Így lett a 89 éve szabadalmaztatott nejlon a XX. századi nők álmából a XXI. század környezetvédelmi rémálma
89 éve, 1937. február 16-án szabadalmaztatták a nejlont. A maga idejében hasznos találmánynak bizonyult.
A mesterséges szál ugyanis kiváltotta a hosszadalmas és erőforrásigényes selyemhernyó-tenyésztést. Ám a feltalálók és gyártók akkor még nem gondoltak arra, hogy környezetvédelmi rémálom lesz egyszer a nejlon.
A nejlon születése
Wallace Hume Carothers a DuPont kutatójaként 1928-ban kezdett polimerekkel foglalkozni a vállalat kísérleti állomásán. Az eredeti cél nem az volt, hogy „harisnyaalapanyagot” találjon ki, hanem hogy bizonyítsa: a nagy molekulák (makromolekulák) valóban felépíthetők, kontrollált reakciókkal. Munkája a modern polimertudomány egyik alapkövévé vált.
A nejlon klasszikus változata – a nylon 6,6 – 1935-ben született meg a DuPont laborjaiban Carothers irányításával (a kulcslépést Gerard Berchet-hez is kötik). A szabadalmi mérföldkő pedig 1937-ben érkezett: a DuPont szabadalmi védelmet kapott a szintetikus polimer-filamentumokra.
A „27 millió dolláros” csoda és a harisnyaláz
A nejlon nem egyik napról a másikra lett tömegtermék. Mire 1939-ben a nagyüzemi gyártás elindult, a DuPont addigra 27 millió dollárt tett a kutatásba, fejlesztésbe, mérnöki munkába és a gyártási infrastruktúrába.
A nagyközönség először látványosan a New York-i világkiállítás környékén találkozott a „jövő szálával”, majd 1940-ben a nejlonharisnya amerikai piaci megjelenése igazi kulturális esemény lett. A nejlon könnyebb, egyenletesebb, tartósabb és (akkori szemmel) modernebb volt: a 20. századi fogyasztói optimizmus anyaga.
Honnan ered a nejlon név?
A nejlon nevéről rengeteg jópofa, de többnyire nem bizonyított legenda kering: például hogy a New York–London városnevek összevonásából vagy egy gúnyos elnevezésből ered. Bizonyítható etimológiából azonban jóval kevesebb van.
A magyar nyelvben korábban gyakori volt a „nylon” írásmód, ma viszont – fonetikus írás szerint – a „nejlon” forma terjedt el.
Azért terjedt el, mert nagy mennyiségben lehetett előállítani
A nejlon ereje abban állt, hogy
Kötelekhez, ejtőernyőkhöz, ipari alkatrészekhez is használhatták, ezért gyorsan teret nyert – részben épp azért, mert a polimer tulajdonságai mérnökileg „hangolhatók” voltak.
A második világháború alatt a szintetikus anyagok stratégiai jelentőségűek lettek, és a nejlon is olyan területre lépett, ahol addig természetes szálak domináltak.
Amiért ma problémás: a tartósság ára
A nejlon egyik legnagyobb erénye – hogy nagyon tartós – a környezetben hátránnyá válik. Két nagy területen különösen látványos, hogy mennyire terheli a környezetet.
1) Mikroműanyag-szálak a vízben
A szintetikus textilek mosás közben mikroszálakat engedhetnek ki. Ezek a részecskék a szennyvízrendszeren keresztül vízi és szárazföldi környezetbe is eljuthatnak, felhalmozódhatnak, és biológiai hatásokkal járhatnak.
2) Energiaigényes előállítás és ipari kibocsátás
A nylon 6,6 egyik kulcsalapanyaga az adipinsav. Ennek ipari előállítása összefügghet dinitrogén-oxid (N₂O) kibocsátással – az N₂O pedig erős üvegházhatású gáz. Vagyis a nejlon környezeti lábnyoma nemcsak a hulladékfázisban, hanem már a gyártási oldalon is súlyos lehet.
3) Pusztítás a tengerekben
A tengerekben az elhagyott vagy elvesztett halászeszközök („szellemfelszerelések”) különösen veszélyesek, mert kifejezetten „fogásra” tervezett műanyagok – és sok esetben nejlon alapúak. Ezek az eszközök éveken, akár évtizedeken át is képesek élőlényeket befogni, sérülést és pusztulást okozni, miközben szétesésük során további műanyagterhelést adnak.
És mit lehet tenni?
A nejlon ma is hasznos anyag, mivel könnyű, strapabíró. A kérdés inkább az, hogyan csökkenthető a teljes életciklus. Például ritkább mosással, kímélő programokkal, alacsonyabb mechanikai igénybevétellel csökkenthető a mikroműanyagok megjelenése.
Ha tartósabb, jobb minőségű darabokat vásárolsz, tovább használhatod, ezzel csökken a hulladék.
A nejlon újrahasznosítása sokszor bonyolult, mert a mechanikai újrahasznosításhoz nagyon tiszta frakció kell, a kémiai bontás pedig technológiailag összetett. Ugyanakkor intenzív kutatások zajlanak fenntarthatóbb ipari megoldásokért.
A halászatban használt hálók problémájánál a begyűjtés, a visszaváltási rendszerek, a kikötői gyűjtés és a hasznosítás kulcsfontosságú.
1937-ben a nejlon szabadalma egy új korszakot jelölt: az anyagtervezés korszakát, amikor a „szál” többé nemcsak természetes eredetű lehetett, hanem kémiai logikából is megszülethetett.
Napjainkban viszont már az a kérdés, hogyan lehet úgy megtartani a nejlon előnyeit, hogy közben ne a környezet fizesse meg a tartósság árát. Egyelőre a válasz az, hogy sehogy.
