehet ekkor mondani? Ha az egyetlen siker a beteg gyógyulása, akkor ez kudarc. Ha nem ez az egyetlen, akkor előtérbe kerül a beteg egyszeri és megismételhetetlen személyisége iránt érzett tisztelet. Akkor arra törekszünk, hogy nyugodt, akár elégedett is lehessen azzal, amit hátrahagy maga után.

Akkor az a fontos, hogy elrendezze a családját, értelmet adjon a hátralévő életének. Ez a Méltóságterápia, élet végi ellátás, amit az utolsó hetekben, napokban szoktuk végezni.

Nem lehet mindenkit így kezelni, vannak akik nem alkalmasak rá, akik nem tudnak szembenézni a halálukkal. Ők az utolsó pillanatig csak azt szeretnék hallani, hogy nem lesz baj, mi itt vagyunk és segítünk. A halál szót nem tudják kimondani. Azokkal a betegekkel lehet méltóságterápiát végezni, akik világosan ki tudják mondani, hogy úgy érzik, rövidesen meg fognak halni, és szeretnének valamiféle összegzést az életükről, vagy üzenetet, vigaszt, támaszt hagyni az itt maradó szeretteiknek. Aki érzi, hogy közel a vég és szeretne beszélgetni valakivel, annak itt vagyunk. Elizabeth Kübler-Ross pszichiáter szerint a haldoklásnak öt fázisa van, a tagadás, a harag, az alkudozás, depresszió és a belenyugvás. Az életünk és halálunk is egyszeri és megismételhetetlen.

Nem csak az a siker, hogy túlélni segítünk, hanem az is, hogy aki meghal, az megbékélve távozhasson, mert az élete értelmes, egész volt. Megnyugodjon, hogy amit lehetett, elintézett, és amit nem tudott, azt már elengedi, nem kínozza kétségbeesés.

Én azt gondolom, hogy az emberi méltóság ennek a teljességnek az érzése.

- Hozhat-e pozitiv változást a betegség?

- Az életstílusunkat, a szemléletünket lehet módosítani, lehetséges benne érési folyamat. A megküzdési módszerek helyezhetnek mást előtérbe, mint eddig. Segít eldönteni, mi volt a vágyunk, és mi volt megfelelési kényszer.

Az élet nagyobb megbecsülése, szeretete, a fontos és lényegtelen dolgok közötti különbségtétel, a spirituális növekedés, az új lehetőségeink felfedezése, a gyengeségünk elismerése mind poszttraumás növekedés, amit a daganatos betegek 80 százaléka megél.

Volt egy hölgy vastagbél daganattal, akivel szinte az egész betegségét együtt vittük végig. Egyedül nevelte egyetemista lányait. Nem volt jó gyerekkora, sok nehézség volt a családban. Könyvelőként dolgozott, amit soha nem szeretett, ezt egyértelműen a gyerekek iskoláztatása miatt csinálta. Egyszer, amikor épp csöpögött a kemo és beszélgettünk, látott egy hirdetést az újságban kutyakozmetikus képzésre. Megfogalmazta, hogy mindig az állatokat és a természetet szerette. Beiratkozott a tanfolyamra. Ma már kutyakozmetikusként dolgozik. Azt gondolom, hogy ő rájött: igazából nincs köze ahhoz, amit csinál. És akkor ezt a dolgot abba kell hagyni. Sok ilyen helyzet van, amikor valaki olyan dolog felé fordulhat, ami nem csillogóbb, de neki fontosabb.

- A poszttraumás növekedés látványa a pszichológusra is jó hatással van, de hogy dolgozza fel a sok halált?

- Én is rengeteget sírtam az elején. Sokszor volt, hogy elment a beteg, fölmentem a szobámba és jól kibőgtem magamat, mert annyira elviselhetetlenül szomorú volt az egész történet. Nagyon sok mindent próbára tesz az emberben. A hitét Istenben és magában, az akaraterejét, a bátorságát sok mindent próbára tett. Én azt gondolom, hogy a negyven fölötti pszichológusnak nem azt kell látni, hogy Istenem, meghalt, hanem hogyan élt. Természetesen minket is nagyon megvisel például egy olyan történet, amikor azt gondoljuk, hogy valaki még egy kis esélyt sem kapott, mert későn derült ki vagy annyira gyors lefolyású volt a betegség.

Ez egy munka, és megvannak a feltételei, a szabályai, de nehéz elhallgattatni azt a hangot, hogy a beteg lehetnék én is, vagy az anyukám, a testvérem is.

Megtanuljuk ezt keretek közé szorítani, de nem könnyű.

- Megesik, hogy inkább váltana „kutyakozmetikusra”?

- Persze, el is mehetünk kutyakozmetikusnak. Ugyanúgy belefáradhatunk, mint az ácsok meg a könyvelők, és megvan a lehetőség mást csinálni. Ha igazán professzionálisan megy a dolog, erre eleve gondolnak. Vannak pihentető évek, át lehet menni másik területre. Van, aki haldoklóktól átmegy például szülőnőkhöz. Én például gyermekpszichiáterként is dolgozom, családokkal, gyerekekkel, így nem enged túlterhelődni az onkopszichológia. És persze nemcsak munkával lehet a munkát kompenzálni, hanem nagy szükségünk van szabadidőre is. Barátságokra, versekre, sportra, kinek mire. Ne legyen rejtett munkavégzés sem. Ha végre eljutok három hónap után társaságba, akkor ne kelljen feltétlenül a munkámról beszélni és ne mesélje el hirtelen valaki az életét, csak mert megtudja, hogy egy pszichiáter mellett ül.

- Jelenthet hosszabb életet a daganatos betegnek, ha pszichológushoz jár? Úgy értem, jelentős-e, ha nem leromlott lelki állapotban harcol?

- Nagyon-nagyon jó lenne egy ilyen elismertség a pszichológusoknak, de az emberi lelki működés olyan összetett folyamat, hogy erre sajnos nincs vizsgálat. Egy ember nemcsak pszichológiai beavatkozást kap, hanem baráti és családi segítséget is, és többféle medikális kezelést is egyidejűleg. Nem tudjuk vizsgálni, mennyi ebből a mi részünk, de következtetni azért lehet. 20 éve dolgozom az onkológián és látom, hogy akik rendszeresen igénybe vesznek pszichoterápiás támogatást, képesek is megváltoztatni bizonyos dolgokat, például leszoknak a dohányzásról, diétáznak, sportolnak vagy csökkentik a stresszt, javulnak a kapcsolataik, együttműködésük az orvosukkal - náluk jobb az életminőség és sokszor az 5-10 éves túlélési mutatóik is jobbak azokénál, akik nem élnek ezzel a lehetőséggel.

- Aki az onkológián szeretne pszichológust, az ingyen kapja?

- TB alapon elérhető, a hozzátartozónak is. Ideális esetben, onkopszichológiai csoportban dolgozunk – pszichiáter szakorvos, pszichológus, gyógytornász, dietetikus, mentálhigiénés szakember, önkéntes segítő és lelkész is van a csapatban és összehangolt munkában próbáljuk megtalálni a betegnek a legjobb megoldást. Nálunk szerencsés körülmény, hogy gyermekpszichiáter is vagyok, arról is tudunk konzultálni, a beteg hogy mondhatja el a fiának, lányának, miért változott meg az életük. Ha a gyerekek életkora vagy bármilyen más körülmény ezt kívánja meg, akár a család otthonában is fel tudjuk keresni őket.

- Elegen vannak?

- Sajnos nagyon kevesen vagyunk a szükséglethez képest. Magyarországon az onkopszichológia egyelőre nem önálló szakvizsga. A Magyar Pszichoonkológiai Társaságban kifejezetten törekszünk arra, hogy kapjon rangot, önálló tudományterületként egyre határozottabban körvonalazódik, 2021 óta szakmai irányelve is van. Sajnos Magyarországon még több onkológiai intézményben félállásban, vagy csak átmenetileg elérhetők a pszichológusok, de ahol vannak, ott javasolt a kezelés kezdetétől élni a lehetőséggel.

- Van-e fontos üzenete a daganatos betegeknek, hozzátartozóknak?

- Sokak legégetőbb kérdése, mik az esélyek, túlélhetik-e a betegséget? Statisztikai válasz, hogy 2%, 20%, 50%, hogy meggyógyulnak. Sosem tudjuk, ki lesz a 2%. Én minden kliensemre úgy tekintek, hogy ő lesz az. Számos ilyen csodát láttam húsz év alatt. Úgy gondolom, az illető akarásának, kitartásának és hitének mindegyik esetben volt szerepe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Húsevő baktérium miatt adtak ki figyelmeztetést több európai tengerpartra
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ a nyári hőhullámok miatt növekvő Vibrio-fertőzésveszélyre hívja fel a figyelmet. A legmagasabb koncentrációt a Balti- és a Fekete-tengerben, valamint a nagy folyótorkolatoknál mérték.


A tenger idén nyáron nemcsak csábító, hanem alattomos is lehet. A rekordmeleg, közepes sótartalmú vizekben elszaporodhat a Vibrio, amely ritka esetekben akár súlyos szövetkárosodást is okozhat – különösen, ha nyílt sebbel megyünk a vízbe vagy nyers kagylót eszünk.

A Vibrio egy tengeri, félsós vizekben élő baktériumcsoport, amelynek több faja okozhat megbetegedést, azaz vibriózist. Míg egyes törzsei a koleráért felelősek, az Európában előforduló, nem kolerás változatok többsége enyhe lefolyású, de vannak köztük súlyos, akár halálos fertőzést okozó kórokozók is, mint a Vibrio vulnificus

– írta az Euronews.

A baktériumok most azért kerültek a figyelem középpontjába, mert a nyári hőhullámok ideális körülményeket teremtenek az elszaporodásukhoz. A magasabb tengerfelszín-hőmérséklet és a mérsékelt sótartalom miatt a júniustól szeptemberig tartó időszak különösen kockázatos lehet.

A hatóságok szerint a legnagyobb kockázatnak jelenleg a Balti-tenger, a Balti- és az Északi-tenger átmeneti vizei, a Fekete-tenger, valamint a nagy folyótorkolatokkal rendelkező partszakaszok vannak kitéve.

Ezeken a területeken keveredik az édes- és a sós víz, ami a hőmérséklettel együtt kedvez a baktériumoknak.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ egy nyilvános, online eszközzel segíti a tájékozódást. A Vibrio Map Viewer egy naponta frissülő, interaktív térkép, amely ötnapos előrejelzést is ad a környezeti kockázatokról, így az utazók és a strandolók is ellenőrizhetik az úti céljuknál várható helyzetet.

A fertőzés két fő úton terjed: nyers vagy nem kellően hőkezelt tengeri ételek, különösen kagylók és osztrigák fogyasztásával, illetve a bőrön lévő nyílt sebeken, vágásokon vagy friss piercingen keresztül.

A tünetek a fertőzés módjától függenek: fürdőzés után bőrpír, duzzanat és fájdalom jelentkezhet a seb körül, de fülgyulladás is előfordulhat.

Ritka, súlyos esetekben nekrotizáló fasciitis, vagyis a lágyrészek elhalása, véráramfertőzés és szepszis is kialakulhat.

A legsúlyosabb fertőzések leginkább a legyengült immunrendszerű embereket, a krónikus májbetegségben szenvedőket és az időseket veszélyeztetik. A Vibrio vulnificus esetükben akár halálos kimenetelű is lehet.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ ezért azt tanácsolja, hogy mindenki kerülje a nyers vagy nem kellően hőkezelt kagylók fogyasztását, és a tenger gyümölcseit mindig alaposan főzze vagy süsse át. A hatóság szerint aki nyílt sebbel, vágással vagy friss piercinggel rendelkezik, kerülje a fürdőzést az ilyen vizekben. Gyanús bőrtünetek esetén azonnal orvoshoz kell fordulni.

Bár a köznyelvben elterjedt a „húsevő baktérium” kifejezés, fontos tudni, hogy a legtöbb Vibrio-fertőzés enyhe, a súlyos, szövetelhalással járó esetek pedig ritkák.

Ezek azonban gyors orvosi ellátást igényelnek, mert az állapot órák alatt kritikussá válhat.

A kockázat összességében tehát alacsony, de a forró hetekben nem elhanyagolható. Tudatos döntésekkel, azaz a térkép használatával, az élelmiszer-higiénia betartásával és a sebek védelmével a legtöbb megbetegedés megelőzhető.

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság már 2024-ben külön kiemelte, hogy a klímaváltozás és a melegedő tengerek miatt Európában és világszerte emelkedhet a Vibrio jelenléte a tengeri élelmiszer-láncban. A hatóság szerint egyes baktériumtörzseknél többféle antibiotikummal szembeni ellenállást is észleltek, ami a súlyos esetek kezelését nehezítheti. Ez a figyelmeztetés ágyazott meg annak, hogy a mostani szezonban a megelőzés és a kockázati kommunikáció kerüljön előtérbe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
EGÉSZSÉG
A Rovatból
Tudósok kimondták, amit sok szülő nem akar hallani: a délig alvó kamasz nem lusta
Egy frissen publikált tanulmány szerint a kamaszok belső óráját nem a napfény, hanem a társadalmi kényszerek, például az iskolai órarend hangolja. A kutatók szerint a probléma egyik lehetséges megoldása a későbbi iskolakezdés bevezetése lenne.


Ha a kamasz délig alszik, lehet, hogy végre úgy pihen, ahogy a biológiája szeretné – egy friss, 112 serdülőt vizsgáló kutatás szerint a nyári szünetben látott alvásritmus közelebb áll a természetes igényekhez, mint az iskolai menetrendhez igazított hétköznapoké. Vagyis nem a szünet rontja el a ritmust, hanem a korai iskolakezdés befolyásolja.

A mindennapos családi konfliktusok forrása, amikor a tinédzser éjjel ébren van, majd másnap sokáig alszik, a legtöbb szülő számára a fegyelmezetlenség jele. A friss adatok azonban nem a gyerekek lustaságát, hanem a rendszer kényszereit rajzolják körbe.

Egy,  a Current Biology szaklapban publikált tanulmányában arra jutott, hogy a serdülők belső órája nem elsősorban a napfényhez, hanem a társadalmi elvárások által formált szokásokhoz igazodik - írja a Weborvos. A kutatók 112 tinédzser alvását követték nyomon iskolai időszakban, majd a szünidő alatt. A melatonin-ritmus mérésével és viselhető eszközzel gyűjtött alvásadatokkal igazolták, hogy az iskolai időszakban a belső óra a korai keléshez és a rövidebb alváshoz igazodott, szünetben viszont visszatért egy későbbre tolt, természetesebb ritmushoz.

A vizsgálat kimutatta, hogy a tanítási hét végére a diákok egy jelentős része olyan biológiai fázisban kezdte az első órát, amikor a szünidőben még mélyen aludt volna.

Ennek egyenes következménye a csökkent koncentráció, a rosszabb hangulat és az alacsonyabb teljesítmény. A szakirodalom ezt a belső óra és a társadalmi időrend közötti tartós eltolódást „szociális jet lag”-nek nevezi, amelyet már gyengébb tanulmányi eredményekkel és agyi szerkezeti eltérésekkel is összefüggésbe hoztak.

A kutatók szerint a megoldás három irányban keresendő. Az egyik a korábbi lefekvés, de nem a több alvás, hanem az elalvás és a melatonin-szint emelkedésének összehangolása érdekében.

A másik a rendszeresség javítása, vagyis a hétköznapok és a hétvégék közötti nagy alvásbeli különbségek csökkentése.

A harmadik pedig egy strukturális változás: a későbbi iskolakezdés.

Ez utóbbi ugyan komoly logisztikai kihívásokat vet fel, de a biológiai érvek egyre erősebbek mellette.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
Meglepő hőfokot javasol a hatóság a klímákhoz a legnagyobb hőségben
A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ friss ajánlást adott ki a légkondicionálók használatáról. Azt javasolják, hogy hőségriasztás idején a 27–28 fokos beltéri hőmérséklet is komfortos lehet.


A legtöbb split klíma nem cseréli a levegőt, ezért a rendszeres szellőztetés elengedhetetlen a szén-dioxid és más beltéri szennyező anyagok felgyülemlésének elkerülésére – derül ki a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ frissen kiadott iránymutatásából. A hatóság szerint a túlzott hűtést kerülni kell:

a kinti és a benti hőmérséklet különbsége lehetőleg ne haladja meg a 8–10 Celsius-fokot. Hőségriasztás idején a 27–28 fokosra hűtött szoba is komfortos lehet, a túl alacsony hőmérséklet ugyanis megterheli a szervezetet, különösen akkor, ha a jéghideg helyiségből a forróságba lépünk ki.

A klimatizált helyiségek levegője gyakran túl száraz, ami légzőszervi panaszokat, valamint a szem, a torok, az orr nyálkahártyájának és a bőrnek a kiszáradását okozhatja. Fontos arra is figyelni, hogy a hideg levegő ne áramoljon közvetlenül a bent tartózkodókra, mert az megfázásos tüneteket, ízületi fájdalmakat és gyulladásokat idézhet elő. A csecsemők, az idősek, valamint a krónikus légzőszervi vagy keringési betegségben szenvedők különösen érzékenyek lehetnek ezekre a hatásokra, ami miatt a kórházi légkondicionáló hiánya is komoly kockázatot jelent. A száraz levegő hatásait megfelelő folyadékbevitellel, szükség esetén párásítással és hidratáló készítményekkel lehet enyhíteni.

A berendezések tisztítása és fertőtlenítése nemcsak a hatékony működés, hanem az egészségvédelem miatt is kulcsfontosságú. A szűrőkön, a hőcserélőkön és a kondenzvíz-elvezető rendszerben felhalmozódhat a por, a pollen és különböző mikroorganizmusok, amelyek a levegőbe kerülve súlyosbíthatják az allergiás és asztmás tüneteket. A szűrőket a gyártó előírásai szerint kell tisztítani, a teljes berendezés szakszerű ellenőrzése és karbantartása pedig legalább évente egyszer, lehetőleg a nyári szezon előtt ajánlott.

A gépjárművekben is fontos a rendszeres tisztítás, utazás közben pedig kerülni kell a túlzott hűtést, és hosszabb utakon időnként friss levegőt kell beengedni.

A hatóság a passzív hővédelmi megoldásokat is hangsúlyozza, mint az árnyékolás, az éjszakai vagy hajnali szellőztetés, valamint a zöldfelületek növelése, amelyek csökkentik az épületek felmelegedését és a hűtési igényt. A megfelelően használt klíma csökkenti a hőség egészségkockázatait, de magas energiaigénye miatt környezeti terhelést jelent, ezért fontos az energiahatékony használat.

Az idei első országos másodfokú hőségriasztás nyitotta meg a kánikulaszezont, amit közszolgáltatói lépések követtek: a MÁV és a Volánbusz több napon át ingyen vizet osztott a legforgalmasabb helyszíneken.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
Jéggyűrű a nyakra, vizes függöny, UV-maszk az arcra – egészen máshogy küzdenek a 40 fokkal Európán kívül
Japánban és Kínában a közvetlenül az ember hőháztartását szabályozó eszközök terjedtek el a kánikula idejére. Ezzel szemben Mexikóban vagy Egyiptomban inkább az épületek passzív hűtésére helyezik a hangsúlyt.


A kánikula ellen sokféle módon lehet védekezni. Japánban jéggyűrűt pattintanak a nyakukra, Kínában UPF 50+ UV-maszkban mennek dolgozni, Mexikóban pedig a vastag vályogfalak és a hűs belső udvarok tartják alacsonyabban a hőt – miközben Európában még sok helyen a klíma a megoldás.

Kínában a napvédelem városi alapfelszereléssé vált: a strandokról ismert, teljes arcot takaró „facekini” helyett ma

már légáteresztő, „ice silk” anyagból készült, magas, UPF 50+ fényvédő faktorral rendelkező UV-maszkokat viselnek a hétköznapokban.

Japánban eközben a hordható „mikrohűtés” eszközei terjedtek el, például

a speciális nyakkendők, amelyekbe kis hűtőpárnákat vagy zselés betéteket építenek, nyak felőli oldalukon pedig frottír szívja fel az izzadságot. Szintén népszerűek a nyak köré helyezhető jéggyűrűk

írta az Euronews.

Ezek az eszközök nem véletlenül a test bizonyos pontjait célozzák.

Tudományosan igazolt, hogy a nyak, a csuklók, a hónalj és az ágyék hűtése a leghatékonyabb, mert ezeken a területeken futnak a nagyobb erek a bőrfelszínhez közel.

A véráram hűtésével az egész test hőérzete csökkenthető. Ezen az elven működnek a legegyszerűbb praktikák is, mint a benedvesített, vékony pamutkendők (tenugui), amelyeket diszkréten az inggallér vagy a kalap alá tesznek, vagy az 1980-as évek aerobik-korszakából ismert, de Japánban ma is praktikus céllal használt, benedvesített fej- és csuklópántok. A kézi- és a nyakba akasztható ventilátorok szintén a mindennapok részei Japánban és Kínában is.

Ezek mellett sok helyen az épített környezet maga a klímaeszköz, amely három alapelvre épül. Az egyik a párolgással és légmozgással való hűtés, amire Egyiptomban a hagyományos széltornyok (malqaf) a példák: ezek a kinti, hűvösebb levegőt vezetik be a házakba. Ezt a hatást fokozza egy nedves kendő az ablakban, amelynek párolgása hőt von el a környezetből, így hűti az átáramló levegőt.

A második elv az árnyék és a megfelelő tájolás,

amire Mexikóban a belső udvarok, a patiók a jó példák, amelyek természetes „hűvösszigetként” működnek.

A harmadik a nagy hőtároló tömeg, amelyet az Egyesült Államok délnyugati részén a navajo és pueblo hagyományokhoz hűen vastag vályog- és kőfalakkal érnek el. Ezek az épületek nyáron hűvösek maradnak, mivel lassan veszik át a külső hőt.

Vannak más hagyományok is, amik hasznosak lehetnek. Kínában például a Hagyományos Kínai Orvoslás elvei miatt hőség idején gyakran meleg vagy langyos italokat fogyasztanak, mert úgy tartják, a jéghideg italok kibillentik a test belső egyensúlyát, és a szervezetnek plusz energiát kell fordítania a hőmérséklet-szabályozásra.

Indiában a joghurtból, íróból vagy tamarindból készült italok népszerűek, mert nemcsak folyadékot, hanem elektrolitokat is pótolnak.

A déli pihenő, a szieszta Mexikóban, vagy a könnyű, magas víztartalmú ételek fogyasztása szintén a hőterhelést csökkentő, bevált módszerek.

A hordható és az építészeti stratégiák nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő válaszok a szélsőséges hőre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk