BUDAPEST
A Rovatból

Miért rombolja le más, amit alkotunk? Együtt építettünk a Római-parti Kőkert mesterével

Kánya Tamás műveit ezrével csodálják. Lementünk hozzá a Római-partra, hogy együtt készítsünk vele valamit. Valamit, amit mások gyakran fél perc alatt szétrombolnak.


Sokakat dühített fel a Római-part kőkertmesterének, Kánya Tamásnak nemrég kikerült posztja, amelyben a szétrugdalt budakalászi fákat mutatja. A fákat, amelyeknek varázslatos Ent-arcokat kreált, sok-sok munkával, ingyen. Egyszerűen csak azért, mert ez nála passzió, kikapcsolódás. És imádja, hogy gyerekek-felnőttek csodálják meg a műveit arra jártukban. Ahogy a gyönyörűséges kőkerteket (télen jégkerteket), meg a fadarabokból készült szobrokat, vagy a csodaszép mandalákat is a Római-parton.

Tamás egy ideig még visszajárkált megjavítani az Enteket, de valaki újra és újra szétzúzta őket. Így végül felhagyott a fák gyógyítgatásával, hiszen világossá vált, hogy az illető következetesen járt vissza lerombolni őket.

Úgy döntöttem, eltöltök egy kis időt a természetes anyagok, a kövek, fák, kagylók és bambuszszárak jóbarátjával. Egy júniusi délutánon felhívom, és megkérdezem, készíthetek-e vele együtt valamit. Persze, mondja; épp most is kinn van a Római-parton, mandalát készít. Jól hangzik, megvett vele. Megkérdezem azért, esetleg egy kisebb kőtoronnyal is megpróbálkozhatunk? Azt mondja, sajnos most nagyon koszosak a kövek az áradás óta, na, meg hát azokat sem két perc megcsinálni, de meglátjuk.

Meleg, nyári péntek délutánra beszélünk meg találkozót. Ahogy fotós kollégámmal megpillantjuk őt a parton - távol a büfék nyüzsgésétől -, int nekünk, és tovább szedi az alapanyagot: szép, nagy, zöld leveleket tép a sűrű növényzetből.

Bemutatkozunk egymásnak, majd levezet minket a csöndes, kavicsokkal borított kis partrészre, ahol a munka folyik - és egyszer csak elénk tárul három hatalmas kőtorony. Délelőtt jött ki, megcsinálta őket a kedvünkért.

romai_13romai_14

Aztán elmondja újra, hogy a kövek most nem szépek, mert tényleg koszosak. Akárhogy nézem a tornyokat, én bizony nem látom őket csúnyának, de persze értem, miről beszél. Egyúttal megállapítom magamban: ezeket tényleg nem két perc lehetett felrakni.

A kicsi, emberformájú fadarabra pillantok, ami a "Római" feliratot mutatja:

- Azt ne mondd, hogy találtál ilyen alakú fát!

- Nem, nem, ezt összeraktam. Dróttal rögzítem. Kell csinálnom ilyeneket, mert a partvédők odavannak ezért, föl tudják használni, ez nekik tökéletes poszternek meg ilyesmiknek.

- Igen, láttam korábban, arról is írtál, mennyien használják a műveidet reklámcélokra.

- Igen, amikor nem is szólnak róla, levágják a képről a nevemet, és reklámozzák velük a lakóparkjukat, hát az úgy zavar.

- Függetlenül attól, hogy ezeket nem pénzért csinálod.

- Persze.

- Miért csinálod pontosan? Még mindig csak egyszerű hobbi, szenvedély?

- Igen, de ez azért már kinőtte magát. Több ezren követik a munkáimat.

- Tehát van már benned egyfajta kötelességtudat is?

- Igen. Napi szinten kapok leveleket. Az Entek kapcsán kitört a pánik, hogy jaj, te jó ég, abba fogom hagyni, ne hagyjam abba, írtak rengetegen. Szóval nekik is csinálom.

- Hány éve építgetsz?

- Olyan négy.

- Mi van ebben, ami ennyire megfogott? Az alkotás? Feszültséget vezetsz le vele? Valami más?

- Az alkotás.

"
Valamit készíteni kell, főleg olyanból, amit más kidob. Régen hulladékból építettem. Sörösdobozból, műanyag üvegekből csináltam repülőket, virágokat, ilyesmi. Nekem az a lényeg, hogy ami mást nem érdekel, csak belerúg, azt újrahasznosítom.

- El tudnák venni a szétrugdosós rosszakarók a lelkesedésedet?

- Nem. Én maradandót nem készítek. Ezt is lehet, hogy lebontom - mutat a hatalmas kőtornyokra -, bár talán a napnyugtát még megvárom, lefotózom őket, de aztán leszedem. Úgyis szétbontják őket, esetleg olyan két-három napig húzzák.

- Miért van az emberekben ez a rombolásvágy?

- Nem tudom, miért élvezik.

- Más országokban valaki felépít egy ilyet, és az ott van, akár hetekig is.

- Igen, ez nálunk van csak. De mindenki ezt szeretné megérteni, írják nekem, meg látom a hozzászólásokban is, hogy ha legalább csak értenék. Csak elbeszélgetnének az illetővel, nem dühből, hanem egyszerűen megkérdezni, hogy miért? Na mindegy, hát vannak olyan emberek, akik alkotnak, és vannak, akik rombolnak.

- Van bárki fontos számodra, akinek egy kicsit jobban szánod ezeket a műveket, mint a többieknek?

- Persze. Anyukám, a barátnőm, a lányom.

- Gondolom, büszkék is az alkotásaidra!

- Igen, nagyon büszkék.

romai_12

Csobog a Duna vize, süt ránk a nap. Körülnézek, és meglátom a biciklijét, rajta kosár. Nincs színültig, kevéske holmival érkezett. Se árnyékot nyújtó napernyő, se kisszék.

- Szeretnél csinálni mandalát, tényleg?

- Nagyon szeretnék!

- Hosszú idő.

- Akkor legalább csak jussunk el valameddig! Meg akarom próbálni!

- Jó. Várj, összeszedem magam - feleli, és megfogja a törölközőjét, meg a zacskókat: egyikben kagylók, másikban pisztáciahéj, harmadikban tobozok, negyedikben csigák, ötödikben bambuszszárak.

romai_15

Kiválaszt egy szimpatikus területet a kavicstengerből, majd letérdelve elé egy-egy marékkal felvesz belőle, és egy fémszitába szórja. A szitát egyenletesen rázza a terület fölött, hogy a homok, és csakis a homok visszahulljon, puha, homogén felületet varázsolva ezzel.

- Szoktak jönni az emberek? Kérdezősködnek?

- Persze! Meglátják, mit csinálok, és mindig kérdik: aranyat keresek? És akkor hülyeségből azt mondom, átszitálom a partot, hogy szép homokos legyen.

- Így szívatod őket? - nevetek.

- Persze, és komolyan veszik. Sajnos nincs itt homokos terület. A Lupa-tóra jártam korábban, azt most lezárták. Pedig ott nagyon jó, homokos volt a part.

Tovább szitál, majd folytatja:

- Meg hát a kutyák is jönnek.

- Ajjaj!

- Olyankor gyorsan ráfekszem, fedezem így a testemmel, hogy védjem. Mert, ugye, a kutya előbb érkezik, mint a gazdája. Először messzebbről kukkolnak, hogy mit csinálok, aztán közel jönnek.

Nem hagyhatom ki a kérdést:

- És olyan volt már, hogy megtisztelték valamelyik kőtornyot?

- Hajaj, persze. Az amúgy nem zavarna. Csak ha lepisili egy, akkor utána jön a többi, mert érzik a szagot.

- Bizony, az úgy szokott lenni! - nevetek.

romai_21

A víz hangja egyenletes. Kacsák úsznak el mögöttünk. Tamás szétteríti a törölközőjét és letérdel az egyik felén, hogy a másik fele szabad maradjon nekem. Egy befőttesüveg tetejét fejjel lefelé középre rakja, majd kiönt a törölközőre egy adag méretre vágott bambuszszárat, és rakni kezdi belőle az alapokat. Bekapcsolódom: apró, finom mozdulatokkal igyekszem csinálni, hogy egyenletes vastagságúak legyenek az így kirajzolódó szirmok.

- Ezeket a bambuszokat otthon vágod méretre?

- Ezeket itt vágtam. Fűrésszel. Hozok magammal mindig szerszámokat.

- Na, eddig egész jól csinálom! - dicsérem magam.

- El fognak még úgyis mozdulni - figyelmeztet, miközben kiveszi a befőttesüveg tetejét középről, és kiönti a szép, nagy csigaházakat.

- Honnan gyűjtöttél össze ennyi csigaházat?

- Itt járkálok és gyűjtöm. Vagy feljebb megyek, a Lupa felé. Ezeket a fehér csigaházakat nyomogasd be ide középre úgy, hogy figyeld a végeit.

romai_16

Rakosgatom, ahogy mondja. Tök egyszerű feladat, mégis sokkal ferdébben teszem, sokkal többször kell javítgatnom, bíbelődnöm, mint neki. Míg én lehelyezek egy csigát, ő végez hárommal.

Most a pici kagylókat veszi elő, amikkel körbe kell raknunk a csigaházakat. Elmagyarázza, hogy kisebbeket kell keresnem, és a csúcsos végüket finoman bele kell nyomnom a homokba, hogy arrafelé lejtsenek.

- Lesz neked ehhez türelmed? - kérdi valamiféle bocsánatkéréssel a hangjában.

- Hogyne lenne? Csak béna vagyok. Jaj, homok ment a kagylóba - tényleg nem vagyok elégedett magammal, bár tudom, sajnos alapjáraton remegős a kezem. - A Balatonnál nem szoktál járni?

- Nem. Én Római-parti vagyok. Egész gyerekkoromban a Balatonon voltam, leutazgatni meg minden, nem szeretem. Ez közel van. Gondolok egyet, és lejövök. Itt vagyok már szinte mindennap.

- Min szoktál gondolkodni, miközben rakosgatsz?

- Hát ennek, ugye, pont az a lényege, hogy az ember kikapcsolódik. Tudod, a szerzetesek is csinálják ezeket a mandalákat. Ők imádkoznak közben, azt hiszem, de ennek itt pont az a lényege, hogy nem gondolok semmire. Nagyon szeretem azt, amikor otthon már látom magam előtt, hogy mit fogok csinálni, és pontosan azt megvalósítom. Az nagyon jó érzés. Nem fáj a derekad? Nekem az szokott egy idő után.

- Nem, még nem fáj - felelem, de azt határozottan konstatálom, hogy van azért ebben izommunka, még ha nem is tűnik úgy. Ahogy újra és újra föléhajolok a készülő műnek, figyelnem kell arra, hogy az épp nem dolgozó kezemmel ne támaszkodjak túl közel, nehogy megnyomódjon valahol a homok.

romai_17romai_26romai_27

- Az iskolában, technika órán te voltál az ász?

- Áh, nem is volt még akkor technika óra. Gyakorlati órának hívták, de az egész másról szólt, nem ilyeneket csináltunk.

Ekkor veszem észre, hogy míg én az utolsó kagylóimat próbáltam helyre rakni, Tamás már lerakta a tobozok felét.

- Olyan jók ezek a tobozok, úgy szeretnék még ilyet - mondja a pici, csinos, négyzet alapú kis termésekre.

- Nagyon tetszenek nekem is. Honnan kerítetted őket?

- A Margitszigeten találtam, ott van egy fa a japánkertben.

- Tényleg? Nekem az a kedvenc helyem a Margitszigeten, a japánkert! - csillan fel a szemem.

- Ugye, milyen jó? Vissza kellene mennem, hogy keressek még ilyeneket.

- Ha megyek ki oda, gyűjtök én is, aztán amikor jövök le, elrejtem itt valahol egy zacskóban.

- Azt megköszönöm. Nekem ezek kincsek. Ha lenne egy harminc-negyven darabom, nagyon örülnék. Na, ez a nehéz - önti ki a következő zacskó tartalmát. - Pisztáciának a héja. Úgy próbáld meg, hogy ami nagyon mütyürke, azt rakd oda oldalra.

A tobozok köré kell rakni a pisztáciahéjakat - tényleg a legnehezebb feladat! Amilyen egyszerűnek tűnik, pontosan olyan pepecselős, már ha az ember azt akarja, hogy szép legyen. Egyetlen kis körrel veszkődöm, míg Tamás végez kettővel.

- Ahogy javítani próbálom, csak egyre jobban elrontom - panaszkodom.

- Ne kapkodj!

- De hát nem kapkodok.

- És akkor ebből most lesz egy cikk?

- Igen.

- De miért, ez fontos?

- Persze, hogy az.

A fotós megjegyzi: szerepet cseréltetek! Miközben nevetünk, a háta mögött vakkantva jelenik meg egy kistestű kutya, és figyelmeztetően néz ránk.

- Ajjaj, akció van - jegyzem meg. Tamás figyeli az ebet, kicsit rákészül a védelemre, de a kutyus végül szerencsére a másik irányt választja. Gazdáihoz visszatérve még felénk vakkant egy párat.

romai_18romai_19romai_23

Kiegyenesedem, ismét a kőtornyokban gyönyörködöm.

- Én nem is tudom, mennyi idő lenne nekem egy ilyet felépíteni.

- Sok idő.

- Hány óráig tartott ezeket megcsinálni?

- Nem tudom. Nem nézem az órát. Nagyon szeretem ezeket az építményeket, amikre ránéz az ember, és nem érti, hogy miért nem dől össze. Van egy kanadai srác, az olyan jókat csinál... Pedig én ezt már csinálom egy ideje, de amiket ő csinál, arra már én is azt mondom, hogy na ne... ez már sok.

- Igen, hihetetlenek!

- Adok borsót.

Végeztünk a pisztáciahéjakkal, most borsószemeket kell tenni a kagylókba. Ez könnyű, lazítós.

- Előfordult már a négy év alatt, hogy kaptál valamilyen kis hivatalos elismerést, kitüntetést?

- Ugyan. De rengetegen néztek hajléktalannak! Egy időben gyűjtögettek itt nekem. Találtam egy követ, ami olyan volt, mint egy hamutartó. Valaki elkezdett bele pénzt dobálni. Aztán jöttek az emberek, azt hitték, azért raktam ki. Majd egyik nap idejött egy néni, ahogy itt dolgozgattam, és szólt, hogy menjek oda, mert már sok a pénz, és el fogják vinni. Néztem: milyen pénz? Hát valami 7 vagy 8 ezer forint jött össze a kétszázasokból, százasokból! Na, nevettem magamban, azt hitték, hogy ennyire nincstelen vagyok! - meséli kivirulva. Jó érzés ilyen sztorit hallani az agyatlan vandálok után.

romai_25

Egy csapat kajakozó fiatal húz el mögöttünk piros-fehér-zöld szerelésben: edzés van.

- Nagyon hangulatos ez az egész helyzet! - jegyzem meg, miközben nézem őket.

- Nekem ez a mindennap. Nagyon szeretem én is. Időnként, miközben építek, meghallom a kis madárhangokat: idejönnek a kiskacsák, kijönnek a vízből. Az anyuka esténként körbehozza őket a parton, mert olyankor tudják, hogy érkeznek az emberek etetni őket. Közel jönnek, várnak, hogy lesz-e valami, aztán ha nem, akkor tovább állnak.

Egy középkorú nő közeledik felénk: kiszúrta az ember formájú kis faépítményt. Szerényen kérdezi: le szabad fényképezni? Igen, mondja Tamás, aztán előveszi az apró, fehér csigákat, amiket hamar a középen lévő barna köré helyezünk. Aztán jön a többi zöld. A búzakalászokkal ismét meggyűlik a bajom: finommotoros mozgás a köbön. Tamás nem győzi hangsúlyozni, mennyire jól áll a zöld szín a fotón.

- Van egy példaképem, egy ember, aki mindig kövekből épít. Egyszerűen tökéleteseket szokott csinálni. Ne kapkodj, nyugi!

- Nem kapkodok, béna vagyok.

- Olyan, mintha ideges lennél.

- Pedig nem vagyok az - mondom őszintén, bár közben azon gondolkodom: lehet, hogy tényleg kapkodok, csak nem tudok róla. Talán én is elfelejtettem már, milyen az, amikor igazán nyugodtan létezem. Amikor tényleg lelassulok, úgy, ahogy mindennap, mindenkinek kellene, legalább egy félórára. - Mit fogsz csinálni, ha itt mobilgát lesz?

- Nem tudom. Sírok. Nem lesz ez a part, nem lesz a homok, a kavics... A Lupára jártam ki azelőtt... Nem tudom.

romai_24romai_28romai_29

Szabályosan meglepődöm, amikor kijelenti: készen vagyunk. Úgy belemerültem a rakosgatásba, a vízcsobogásba és a beszélgetésbe, hogy fel se tűnt az eltelt idő. Tamás még előveszi a találkozásunkkor leszedett, nagy leveleket, letépi a szárukat és körberakosgatja a mandalát. Segítek abban is.

- Most fúj a szél, az a baj, el fogja fújni a leveleket - mondja, pedig számomra még csak szellőnek sem igazán nevezhető az, amit érzek. De tényleg fel-felfordítgatja őket. Tamás elmeséli: egyszer éppen csak kész lett egy műve, ahogy lefotózta, az egészet elhordta a szél.

Ahogy a kész mandalát nézegetem, arra gondolok: milyen jó lehet neki csigaházak és kagylók képeivel álomra hajtania a fejét esténként. Milyen jó lehet, hogy azon jár az esze: legközelebb melyiket hogyan rakja, mi legyen szélen és mi középen... én kisgyerekként merengtem utoljára csigaházakon és fák termésein.

- A gyerekek külön megcsodálnak, miközben dolgozol, gondolom.

- Bizony, jönnek, főleg a lányok. Nézik, segítenek, kavicsot gyűjtögetnek. Sőt, nem egyszer írtak már nekem azügyben, hogy gyerekcsoportokat hozhassanak. Tanulni, hogyan kell, vagy egyszerűen csak, hogy ülhessenek és nézhessék.

- Elképesztő! Szükségünk van az efféle csöndes meditációra. A lányod hány éves?

- Ő már nagy, huszonnégy.

- És ő nem szokott besegíteni?

- Nincs itthon, külföldön van. Hát, tudod, mindenki külföldre megy.

Gyönyörködünk a mandalában, hárman fényképezzük.

- Köszönöm, hogy készíthettem veled egy mandalát. Most mi lesz? Maradsz még? Építesz?

Tamás tanakodik.

- Nem tudom... a napnyugtát szeretném megvárni, hogy a kőtornyokról sziluettképeket csinálhassak. Csakhogy a napnyugtáig még 3 óra, vagy több is. Ha viszont itt hagyom őket addig, könnyen lehet, hogy valaki azonnal lerombolja.

Álldogállunk még egy percet. Bár már késő délután van, a nap továbbra is izzasztóan süt. Tamás töpreng még egy kicsit, majd elbúcsúzik tőlünk:

- Maradok.

romai_31

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


BUDAPEST
A Rovatból
Fotók: 1,3 milliárdból született újjá az Ecseri úti metróállomás feletti lepusztult tér
Átadták a IX. kerületi Mester Árpád teret, amely az Ecseri úti metróállomás feletti terület teljes megújításával jött létre. A beruházás során 35 százalékkal nőtt a zöldfelület, és új pavilonok, valamint utcabútorok is helyet kaptak.


Mester Árpád tér néven, teljesen megújult formában adták át péntek délután az Ecseri úti metróállomás feletti, korábban évtizedekig elhanyagolt területet.

A felújítás során a zöldterület 35 százalékkal, közel 1100 négyzetméterrel nőtt, több mint 70 fát, 13 ezer cserjét és évelő növényt ültettek el.

A térre helyezték át az egykori Pest-Buda mozi elől a helyiek által ismert fókás szökőkutat, emellett négy új, egységes kialakítású pavilont is építettek hat üzlethelyiséggel és egy nyilvános mosdóval. Kihelyeztek 16 padot, 24 kerékpártámaszt és 16 hulladékgyűjtőt, a buszmegállóhoz pedig két esőbeálló is került. A biztonságról 44 új köztéri lámpa és a teljes területet belátó térfigyelő kamerarendszer gondoskodik.

Az MTI tudósítása szerint az átadáson Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter arról beszélt: az ilyen közterek megújítása messze nem lokális kérdés, hanem egész Budapest életminősége szempontjából kulcsfontosságú, hogy az emberek tízezrei által használt csomópontok, közterek milyen minőségűek. Olyan helyek, ahol van kedvünk megállni, találkozni, amire egy jó szívvel gondolunk, vagy olyan helyek, ahol megpróbálunk a létező leggyorsabban átrohanni és a lehető legkevesebb időt tölteni? – vetette fel.

A miniszter hozzátette, a Széll Kálmán térhez hasonló sikeres felújításokból „bőven nincsen elég”, pedig egy ilyen beruházás mindössze egy „autópálya-koncesszor egynapi díjából” elkészült.

Vitézy arra is kitért, hogy a térség közlekedése a jövőben tovább bővülhet: a déli körvasút fejlesztésének újabb ütemében fontos elővárosi vasúti megálló létesül a Népligetnél.

Karácsony Gergely főpolgármester szerint a felújítással egy „nagyon rossz hangulatú” területből olyan „marasztaló közterület” jött létre, ahol újra lehet építeni a társadalmi kapcsolatokat, „amik fájón hiányoznak a városban”. A főpolgármester méltatta a kerületi polgármestert és csapatát, hogy a nehézségek ellenére megvalósították a beruházást.

Baranyi Krisztina, a IX. kerület polgármestere arra emlékeztetett, hogy a tér kialakítása a sok zöldfelülettel „rímel” a József Attila-lakótelepet tervező Mester Árpád formabontó koncepciójára. Elmondta, hogy a tér az 1980-as átadása óta változatlan formában állt, és Ferencváros egyik legszomorúbb közterülete lett.

A felszíni rendezés szükségessége 2021-ben került napirendre, amikor a kerület saját forrásból vállalta a felújítást, mivel az M3-as metró rekonstrukciója nem tartalmazta a tér megújítását. A projekt 2023 végén megtorpant egy forrásmegvonási döntéssel, de 2024-ben az új képviselő-testület mégis a kivitelezés mellett tette le a voksát. A tényleges építés 2025 márciusában indult a vállalkozási szerződés aláírása után.

A névadásról idén május 29-én döntött a Fővárosi Közgyűlés, tisztelegve az 1961-ben Ybl Miklós-díjjal kitüntetett városrendező, Mester Árpád előtt, aki a József Attila-lakótelep emberléptékű koncepcióit megalkotta. A tér kialakítása nettó 1,3 milliárd forintba került, amit a kerületi képviselő-testület biztosított.

Fotókon a felújított tér:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
BUDAPEST
A Rovatból
Hivatalos: idén nyáron már nem nyit ki a népszerű budai strand
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő megerősítette, hogy a budai Külkerpark idén már nem fogad vendégeket. A hivatalos indoklás szerint a terület „hasznosítási koncepciójának” kidolgozása zajlik, addig nem döntenek a nyitásról sem.


Zárva a budai hegyek egyik népszerű strandja: a Külkerpark idén nyáron nem nyit ki, mert az állami vagyonkezelő szerint a hasznosítási koncepció kidolgozása folyamatban van. A területet márciusban vette át a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy bírósági ítélet nyomán, és azóta sem sikerült eldönteni, mit kezdjenek vele.

A vagyonkezelő a Telexnek küldött válaszában megerősítette, hogy amíg a terület jövőjét meghatározó terv készül, addig a rövid távú nyitásról sem tudnak határozni.

A cég szó szerint azt írta: „Megkeresése kapcsán tájékoztatjuk, hogy jelenleg a hasznosítási koncepció kidolgozása van folyamatban, így érdemi döntés a rövid távú hasznosításról sem születhetett.”

A vagyonkezelő tulajdonosi jogait a Pénzügyminisztérium gyakorolja, de a tárca a portál július eleji megkeresésére a cikk megjelenéséig nem reagált.

A Külkerpark hiánya azért is feltűnő, mert idén nyáron Budapesten egyszerre három nagy fürdő, a Gellért, a Király és a Rác is zárva tart, miközben a fővárosiak egyik legfontosabb menekülőútvonala, a Velencei-tó gyakorlatilag kiszáradt.

Egyes környékbeliek aggódnak, hogy a területet az állam eladhatja egy ingatlan-befektetőnek. A lehetséges beépítéstől tartva Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere még márciusban változtatási tilalmat rendelt el a területre.

A politikus akkor úgy fogalmazott: „igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy a Külkerpark helyén ne épülhessen irodaház vagy lakópark”.

Az állami vagyonkezelő korábbi ingatlanügyletei miatt a közvélemény érzékeny a nagy értékű telkek sorsára. A tavaszi kormányváltás óta felmerült, az MNV új irányvonalat követhet, Magyar Péter korábban pedig arról beszélt, hogy leállítanák az állami ingatlanok értékesítését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

BUDAPEST
A Rovatból
Több száz tonnás vasúti hidat emeltek ki egyben a Bartók Béla út felett
A Déli Körvasút fejlesztése miatt vasárnap kiemelték a 67 méteres, régi acélszerkezetet Újbudán. A helyén a jövőben négy vágány fog átvezetni, sűrűbb elővárosi közlekedést biztosítva.


Több száz tonna acél mozdult meg vasárnap Újbudán: a 67 méter hosszú, kétvágányú régi vasúti hidat egyben emelték ki a Bartók Béla út fölül, és Kelenföld irányába elszállították bontásra. A 24.hu beszámolója szerint a művelettel a Déli Körvasút fejlesztése egy újabb látványos szakaszához érkezett. A bontás idejére péntek estétől hétfő hajnalig teljesen lezárták a Bartók Béla út–Tétényi út–Karolina út forgalmas csomópontját, a villamosok helyett pedig pótlóbuszok szállították az utasokat Kelenföld vasútállomás és a Móricz Zsigmond körtér között.

A Déli Körvasút bővítésének célja, hogy a korábbi kettő helyett a jövőben négy vágány vezessen át a csomópont felett. Ehhez két, egyenként kétvágányos acél hídszerkezetet építenek. A most lebontott, közel 80 éves híd forgalmát már korábban átterelték az egyik új szerkezetre, amely ideiglenes hídfőn már üzemel, így a vasúti közlekedés a bontás alatt is zavartalan maradhatott. A beruházásnak köszönhetően sűrűbb, akár tízpercenként közlekedő elővárosi vonatok köthetnek majd össze több budapesti és agglomerációs pontot.

A hétvégi hídkiemelés egy több hónapos, eseménydús építési folyamat újabb állomása volt. Májusban egy speciális technológiával, naponta mindössze 10 métert haladva tolták be a helyére azt az 1400 tonnás új vasúti híd elemet, amely átmenetileg kiváltotta a most elbontott régi szerkezetet. Ez a lépés tette lehetővé, hogy a forgalom fenntartása mellett kezdhessék meg a bontási munkálatokat.

A Déli Körvasút építése az elmúlt időszakban komoly helyi konfliktusokat is szült. A környéken élők az elviselhetetlennek tartott, sokszor éjszakába nyúló zaj miatt panaszkodtak, a feszültséget pedig jól mutatta, amikor februárban a helyszínen terepszemlét tartó újbudai polgármestert, László Imrét a biztonsági szolgálat igazoltatta. A beruházást a tervezett fakivágás miatti tüntetések és a kivitelezőnek fizetett, félmilliárd forintos „látogatóközpontért” kirobbant botrány is beárnyékolta.

Via ÉnBudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

BUDAPEST
A Rovatból
Így nyaralhatsz Budapesten: 8 hely, amit idén érdemes felfedezned
Akár turistaként fedeznéd fel újra a fővárost, akár budapestiként keresel új ötleteket a hétvégékre vagy a munka utáni kikapcsolódáshoz, ezek a programok garantáltan megmutatják, milyen sokszínű tud lenni a nyár a városban. Nincs más dolgod, mint kiválasztani, melyikkel kezded!


Amikor beköszönt a nyár, sokan rögtön a Balatonra vagy a hegyekbe tervezik a hétvégéket. Pedig a főváros ilyenkor is rengeteg olyan élményt tartogat, amiért egyáltalán nem kell messzire utazni. Elég egy szabad délután vagy egy ráérős hétvége, és máris úgy érezheted, mintha nyaralnál – csak éppen Budapest szívében.

A város ilyenkor megtelik élettel: a teraszokon pezseg a hangulat, a parkok és a vízpartok megtelnek piknikezőkkel, a fák árnyékában pedig mindig akad egy hely, ahol egy kicsit kiszakadhatsz a hétköznapokból. Legyen szó egy romantikus randiról, családi kiruccanásról vagy egy spontán programról a barátokkal, Budapest minden napra tartogat valami újat.

Összegyűjtöttünk nyolc olyan programot, amelyekből könnyedén összeállhat egy tökéletes nyári nap. Egy délelőtti sütizés a legendás Dunapark Kávéházban, egy különleges látogatás a Cat Museum Budapestben, egy pörgős kihívás a Pixel Run interaktív pályáin, egy hűsítő kézműves fagyi a Levendula Fagylaltozóban, egy csobbanás a Római-parton, egy kirándulás a Normafán frissen sült rétessel, egy felfedező séta az új Biodómban, majd egy könnyed vacsora és koktélozás a Feneketlen-tó partján található Este11 teraszán – Budapesten egyetlen nap is tele lehet élményekkel.

Kezdd a napot a felújított Dunapark Kávéházban

Ha van hely Budapesten, amely tökéletesen megidézi a klasszikus kávéházi életérzést, akkor az az újonnan megnyílt Dunapark Kávéház. A Pozsonyi út és a Szent István park sarkán álló ikonikus épület közel kilenc évtizede része Újlipótváros mindennapjainak, generációk találkozóhelye, amelyet sokan egyszerűen csak a környék nappalijaként emlegetnek.

Ikonikus megújulást követően idén nyáron újra megnyitotta kapuit, így most te is felfedezheted Budapest egyik legismertebb történelmi kávéházát.

Már az első pillanatban magával ragad a hely hangulata. Akár egy kiadós brunchra, egy könnyű ebédre vagy csak egy délutáni sütizésre érkezel, bőven lesz miből választanod. A megújult étlapon a klasszikus reggelik mellett olyan különlegességek is helyet kaptak, mint a flódni french toast, a lassan készült Dunapark sólet vagy a pastrami szendvics, míg desszertként érdemes megkóstolni a ház saját Dunapark Rollját vagy a Pozsonyi gubát. Ha pedig mindezt egy jegeskávéval vagy limonádéval koronázod meg, miközben a Pozsonyi út nyári nyüzsgését figyeled, könnyen megérted, miért számít ez a hely évtizedek óta Budapest egyik kedvenc találkozópontjának.

A Dunapark azonban nemcsak a gasztronómiáról szól. A kávéház a jövőben ismét kulturális találkozóhelyként is szeretne működni: élő zenés estek, irodalmi programok és közösségi események is várják majd a vendégeket. Így nemcsak egy jó reggeli vagy egy szelet sütemény miatt érdemes betérni, hanem azért a különleges hangulatért is, amely miatt a Dunapark hosszú évtizedek óta a budapesti kávéházi kultúra egyik meghatározó szereplője.

Kapcsolódj ki cicák társaságában a Cat Museum Budapestben

Ha olyan programot keresel, ahol kiszakadhatsz a város forgatagából, közben alkothatsz, feltöltődhetsz, és még néhány barátságos cica is a társaságod lesz, akkor érdemes ellátogatnod a Cat Museum Budapestbe. A Vadász utcában található különleges élménytér egyszerre múzeum, közösségi tér és igazi cicaparadicsom, ahol a művészet és a macskák iránti rajongás találkozik.

A kiállítás során azt is felfedezheted, hogyan váltak a cicák a kultúra és a művészet meghatározó szereplőivé, miközben tizenegy barátságos négylábú lakó sétál szabadon körülötted. Ha szeretnéd, ingyenesen kapható jutalomfalattal is megismerkedhetsz velük, a játékoknak köszönhetően pedig könnyen elnyerheted a bizalmukat – így szinte biztos, hogy nem maradsz dorombolás és simogatás nélkül.

A nyári hónapokban ráadásul még több élménnyel készülnek.

A Cat Museum egész nyáron kreatív workshopokkal várja az érdeklődőket: kipróbálhatod az akril- vagy akvarell élményfestést, de akár saját ásványkarkötőt is készíthetsz inspiráló, cicás környezetben.

A foglalkozások a múzeumlátogatástól függetlenül is látogathatók, így akkor is remek kikapcsolódást jelentenek, ha egyszerűen csak alkotnál egy kicsit a nyári délutánokon.

A Cat Museum azonban nemcsak élményt kínál, hanem egy fontos ügyet is támogat. A múzeum Budapest legnagyobb állatotthonával működik együtt az örökbefogadás népszerűsítéséért, ezért a recepción bármikor érdeklődhetsz az aktuálisan gazdira váró cicáról. Könnyen lehet, hogy egy kellemes nyári program végén nemcsak szép emlékekkel térsz haza, hanem egy olyan történettel is, amely egy négylábú kedvenc számára egy szerető otthon kezdetét jelenti.

Hűsölj egy kézműves fagyival a Levendula Fagylaltozóban

Van valami utánozhatatlan abban, amikor egy forró nyári napon megállsz egy gombóc fagyiért. Ha pedig szereted a kézműves ízeket, jó eséllyel valamelyik Levendula Fagylaltozó sincs messze tőled.

A belvárostól Zuglóig több helyen is megtalálod őket, így akár egy városnézés, egy Duna-parti séta vagy két délutáni program között is könnyedén beiktathatsz egy hűsítő megállót.

A Levendulában a fagylaltok kézzel, prémium minőségű alapanyagokból készülnek, mesterséges adalékanyagok nélkül. A klasszikus kedvencek mellett rendszeresen feltűnnek a pultban izgalmas szezonális és különleges ízek is, így mindig érdemes nyitott szemmel érkezni. Legyen szó egy gyümölcsös sorbetről, egy krémes pisztáciáról vagy valami egészen szokatlan párosításról, itt könnyen rátalálhatsz az új kedvencedre.

És tudod, mi a legjobb egy nyári fagyizásban? Hogy nem kell hozzá különösebb apropó. Elég egy séta a rakparton, egy pad a parkban vagy néhány nyugodt perc a belváros forgatagában. Néha egyetlen gombóc fagyi is elég ahhoz, hogy egy átlagos délutánból igazi nyári élmény legyen – a Levendula pedig Budapest több pontján is kéznél van, ha rád törne a hűsölhetnék.

Tedd próbára a reflexeidet a Pixel Runban

A nyári programoknak nem mindig kell a szabadban zajlaniuk. Sőt, néha éppen a legnagyobb kánikulában esik a legjobban egy olyan helyre menekülni, ahol egyszerre mozoghatsz, kikapcsolódhatsz és újra gyereknek érezheted magad. A Nagymező utcában található Pixel Run pontosan ilyen élményt kínál: itt a játék szó szerint a lábad alatt kel életre.

Amint rálépsz a 15×32 pixeles, interaktív LED-padlóra, minden mozdulatodra reagálni kezd. Felvillan, színt vált, újabb és újabb kihívások elé állít, te pedig pillanatok alatt azon kapod magad, hogy futsz, ugrasz, kitérsz és versenyzel

– ráadásul olyan önfeledten, hogy közben teljesen megfeledkezel róla, mennyit mozogsz.

Az élményt tovább fokozza, hogy 11 különböző játékmód közül választhatsz, így minden kör egy kicsit más. Kipróbálhatod a reflexeket próbára tevő ügyességi pályákat, a népszerű Láva futamot, a Pixel Csatát vagy éppen a memóriát és a csapatmunkát fejlesztő kihívásokat. Akár a családdal, a barátokkal vagy a kollégákkal érkezel, néhány perc alatt garantáltan előbújik mindenkiből a versenyszellem. A Pixel Run egyszerre játékterem és sportpálya: miközben mindenki a győzelemre hajt, észrevétlenül egy alapos kardióedzésen is túl leszel.

Ha egy igazán különleges nyári programot keresel, ami esős időben vagy a legforróbb délutánokon is tökéletes választás, a Pixel Run jó eséllyel telitalálat lesz. Nem véletlen, hogy már több mint 800 ötcsillagos Google-értékelést gyűjtött be: legyen szó születésnapról, családi kikapcsolódásról, vagy csapatépítőről programról, innen garantáltan mosolyogva, egy élménnyel és némi egészséges versenyszellemmel gazdagabban távozol.

Csobbanj egyet a Római-parton

Ha van olyan hely Budapesten, ahol néhány perc alatt elfelejtheted, hogy még mindig a városban vagy, akkor az a Római-part.

A Duna-parti sétány nyáron szinte megtelik élettel: családok, bringások, SUP-osok és baráti társaságok váltják egymást, miközben a vízparti büfékből frissen sült hekk és lángos illata száll.

Ha egy kicsit kiszakadnál a belvárosi nyüzsgésből, ez az egyik legjobb úti cél.

A nyár egyik legnépszerűbb találkozóhelye a Római-parti Plázs, ahol akár napágyból élvezheted a Duna közelségét, megmártózhatsz a vízben, vagy egyszerűen csak lazíthatsz egy hideg limonádé mellett. Ha inkább a vízparti hangulatért érkezel, érdemes beülni a Fellini Római Kultúrbisztróba, amely bohém kerthelyiségével és közvetlen Duna-parti fekvésével évek óta a környék egyik ikonikus helye. Egy kellemes ebédhez vagy vacsorához a Két Rombusz és az Evezős Sörkert is remek választás, így akár egy egész délutánt vagy estét is könnyedén eltölthetsz a parton.

És ha nemcsak pihenni szeretnél, arra is bőven van lehetőség. Bérelhetsz SUP-ot, kajakot vagy kenut, kerékpárra pattanhatsz, vagy egyszerűen végigsétálhatsz a Duna-parton, miközben a nap lassan lebukik a fák mögött. Ilyenkor mutatja meg a Római-part az egyik legszebb arcát: a víz tükrén megcsillanó esti fények, a beszélgetések zaja és a nyugodt, nyaralós hangulat miatt könnyű megfeledkezni arról, hogy Budapest belvárosa alig néhány kilométerre van.

Fedezd fel Budapest egyik legújabb látványosságát, a Biodómot

Ha olyan helyet keresel, ahol különleges környezetben hűsölhetsz, miközben izgalmas élmények várnak, akkor érdemes útba ejteni a Fővárosi Állat- és Növénykert Biodómját. A hosszú évekig bizonytalan sorsú beruházás végre megnyitotta kapuit a látogatók előtt, ráadásul külön belépőt sem kell váltanod hozzá: a normál állatkerti jeggyel is bejárhatod az új látogatóteret.

Már belépéskor olyan érzésed támad, mintha egy trópusi világba csöppentél volna. A hatalmas üvegkupola alatt kellemes, 26–27 fokos hőmérséklet fogad, így a legnagyobb nyári kánikulában is jólesik végigsétálni a buja növényzet között. A 1,4 hektáros térben közel 10 ezer trópusi és szubtrópusi növény kapott helyet, amelyek valódi városi oázissá varázsolják a Biodómot.

Az élményt tovább fokozza a lenyűgöző, 14 méter magas vízesés, amely előtt egy különleges hintás szelfipont is várja a látogatókat, míg az emeleti kávézóból egészen új perspektívából csodálhatod meg a hatalmas belső teret.

Persze nemcsak a növények miatt érdemes betérni. Már most is találkozhatsz ritka állatfajokkal, köztük a veszélyeztetett bali seregéllyel, a palawani pávafácánnal vagy a sarkantyús teknőssel, a gyerekek kedvencei pedig szinte biztosan az óriási dinoszauruszok lesznek, amelyek továbbra is a kiállítás részei. A Biodóm ráadásul még folyamatosan fejlődik: a tervek szerint a következő években újabb állatokkal és látványosságokkal bővül majd. Addig is tökéletes választás, ha egy különleges nyári programra vágysz, ahol egyszerre kapcsolódhatsz ki, hűsölhetsz és egy kicsit úgy érezheted, mintha Budapest helyett egy egzotikus botanikus kertben járnál.

Menekülj el a hőség elől a Normafára

Amikor Budapest nyáron már túl hangosnak és túl forrónak tűnik, sokan ösztönösen a Normafa felé veszik az irányt. Nem véletlenül. Néhány perc alatt egészen más hangulatba csöppensz:

a városi utcákat erdei ösvények váltják fel, a levegő frissebb, a fák árnyékában pedig még a legmelegebb napokon is kellemes sétálni.

Nehéz elhinni, hogy mindez még mindig a főváros része.

A Normafában éppen az a jó, hogy nem kell hozzá különösebb terv. Indulhatsz egy könnyed sétára, felkapaszkodhatsz az Erzsébet-kilátóhoz, vagy egyszerűen csak kereshetsz egy padot, ahonnan gyönyörködhetsz a panorámában. Sokan piknikezni érkeznek, mások futnak vagy kerékpároznak, de az is teljesen rendben van, ha csak egy órára szeretnél kiszakadni a városból, és feltöltődni a természetben.

Ha pedig már itt jársz, érdemes útba ejteni a Normafa Rétest is. Egy kirándulás után kevés dolog esik jobban, mint leülni egy árnyékos teraszra egy frissen sült almás, túrós vagy meggyes rétessel a kezedben. Mellé egy kávé vagy egy hűsítő limonádé, és máris megvan az a ráérős nyári délután, amelyet még napokkal később is jó érzés felidézni.

Zárd a napot a Feneketlen-tó mellett, az Este11-ben

Egy jól sikerült nyári napnak is jár egy méltó befejezés. Ha a budai oldal hamisítatlan, zöldellő és végtelenül laza arcát szeretnéd megismerni, akkor az Este11 tökéletes választás egy közös programhoz. A kerthelyiségben igazi, kötetlen kertiparti hangulat uralkodik, ráadásul teljesen állatbarát, így a szőrös kiskedvencek is együtt kapcsolódhatnak ki a társasággal.

A Feneketlen-tó közvetlen szomszédságában található helyszín már az ötödik szezonját kezdte meg a Villányi úton és nem véletlenül vált a környék egyik kedvelt találkozóhelyévé.

A hatalmas gesztenyefa árnyékában délután is jó megpihenni, estére pedig igazán életre kel a kert.

Érkezhetsz családdal, barátokkal vagy akár a kutyáddal is, hiszen a hely teljesen állatbarát. A helyszín közvetlenül a közkedvelt Budai Padel Klub szomszédságában helyezkedik el. Így egy izgalmas padel meccs után szinte csak egyetlen lépést kell tennetek, és máris a hűvös kertben lazíthattok a társasággal.

Az Este 11 a nyár utolsó hónapjában is  rendkívül színes programkínálattal várja a vendégeit: érkezik a Fortuna Funky Garden Party, ahol a '70-es, '80-as és '90-es évek funky-, hiphop- és R&B-slágerei gondoskodnak a hangulatról, fellép a Dynamite Dudes rockabilly zenekar, és várhatóan egy új kertmozi-sorozat is elindul. A részletes programokat érdemes az Este11 Facebook-oldalán figyelni, hiszen folyamatosan ott jelentik be az eseményeket. Egy biztos: ha szeretnéd egy kellemes nyári estével lezárni a budapesti kalandozást, ennél hangulatosabb helyet nehéz találni.

Este11 // Soós Bertalan

Este11 // Soós Bertalan

Nem kell mindig hosszú hétvégét szervezni vagy több órát autózni ahhoz, hogy kiszakadj a hétköznapokból. Néha elég egy jól megválasztott program, egy kellemes séta, egy hűsítő fagyi vagy egy hosszúra nyúló nyári este a barátokkal. Budapest ilyenkor egészen más arcát mutatja: egyszerre pezsgő, zöld, nyugodt és tele van olyan helyekkel, amelyek mellett könnyű elsétálni – pedig éppen ezekből születnek a legjobb nyári emlékek. Ha pedig még nincs programod a következő szabad délutánra vagy hétvégére, reméljük, sikerült néhány olyan ötletet adnunk, ami miatt újra felfedezed a várost.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk