Az élet a legjobb forgatókönyvíró - szokták mondani, most viszont hamarabb valósult meg a vásznon annak a brit párnak a története, akiké kísértetiesen hasonlít a Drew Barrymore és Adam Sandler nevével fémjelzett 50 első randi című filmre. A 2004-ben bemutatott romantikus vígjátékban a főhősnő rövidtávú memóriazavarral küzd, és minden nap elfelejt mindent, ám ekkor találkozik össze élete szerelmével. Azóta már több hasonló sztoriról is hallani lehetett, ezúttal Angliában okozott ugyanilyen pillanatokat egy ritka betegség.
A 26 éves Sophie Clayton története is egész hasonló, bár velük szerencsére nem 50-szer történt meg mindez, csupán egyszer - írja a Daily Mail. A Surrey-ben élő lány 2019 novemberéig semmilyen tünetet nem produkált, egészséges életet élt, ám mikor épp dolgozni indult, hirtelen eleredt az orra vére. 15-20 percig nem bírták elállítani a vérzést, ám ekkor a bal szeméből is folyni kezdett a vér, az egész bal oldala pedig zsibbadni kezdett. Édesanyja azonnal hívni akarta a mentőket, de nem tudta kioldani a lány telefonját a PIN-kódja nélkül, aki hirtelen nem emlékezett rá.
A kórházba érve már a saját nevét és az aktuális dátumot sem tudta megmondani.
A vizsgálatok után derült ki, hogy az encephalitis okozta a gyulladást az agyában, azonban a további vizsgálatok kimutatták, hogy egy rendkívül ritka betegséggel áll szemben: funkcionális neurológiai rendellenessége van. A memóriazavarral járó állapot depressziós és stresszes embereknél alakul ki általában, ám mivel a lány egyikben sem szenvedett, nagy valószínűség szerint születése óta magában hordozta mindezt, de csak most jött elő.
A memóriája teljesen törlődött: senkire és semmire nem emlékezett, még saját szüleire sem, bár édesanyjával kapcsolatban volt olyan érzése, hogy már találkoztak.
Barátjával, a szintén 26 éves Jonathan Wilsonnal akkor már két és fél éve voltak együtt, ám egyáltalán nem emlékezett rá, mikor bejött a fiú a kórházba, ismét be kellett mutatkozniuk egymásnak.
Négy nap után engedték haza tolószékben, nem tudott ugyanis járni. Azóta is hetente négyszer jár fizioterápiára, amely sokat segít neki, hogy ismét teljes életet élhessen. Közben azonban továbbra sincsen emléke első 26 évéről.
Sophie Clayton / SWNS
Jonathan azonban nem adta fel, a közös fotókból albumot készített, és azzal próbálta barátnője memóriáját serkenteni.
Az élet a legjobb forgatókönyvíró - szokták mondani, most viszont hamarabb valósult meg a vásznon annak a brit párnak a története, akiké kísértetiesen hasonlít a Drew Barrymore és Adam Sandler nevével fémjelzett 50 első randi című filmre. A 2004-ben bemutatott romantikus vígjátékban a főhősnő rövidtávú memóriazavarral küzd, és minden nap elfelejt mindent, ám ekkor találkozik össze élete szerelmével. Azóta már több hasonló sztoriról is hallani lehetett, ezúttal Angliában okozott ugyanilyen pillanatokat egy ritka betegség.
A 26 éves Sophie Clayton története is egész hasonló, bár velük szerencsére nem 50-szer történt meg mindez, csupán egyszer - írja a Daily Mail. A Surrey-ben élő lány 2019 novemberéig semmilyen tünetet nem produkált, egészséges életet élt, ám mikor épp dolgozni indult, hirtelen eleredt az orra vére. 15-20 percig nem bírták elállítani a vérzést, ám ekkor a bal szeméből is folyni kezdett a vér, az egész bal oldala pedig zsibbadni kezdett. Édesanyja azonnal hívni akarta a mentőket, de nem tudta kioldani a lány telefonját a PIN-kódja nélkül, aki hirtelen nem emlékezett rá.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Az amerikai terrorelhárítás lemondott vezetőjének feleségét terroristák ölték meg, az elvesztése után kezdte ellenezni a katonai beavatkozásokat
Joe Kent a lemondását bejelentő levélben azt írta, már csak azért sem támogatja az Irán elleni hadműveletet, mert szeretett feleségét pont egy Izrael által előidézett háborúban, egy terroristák által elkövetett öngyilkos merényletben veszítette el. Shannon Mary Kent volt az első amerikai női katona, aki elesett az Iszlám Állam elleni szíriai koalíciós műveletekben.
Ahogy megírtuk, lemondott a Trump-kormány terrorelhárítási csúcsvezetője, mert ellenzi az Irán elleni háborút. Joe Kent, az amerikai Nemzeti Terrorelhárítási Központ igazgatója kedden nyílt levélben jelentette be távozását. Ezzel ő lett a kormányzat legmagasabb rangú tisztségviselője, aki nyilvánosan bírálja az amerikai-izraeli hadműveletet.
Joe Kent lemondását saját gyászával is indokolta. Levelében azt írta, nem tudja támogatni az Irán elleni háború folytatását, és ebben személyes vesztesége is szerepet játszik.
„Lelkiismeretből nem tudom támogatni az Irán elleni háború folytatását. Irán nem jelentett közvetlen fenyegetést nemzetünkre nézve, és nyilvánvaló, hogy ezt a háborút Izrael és erős amerikai lobbija nyomására kezdtük el”
– írta a levelében, amelyet a New York Times is idézett.
A volt igazgató külön is kitért arra, hogy családja már egyszer súlyos árat fizetett egy közel-keleti konfliktus miatt.
„Veteránként, aki tizenegyszer vonult be harcba, és Aranycsillagos férjként, aki elvesztette szeretett feleségét, Shannont egy Izrael által előidézett háborúban, nem támogathatom, hogy a következő generációt elküldjük harcolni és meghalni egy olyan háborúban, amely nem szolgálja az amerikai nép érdekét, és nem igazolja amerikai életek árát”
– fogalmazott.
A levélben említett Shannon Mary Kent 35 éves volt, a haditengerészet kriptológus altisztjeként szolgált. Az egyik olyan egységénél dolgozott, amely a Nemzetbiztonsági Ügynökséget és a különleges műveleti erőket támogatta. Joe Kent szerint 2001. szeptember 11. után lépett be a haditengerészethez. Shannon Mary Kentnek jó nyelvérzéke volt, spanyolul és franciául is megtanult, később pedig a kaliforniai Montereyben iraki arab nyelvjárást tanult.
A férje elmondása szerint 2007-ben találkoztak először Bagdadban, ahol Shannon egy iráni fegyveresről tartott eligazítást.
Akkor csak néhány percet beszéltek, majd éveken át nem látták egymást. Később egy egyéves kiválasztási és kiképzési tanfolyam első napján találkoztak újra. A férfi azt mondta, attól a pillanattól kezdve szinte elválaszthatatlanok lettek.
A képzés után összeházasodtak. Shannon később Marylandben állomásozott, a család pedig a gyerekek születése után Annapolis közelébe költözött. Joe Kent szerint felesége sokáig otthon maradt a gyerekekkel, majd 2018 végén ment újra külszolgálatra, ezúttal Szíriába.
Shannon Mary Kent 2019. január 16-án halt meg a szíriai Manbídzs városában. Egy informátorral találkozott egy étteremben, amikor az Iszlám Államhoz köthető terroristák öngyilkos merényletet hajtottak végre. Rajta kívül még három amerikai halt meg.
Ő volt az első amerikai női katona, aki elesett a terrorszervezet elleni szíriai koalíciós műveletekben.
Halála után előléptették, a Nemzetbiztonsági Ügynökség pedig egy hónappal később a Kriptológiai Emlékfalra is felvette a nevét.
Joe Kent szerint felesége nyelvtudása és közvetlen természete a műveletek során is sokat számított. Pályája elején a nyelvi készségei miatt lett jó a helyszíni kikérdezésekben, később pedig az iraki arab nyelvjárás ismerete miatt különösen hasznos volt a különleges műveleteknél.
Felesége elvesztése óta Kent egyre inkább a katonai beavatkozásokat ellenző politikai álláspont felé fordult.
Joe Kent keddi lemondására Donald Trump elnök is reagált, és azt mondta, a távozó vezető kedves ember, de gyenge a biztonság terén. A Fehér Ház szóvivője, Karoline Leavitt sértőnek és nevetségesnek nevezte azt az állítást, hogy a fegyveres konfliktus Izrael nyomására indult volna meg.
Lindsey Graham republikánus szenátor egy esti televíziós műsorban bírálta Kentet. „Joe Kent barátomhoz szólok, aki kitüntetett háborús veterán, és aki elvesztette a feleségét Szíriában: mit csinálsz? Egy hazugságnak adsz segítséget és bátorítást” – mondta a Fox News csatornán. Az ellenzéki demokrata politikusok közül közben többen, akik júliusi kinevezésekor még kritizálták Kentet, most egyetértenek az aggodalmaival, és vitatják a kormányzat érvelését az azonnali iráni fenyegetésről.
Ahogy megírtuk, lemondott a Trump-kormány terrorelhárítási csúcsvezetője, mert ellenzi az Irán elleni háborút. Joe Kent, az amerikai Nemzeti Terrorelhárítási Központ igazgatója kedden nyílt levélben jelentette be távozását. Ezzel ő lett a kormányzat legmagasabb rangú tisztségviselője, aki nyilvánosan bírálja az amerikai-izraeli hadműveletet.
Mészáros Lőrinccel és egy zebrával javítja ki a kormányplakátokat a pécsi jogász - Már többször elítélték, de nem adja fel
Heindl Péter a bíróságon is megmondta, inkább börtönbe vonul, de pénzbüntetést nem fizet. Az aktivista szerint a rendőrség 14 perc alatt a helyszínen van, ha feljelentik.
Heindl Péter, aki képzettsége szerint jogász és történelemtanár, harmincöt éve dolgozik szegény, főként roma közösségekben, hogy a gyerekek továbbtanuljanak. Emellett politikai aktivistaként is tevékenykedik, ahogy fogalmaz, elkötelezettségből. Úgy véli, egy demokráciában elfogadhatatlan, hogy az állam közpénzen politikai üzeneteket közvetítsen.
„Szégyellem magam, hogy komolyan mondom, hogy ezt kell csinálnom. Tehát, hogy a hazám az ide jutott, hogy nekem ezt kell csinálnom” – mondta a DW Magyar videójában Heindl Péter, aki szerint ő nem rongálja, hanem kijavítja az állam által kihelyezett kampányplakátokat.
Az akciói során Ursula von der Leyen arcára egy zebra, Manfred Weberére Mészáros Lőrinc arcképe kerül, Volodimir Zelenszkij arcát pedig Orbán Viktoréval takarják le. A képek alatt piros betűkkel a következő felirat áll: „Az állami pénzből fizetett kampányplakát – választási csalás.”
A bejegyzés szerint Péter egykor a Fidesz és az SZDSZ alapításában is részt vett, de 2010-ben vált aktivistává, amikor a Fidesz kötelezővé tette a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának kifüggesztését az állami intézményekben.
„Pécsi APEC-irodában, akkor még nem NAV volt, hanem APEC volt, annak a várótermében is volt egy ilyen nemzeti együttműködés nyilatkozatának csúfolt politikai propagandaplakát. Akkor én egy paprikajancsit rajzoltam erre a plakátra, amit én csak a Facebook oldalamra raktam ki” – mondja a videóban.
A poszt felidézi, hogy 2015-ben a migránsellenes plakátokat is kidekorálták. „És akkor egy olyan plakátot, amire az volt kiírva, hogyha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját, erre ráragasztottuk egy hatalmas nagy plakátot, tehát végigért a hatméteres plakáton, amire az volt, ugye úgy kezdődött a szöveg, hogyha Magyarországra jössz, és azt írtuk alá, hogy a te munkádra is szükség van, hogy Orbán Viktor mind az öt gyermeke a saját lábára állhasson.”
2019-ig az ehhez hasonló akciókért nem indítottak eljárást, a bíróság a szabad véleménynyilvánítás egyik formájának tartotta a plakátrongálást.
2019-ben azonban a Kúria más döntést hozott. Heindl szerint nonszensz, hogy a bíróság falfirkának minősítette és ezzel bűncselekménynek nyilvánította a plakátok összefirkálását. A poszt szerint Pétert azóta kétszer is bűnösnek ítélték, de csak megrovást kapott, amit ő azzal magyaráz, hogy a bíróságon hangsúlyozta: a pénzbüntetést nem fizeti ki, inkább börtönbe vonul.
Az aktivizmusnak szerinte komoly költségei vannak.
Egy létra 40 ezer forint, és mivel már kettőt elkoboztak tőle, ez fogyóeszköznek számít. Egy plakát átalakítása a nyomdai költségekkel és a ragasztóval együtt 20-25 ezer forintba kerül.
Míg korábban mindent saját pénzből finanszírozott, a poszt készítése előtt pár héttel már adományokat is kapott. A helyszínen gyorsan kell dolgozniuk, mert a tapasztalatai szerint ha valaki feljelenti őket, a rendőrség 13-14 perc alatt kiér. Ilyenkor előállítják és minden eszközüket, a létrát is beleértve, lefoglalják. A legfontosabb visszajelzésnek azt tartja, hogy sokan írják neki, hogy most már ők is csinálják, és képeket is küldenek az akcióikról. A poszt végén elhangzik, hogy Pétert rendszeresen kihallgatja a rendőrség, és a forgatás után nem sokkal házkutatást is tartottak nála, de ő nem adja fel.
„Azért nem tartom én ezt ilyen hősieségnek, pláne nem mártiromságnak, mert azért csinálja az ember, mert fontosnak érzi” – zárul a bejegyzés.
Heindl Péter, aki képzettsége szerint jogász és történelemtanár, harmincöt éve dolgozik szegény, főként roma közösségekben, hogy a gyerekek továbbtanuljanak. Emellett politikai aktivistaként is tevékenykedik, ahogy fogalmaz, elkötelezettségből. Úgy véli, egy demokráciában elfogadhatatlan, hogy az állam közpénzen politikai üzeneteket közvetítsen.
„Szégyellem magam, hogy komolyan mondom, hogy ezt kell csinálnom. Tehát, hogy a hazám az ide jutott, hogy nekem ezt kell csinálnom” – mondta a DW Magyar videójában Heindl Péter, aki szerint ő nem rongálja, hanem kijavítja az állam által kihelyezett kampányplakátokat.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A nagy kokárda-vita: a szabályok szerint fordítva kellene hordanod, mint ahogy Petőfi viselte
A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Petőfi-kokárda a kívül piros, belül zöld hagyományt erősíti. Ezzel szemben a címertani logika a fordított, kívül zöld sorrendet tartaná helyesnek.
A háromszínű rózsa eredetileg francia forradalmi találmány, amely a tizennyolcadik és tizenkilencedik század polgári mozgalmai során hódította meg Európát. Magyarországon a márciusi események idején vált tömeges szimbólummá, amikor a pesti ifjak és feleségeik elkezdték varrni és hordani a szalagokat.
Bár sokan azt hiszik, szigorú törvények szabályozzák a kinézetét, a valóság egészen más.
Az áprilisi törvények ugyan általánosságban rögzítették a nemzeti szín és az országcímer használatát, de a kokárda koncentrikus köreinek sorrendjéről egyetlen szót sem ejtettek.
Törvényi előírás hiányában a legbiztosabb támpontot a ránk maradt eredeti, múzeumi relikviák jelentik. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye őrzi magának Petőfi Sándornak a piros-fehér-zöld selyemszövetből készült kokárdáját, amelyhez egy hitelesítő irat és egy rövid, de annál fontosabb kézirat is tartozik.
„Első nemzeti kokárda és karkötő márczius 15. 1848. Pest” – olvasható a Magyar Nemzeti Múzeum oldalán a költő saját kezű feljegyzése.
A korszak hangulatát és a jelvények viselését Egressy Ákos színész visszaemlékezése is hűen megőrzi, aki szintén a márciusi ifjak köréhez tartozott. „Balkarját széles nemzetiszínű szalag övezte s a mellére hasonló színű gyönggyel hímzett, korona nélküli magyar címert tűzött” – idézi fel a kortárs a Magyar Nemzeti Múzeum archívumában, hozzátéve, hogy a jelvényeken a „Jogot a népnek” felirat is szerepelt.
A fennmaradt tárgyi emlékek azonban nem zárják le a vitát, sőt, inkább rávilágítanak a sokszínűségre. A probléma gyökere a hajtogatás logikájában rejlik.
Ha a piros-fehér-zöld zászlót vesszük alapul, és azt körbehajtjuk, felmerül a kérdés, hogy a legfelső sáv, vagyis a piros kerüljön-e a kör legbelső vagy legkülső ívére.
A tizenkilencedik századi gyakorlat rendkívül vegyes képet mutatott, de a ránk maradt korabeli darabok között egyértelműen a kívül piros, belül zöld elrendezés dominál.
A címertan és a vexillológia szabályai szerint egy kör alakú jelvénynél a színeket belülről kifelé kell olvasni. Ebből a szigorú logikából az következik, hogy a magyar zászló legfelső színének, a pirosnak kellene a kokárda közepén elhelyezkednie, míg a zöldnek a külső gyűrűt kellene alkotnia.
A történészek szerint a feloldás a készítéstechnikában keresendő. Két teljesen eltérő módszer létezik ugyanis.
Ha egy pántlika nélküli, egyszerűen körbetekert rozettát készítünk, akkor a címertani szabályok szerint valóban a zöld külső perem a logikus. Ha viszont egy klasszikus, két lelógó szárú, pántlikás kokárdát hajtogatunk, a szalag megcsavarásával automatikusan a piros szín kerül kívülre.
A múzeumi szakemberek ma már inkább a békés emlékezésre helyezik a hangsúlyt a merev szabálykövetés helyett.
A korabeli kokárdák azt bizonyítják, hogy a kívül piros megoldás már a forradalom napjaiban is teljesen elfogadott volt.
Egy helytörténeti múzeum igazgatóhelyettese így foglalta össze a lényeget: „Ne keseredjen el senki, megmaradt pár korabeli kokárda, amely a mai, azaz belül zöld ábrázolást mutatja.”
A színsorrend mellett a viselés helye a másik sarkalatos pont, de ebben legalább teljes a konszenzus. A nemzeti színű szalagot hagyományosan a bal oldalon, közvetlenül a szív fölött hordjuk.
Ez a szokás egyenesen a tizenkilencedik század közepéről, a márciusi ifjak idejéből származik, és azóta is ez számít az egyetlen illendő formának.
A konzervatív, hagyománytisztelő megközelítések elsősorban az összetartozás és a nemzeti büszkeség szimbólumaként tekintenek a kokárdára.
Számukra a többféle forma békés egymás mellett élése is elfogadható, amíg a méltó megjelenés garantált.
Ezzel szemben a tényellenőrző, kritikusabb fórumok a forráskritikát helyezik előtérbe. Ők arra figyelmeztetnek, hogy a tizenkilencedik századi gyakorlat sokkal kaotikusabb volt a ma feltételezettnél, és a helyes sorrend körüli városi legendákat érdemes leválasztani a valós történelmi bizonyítékokról.
Mivel semmilyen jogszabály nem köti meg a kezünket, a pántlikás, kívül piros és belül zöld kokárda tökéletesen illeszkedik a magyar történelmi hagyományokhoz.
Ugyanakkor, ha valaki pántlika nélküli rozettát hord, a címertani érvek mentén a kívül zöld, belül piros változat is megvédhető.
A háromszínű rózsa eredetileg francia forradalmi találmány, amely a tizennyolcadik és tizenkilencedik század polgári mozgalmai során hódította meg Európát. Magyarországon a márciusi események idején vált tömeges szimbólummá, amikor a pesti ifjak és feleségeik elkezdték varrni és hordani a szalagokat.
Bár sokan azt hiszik, szigorú törvények szabályozzák a kinézetét, a valóság egészen más.
Az áprilisi törvények ugyan általánosságban rögzítették a nemzeti szín és az országcímer használatát, de a kokárda koncentrikus köreinek sorrendjéről egyetlen szót sem ejtettek.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Kiesett a Séfek séféből az egyik legmegosztóbb versenyző – Piró a műsor után valósítja meg élete álmát
Piroska sok mindenen keresztülment a műsorban, és egyáltalán nem érzi magát vesztesnek. A konyhai kisegítőként dolgozó nagymama most bejelentette, milyen komoly lépésre szánta el magát a jövőjét illetően.
Felemelt fejjel, a kritikusoknak is üzenve távozott a Séfek séféből a kedd esti adásban Oláh János Gellértné Piroska, azaz Piró, aki az idei évad egyik legmegosztóbb versenyzője volt.
A konyhai kisegítőként dolgozó nő a kiesés ellenére sem érzi magát vesztesnek.
„Én nyertese vagyok ennek a műsornak. Sokat tanultam, sok mindenen keresztül kellett menni”
– mondta a Blikknek, majd hozzátette, a feszültségek ellenére a viszonyok sportszerűek maradtak. „Volt feszültség, volt harc, de mi nem ellenségek voltunk, hanem ellenfelek. Mindenkinek meg kellett harcolnia azért, hogy bent maradjon, hiszen a végén csak egy maradhatott.”
A fekete csapat tagjaként távozó versenyző nem omlott össze, sőt, bejelentette: a kiesés után valósítja meg régi álmát, és iskolapadba ül.
„Szeptembertől megyek szakácsiskolába. Most sokan próbálnak segíteni, hogy OKJ-s végzettséget is szerezzek. Ha nem sikerül ingyenesen, fizetek érte, de mindenképpen megcsinálom. Ez az álmom.
A mindennapokban konyhai kisegítőként dolgozom, s ez a munka is nélkülözhetetlen. A konyhai kisegítőket nem szabad lenézni, kulcsfontosságú emberek. Hús- és grillpályán dolgozom, szeretem csinálni, de még nagyon sokat szeretnék tanulni. Alapvetően házias ételeket készítek, nem fine diningot” – mondta.
Piroska, aki a műsor alatt nemcsak a konyhai feladatokkal, de egészségügyi problémákkal és egy korábbi bántalmazó kapcsolat árnyékával is megküzdött, elmondta, a legnagyobb erőt a családjából merítette. „Imádják nézni a műsort! A két nagy fiam egyszerűen oda meg vissza van, és az unokák is szeretik a Séfek séfét. Én meg visszanézem, aztán kiröhögöm magam” – mesélte az öt unokával büszkélkedő versenyző, aki a kritikákra is reagált:
„Nagyhangú, temperamentumos ember vagyok, és mindenhol önmagamat adom. Nem fogom megjátszani magam senki, még a fotelharcosok kedvéért sem. Aki nem ismer, ne ítélkezzen!”
Piró mindenkit biztat, hogy próbálja ki magát a műsorban, de arra figyelmeztetett, a műsor sokkal keményebb, mint ahogy a képernyőn látszik.
Felemelt fejjel, a kritikusoknak is üzenve távozott a Séfek séféből a kedd esti adásban Oláh János Gellértné Piroska, azaz Piró, aki az idei évad egyik legmegosztóbb versenyzője volt.
A konyhai kisegítőként dolgozó nő a kiesés ellenére sem érzi magát vesztesnek.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Sophie Clayton / SWNS 
