Titkos kód a budapesti lovas szobrokon?
A “titkos kód” szerint ha az állat lábai közül kettő nem érinti a talapzatot, lovasa csatában esett el. Ha csak egy lába nem érinti a talajt, akkor egy harctéren szerzett sérülésbe halt bele. Ha pedig a ló mind a négy lába a földön van, akkor a gazdája természetes halált halt. De vajon a budapesti szobrok készítői tudtak a legendáról, és alkalmazták ezt a “titkos kódot”?
Kezdjük azzal, hogy a legenda meglehetősen tudománytalannak tűnik. Több tucat amerikai szobron elvégzett vizsgálat is azt támasztja alá, hogy a kód csak minden harmadik esetben teljesül, így nem minősül törvényszerűségnek. De lássuk mi a helyzet a budapesti lovasszobrokkal:
Savoyai Jenő (Róna József, 1900) lovának a Budavári Palotában mind a négy lába lent van, ez esetben érvényesül a legenda, hiszen a herceg szélütésben halt meg.
Fotó: Rumán Ferenc
Szent István (Stróbl Alajos, 1906) lovának is lent van mind a négy lába a Halászbástyán. Első királyunk természetes halált halt, így ez is igazolja a legendát.
Görgey Artúr is természetes halált halt, a Dísz tér közelében felállított lovasszobor is négy lábon áll (ifj. Vastagh György 1935; a II. világháborúban bombatalálat érte, pontos mását Marton László készítette el 1997-ben), így a legenda itt is igaznak bizonyul.
Hadik András (ifj. Vastagh György, 1936) szobra szintén a Várnegyedben áll, szintén négy lábon, a lovas pedig szintén természetes halált halt.
Fotó: Boldizsár Márk
II. Rákóczi Ferenc (Pásztor János, 1937) lovasszobra két lábon ágaskodik a Kossuth téren. Mivel azonban lovasa természetes halált halt, a legenda itt nem érvényesül.
Megkérdőjelezik a legendát azonban a Hősök terén álló Millenniumi emlékmű központi alakjai, a honfoglaló vezérek lovasszobrai is (Zala György, 1894-től). Az összes ló négy lábon áll, azonban elég meglepő lenne, ha mindannyian természetes halált haltak volna.
Hunyadi János (Pátzay Pál, 1956) Városligeti szobra is kérdéseket vet fel. Felemeli a jobb mellső lábát, ami harci sérülésre utal, azonban a hadvezér valójában nem sokkal a nándorfehérvári diadal után, a táborban szerzett pestisbe halt bele, ami értelmezéstől függően lehet természetes halál, de a harctéri részvét folyománya is.
A fenti lista tehát semmit se bizonyít. Egyrészt nem reprezentatív, másrészt ki tudja megmondani, hogy egy időskori szélütés nem harci sebesülésnek köszönhető-e...
A legenda hívei közül sokan úgy vélik, hogy a lábakra figyelő kód csak a középkorban, illetve előtte volt jellemző. Ám ha megvizsgáljuk a két leghíresebb reneszánsz lovasszobrot, akkor szintén elbizonytalanodhatunk. Donatello Gattamelata lovas szobra és Verrocchio Colleonié is felemeli egy-egy lábát, holott a zsoldosvezérek természetes halált haltak.
Donatello Gattamelata lovasszobra
Verrocchio Colleoni lovasszobra
Sokkal valószínűbb tehát, hogy a művészek nem a titkos kódra figyeltek, hanem igyekeztek tudásuk legjavát nyújtani. Nem legenda, hanem tény ugyanis, hogy egy lovas szobrot annál nehezebb elkészíteni, minél kevesebb szilárd ponton rögzül a talajhoz.
Azok a képek, ahol a fotós nincs feltüntetve, a Wikipédiáról valók.
Ha érdekes volt, nyomj egy lájkot