Végre találtak fegyvert egy olyan vírus ellen, ami a lakosság 95 százalékában ott lapul – A transzplantáltaknak ez az életet jelentheti
A transzplantáción átesett beteg számára az új szerv az élet ígérete, de az immunrendszer mesterséges elnyomása egyben egy láthatatlan időzített bombát is élesít. A szervezetben évtizedek óta csendben megbúvó, ártalmatlannak hitt vírusok ilyenkor vérszemet kaphatnak, és a legyengült védekezőképességet kihasználva halálos támadásba lendülhetnek.
Amerikai kutatók most egy olyan precíziós fegyvert fejlesztettek, amely hatástalaníthatja az egyik leggyakoribb ilyen kórokozót, az Epstein–Barr vírust, reményt adva ezzel évente több tízezer betegnek. A seattle-i Fred Hutch Cancer Center tudósai egy olyan, emberi eredetű antitestet azonosítottak, amely laboratóriumi kísérletekben teljes védelmet nyújtott a fertőzéssel szemben. Ha az eredményeket a klinikai vizsgálatok is megerősítik,
Az Epstein–Barr vírus a bolygó egyik legelterjedtebb kórokozója. Felnőttkorra a népesség 90–95 százaléka átesik a fertőzésen, amely utána egy életre a szervezetben marad. Legtöbbször a „csókbetegségként” ismert mononukleózist okozza, de szerepet játszhat bizonyos limfómák, sőt, a sclerosis multiplex kialakulásában is. A tudomány mai állása szerint nincs ellene védőoltás vagy specifikus megelőző terápia, ami különösen a legyengült immunrendszerű betegeket teszi sebezhetővé.
A Fred Hutch csapata éppen ezért vette célba a vírust, eredményeiket pedig a rangos Cell Reports Medicine folyóiratban publikálták. A kutatásuk azért számít mérföldkőnek, mert nem egy állati eredetű, majd „emberiesített” ellenanyaggal dolgoztak, hanem egy eleve emberi antitestgéneket hordozó egértörzsből izoláltak teljesen humán szerkezetű molekulákat. A kutatás vezetője, Andrew McGuire biokémikus szerint a siker korántsem volt magától értetődő.
– nyilatkozta McGuire a Fred Hutch közleménye szerint, magyar fordításban.
A kutatók a vírus két kulcsfontosságú felszíni fehérjéjét célozták: a gp350-et, amely a sejthez való „dokkolásért” felelős, és a gp42-t, amely a B‑sejtbe való bejutás „kulcsa”. A kísérletek során egyértelműen kiderült, hogy a gp42 blokkolása a vírus Achilles-sarka. Míg a gp350-et célzó antitest csak részleges védelmet nyújtott, addig a gp42-t semlegesítő változat teljesen megakadályozta a fertőzést.
A felfedezés erejét az állatkísérletek adatai támasztják alá. A vizsgálatokhoz olyan speciális, úgynevezett humanizált egereket használtak, amelyek emberi őssejteknek köszönhetően az emberéhez hasonló immunrendszert építenek fel. Az állatokat előkezelték az antitesttel, majd 24 órával később egy standardizált dózisú, fertőzőképes Epstein–Barr vírussal tették ki őket kihívásnak. Az eredmények magukért beszéltek: a gp42-ellenes antitesttel kezelt egerek lépében később egyáltalán nem mutattak ki vírus DNS-t, míg a kontrollcsoport tagjai megfertőződtek.
Ez a precíziós védelem különösen a transzplantált betegek számára hozhat gyökeres változást. Náluk az immunszuppresszív kezelés miatt gyakran újraaktiválódik a lappangó EBV, ami egy súlyos, sokszor halálos szövődményhez, a poszttranszplantációs limfoproliferatív betegséghez (PTLD) vezethet. Ez lényegében egy, a vírus által kiváltott limfóma. A jelenlegi gyakorlat szerint az orvosok folyamatosan figyelik a vírusszintet, és ha az veszélyesen megemelkedik, csökkentik az immunszuppressziót – kockáztatva ezzel a beültetett szerv kilökődését –, vagy rituximab-terápiát alkalmaznak. Rachel Bender Ignacio, a Fred Hutch infektológusa a probléma klinikai súlyára hívta fel a figyelmet.
Az új antitest egy célzott megelőző csapást tehet lehetővé, amely elvileg anélkül fojtja el a vírus szaporodását, hogy a beteg alapkezelését veszélyeztetné.
A biztató eredmények ellenére fontos józanul értékelni a helyzetet. A kutatás még preklinikai fázisban van, és bár a humanizált egérmodell a legfejlettebb eszköz az EBV tanulmányozására, nem ad tökéletes másolatot az emberi szervezetben zajló folyamatokról. Nyitott kérdés marad, hogy az antitest milyen dózisban, mennyi ideig nyújtana védelmet emberekben, és hogy ismételt adagolás esetén kivált-e immunreakciót.
A tudományos közösség ugyanakkor nem tétlenkedik, a mostani fejlesztés egy szélesebb, EBV-ellenes kutatási hullám része. Világszerte több laboratóriumban dolgoznak kísérleti vakcinákon, és nemrégiben egy másik kutatócsoport egy olyan antitestet írt le a Nature tudományos folyóiratban, amely a herpeszvírusok egy közös pontját támadva az EBV mellett más kórokozók ellen is hatásosnak bizonyult állatkísérletekben.
A Fred Hutch csapata már szellemi tulajdonvédelmi bejelentést tett az azonosított antitestekre, és egy ipari partnerrel, valamint tudományos együttműködőkkel dolgozik a klinikai fejlesztésen, amelynek első lépése egy egészséges önkénteseken végzett biztonságossági vizsgálat lehet.
Mivel az Epstein–Barr vírus globálisan elterjedt, a mostani felfedezés Magyarországon is releváns lehet. Amennyiben az új antitest sikeresen veszi a klinikai vizsgálatok akadályait, és elérhetővé válik, a hazai orvosok is egy hatékony megelőző eszközt kaphatnak a kezükbe a PTLD elleni küzdelemben.
Via ScienceAlert
