„Te lettél az anya, aki nem bír a gyermekével” – amikor az anyaság hirtelen szívássá változik
Mosolygós totyogósod játszik a téren. Motorozgat, barátkozik. Öröm nézni, ahogy játszik. Szelíd szóval, vagy akár csak egy-egy pillantással is terelgetheted, bízol benne, tudod, hogy szót fogad, és jelez, ha segítségre lesz szüksége. Sokan megnézik, mosolyognak rá, bárhová mentek, elismerő pillantásokkal és kedves szavakkal fogadnak benneteket.
Nem is csoda, hiszen türelmes, odaadó és tudatos édesanya vagy, és el sem tudod képzelni, hogy néhány apró változás miatt mekkorát fordulhat a világ. Akkor tudod meg igazán, hogy egy kisgyermek életében mennyire fontos az állandóság és kiszámíthatóság, amikor egy ideig ez nincs jelen az életetekben.
Vegyünk egy hétköznapi, szinte minden családot érintő forgatókönyvet: költözés
Demokratikusan nevelt, jól kötődő gyermekedet igyekszel a saját szintjén beavatni. Sok-sok mesével, játékkal bevonjátok őt is, próbáljátok felkészíteni. Arra azonban nehéz felkészíteni, ami még egy felnőtt idegeit is igénybe veszi.
Ovi után a játszótér és közös játék helyett egyre gyakoribbá válnak a háznézők. Feszült takarítás, várakozás, random idegenek a házunkban. Bemennek a gyerekszobába, persze mindenki próbál nem zavarni és kedves lenni, de egy kisgyermek biztonságérzetét és türelmét már önmagában ez az aktus is komolyan próbára teszi. Főleg, ha addig a családi fészek nem volt átjáróház.
Ha megvannak a vevők, azután kezdődik el igazán a buli. Munka utáni, vagy hétvégi háznézések, amikor Apa is ráér, játszótér és közös családi együttlét helyett. Idegen házakban, idegen bútorok között. Amikor már-már feloldódna, akkor el kell köszönni és továbbmenni. Ha a szülők nem is veszekszenek, érződik a hangulaton a feszültség. Persze, hogy feszültek, hiszen meg kell találniuk a családi fészket, ügyintézni, minden papírt beszerezni, hitel miatt izgulni, később pedig dobozolni, esetleg felújítást intézni...
Mindeközben a gyerek érzi a bizonytalanságot, fél a változástól, nem tetszik neki, hogy más a rutin, kevesebb figyelmet kap, és változni kezd. Provokálni kezd, hogy figyelj rá. Mindegy, mi az ára, de figyelmet szeretne.
Neked pedig nem elég a költözés miatti leterheltség, egyre gyakrabban érzed azt, hogy rossz anya vagy. A gyermek, akivel eddig jó volt megjelenni, akinek elég volt elmondani, aki szívesen segített most "elromlott". Akárhova mentek, hisztizni kezd. Hol azért, mert nem azt a bizonyos cipőt adtad rá, hol azért, mert nem jól nyitottad ki a banánt, de ha bárhonnan haza kell jönni, abban biztos lehetsz, hogy ő lesz az, akit a végén visítva vonszolsz haza.
"Elfelejt" köszönni, kérni. Az utca népe, akik addig olyan szeretettel néztek rátok, már nem ezt teszik.
Te lettél az anya, aki nem bír a gyermekével.
Mindegy, mit teszel, ha erélyes vagy, azért, ha engedsz neki, azért fognak megszólni. Bármikor kiléptek az utcára, vagy közösségbe mentek azt kell tapasztalnod, hogy újra és újra megaláznak, csatát nyernek ellened. Megaláz gyermeked a viselkedésével nap, mint nap, újra és újra, és beléd rúg az arctalan tömeg, aki megsemmisülésed szemtanúja.
Otthon sem jobb a helyzet. Manócskád kisajátít, rád mászik, tépi a füled, hajad, rángat, türelmetlenkedik, duzzog, folyamatosan elégedetlen. Ha leülnél, az öledbe ül, ha telefonálsz, vigyorogva beleordít a beszélgetésbe. Ha rászólsz, megsértődik, bevágja az ajtót, tör-zúz, kiabál, sírva fakad. Altatásnál mesélhetsz neki akár három mesét is, végül összevesztek, úgy alszik el, mert nem tud megnyugodni. Látod rajta, hogy szenved, de nem tudod, hogyan segíthetnél.
Csalódott vagy, fáradt, leterhelt. Nem is a fáradság a legnagyobb gondod, hiszen fáradt voltál akkor is, amikor még pici volt és éjszakáztál miatta. Fáradt voltál, de mégis más volt, hiszen hittél magadban. Tudtad, hogy jó anya vagy, jól csinálod. Öröm volt az utcára menni, mindenki mosolygott rátok, a kisbabád nyugodt volt, mosolygós és nagyon szépen fejlődött. Minden nap kaptad a pozitív megerősítést, így sokkal könnyebben vetted az akadályokat.
Amikor Anya kiegyensúlyozott, és van elég önbizalma, az meglátszik a gyerekkel való viszonyában is.
Ha boldogok vagyunk, sokkal nyugodtabbak, türelmesebbek vagyunk. A szavaink hatásosabbak.
Egy bizonytalan anya felemeli a hangját. Keveset dicsér, kevesebbet mosolyog.
Ha mesél, ha játszik, azt kötelességből teszi, nem önfeledten. Könnyebben kapcsolja be a tv-t egy kis nyugalomért, és édességből is többet enged. Bizonytalanságát hamar megérzi a gyerek, ezért nem hatékony, amikor felállítja a korlátokat, vagy kér valamit, főleg egy változó élethelyzetben, amikor már a napi rutin és a környezet sem állandó.
Nagyon könnyű egy kisgyereket kizökkenteni és jó anyából "szaranyává" válni.
A jó hír viszont az, hogy nem nehéz visszafordítani!
Először is tudatosítsd magadban, hogy milyen változások történtek a családi életetekben. Tudatosítsd magadban, hogy gyermekednek kapaszkodók kellenek és egy nyúzható, magabiztos édesanya, ha pedig eddig megvolt a biztonságos kötődés és harmonikus anya-gyerek kapcsolat, ezt újra megélhetitek.
Néhány jó tanács, ha hasonló helyzetben vagy:
* Szerezz magadnak egy kis nyugalmat, énidőt, boldogságot.
* Csinálj olyan dolgokat, amik sikerélményhez vezetnek és megerősítik benned újra és újra, hogy értékes, kompetens nő vagy, aki épp nehezebb időszakon megy át.
* Bár ilyen helyzetben tíz körömmel kapaszkodik beléd gyermeked, szerezz segítséget, aki vigyáz rá néhány órára, vagy időközönként, hiszen a megoldás kulcsa az, ha te jól vagy.
* Ha sikerült picit kipihenned magad, menjetek ki a szabadba! Lehet, hogy a vége hiszti lesz, amikor haza kell indulni, de addig a jó levegő, napfény, és a közös élmények újra közelebb fog hozni benneteket egymáshoz.
* Tartsatok egy olyan napot, amikor csak vele foglalkozol, és csak azt veszed észre benne, ami jó! Figyeld meg, mennyi változást érsz el vele!
* Csikizd, birkózzatok, simogasd, ölelgesd sokat! Szagolgasd a fejecskéjét, mint kisbaba korában. Jót fog tenni nagyon.
Hidd el, minden visszafordítható, bízz magatokban!
