KULT
A Rovatból

Valentin-napi mozizás: Jennifer Lopez mindent bedob, hogy romantikus esténk legyen

A Vegyél el nem lépi át a Valentin-napi biztonsági sávot, de két főszereplője között annyira működik a kémia, hogy megbocsátjuk neki a kliséket.

Link másolása

Vannak világsztárok, akiket valami miatt kedvelek. Általában azokat, akik néha megengedik maguknak, hogy sebezhetőnek és esendőnek lássuk őket, még ha az eszemmel tudom is, hogy az ilyen személyesnek tűnő akciókon sokszor egy egész stáb dolgozik. Aztán vannak azok a sztárok, akik kifejezetten idegesítenek, akiknél nem látom a teljesítményt, akiknek az allűrjeik irritálóak, persze ettől ők még valószínűleg jól alszanak és remekül élnek a dollármillióikból.

És legvégül vannak azok, akiket se nem kedvelek, se nem utálok, akikkel kapcsolatban teljesen semlegesek az érzéseim. Jennifer Lopez nálam ebbe a kategóriába tartozik már több mint húsz éve. Elismerem, hogy jó a hangja, vannak erős, fülbemászó slágerei, bitangjó színésznőnek soha nem tartottam, de jól mutat a vásznon, és mindig tökéletesen néz ki. A magánéletéről rendszeresen cikkeznek a bulvárlapok, de soha nem voltak komolyabb botrányai.

Amúgy meg le a kalappal, hogy latino nőként az elsők között csinált magából brandet, ráadásul teljesen egyedül. Egy olyan nő, aki rezzenéstelen arccal hordozza a kőkemény munkával elért sztárságát, de nem tudni, hogy a tökéletes mosoly mögött egy elpusztíthatatlan robot vagy egy magányos kislány lakik, esetleg mindkettő.

A Vegyél el sztorija lényegében főszereplőnője személyiségének erre a kettősségére épül. A történet szerint Kat Valdez (Jennifer Lopez), a világhírű latino díva és vőlegénye, a szintén világsztár Bastian (akit a szintén világsztár Maluma játszik) egy ötezer fős koncerten, húszmillió követő előtt, élőben készül kimondani a boldogító igent és elénekelni közös slágerüket, a Merry Me-t. Az egész világ lázban ég, hatalmas csapat dolgozik hónapok óta azon, hogy minden tökéletes legyen a nagy napon. A koncert elkezdődik, a közönség tombol, minden a terv szerint halad. De éppen akkor, amikor az énekesnő elindul gyémántokkal kirakott menyasszonyi ruhájában a színpad/oltár felé, az egyik bulvároldal bombát robbant egy felvétellel, amin Maluma éppen megcsalja Katet az asszisztensével.

A videó futótűzként terjed a közösségi oldalakon, és közvetlenül azelőtt, hogy Valdez felérne a színpadra, ő is tudomást szerez róla.

Az álomesküvő helyett élete legkínosabb pillanatai várnak rá, élő adásban, a fél világ előtt törnek darabokra az álmai, és zúzzák porig az önbecsülését.

Valdez a sokk hatása alatt egy hosszú és kínos monológba kezd a szerelemről és a beteljesületlen ígéretekről, majd találomra rámutat egy férfira a közönség soraiban azzal a felkiáltással, hogy hozzá megy feleségül.

A férfi Charlie Gilbert (Owen Wilson), egy gimnáziumi matektanár, akit elhagyott a felesége. És akinek gőze sincs arról, mekkora sztár Valdez, mert csak a kiskamasz lánya miatt van ott a koncerten. Ennek ellenére Kat és Charlie igent mondanak egymásnak a színpadon, és itt kezdődnek a bonyodalmak. Nagyjából sejteni lehet, hogy mi minden következhet abból, ha egy csalódott, dollármilliárdos díva folyamatos közösségi média jelenléttel, nyomában a lesifotósokkal és az állandó stábjával (színleg) összeköti az életét egy teljesen hétköznapi matektanárral. Akinek sem okostelefonja, sem instagram-fiókja nincs, aki nevetségesnek tartja a sztárok körüli felhajtást, a szelfiket értelmetlennek, a reklámokat pedig ordas kamunak.

A teljes képtelensége ellenére tökéletesen működik az alaphelyzet, mert nagyon is életszerű és átélhető a nyilvánosság előtt átvert nő fájdalma. Innen nézve a hirtelen férjválasztás is abszolút logikus döntés következménye, a „random albínó” pedig szórakoztató ellenpontja a felszínes latin szeretőnek. Ráadásul Lopez és Wilson kettőse nagyon rendben van, az első pillanattól az utolsóig megvan köztük a kémia, átjön, hogy élvezik a közös játékot.

És bár a cselekményben akadnak klisészerű megoldások és elég kiszámítható az egész történet, a Vegyél el összességében egy kellemes, szórakoztató Valentin-napi romantikus mozi. Leszámítva azt, hogy a legtöbb jól induló párbeszédet elrontották azzal, hogy mindig egy mondattal többet mondanak a szereplők a kelleténél, vagy olyan dolgokat is kimondanak, amiket nem kellene. Na meg hogy zenés film ide vagy oda, nincsenek benne igazán emlékezetes dalok, a fő sláger, a címadó Merry me pedig kifejezetten gyenge.

Ahogy az is kizökkent újra meg újra, hogy a főszereplők mellett folyamatosan ott nyüzsgő mellékkaraktereket túljátsszák. A Sztárom a páromon nagyon sokat dobtak a szerethetően kettyós haverok és kollégák, itt viszont szinte az összes mellékszereplő a paródia határát súrolja.

És ha már szerepek, bármennyire szeretném, nem tudom elhinni Jennifer Lopeznek, aki egyébként a film producere is volt, hogy szerepet játszik, nem saját magát. Végig ott motoszkál a fejemben, hogy ez az egész hajcihő igazából az ő egójáról szól. Hogy a szerep van érte és nem fordítva, talán mert túl közel van egymáshoz a kettő. Ennek ellenére vagy ezzel együtt a film mégis magával visz, és ez elsősorban a másik főszereplő, Owen Wilson érdeme.

Wilsonnak, aki hol bugyuta vígjátékokban égeti magát, hol Wes Anderson filmjeiben remekel (szám szerint eddig összesen hétben), nagyon jól áll a magányos apuka és boomer matektanár, Charlie Gilbert karaktere.

Az első pillanatban elhisszük neki, hogy hidegen hagyja a sztárok világa, a közösségi média baromságai, hogy nincsenek illúziói, de elvei nagyon is, és hogy a matematika mellett a kiskamasz lánya a legfontosabb neki.

Amikor azt kérdezi Valdeztől, nem furcsa-e, hogy a világon mindenki ismeri őt, komolyan is gondolja a kérdést. Valdez válasza pedig („csak azt hiszik, hogy ismernek”) tulajdonképpen a film központi üzenete.

Mert lényegében erről szól a Vegyél el. Hogy élhet-e még valódi életet egy világsztár, lehet-e privát szférája vagy fel kell áldoznia mindent a sikerért. Szerelmet, családot, barátokat, mindent, ami emberi. És ez pláne így van azóta, amióta közösségi felületeken éljük az életünket, a sztárság pedig tényleg állandó jelenlétet követel. Hashtag igaz szerelem, hashtag boldogság.

Vegyél el

Amerikai romantikus vígjáték, 113 perc, 2021.

Rendezte: Kat Coiro

Főszereplők: Jennifer Lopez, Owen Wilson, Maluma, John Bradley, Sarah Silverman

Hazai bemutató: 2022. február 10.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tordy Géza a halála előtt intézetbe akart költözni, memóriazavarai miatt hagyott fel a színészettel
Ezt mondta el barátja, a Jászai-díjas Körtvélyessy Zsolt. Két hónappal halála előtt találkozott utoljára a művésszel.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 30.


Link másolása

Május 1-jén ünnepelné a 86. születésnapját Tordy Géza. Halála előtt tíz évvel már visszavonult a színpadtól, az okokról azonban soha nem beszélt. Most az egyik legjobb barátja, Körtvélyessy Zsolt árulta el a Blikknek, hogy a Nemzet Színésze a memóriazavarai miatt kényszerült felhagyni a munkával, majd elvonulni a nyilvánosság elől.

„Géza volt az egyik legjobb és legrégebbi barátom, hetven éve ismertük egymást. Nagyon megrázott a távozása. Szegény az évek során egyre több betegséggel küzdött. Bár egyedül élt, sokat volt kórházban, és szó volt arról is, hogy állandó jelleggel bevonul egy intézetbe, mert nem akar senki terhére lenni.”

– mondta Körtvélyessy. Úgy látta, Tordy elszánt volt elhatározásában, arra azonban már nem került sor. A színművész úgy emlékszik, az egészségügyi problémák közül Tordyt leginkább memóriazavara viselte meg, emiatt hagyta abba a színészetet is.

Nagyjából tíz évvel ezelőtt kényszerült a visszavonulásra, mert a memóriaproblémái miatt már nem tudta megtanulni a szöveget.

Ez nagyon megviselte, és a korábban mókamesterként ismert Gézából zárkózott, megkeseredett embert lett.

Ez volt az oka annak is, hogy ennyire kizárt az életéből mindenfajta szereplést. Ő egy nagyon elkötelezett színész volt, aki szinte mindent képes volt alárendelni a munkájának, és nagy törést okozott, hogy ennek vége. Emlékszem, bár a Hadik-filmben mind a kettőnknek csak egy kis szerepe volt, azt mennyire élvezte.” – mondta Körtvélyessy. A Jászai-díjas színész rendszeresen tartotta a kapcsolatot Tordyval. Két hónappal a halála előtt találkoztak is. „Szerveztük már a következőt, valami közös főzést, ami már nem jöhetett létre”. – zárta gondolatait Körtvélyessy Zsolt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Itt a magyar Harry Potter: gulyással, hagyományos reggelivel, metróval és egy sikeretlen vizsga utáni búfelejtővel
Hári Gábor egy családi étkezésben megfáradva döntött úgy, hogy elkészíti a kultikus figurák magyar verzióját. A mesterséges intelligencia segítségével kerültek a szereplők kocsmába, pályaudvarra, lakótelepre...

Link másolása

Harry Potterből sosem elég. A könyvek és filmek, a különféle játékok után a mesterséges intelligencia segítségével most Magyarországra érkeztek a szereplők.

A kalandról különleges képeket osztott meg a Facebook-on Hári Gábor. Az alkotó elmesélte a Szeretlek Magyarországnak, hogyan született az ötlet, hogy magyar környezetbe helyezze a varázsló-tanoncok világát.

"Az inspirációm onnan jött, hogy külföldön élek, és a családom látogatóba jött nemrég. Magyar ételeket ettünk, elég tetemes mennyiségben. Egy ponton, amikor már kifáradtam az evésben, leültem a YouTube elé és eszembe jutott a "nemzeti Harry Potteres" mesterséges intelligencia mémformátum. Magyar verziót még nem láttam belöle, ezért úgy döntöttem elkészítem én".

A képeket pedig megosztotta ITT. És az alkotásokhoz némi magyarázatot is adott.

"Hágrid" gulyást főzött a harmadik ebédjére
"Dámböldór" a méreggel, ami miatt kirúgták
"Sznép" a megvakulása előtt
"MekGonagál" hagyományos magyar reggelivel
"Heri, Ron és Hermióne" egy sikertelen vizsga után, iskolai egyenruhában
"Dobbi" túl sokat szívott, most a pályaudvaron lakik
"Voldemort", aki rossz hírekkel szórakoztat

A képeket Hári Gábor engedélyével közöltük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kevés pénzből tűrhető akciófilm – Nem annyira rossz, mint gondolnánk: ez Maga a pokol!
Miután megnéztem a Maga a pokol előzetesét, eléggé megijedtem, hogy erről a rettenetről nekem írnom kell. De kellemesen csalódtam, meglepően jól szórakoztam a szörnyű, „B” filmnek tűnő alkotáson. De mégis, mitől jobb film ez, mint egy Dwayne „The Rock” Johnson-produkció?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 29.


Link másolása

Azt hiszem erre a kérdésre egyszerű a válasz. Emberi, és ahhoz képest, hogy a költségvetése nem volt túl magas, szórakoztató, valamint foglalkozik a karaktereivel. Nem érinthetetlen félistenekkel van dolgunk, hanem hús-vér, profi katonákkal. Történetünk szerint egy Delta kommandó-akciót követünk valahol a Fülöp-szigeteknél.

Egy orosz fegyvernepper/drogcsempész elfogott egy CIA-ügynököt, akit ki kell szabadítani.

Erre a küldetésre a Delta kommandó három veterán katonáját küldik, Abellt (Luke Hemsworth), Bishopot (Ricky Whittle) és Sugart (Milo Ventimiglia). Viszont a csapatnak szüksége van egy földi drónoperátorra a küldetés során, ezért JJ Kinney (Liam Hemsworth) kényszerűségből elkíséri a hármas fogatot.

A kényszerűség abból adódik, hogy a Delta Force nem talált első számú, veteránnak tekinthető, légierőhöz tartozó katonát, ezért a viszonylag tapasztalatlan Kinney „nyerte” meg a feladatot, aki csak azért volt elérhető, mert egy gyomorprobléma miatt lekéste az eltávra menő gépét.

Így nem egy hibátlan, tökéletes izomkolosszust alakít a legfiatalabb Hemsworth tesó, hanem egy újonc bakát, akinek bizonyítania kell a rangidős társai előtt.

Természetesen az egész akció kudarcba fullad, és a film egy nagy menekülésbe csap át, ahol Kinney-t csak egy dolog tartja életben, a drónokat a központból irányító operátorai, Reaper (Russell Crowe) és asszisztense Nia (Chicka Ikogwe).

Meglepően sebezhető karaktereket látunk, még úgy is, hogy sokat megélt katonákról beszélünk. Itt mindenkiért izgulhatunk, hogy túléli-e a bevetést.

Még Russell Crowe-nak is adtak több izgalmas B történetszálat, miközben az egész eseményt csak egy székben követi végig rádión és a drón kameráján keresztül.

Kicsit olyan érzés a Hemsworth-Crowe kettős, mint a Drágán add az életed McClane-Powell kapcsolata. Nem találkoznak sose, de együtt küzdenek a katonák életéért.

Az akció korrekt, nemcsak CGI-szösszeneteket, de sok tényleges robbanást láthatunk, ami szokatlan így 2024-ben. A vizuális effektek rendben vannak, érezni, hogy a rendező William Eubank ért az alacsonyabb költségvetés felhasználásához. Ezt már a 2020-as Árok forgatásán tudta bizonyítani.

Viszonylag kevés pénzből is képes autentikus környezetet teremteni a rendező.

Tudja, hogy kell kezelnie a karaktereit, jól mozgatja a szálakat, ügyesen dolgoznak együtt a színészei, működik a kémia és a machismo. Azért ne feledjük, hogy ez egy igazi tesztoszteronnal telepumpált férfi-film. Itt robbanások, csonkolások, késelések és lövöldözések váltják egymást, moderált mennyiségű párbeszéd kíséretében.

Tisztességes akciófilm, feszült dráma, izgulhatunk is rendesen, minden elismerésem, mi kell még? Nem gondoltam volna, hogy így állok fel a film elől, de akár a többször nézős-filmek közé is bekerülhet William Eubank mozija. Eubank operatőrből lett rendező, amit a Maga a pokol minden másodpercén érezni. Tudja mit-mikor-hogy mutasson meg, úgy, hogy az érdekes legyen a néző számára. Jó tempóban fokozza a feszültséget, nem sajnálja a karaktereit, ha valakinek meg kell halnia, akkor azt már az Árok óta tudjuk, hogy fog járni.

A forgatókönyv megint csak jól sikerült, bár a közepén, az első óra környékén a lendület kicsit alábbhagy.

A párbeszédek nem fárasztóak, sokat dob, hogy nemcsak Liam Hemsworth van a középpontban, hanem a csapata és a központban lévő drón operátorok is. Bár egyértelműen Hemsworth a főszereplő, a túlélésért bizony együtt kell dolgoznia egy csapattal. Viszont nem esik át a másik oldalra, nem érezni háborús és hadsereg-propagandának. Nem emiatt a film miatt fog mindenki beállni a seregbe. Ez csak egy izgalmas mozi egy balul sikerült bevetésről, a szörnyű magyar cím mellett.

Nem azt mondom, hogy a Maga a pokol nem egy tipikus streaming-film, mert nagyon hasonló azokhoz. A költségvetése, a szereplőgárda és az egész produkció a streaming-utóérzést kelti, de valahogy mégis megérdemli a moziforgalmazást.

Lehet, hogy a rendezés és a forgatókönyv valami olyasmit ad hozzá, amit egy Tyler Rake-nél, Kate-nél vagy egy Polar-nál nem éreztem.

Persze, szórakoztató, hogy egy elpusztíthatatlan félisten végigdarál egy hadseregnyi embert, de nincs semmi kötődés a tökéletes karakterekhez.

Szerintem több száz akciófilmet láttam életem folyamán, lehet még többet is, de a streaming-akciófilmek csak átfolynak az emberen, amíg egy Kommandó, Rambo, vagy Ragadozó azért a nézővel marad.

Persze a Maga a pokol nem egy ezekhez hasonló klasszikus, de érzésre sokkal jobb, mint amit a zsánerben kaptunk eddig a 2024-es évben.

Aki szereti az akciófilmeket, nem lőhet mellé a Maga a pokollal. Azért klisékkel találkozni fogunk, nem hibátlan a mozi, de meglepően szórakoztató.


Link másolása
KÖVESS MINKET: