Nem újdonság, hogy sokan megpróbálják elfoglalni magukat valamivel a vécén. Régen is hagyomány volt újságot vagy könyvet vinni, de az elmúlt években a technológia fejlődésével ezeket a legtöbben a telefonra cserélték.
Egy, a NordVPN készített tanulmány szerint a megkérdezett 9800 személy 65 százaléka válaszolta azt, hogy magával viszi telefonját a vécére.
Meglepő, de nem a 18 és 25 év közötti Z-generáció használja a leggyakrabban a telefon, hanem a 26-41 év közötti korosztály.
A vizsgált országok közül pedig Spanyolország végzett az élen, ott a megkérdezettek csaknem 80 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a mobiltelefonját arra használja, hogy lekösse magát.
Arra viszont ügyelni kell, hogy mennyi időt töltünk a WC-n a telefont nyomkodva, mert az akár egészségügyi problémákhoz is vezethet.
„Általában nem szabadna 10 percnél többet ott időzni”
– mondta Dr. Roshini Raj, a NYU Langone gasztroenterológusa.
Az orvos hozzátette, hogy ha huzamosabb ideig ül valaki a WC-n, az aranyérhez, sőt néha megduzzadt vénákhoz is vezethet, amik erős fájdalmat okozhatnak.
De az orvos arra is figyelmeztetett, hogy ennek veszélye a WC kialakításától is függhet. Nem érdemes sok időt időzi a wc-n, ha a hátfó felünk lejjebb helyezkedik el, mint a combunk, mert nagyobb nyomás helyeződik az ott található erekre.
„Tehát ha nem is erőlködsz, ha csak ülsz és gondolkozol, vagy valami mást csinálsz, akkor is nyomás nehezedik ezekre az erekre.”
Az orvos azt is elárulta, hogy sok embert látott már, akik különféle betegségeket kaptak el a miatt, mert fürdőszobájukban nem volt megfelelő a higiénia.
Úgyhogy érdemes kétszer is meggondolni, hogy valóban itt érdemes-e itt időzni - hívta fel a figyelmet az Unilad.
Nem újdonság, hogy sokan megpróbálják elfoglalni magukat valamivel a vécén. Régen is hagyomány volt újságot vagy könyvet vinni, de az elmúlt években a technológia fejlődésével ezeket a legtöbben a telefonra cserélték.
Egy, a NordVPN készített tanulmány szerint a megkérdezett 9800 személy 65 százaléka válaszolta azt, hogy magával viszi telefonját a vécére.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Miközben a Parkinson-kórral élők száma 2050-ig akár a háromszorosára is nőhet, egy nagyszabású, közel 11 ezer fős vizsgálat most rámutatott, mennyire másképp sújtja a betegség a férfiakat és a nőket, és hogy a leggyakoribb tünetek sokszor teljesen „láthatatlanok”.
A Parkinson-kór egy progresszív idegrendszeri betegség, amelyben az agy „substantia nigra” nevű területén pusztulni kezdenek a dopamint termelő sejtek.
Bár leginkább mozgászavarként ismert, amely nyugalmi remegéssel, lelassult mozgással, izommerevséggel és egyensúlyproblémákkal jár, a betegséghez számos nem motoros tünet is társul. Ezek közé tartoznak a hangulati változások, a memória és a gondolkodás nehézségei, az alvászavarok, valamint olyan autonóm működési problémák, mint a székrekedés vagy az alacsony vérnyomás, melyek gyakran jobban rontják az életminőséget, mint a látható mozgásbeli panaszok.
Egy nagyszabású kutatásban 10 929, Parkinson-kórral élő aszemély vett részt, akik kérdőíveket töltöttek ki és nyálmintát adtak genetikai elemzésre.
Ez jelenleg a legnagyobb aktív Parkinson-kohorszvizsgálat a világon. Az eredmények megerősítették, hogy a nem motorikus tünetek rendkívül gyakoriak: a résztvevők 52 százaléka szaglásvesztésről, 65 százaléka memóriaváltozásokról, 66 százalékuk pedig fájdalomról és szédülésről számolt be.
Különösen kiugró adat, hogy a betegek 96 százaléka küzdött valamilyen alvászavarral, például álmatlansággal vagy nappali álmossággal.
A kutatás tisztább képet adott a kockázati tényezőkről is. Az életkor továbbra is az elsődleges rizikófaktor, a tünetek átlagosan 64 éves korban kezdődtek, a diagnózist pedig 68 évesen állították fel.
Bár a betegek negyedénél a családban már előfordult a kór, az eseteknek csupán 10-15 százaléka köthető egyértelműen specifikus génmutációkhoz.
A betegség kialakulásáért a legtöbb esetben – 85-90 százalékban – a genetikai hajlam, a környezeti hatások és az idősödés komplex kölcsönhatása felelős.
A betegség másfélszer gyakrabban fordul elő férfiaknál, és a tünetek is eltérően jelentkeznek a nemek között.
A nők átlagosan fiatalabbak voltak a tünetek megjelenésekor (63,7 év a férfiak 64,4 évével szemben) és a diagnózis idején is (67,6 év a férfiak 68,1 évével szemben). A nők körében gyakoribb volt a fájdalom (70 százalék a férfiak 63 százalékához képest) és az esések (45 százalék a 41 százalékhoz képest).
Ezzel szemben a férfiaknál gyakrabban fordultak elő memóriaváltozások (67 százalék a nők 61 százalékával szemben) és impulzív viselkedésformák, különösen a szexuális jellegűek (56 százalék a 19 százalékkal szemben), bár a legtöbb résztvevőnél az impulzivitás enyhe volt vagy teljesen hiányzott.
A tanulmány egy pillanatképet ad, de nem hasonlítja össze a betegeket egy egészséges kontrollcsoporttal, és nem követi a tünetek időbeli változását. Mindezek ellenére az eredmények kulcsfontosságúak lehetnek a kockázati tényezők jobb megértésében, ami elvezethet a veszélyeztetettek korábbi azonosításához és a betegség személyre szabottabb kezeléséhez.
Miközben a Parkinson-kórral élők száma 2050-ig akár a háromszorosára is nőhet, egy nagyszabású, közel 11 ezer fős vizsgálat most rámutatott, mennyire másképp sújtja a betegség a férfiakat és a nőket, és hogy a leggyakoribb tünetek sokszor teljesen „láthatatlanok”.
A Parkinson-kór egy progresszív idegrendszeri betegség, amelyben az agy „substantia nigra” nevű területén pusztulni kezdenek a dopamint termelő sejtek.
Bár leginkább mozgászavarként ismert, amely nyugalmi remegéssel, lelassult mozgással, izommerevséggel és egyensúlyproblémákkal jár, a betegséghez számos nem motoros tünet is társul. Ezek közé tartoznak a hangulati változások, a memória és a gondolkodás nehézségei, az alvászavarok, valamint olyan autonóm működési problémák, mint a székrekedés vagy az alacsony vérnyomás, melyek gyakran jobban rontják az életminőséget, mint a látható mozgásbeli panaszok.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A tavaszi fáradtság nem létezik – svájci kutatók szerint egészen más áll a kimerültségünk hátterében
A Bázeli Egyetem kutatása nem talált bizonyítékot a szezonális kimerültségre. A jelenség mögött valójában az óraátállítás, a D-vitamin-hiány és a pollenallergia áll.
Végre kisüt a nap, rügyeznek a fák, a téli szürkeséget felváltja a madárcsicsergés, az ember mégis úgy érzi magát, mintha egy úthenger ment volna át rajta.
Reggelente kínszenvedés kikelni az ágyból, a kávé literszámra fogy, a munkahelyi koncentráció pedig a nullához közelít.
Ilyenkor a legtöbben megvonják a vállukat, és ráfogják a jól ismert, mindenki által elfogadott jelenségre: utolért a tavaszi fáradtság. Évtizedek óta kényelmes takaróként húzzuk magunkra ezt a kifejezést minden márciusban, amikor az energiaszintünk megmagyarázhatatlanul zuhanni kezd.
De mi történik akkor, ha az a biológiai állapot, amire a kimerültségünket fogjuk, a valóságban egyáltalán nem is létezik?
Bármilyen meglepő, a legújabb tudományos vizsgálatok alapjaiban cáfolják a tavaszi fáradtság mítoszát. Svájci alváskutatók, Christine Blume és Albrecht Vorster négyszáztizennyolc ember bevonásával végeztek egy tizenkét hónapon át tartó, hathetente ismételt felmérést. A kutatás során a résztvevők kimerültségét, nappali álmosságát és álmatlanságát vizsgálták, ám a várt eredmény elmaradt.
Semmilyen bizonyítékot nem találtak arra vonatkozóan, hogy az emberek tavasszal fáradtabbak lennének, mint az év bármely más szakaszában. A kimerültséget mérő pontszámok egyszerűen nem emelkedtek meg a tavasz beköszöntével.
„Ha a tavaszi fáradtság valódi biológiai jelenség lenne, a gyorsan hosszabbodó nappalok időszakában ennek látszania kellene” – mondta Christine Blume, a Bázeli Egyetem pszichológusa a Journal of Sleep Research folyóiratban.
A szakember szerint a tavaszi fáradtság valójában sokkal inkább egy kulturális címke, mintsem egy önálló szezonális szindróma. „Ez egy társadalmilag teljesen elfogadott magyarázat” – tette hozzá a kutató a Journal of Sleep Research hasábjain, rávilágítva arra, hogy egyszerűen megtanultuk ezt a kifejezést használni a tavasz eleji nyomottságra.
Ettől függetlenül a kimerültség, amit rengetegen tapasztalnak ezekben a hetekben, nagyon is valóságos, csupán az okokat kell máshol keresnünk. A háttérben több, jól azonosítható és kezelhető tényező áll.
A téli hónapokban a biológiai éjszaka jóval hosszabb, a szervezetünk több alvást igényel, és általánosságban is fáradtabbnak érezzük magunkat. Amikor beköszönt a tavasz, a napfényes órák száma hirtelen megnő, az emberek elkezdenek aktívabb életet élni, az alvásidő pedig lerövidül. Ez a hirtelen váltás komolyan ütközik a télen megszokott hétköznapi rutinunkkal.
Emellett a szervezetünk D-vitamin-raktárai a tél végére teljesen kimerülhetnek. Ehhez adódik hozzá a hónapokon át tartó mozgáshiány, valamint a téli étkezési szokások: a nehéz, zsíros ételek fogyasztása és a friss zöldségek, gyümölcsök hiánya mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ólmos fáradtsággal induljunk neki az új évszaknak.
A helyzetet tovább rontja az óraátállítás, amely bizonyítottan óriási terhet ró az emberi szervezetre. Az Egyesült Államokban március nyolcadikán tekerték előre a mutatókat, és a tapasztalatok évről évre riasztóak.
A tavaszi időszámításra való átállás rövid távon drasztikusan megnöveli a közlekedési balesetek számát, emeli a kardiovaszkuláris megbetegedések kockázatát, és súlyos hangulati ingadozásokat idéz elő. A szakmai szervezetek évek óta küzdenek a szezonális időátállítás eltörléséért és az állandó téli időszámítás bevezetéséért.
A tavasz beköszönte egy másik, sokszor alulértékelt energiavámpírt is magával hoz: a szezonális allergiát. A levegőben szálló pollenek nemcsak tüsszögést és orrfolyást okoznak, hanem komoly fáradtságot és úgynevezett agyi ködöt is.
Ennek oka rendkívül prózai: az orrdugulás miatt a betegek éjszaka folyamatosan felébrednek, az alvásuk felszínessé válik, így a szervezetük képtelen regenerálódni.
Azonnali, bizonyítékokon alapuló lépéseket tehetünk a kimerültség ellen. A legfontosabb a belső óránk újrakalibrálása a napfény segítségével.
Ha a kora délelőtti órákban tizenöt-harminc percet töltünk természetes fényben, az helyrebillenti az éberség és az álmosság ciklusát, éjszaka pedig támogatja a megfelelő melatonintermelést.
A kora délelőtti tizenöt-harminc perc napfény optimalizálja az alvás–ébrenlét ciklusokat. Ugyanilyen kritikus a következetes alvásritmus kialakítása.
Hétköznap és hétvégén is ugyanabban az időpontban kell lefeküdni és felkelni, az óraátállítás körüli napokban pedig érdemes napi tíz-tizenöt perces fokozatos eltolással csökkenteni a szervezetünket érő sokkot.
A pollenszezonban a zárt ablakok, a légkondicionálók és a speciális szűrők használata sokat segíthet. Egy hosszabb kinti séta után az azonnali zuhanyzás és ruhacsere eltávolítja a polleneket a bőrről és a hajról, megakadályozva, hogy azokat bevigyük az otthonunkba.
Végre kisüt a nap, rügyeznek a fák, a téli szürkeséget felváltja a madárcsicsergés, az ember mégis úgy érzi magát, mintha egy úthenger ment volna át rajta.
Reggelente kínszenvedés kikelni az ágyból, a kávé literszámra fogy, a munkahelyi koncentráció pedig a nullához közelít.
Ilyenkor a legtöbben megvonják a vállukat, és ráfogják a jól ismert, mindenki által elfogadott jelenségre: utolért a tavaszi fáradtság. Évtizedek óta kényelmes takaróként húzzuk magunkra ezt a kifejezést minden márciusban, amikor az energiaszintünk megmagyarázhatatlanul zuhanni kezd.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Furcsa, hálószerű kiütés jelent meg a bőrödön? Egy ártalmatlannak hitt szokás állhat a háttérben
A bőrünk így tiltakozik a laptopból vagy ülésfűtésből áradó folyamatos hő ellen. Ha nem hagyjuk abba, a folt maradandóvá válhat, sőt, bőrrák is kialakulhat.
Aki esténként az ölében tartja a laptopját, bekapcsolja az ülésfűtést vagy melegítőpárnával melegíti magát, könnyen lehet, hogy észrevétlenül „lassan süti” a bőrét.
Orvosok egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet a „pirított bőr szindrómának” nevezett jelenségre, amely ezekből a mindennapos szokásokból fakadhat, és ritka esetekben komolyabb bajt is okozhat.
Az orvosi szaknyelvben erythema ab igne néven ismert állapotot a bőr tartós, ismétlődő, alacsony fokú hőhatása vagy infravörös sugárzása okozza.
A jelenségre egy TikTok-videóban hívta fel a figyelmet Dr. Joe Whittington, aki szerint az emberek lényegében „lassan megsütik” magukat az állandó hőforrásokkal. A jellegzetes tünet egy vörösesbarna, hálószerű elszíneződés, amely az érintett bőrfelületen alakul ki – írta a LADbible.
Ez akkor történik, amikor a bőröd túlságosan meghitt viszonyba kerül az állandó hőforrásokkal – például egy melegítőpárnával vagy hősugárzóval.
Sokan azt gondolnák, hogy az ilyen hőhatás égési sérülést okoz, de valójában nem erről van szó. A kiütést kiváltó hőmérséklet nem elég magas ahhoz, hogy megégessen, de kitágíthatja a bőr alatti felszíni ereket.
Ez okozza idővel a bőr elszíneződését. A tipikus modern kiváltók közé tartozik a laptop, a melegítőpárna, az elektromos takaró, a hősugárzó, az ülésfűtés és a melegvizes palack is.
Dr. Joe szerint a bőrünk ilyenkor azt üzeni: „Hé, nem vagyok gofrisütő.”
Ha a hőhatás megszűnik, a kiütés általában hetek alatt lassan elhalványul. „De ha továbbra is lassan ‘sütögeted’ magad, az valójában károsíthatja a bőrödet és az ereket, és a kiütés tartóssá válhat. Sőt, egyes esetekben bőrrákkal is összefüggésbe hozták” – tette hozzá a szakértő.
Bár a rák kockázata nem gyakori, szakértők szerint a tartós hőhatás a bőrsejtekben daganatos elváltozásokat indíthat el, például laphámrákot, Merkel-sejtes karcinómát vagy bőrlimfómát.
Bár a rák nem gyakori szövődménye a ‘pirított bőr szindrómának’, fontos, hogy minden észlelt bőrváltozásról beszélj szakorvossal.
A megelőzés egyszerű: csökkentsük a hőforrás intenzitását és a használat idejét, vagy tegyünk fizikai akadályt a bőr és a melegedő eszköz közé. Ha a laptop a probléma, tegyél közéd és a készülék közé ölbe helyezhető asztalt vagy más védőréteget.
A kiütésnek hetek alatt halványodnia kell. Ha nem, fordulj orvoshoz!
Aki esténként az ölében tartja a laptopját, bekapcsolja az ülésfűtést vagy melegítőpárnával melegíti magát, könnyen lehet, hogy észrevétlenül „lassan süti” a bőrét.
Orvosok egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet a „pirított bőr szindrómának” nevezett jelenségre, amely ezekből a mindennapos szokásokból fakadhat, és ritka esetekben komolyabb bajt is okozhat.
Az orvosi szaknyelvben erythema ab igne néven ismert állapotot a bőr tartós, ismétlődő, alacsony fokú hőhatása vagy infravörös sugárzása okozza.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Ártalmatlannak hitt gyógynövények: 5 természetes nyugtató, amivel pajzsmirigy- és vesebetegeknek vigyázniuk kell
Az ashwagandha és a citromfű befolyásolhatja a pajzsmirigyhormonok szintjét, míg a magnéziumpótlás vesebetegségben nem ajánlott. Orvosi egyeztetés nélkül ezek súlyosbíthatják az alapbetegséget.
Ha estére is pörög az agyad, és képtelen vagy lelassulni, az nem az akaraterődön múlik: a tartós stressz a szimpatikus idegrendszert tartja folyamatosan bekapcsolva.
A pihentető alváshoz azonban a testnek át kell kapcsolnia a paraszimpatikus idegrendszer nyugodt, regeneráló üzemmódjába.
A tartós stressz és a folyamatos készenléti állapot sokaknál nehezíti meg az ellazulást, sőt az alvás minőségét is ronthatja, ahogy arra Weborvos.hu is felhívja a figyelmet egy témával foglalkozó cikkében.
Bizonyos gyógynövények és tápanyagok segíthetnek átbillenni ebbe a nyugodt állapotba, de hatásuk egyéni, és nem helyettesítik az orvosi kivizsgálást, ha a panaszok hetek óta tartanak.
Mielőtt bármilyen kiegészítőhöz nyúlnánk, érdemes az alapvető alvási szokásokat rendbe tenni. A rendszeres lefekvési és ébredési idő, a délutáni kávézás és az esti alkoholfogyasztás elhagyása, valamint a képernyők kék fényének csökkentése mind hozzájárulhatnak a pihentetőbb éjszakákhoz.
A krónikus álmatlanság kezelésében a szakemberek ma már a kognitív viselkedésterápiát tartják az elsődlegesen javasolt módszernek.
Ha az alapok rendben vannak, elsőként a kamillatea jöhet szóba, mint az egyik legismertebb természetes nyugtató. Fogyasztása ugyanakkor allergiás reakciót válthat ki azoknál, akik a fészkesvirágzatú növényekre, például a parlagfűre érzékenyek, és véralvadásgátló gyógyszerek szedése mellett is óvatosan kell vele bánni.
Hasonlóan népszerű a citromfű is, amelynek kivonata tanulmányok szerint csökkentheti a stresszérzetet és mérsékelheti a szorongást. Pajzsmirigyproblémák vagy gyógyszeres kezelés esetén azonban alkalmazása előtt érdemes orvossal egyeztetni, mert befolyásolhatja a pajzsmirigyhormonok hatását.
A gyógynövények mellett a magnézium az egyik legfontosabb stresszszabályozó ásványi anyag.
Hiánya összefügghet az idegrendszeri feszültséggel és az alvászavarokkal, pótlása pedig hozzájárulhat az izmok ellazulásához. Érdemes esti bevitelét megfontolni, akár étrend-kiegészítőként, akár magnéziumban gazdag ételek, például magvak vagy hüvelyesek formájában. Vesebetegség esetén a magnézium-kiegészítés nem mindig ajánlott, nagyobb dózisban pedig hasmenést okozhat. A kiegészítőkből származó tolerálható felső beviteli szint felnőtteknél napi 350 mg.
Az indiai gyógyászatban régóta ismert adaptogén gyógynövény, az ashwagandha abban segíthet a szervezetnek, hogy jobban megbirkózzon a stresszel.
Kutatások szerint kivonata csökkentheti a kortizol, vagyis a stresszhormon szintjét, ami hozzájárulhat a nyugodtabb közérzethez. Pajzsmirigybetegség esetén azonban különösen fontos az óvatosság, terhesség alatt pedig használata nem javasolt.
Végül a lefekvés előtti meleg italok, például a tej, nemcsak pszichológiai szempontból nyugtatóak.
A tej triptofánt tartalmaz, amely a szerotonin és a melatonin nevű, alvás-ébrenlét ciklust szabályozó hormonok előanyaga. Bár hatása sokszor inkább a megnyugtató esti rutin részét képezi, sokaknál támogatja az ellazulást.
Laktózérzékenység vagy tejfehérje-allergia esetén növényi alternatívák választhatók, bár ezek triptofántartalma eltérő lehet. Tartós alvászavar, szorongás vagy hangulati panaszok esetén mindenképpen érdemes orvossal konzultálni, mert a háttérben más egészségügyi tényezők is állhatnak.
Ha estére is pörög az agyad, és képtelen vagy lelassulni, az nem az akaraterődön múlik: a tartós stressz a szimpatikus idegrendszert tartja folyamatosan bekapcsolva.
A pihentető alváshoz azonban a testnek át kell kapcsolnia a paraszimpatikus idegrendszer nyugodt, regeneráló üzemmódjába.
A tartós stressz és a folyamatos készenléti állapot sokaknál nehezíti meg az ellazulást, sőt az alvás minőségét is ronthatja, ahogy arra Weborvos.hu is felhívja a figyelmet egy témával foglalkozó cikkében.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
