EGÉSZSÉG
A Rovatból

„Nem lehet az önismeretet gyorsan letudni úgy, mintha az ember bemenne a patikába és kérne egy aszpirint”

„Az emberek nincsenek felkészülve a lélek mélységeire és arra sem, hogy ez egy hosszú folyamat” – mondja Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus, akivel A lélek igazságai – Önismereti lehetőségeink című könyvéről beszélgettünk.

Link másolása

Amikor a kezembe vettem Limpár Imre A lélek igazságai – Önismereti lehetőségeink című könyvét, a borítóról a Truman-show zárójelenete jutott eszembe. Beszélgetésünk elején kiderült, hogy nem is járok nagyon messze az igazságtól, bár ihletője nem a modern médiáról valaha készült egyik legjobb film volt. A szerző azt kérte a kiadótól, hogy a címlap valamiféle „optikai csalódást” ábrázoljon, mivel „a lélek igazságai szubjektívek”, és attól függenek, hogy éppen hol áll a borítón látható főhős.

De a mozi végig jelen van. A kötetben a tanácsadó szakpszichológus számtalan olyan kérdést vet fel, amelyek szinte megkerülhetetlenek bárki életében és amelyek segítenek eligazodni saját magunkban, a körülöttünk zajló világban. És Limpár Imre e fontos kérdésekhez népszerű filmekből említ kézzelfogható példákat.

– Az volt a célom, hogy egy fontos kulturális térbe csatornázzam be az anyagot. Amikor még nem tudtam, hogy a gyöngyök hogyan fűződnek fel, abban biztos voltam, hogy minden fejezet végén legyen egy eset, egy „kis színes” sztori és egy konkrét filmajánló – mondja a szerző – A művészet, a kultúra az élet materiális kihívásaira ad nem materiális válaszokat, ezért érdemes táplálkozni belőle.

– Már az ókori görög delphi jósdán is ott volt a felirat: „Ismerd meg önmagad!”. Ismerjük-e, merjük-e megismerni önmagunkat?

– Általában nem. Az önismeret egy szelence, nem tudjuk, mit rejt. A motivációs trénerek elhitetik velünk, hogy amikor magunkkal foglalkozunk, valami habos-babos, könnyű, trendi dolog. Ha valaki terápiába jár és időnként nem agyhalott, zombi üzemmódban érzi magát, nem fáj neki az élet, és nem találja a helyét, miután lelkét betették egy centrifugába, akkor az egy rossz terápia. Persze a másik véglet sem jó, ha mindig ezt érzi.

Az emberek nincsenek felkészülve a lélek mélységeire és arra sem, hogy ez egy hosszú folyamat. Nem lehet az önismeretet gyorsan letudni úgy, mintha az ember bemenne a patikába és kérne egy aszpirint. Ráadásul egyes válaszok egy idő után elkopnak.

Amikor elkezdtem az első könyvemet tervezni, ami végül 2018-ban jelent meg, az is volt szándékom, hogy az akkori Imre gondolatait konzerváljam, ahogy akkor látta a világot. Ma már bizonyos pontokon tudok magammal vitatkozni. A tudományban is gyakran kell egyes tételeket felülvizsgálni.

– Az élet választás kérdése – írod az egyik fejezetben. De mennyire vagyunk szabadok a választásban, mennyire függünk a családi narratíváktól, a transzgenerációs tégláktól?

– Nagyon. Van egy ábra a könyvben a létlehetőségek 100%-os köréről, amelyből 18 éves korunkra marad egy soványka körcikk. Azért haragszom a gyors változást ígérő gurukra, mert azt hirdetik, hogy „bármit elérhetsz, mert megérdemled, ez neked jár, biztosan sikerül”. Vagy nem. Egyszer láttam a tv-ben egy főzőversenyt, amelyben a győztes így nyilatkozott: „Azért nyertem, mert elég mélyre ástam magamban.” És mi van a többi százzal, aki szintén mélyre ásott, de neki nem sikerült? Ki kell békülnünk a saját adottságainkkal, DNS-ünkkel, azzal, amit otthonról hoztunk, de nézzük meg, mi az, amit elérhetünk, ha jókor, jó helyen vagyunk, kellő energia-befektetéssel.

–Tehát nem kell beletörődnünk a sorsunkba…

– Sokan nem vállalják a választás felelősségét. Amíg valaki nem választ a lehetőségei közül, mutogathat a világra. Egyszerűbb másokat utálni azért, mert nekem nem sikerült. Ellenben még egy rossz döntésről is elmondhatom, hogy az én vagyok, és szerintem így a lélek egyben marad.

És ne a sorsomat akarjam irányítani, mert annak számos tényezőjét nem is ismerem, hanem a hétköznapjaimat, egy „mezei hétfőt”, és ha sok ilyen napom lesz, lehet, hogy még a sorsom is megváltozik.

– A sikerhajszolás napjaink egyik „átka”. Tudjuk-e egyáltalán, mi az, hogy siker?

– A sikert manapság behelyettesítjük a népszerűséggel, a lájkokkal. Számomra a siker az életstílusban keresendő, hogy olyan életet élek, amilyet szeretek. Ebbe beleférhet akár az anyagiak hajszolása is, ha valakinek az az életstílusa. De van erről egy történetem. Édesapám zenész, és volt egy cimborája, aki óceánjárók zongoristájaként bejárta a világot. Ez a barát egyszer azt mondta neki: „Bökj rá Magyarországon bármelyik ingatlanra, nagy valószínűséggel meg tudnám venni. De közben felnőtt két fiam, és azt sem tudom, kicsodák és ők sem tudják, hogy ki az apjuk”. Ez engem nagyon szíven ütött. Éppen ezért gondolkodom azon, hogy az idén mennyi munkát vállaljak, és muszáj nemet mondanom egyes felkérésekre, mert különben nem fogom a négyéves fiamat látni. Nekem ez a siker. Látok egy sikeres felső vezetőt, több milliós nettó fizetéssel, és nem látja a gyerekeit, vagy ha igen, a szervezete legyárt neki valami pszichoszomatikus nyavalyát, hogy kénytelen legyen leállni. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyen pénzünk, ne együnk ínyencségeket, ne utazzunk el néha. Kosztolányi Dezső Boldog-szomorú dal című versében pontosan leírja, hogy mi az, hogy „elég”.

– A fizikában, csillagászatban használatos „szökési sebesség” kifejezéssel írsz a szülő-gyerek kapcsolatról, a felnőtté válásról, élők és holtak elengedéséről.

– Néhány éve a kisfiammal a játszótéren voltunk, esős-saras időben. A gyerek a feje búbjáig koszos volt. A fejemben megszólalt akkor már halott Édesanyám hangja: „Imikém, kisfiam, ilyent nem csinálunk, nem erre neveltelek”. Közben megszólal Vekerdy tanár úr – Isten nyugosztalja őt is: „Sarazzon a gyerek, az jót tesz a pszichés fejlődésének”. És ez a két hang jól elmeccsel a fejemben. Törekszem arra, hogy inkább a Tanár úr győzzön, de lesznek olyan esetek, amikor az Anyám győz. A bennünk élő anya-, apa-kép velünk marad, csak ne tekintsük az általuk mondottakat életre szóló evidenciáknak. Nem könnyű „megszökni”, ezért is választottam fejezetcímnek.

– Az időgazdálkodás is nagyon fontos része a mindennapi életünknek, amíg nem válik kényszeressé.

– Van, aki beleszeret a terv megtervezésének tervezésébe! Sokan az időgazdálkodást mennyiségi kérdésnek gondolják. Ha erre nem figyelünk, új „sztahanovistákat” gyártunk.

Nem az cél, hogy 100 helyett 180 %-ot teljesítsünk, hanem az, hogy az idő urai legyünk, legyenek olyan napok, amelyek csak a miénk és semmilyen téren, sem a munkában, se párkapcsolatban ne érezzük, hogy elvesztegettünk egy napot. Ebben is tudni kell megálljt parancsolni, tudni kell, hogy mi a fontos, amitől én én vagyok, amitől jól lesz majd visszanézni arra a 30 ezer napra, amit megélek.

–Tavaly 89 évesen elhunyt Édesapám utolsó heteiben egyszer azt mondta: „Végülis szép, gazdag, tartalmas életem volt”. Ez jutott eszembe arról a fejezetről, amit a restanciákról írsz.

– Amikor valaki azon kapja magát, hogy megmérgezik, lefelé húzzák a régi restanciák, el kell őket engedni. Gimnazista koromban imádtam a történelmet, és soha nem lesz többé olyan mély a tudásom, mint akkor, de ma már sajnálnám az időt, hogy bepótoljam. Ezzel szemben múltkor elővettem a negyedikes hittan-füzetemet, és Barnabás atya tanításai ma is magával ragadnak! Ahhoz, hogy valamit bűntudat nélkül elengedjünk, le kell adnunk a hiúságunkból, nem érthetünk mindenhez. Ha valaki mindenhez ért, az nekem mindig gyanús.

– És mi van azokkal a vágyakkal, amely egész életünket végig kísérik? Én újságíróként, íróként elértem ezt-azt, de fiatal korom óta szeretnék filmezni, és ha most valaki azt mondaná, hogy egy forgatókönyvemből film készül, csapot-papot otthagynék.

– Az a kérdés, hogy mersz-e egy régi vágyat céllá emelni. Akkor tenni kell megvalósulása érdekében, de ha nem, akkor már az egyéntől függ, hogy miként tudja elengedni. Ha felteszed a kérdést, hogy meghalhatsz-e anélkül, hogy ez a vágyad teljesül, rájössz, hogy egy sor vágyad nem teljesült, mégsem éltél hiába. Nekem régi vágyam, hogy mielőtt meghalok, 20-25 nyelven tudjam fejből a Miatyánkot. De lehet, hogy ha egy orvos azt mondaná: Limpár úr, van fél éve hátra, nem biztos, hogy ezzel tölteném az időmet. Bizonyos vágyakra, ha a halál felől nézzük, hamarabb lesz válasz, mintha a jelenből nézzük. Sokszor őrizgetünk évtizedekig olyan vágyakat, amelyeket huszonéves énünk táplált, ezeket sem árt felülvizsgálni.

– Ismét visszatérünk a mozihoz. Hogyan vágjuk meg „életünk filmjét”? A példa a könyvedben a Vágott verzió, Robin Williams-szel a főszerepben.

– Saját patológiánk tükröződik ki abban, hogy mit emelünk ki a megélt dolgokból. Működésbe léphetnek elhárító mechanizmusok, torzítások. Ha valakinek olyan személyiség-torzulása van, hogy azt képzeli, ő a legjobb ember a világon, olyan filmet vág magáról, hogy szinte szentté lehetne avatni, és ha szembesítenéd vele, hogy „te egy gazember vagy”, nem értené. Az is fontos egy ilyen életfilmben, hogy mi az, amit bármikor beletennél, és mi az, ami időről időre változik. Lehet, hogy valakiről 25 évesen azt hittük, hogy életünk szerelme, aztán később be sem kerülne a filmbe. Az önismeret szempontjából a leglényegesebbek azok a cölöpök, amelyek sosem változnak.

– Mindenkinek szüksége van olyan biztos pontokra az életében, amelyekhez erőgyűjtés céljából visszanyúlhat. Ezt nevezed az ELTE pszichológiai tanszéke nyomán „Izabella-elvnek.”

– Jobban meg kellene becsülnünk saját erőforrásainkat. Mielőtt valaki pszichológushoz fordul, fussa meg azt a bizonyos nulladik kört, és beszélgessen önmagával. Persze nagy kérdés, hogy magunkat jó társaságnak tartjuk-e. Sokszor nem tudunk kitérni a minket érő csapások elől, de nem mindegy, hogy gyártunk-e pajzsot, vagy jön az „ide lőjetek!”

A covid, a háború, az infláció, az energiaválság külön-külön is nagy pofon, de attól még bele tudunk kapaszkodni saját erőforrásainkba. Ezt mindenki megteheti, csak nem úgy megy, hogy jön a krízis, és akkor írom össze az erőforrásaimat, amikor a pallos lecsapott. Nem fog működni, mert a krízis blokkolja a memóriát. De ha preventív jelleggel elindult a belső diskurzus, és tudjuk, hogy jöhet egy újabb pofon, van mihez nyúlni. Így nem rokkanunk bele a tragédiákba.

Amikor valakinek idősödnek a szülei, meg szoktam kérdezni - és nem mindig aratok vele nagy sikert - hogy mi az, amit utólag sajnál, hogy nem kérdezett meg apjától, anyjától? Milyen recepteket vitt a nagyi a sírba? Néha egy családi sztori, anekdota fontos lehet, hogy összeálljon a nagy kirakósjáték. És ezt a fiatalok még megtehetik. Amikor feleségemmel anno összeházasodtunk, azt kértük nászajándékba a két anyától, hogy könyvben írják össze a saját receptjeiket. Így sikerült megmentenünk például a rebarbarás lepényüket és a lencselevesüket a feledéstől. Óriási öröm volt.

Imádom a levéltechnikákat, amikor a bennünk élő 14 évesnek, hatévesnek megfogalmazunk egy levelet. Néha nagyon nehéz, hogyan szólítsuk meg, adhatunk-e neki felmentést az idősebb jogán?

De van egy másik módszer is: a jelenből a jövőbe írni és jól elzárni. Pár napos volt a fiam, ifjú szülői hévvel írtam neki, érettségire. Majd meglátjuk, mit szól hozzá. Igazából mindaz, amiről itt beszélgetünk, a lassítást szolgálja. A 21.századi hömpölygésben, hajszoltságban jó megállni, ránézni az életünkre és elgondolkodni fontos kérdéseken.

– A könyved végén köszönetet mondasz azoknak a zenéknek, amelyeket írás közben hallgattál.

– Ez az én transzgenerációs téglám. Rám nem szépirodalmi könyvtár esett a polcokról, hanem hangjegyek. Apámtól kaptam a klasszikus zene iránti szeretetet, fogékonyságot. Olyan daraboknál van otthon-élményem, amiket nagyon sokan nem is ismernek. A kedvenceim a monumentális nagyzenekarok, az operához viszont még érnem kell. Amikor viszont járok-kelek, akkor legszívesebben az Imagine Dragonst hallgatom, de nagyon megfog Katie Melua lágy, jazzes éneke, vagy a finn Nightwish még a Tarja Turunenes korszakból. A zenészekre mindig úgy gondolok, mint egy olyan államnak a polgáraira, ahová én szerencsés esetben talán vízumot kaphatok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Az egész országban hiánycikk lett az inzulingyógyszer, amit sokan mesterséges fogyasztószerként használnak
Jelenleg sehol nem kapható, súlyos inzulinrezisztens betegek is csak másodkézből tudnak hozzájutni, sokszor horribilis áron. Közben egyre többen szúrják magukat vele olyanok is, akik hivatalosan nem is szedhetnék.

Link másolása

Az utóbbi napok egyik slágertémája a magyar neten egy injekciós tollal beadható inzulingyógyszer, vagyis annak a hiánya: legutóbb Tatár Csilla posztolt róla, de különböző Facebook-csoportokban már jó ideje élénken tárgyalják, hogy nem lehet kapni sehol.

Egy olvasónk hívta fel a figyelmünket erre, akit öt évvel ezelőtt diagnosztizálták inzulinrezisztenciával. Bár sokan nincsenek tisztában a különbséggel, ez nem ugyanaz, mint a cukorbetegség: utóbbi esetben a szervezet cukorszintje, itt viszont az inzulinszint ingadozik folyamatosan. Ennek is több fokozata van, az enyhébbet tablettával, diétával és edzéssel is lehet kezelni, a súlyosabbat viszont csak rendszeres injekciózással.

Olvasónk a súlyosabb kategóriába tartozik, ráadásul pajzsmirigybetegsége is van, ezekre összesen három fajta gyógyszert szed. Tavaly nyárig mindegyiket folyamatosan be tudta szerezni, először akkor tapasztalt hiányt az egyikből.

Azt még viszonylag könnyen ki tudta váltani egy hasonló hatású készítménnyel, nagyjából két hete viszont elkezdett terjedni a hír, hogy számos fajta inzulingyógyszerből hiány alakult ki az országban, különösen az úgynevezett liraglutid tartalmúakból.

Ilyen például a Saxenda, a Victoza vagy az Ozempic. A gyógyszertárakban megerősítették az értesülést: jelenleg se Budapesten, se vidéken nincs belőle sehol, és nem is tudnak biztosat mondani arról, mikor várható a következő szállítmány.

Olvasónk ezután megkereste a gyártó céget, ahonnan azt a tájékoztatást kapta, hogy Magyarországról szinte a teljes készletet kivitték Ukrajnába, mivel ott a háború miatt gyakorlatilag semmilyen inzulin- és vércukor-kezelő gyógyszer nem kapható.

Egyhavi Saxenda-adag ára egyébként 40-50 ezer forint körül van.

Egy szer, ami lefogyaszt edzés és diéta nélkül? Ide vele!

A helyzetet még komplikáltabbá teszi, hogy a Saxendát és a többi hasonló hatású gyógyszert az utóbbi időben nagyon sok olyan ember is felfedezte magának, akinek semmi probléma nincs az inzulinszintjével, egyszerűen csak fogyni szeretne.

A szer egyik hatása ugyanis az, hogy durván csökkenti az éhségérzetet, ezért aki elkezdi szúrni magának, anélkül fog jóval kevesebbet enni, hogy koplalásérzete lenne. Ezért jóval „kényelmesebb” a sokszor nagy áldozatokat megkívánó diétáknál és edzésterveknél.

Rövid időn belül külön Facebook-csoportok specializálódtak arra, hogy a tagok megosszák egymással, melyik orvos hajlandó felírni fogyásra. Vannak, akik még a receptekkel is seftelnek egymás között, ami persze teljesen illegális.

Dr. Lakatos Péter endokrinológus a 168 Órának 2021-ben azt nyilatkozta, 5-6 hónap alatt akár a teljes testsúly 10-15%-át is leadhatják azok, akik ezt használják, ugyanakkor mindenképp érdemes orvossal konzultálni előtte. „Nem csak azért, mert ezek a gyógyszerek vénykötelesek, hanem mert fel kell mérni a páciens állapotát, hogy valóban indokolt-e nála a szer használata.”

Extrém túlsúlyos embereknél ennek még lehet létjogosultsága, azoknál viszont, akik mondjuk 60 kilóról 50-ra akarnak lefogyni vele, és egyébként teljesen egészségesek, nem sok. A gyógyszer a tájékoztatója szerint azoknak ajánlott, akiknek 30 kg/m² felett van a testtömegindexe (BMI), vagy 27 kg/m² és 30 kg/m² között, de valamilyen testtömeggel kapcsolatos kísérőbetegségben szenvednek.

Ráadásul a fogyni vágyók most olyan inzulinos betegek és extrém kövérek elől vásárolják fel a készleteket, akiknek valóban súlyos problémát okoz, ha nem juthatnak hozzá.

A gyógyszer hirtelen elvonása súlyos tüneteket okozhat, ezért is veszélyes, ha valaki nem tudja beadni magának, mert nem jut hozzá.

Mi is beléptünk az egyik, több mint 10 ezer fős Facebook-csoportba, ahol a posztok jelentős része valóban arról árulkodik, hogy az illető, aki írta, egyáltalán nem beteg, egyszerűen csak le akar dobni néhány kilót. A Bors egy napokban megjelent cikke pedig arról árulkodik, hogy több hazai híresség is felfedezte magának a szert.

Természetesen csalók is feltűntek: egyre több poszt szól arról, hogy magukat bennfentesnek és megbízhatónak feltüntető kamuprofilok kínálnak megvételre gyógyszert, beszedik érte a pénzt, de soha nem küldik el.

A csoportokban terjedő hírek szerint január 20-a körül már lehet, hogy lesznek új készletek, de ez nem biztos. Amitől viszont sokan tartanak, hogy ha jön is új szállítmány, jóval többet kell majd fizetni érte, mint eddig, az sem lehetetlen, hogy akár 60-70 ezer forintot is elkérnek majd egy havi adagért.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

EGÉSZSÉG
Többször nem engedtek ki az iskolai mosdóba egy 14 éves angol lányt a menstruációja alatt
Az iskola szerint a menstruáció nem számít olyan egészségügyi helyzetnek, ami miatt ki kellene engedni óráról a diákot a mosdóba.

Link másolása

Kivette a stockporti iskolából a gyerekét egy anyuka, miután a 14 éves lányt a menstruációja alatt nem engedték ki a mosdóba, írja a The Sun. A tini emiatt állítólag többször is kellemetlen helyzetbe került az osztálytársai előtt.

Az egyik alkalommal csupa vér lett a széke, mert nem mehetett ki az óráról. De előfordult az is, hogy egy hasonló baleset után fiúnadrágot kapott kölcsönbe, amitől csak még kényelmetlenebbül érezte magát. A neve elhallgatását kérő anyukának régóta problémája van az iskolában bevezetett rendszerrel. Ezek szerint csak szigorúan vett egészségügyi panasz miatt kéredzkedhetnek ki a diákok tanítás alatt a vécére, ezek közé pedig nem tartozik a menstruáció. Az asszony azt mondja, hogy addig nem engedi iskolába a lányát, amíg ezen a gyakorlaton nem változtatnak.

A teljesen bepöccent anyuka még az orvosának is elpanaszolta a történteket. Az oktatási intézmény drákói szigora szerint ugyanis veszélyezteti a gyerekek mentális és fizikai egészségét is.

„A lányom folyamatosan azzal küzd, hogy barátokat szerezzen magának. De ha ilyen baleseteket szenved, az tízszeresen rontja a helyzetet” – mondta a 35 éves asszony. Azt is elárulta, hogy a gyerek gyomra már görcsbe rándul minden hónapban, amikor menstruálni kezd, mert attól tart, hogy újabb kínos helyzetekbe hozzák az iskolában.

A múlt héten a nő előre jelezte az iskolának, hogy a gyerek menstruál, emiatt előfordulhat, hogy ki kell mennie óra közben is a mosdóba. Azt a választ kapta, hogy a következő napra megkapja a vécébérletet a kislány, vagyis tetszőleges alkalommal mehet a mosdóba, de a következő napra ez már nem volt érvényes.

Az iskola a lap kérdésre azt válaszolta, hogy jelenleg is dolgoznak a szülői panasz nyomán kialakult helyzet megoldásán.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


EGÉSZSÉG
Elment egy csontkovácshoz a merev nyaka miatt, de majdnem belehalt a kezelésbe egy fiatal brit nő
A csontkovács akkorát hibázott, hogy a 29 éves nő sztrókot kapott, napokig meg sem tudott mozdulni.

Link másolása

A 29 éves brit nő, Maria Bond a bemerevedett nyaka miatt fordult csontkovácshoz 2021 áprilisában. A rutinnak tűnő kezelés alatt viszont kétszer is "reccsent" a nyaka, a nő pedig elkezdett szédülni - írja a The Sun.

Később a férje kórházba vitte, ahol kiderült, hogy Maria sztrókot kapott: a kisagyában vérömleny alakult ki, abban a részben, amelyik a mozgáskoordinációért és az egyensúlyért felelős.

Az orvosok szerint a csontkovács elszakította a nő artériáját a nyakánál, ezért az agya nem jutott vérhez.

A sztrók miatt öt napig kellett kórházban maradnia, ekkor alig tudott megmozdulni.

"Teljesen ledöbbentem, mert nem tudtam, hogy ilyen fiatalok is kaphatnak sztrókot, ráadásul egy csontkovácstól. Nem tudtam rendesen járni vagy használni a kezeimet, olyan voltam, mint egy gyerek" - mesélte.

Két hónap fizikoterápia után viszont újra rendbe jött a mozgása, a vérömleny pedig tavaly júniusra teljesen felszívódott.

Az eset óta Maria megfogadta, hogy soha többet nem megy el csontkovácshoz, és mindenkinek felhívja a figyelmét a veszélyekre.

"Rengeteg embernek elmondtam már, hogy ne menjenek el csontkovácshoz, vagy ha igen, akkor legalább azt ne engedjék meg neki, hogy hozzányúljon a nyakukhoz" - nyilatkozta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Elárulta egy orvos, hogy mennyi ideig szabad használni az orrspray–t, hogy ne alakuljon ki függőség
Kulja András mindenkit óva intett a túlzott használattól.

Link másolása

Az orrspray-függőség már szinte népbetegségnek számít, olyan sokan használják ezeket a szereket nap mint nap - mondta Dr. Kulja András a TikTokon közzétett videójában. Az orvos most azt is elárulta, hogy mennyi ideig szabad használni ezeket, hogy ne alakuljon ki a függőség.

„A hatásuk abban rejlik, hogy olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek a gyulladt nyálkahártya ereinek összehúzódását váltják ki. Ennek következtében csökken a nyálkahártya duzzanata és könnyebben kapunk levegőt”

- magyarázta Kulja András. Szerinte viszont, amikor elmúlik ezeknek a szereknek hatása, akkor újra kitágulnak az erek, a nyálkahártya újra megduzzad, így pedig újra bedugul az orrunk. Ezt pedig csak úgy tudjuk csökkenteni, ha újra orrsprayt használunk.

„Ennek következtében egy körfolyamat indul el, és amikor már elmúlt a betegségünk, akkor is használnunk kell az orrsprayt, hiszen nélküle nem kapunk levegőt.”

Kulja András ezért mindenkit óva int ezen szerek túlzott használatától.

„Az orvosok azt mondják, hogy legfeljebb egy hétig, összesen három, négy, öt alkalommal lehet ezeket használni, és akkor nem alakul ki a függőség”

- tanácsolta a szakember.

@andras.doktor #válasz @Dzsi✨? számára Orrspray függőseg #orvos #egészség #edukáció ♬ eredeti hang - Dr. Kulja András


Link másolása
KÖVESS MINKET: