Visszatért Manófalva: Egy igazi mesebeli birodalom a Duna partján, az ártéri erdőben
Itt van az ősz, és újra vár Manófalva a Duna partján. Ha te is szereted a természetet, vágyódsz egy kis lazításra, andalgásra, madarak társaságára, vízparti sétára, akkor irány a Lupa melletti Dunapart, a folyó mentén haladó séta- és bringaút. Ahol akár két kerékkel, akár gyalogosan is felfedezheted az ártéri erdőt.
Az út két oldalán a hatalmas, ősöreg fák elképesztő formákat alkotnak. A futó, kúszó növényektől pedig olyan, mintha egy őserdő liánjai kúsznának a csúcs felé. A moha pedig ezernyi zöld színben lepi be a törzsüket.
Az erdőben meglepetés vár: egy kis Manófalva bújik meg a fák tövében. Kánya Tamás elképesztő fantáziája és ügyessége már régóra tudott, hiszen a Római-partról ismert művész itt az út mentén rendszeresen készít land art alkotásokat, melyeket a Római-parti "Kőkert" Land Art in Hungary közösségi oldalán is megmutat.
Kánya Tamás régi vágyát valósította meg két éve, amikor a folyópart mentén talált uszadékfából, száraz ágakból, termésekből, mohából, csigákból megalkotta ezt a csodavároskát. A környéken élő kisállatok pedig azonnal birtokba is vették a helyet.
A Szeretlek Magyarország portál is többször megmutatta már a land art művész fából, kőből, sárból, termésekből, kagylókból készült szobrait, mandaláit, kőtornyait. Pár napja megint jelentkezett Tamás, elújságolta, hogy
Volna-e kedvem meglátogatni? Persze, első szóra indultam is. Hiszen kedvelem azt a környéket, imádom az ezer csodás apró részletet rejtő Manófalvát, és Kánya Tamás elképesztő fantáziáját, kreativitását, kézügyességét és kitartását.
Az eső utáni szürkeség lassan feloszlott, és a színek is életre keltek. A pompás őszi színkavalkádba öltözött hatalmas fák tövében, egy szélcsendes zugban, a sétánytól húsz méterre várt az idei csoda. A minifalu most beljebb van, így mellette van bőven hely megállni a látogatóknak és a kerékpárosoknak is, a nézelődök nem zavarják az úton a forgalmat.
Képgaléria: Manófalva (Fotókért kattint a képre)
Egy egész település, bájos házikók, kis terek, parkok, arcot formázó korhadt fa térelválasztók, színes termésekből készült tetőcsúcsok, az ágról lelógó eleséget tartó kosárkák, a méretes farönkökön álló pici házikók között hidak, lépcsők, kötélhágcsók, védelmet nyújtó tetők. Azt se tudja a nézelődő, hova kapja a fejét.
Annyi mindent érdemes megszemlélni, elmerengeni a vidáman röpködő cinkék és csúszkák szorgoskodásán, hogy úgy eltelt a másfél óra, hogy észre sem vettük.
Képgaléria: Manófalva - részletek (Fotókért kattint a képre)
A bájos hely jótékonyan hat mindenkire. Ott jártamkor – hétköznap - idegenek köszöntek egymásra, kerékpárosok, és a gyalogosok álltak meg egy kis pihenésre, nézelődésre, pár jó szóra. Egy dologban mindenki egyforma volt: aki arra járt, és meglátta Manófalvát, mosolyogni kezdett.
Tamás elmondta, hogy most is mindent ő talált ki, ő gyűjtögette össze a hozzávalókat, saját idejét, erejét használva építi, szépíti a kis falut. És saját pénzéből veszi meg az állatoknak a téli eleséget.
A tavalyi Manófalva házacskái közül sikerült jópárat megmentenie, így azok újra visszaköltözhettek, felfrissülve, kiegészülve.
De vannak sajnos rossz tapasztalatok is. Tamás most október 1-én kezdte meg a falucska építését, és pár napja valaki lefotózta, megosztotta egy közösségi csoportban a hírt. Azóta máris többen érkeztek, hogy elsők között láthassák a helyet. Ám mindig akad olyan is, aki nem nézi jó szemmel Manófalvát. Egyikük azzal fenyegette meg, hogy feljelenti, és követelni fogja, hogy bontsa le a kis falucskát, mert szerinte túl sok sétálót vonz az ártéri erdőbe. Tamás elmondta, hogy a tavalyi tapasztalatok alapján – akkor is megfenyegették - idén előre bejelentette a helyi önkormányzatnál és a területileg illetékes parkerdőnél is a tervét, ahol támogatták az ötletét. A fenyegetőnek tehát nincs jogalapja, bár a bántó megjegyzései szereztek pár nehéz órát az alkotónak. Szerencsére sokkal többen vannak, akik örülnek Manófalvának, és most is odajöttek csak azért, hogy megköszönjék Tamásnak az élményt.
A meseváros most elkészült, bár Tamást ismerve minden nap lesz valami újdonság is benne. Hiszen amikor teheti jön, díszíti, ellenőrzi az építményt, ha szükséges eleséget tesz ki az állatoknak.
Arról is beszélgettünk, hogy mivel tudnánk mi segíteni Manófalva üzemeltetésében. Azt azért tudnotok kell, hogy Tamás mindent maga finanszíroz, nincs mögötte semmilyen támogató, szponzor. Örömmel fogadna segítséget, de azt kérte, hogy eleséget ne vigyen senki, mert a bolti csemegét ezek az állatok nem eszik meg. Ha támogatnánk, akkor a cikk végén lévő számlaszámra lehet utalni, a beérkező pénzből pedig megfelelő ennivalót tud vásárolni.
Kánya Tamást rendszeresen láthatod a Duna mentén, akár a Római parton, akár a Lupa-tó mögötti folyóparti bicikliút-sétányon. A kis Manófalvát is itt építette meg. (A Lupa-strand után tovább haladva le tudsz parkolni, ha autóval jönnél, onnan kis séta Szentendre felé a vízparton. Ha bringával érkezel, akkor a kerékpárúton el sem kerülheted.)
A képeket Kánya Tamás készítette, és hozzájárulásával közöltük. Azokat a Szeretlek Magyarország részére adta át, további publikálásuk csak a szerző külön engedélyével lehetséges.
Még több képet ITT találsz.
Ha tetszenek a munkái és szeretnéd támogatni a művészt, vagy segítenéd a madarak, mókusok etetését, akkor itt megteheted: Kánya Tamás HU90-10401110-86768889-67571004.
