MÚLT
A Rovatból

Textil, hologram, luxusszálló: a Párisi Udvar története

Az épület megtekintésére szerencsére nem csak mint szállóvendég van lehetőség: az Imagine sétáin betekinthetünk a Párisi Udvar luxus üvegablakai mögé, hogy megismerjük annak évszázados történetét. De merüljünk most el benne egy kicsit olvasva is!


A Ferenciek tere és környéke többezer éves múltjából helyenként csak nyomokat fedezhetünk fel, de szép számmal találunk olyan épületeket is, amik többszáz éve velünk vannak. Ezek között igazi átváltozóművész a Párisi Udvar, amelynek telkén a város első trendi áruháza állt, majd helyére a Belvárosi Takarékpénztár impozáns székháza került. Napjainkban ez Budapest egyik legmenőbb szállodája, az épület története pedig egyenesen lebilincselő! Az épület megtekintésére szerencsére nem csak mint szállóvendég van lehetőség: az Imagine sétáin betekinthetünk a Párisi Udvar luxus üvegablakai mögé, hogy megismerjük annak évszázados történetét. De merüljünk most el benne egy kicsit olvasva is!

Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

A Párisi-ház üzleteiből rendelt a fél Monarchia

A mai Párisi Udvar telkén álló első épületet a híres építész, Pollack Mihály tervezte 1817-ben. Megrendelője a 19. század egyik legműveltebb magyar főnemese volt, báró Brudern József az 1800-as évek legmodernebb üzletházát álmodta ide. Ez volt az első épület a fővárosban, amit kifejezetten áruháznak építettek, de ma már biztosan a pláza szót használnánk rá. Korábban a bevásárlás a sötét, sáros és zsúfolt utcákon igazság szerint inkább kellemetlenség volt mint szórakozás, viszont az újfajta fedett üzletsorok Európa szerte nagyon népszerűek lettek. Az épület tervezésekor a mintát Pollack állítólag a francia fővárosból vette, kifejezetten hasonlított a párizsi Passage des Panoramas-ra, amely számos európai bevásárlóutcának szolgált mintául, emiatt a pestiek csak „Párisi-ház” néven emlegették. Hamar Pest egyik kiemelt látványosságává és ékkövévé vált: ez volt az egyetlen épület, amelyet I. Ferenc osztrák császár és magyar király 1820-as látogatása alkalmából kivilágítottak.

Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Kerekes J. Zoltán

A megrendelő után Brudern-háznak is nevezett épület tulajdonképpen egy kétemeletes, klasszicista stílusban épült bérház volt, amelynek aljában üvegtetővel fedett passzázs vezetett, két oldalán összesen 32 üzlethelyiséggel. Ezekben elsőként ötvösök rendezkedtek be, később cipészmesterek, emiatt egy időben Suszter-bazárnak is nevezték az épületet.

Természetesen neves cégek is örömmel béreltek benne üzlethelyiséget. Ilyen volt például a Dietrich és Gottschlig, akik 1865-ben nyitották meg első gyarmatáru-boltjukat a Párisi-házban, ahol a kezdetekben főleg rumot és teát árultak. Később ebből a kis üzletből nőtték ki magukat a főváros egyik legnagyobb rum-, likőr- és gyarmatáru-kereskedésévé.

Fotó: Wikipedia

Egy másik neves üzlet a Kunz és Mössmer cégé volt, akik az új palotában textilkereskedést nyitottak: vászont és pamutárut forgalmaztak: ágyneműket és asztali textileket, valamint esküvői kelengyét. Az épület földszintjén 1843-ban Emich Gusztáv nyitott könyvesboltot. Ő volt az alapítója az 1849-től működő Pesti Naplónak, amely a kor legnívósabb újságjának számított akkoriban. A könyvkereskedés mellett könyvkiadással is foglalkozott, üzletében gyakran fordult meg Petőfi, Jókai, Vörösmarty Mihály.

Méhecskék és kaptár: a Belvárosi Takarékpénztár székháza

Az egykori áruház elbontása után az akkori telektulajdonos, a Belvárosi Takarékpénztár először pályázatot, majd azon nyertest hirdetett, majd inkább felkértek valaki mást, hogy az új székházukat megtervezze. A valaki más Schmahl Henrik volt, Ybl Miklós tanítványa, akinek akkor már az Uránia filmszínház épülete fémjelezte nevét. A belsőépítész pedig Spiegel Frigyes lett, a magyar szecessziós építészet jelentős alakja, aki nem csak itthon alkotott nagyot: nevéhez köthető az egykori szentpétervári cári varieté és a tel-avivi opera is.

Fotó: Fortepan / Schoch Frigyes

A trapéz alakú saroktelken a főhomlokzatot a Ferenciek terén alakították ki, itt volt a bankfiók főbejárata, amelyen át egyenesen a bank pénztárteremébe lehetett bejutni, onnan pedig tovább a magánszéfek termébe.

Schmahl Henrik a földszintet úgy tervezte meg, hogy az továbbra is ellássa a korábban itt álló üzletház funkcióit, így az épület ezen részén „Párisi udvar” néven ugyanolyan passzázs épült, mint elődjében. A fedett üzletsor legnagyobb különlegessége a Luxfer-prizmákból álló üvegtető volt, ezeket száz darab beépített villanykörte világította meg, mégis azt a látszatot keltették, mintha természetes fény szűrődne be rajtuk keresztül.

Az első két emeleten a pénzintézet irodái rendezkedhettek be, a felsőbb szinteken pedig bérlakások kaptak helyet. A Petőfi Sándor utcai oldalon a tetőszinten például Uher Ödön fényképész műterme volt, amelyet a földszinti irodával külön lift kötött össze.

Fotó: Fortepan / Schoch Frigyes

Az építkezésben számos magyar és külföldi vállalkozás vett részt: a Luxfer-prizmákat a Haas és Somogyi cég készítette, a majolika díszek egy része a Zsolnay-gyárban készült, a színes üvegablakok Róth Miksa műhelyéből kerültek ki – azaz a kor legnevesebb hazai iparosai szállították az alapanyagokat. Külföldről a híres Villeroy & Boch cégtől érkeztek a pénztárcsarnok fajanszmunkáihoz, illetve a passzázs padlóburkolatához az alapanyagok.

Jégbüfé és hologram bolt – élet a Párisiban ‘45 után

A két világháború során nem sérült meg komolyabban az épület, de odabent a Takarékszövetkezet helyét más intézmények vették át. 1949-ben a banki ingatlanvagyon részeként államosították, majd többször átépítették, felújították. A helyreállítási munkálatok során olykor hiányzott a szakértelem és a gondosság, így az évtizedek során a palota sokat vesztett régi fényéből, eltűnt az egykori pénztárterem eredeti pompája és a Spiegel Frigyes tervei nyomán készült szecessziós enteriőr is. 1960-ban az IBUSZ vette birtokba az épületet és innentől kezdve hosszú ideig csak IBUSZ-palota néven emlegették.

Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A földszinten továbbra is üzletek működtek, köztük a nagy népszerűségnek örvendő, ma is kultikus Jégbüfé, amely 1952-ben nyitott meg és egészen 2015-ig működött az épületben. Nevét onnan kapta, hogy mindenféle fagylaltot, jégkrémet, parfét és hideg termékeket is értékesítettek benne, de tulajdonképpen egy nagy tömegeket kiszolgáló cukrászda volt, ahol állva lehetett a megvásárolt cukrászkészítményeket elfogyasztani.

Sokan emlékszünk még a Hologram Galériára is, amelyet jellegzetes neonfényű felirat hirdetett. A lenyűgöző, háromdimenziós hatást keltő képek lelőhelyén a kiállított tárgyak között előfordult mindenféle figura: autók, akcióhősök, tátott szájú cápa és egy ronda pók is. Végül ez a bolt is kiköltözött, és az üvegtetős passzás a következő felújításig üresen állt.

Újra pompában

2015 óta négy és fél éven át közel 3000 ember dolgozott azon, hogy az épület átessen egy megérdemelt felújításon. 2018 nyarára készült el a homlokzat: minden részletében aprólékos és minőségi munka nyomán megújult a több százezer kerámialap és dísz az épület külső, 3000 négyzetméteres homlokzatán. Csaknem tízezer elemet építettek be az épületben a tönkrement darabok helyére, és csak a kerámiarestaurátori munkák körülbelül 76 ezer órát vettek igénybe.

Amit lehetett, azt megpróbálták a helyszínen javítani, de voltak olyan tárgyak is, - például az ólomüvegek – amelyeket külső műhelybe kellett szállítani. Helyreállították a kettős lépcsőház száz darab színes üvegablakát, sőt az eredeti liftaknát is, bár utóbbi már csak díszítő funkciót lát el, a lift már nem működik benne.

A felújítás után a Párisi Udvar Hotel Budapest költözött az épületbe 110 szobával és 18 lakosztállyal, valamint két körpanorámás luxuslakosztállyal, amelyekhez tetőkert is tartozik. A szállodát a Mellow Mood Hotels üzemelteti, szobái között nincs két egyforma.

Ismerd meg közelebbről a város titkait!

Ha imádod az ilyen történeteket, akkor az idén 15. éves Imagine sétáit neked találták ki!

Különleges helyszínek, autentikus városélmény, kikapcsolódás és tanulás vár rád az izgalmas programokon. Budapest mellett több vidéki városban is csatlakozhatsz a számos tematika közül valamelyikhez, sőt, privát programként vagy csapatépítőként is kérdheted! Az Imagine városi sétáiról bővebben itt olvashatsz.

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót” – 30 éve történt az ország legsúlyosabb vonatbalesete, amiben 31-en haltak meg
1994. december 2-án 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat több kocsija is. 31-en haltak meg, az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.


1994. december 2-án szörnyű tragédia rázta meg az országot. 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik 110 kilométer/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak.

A balesetben összesen 31-en vesztették életüket, 27-en a helyszínen, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig megsérültek. Az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Később kiderült, a balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyed órával az első vágányon tolatást végeztek, csakhogy a váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. A tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót az első vágányra.

A gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel, azaz körülbelül 110 kilométer/órával érkezett az állomás felé, a kitérő állású váltót ebben az állásban viszont legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel közelíthette volna meg a szerelvény. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija leszakadt, majd kisiklott, és egy része az állomásépületbe rohant.

A mentést a baleset után közvetlenül az állomáson szolgálatot teljesítő vasúti dolgozók és az utasok kezdték meg. Aztán megérkeztek a mentők, tűzoltók, és katonák is. Még ők sem láttak még ehhez fogható katasztrófát, de az első újságírók sem tudták eleinte felfogni, mi történt.

Mészáros János a Szoljon.hu fotóriportere az elsők között ért oda, a szirénák hangját követte.

„Láttam, hogy egymáson vannak a vagonok. Akkor már hallottam zajokat, síró, jajveszékelő embereket a roncsok alól. Néhol mozogtak elemlámpák, a tűzoltók és a mentők ekkor már bemásztak a roncsok közé és próbálták megtalálni a túlélőket, sérült embereket”

– mondta a fotós korábban a XXI. Századnak.

Huszonhét ember a helyszínen meghalt, a holttesteket először a váróba fektették.

„Nem kívánom senkinek azt a látványt, érzést, amit az váróterem látványa nyújtott, ahová korábban a holttesteket fektették. Néhány kolléganőmmel hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót. Az egyik munkatársnőnk épp babát várt, mondtuk neki, ő ne jöjjön, máshol segítsen, ha tud. Borzasztó emlék”

– emlékezett vissza szörnyű tragédiára a Szoljon.hu-nak egy asszony, aki már akkor is a vasútnál dolgozott. Azt mondta, sokan bementek aznap éjjel dolgozni közülük, olyanok is, akik nem voltak szolgálatban.

Kárándi Béla nyugalmazott alezredest is a helyszínre rendelték. Az ő feladatuk a halottak azonosítása volt.

„Csendben dolgoztunk, senkinek nem volt kedve megszólalni. Szavakkal nem is lehet elmondani, milyen érzés volt látni, amikor az egyik fiatal mellé lefeküdt a földre az édesanyja. Átölelte a fiát, és perceken át zokogott. Az áldozatok között volt az ORFK egyik középvezetőjének az anyósa is. Amikor bejött az asszony férje, összetört egy széket. Rajta így jött ki a mérhetetlen düh és fájdalom, hogy elveszítette a feleségét”

– mesélte a tragikus éjszakáról a keleten.hu-nak.

A balesetben hatan életveszélyes, húszan súlyos, tizenketten könnyű sérüléseket szenvedtek. A sérülteket több kórházba szállították. Tizennégy embert elsősegélynyújtás után haza is engedtek, négy ember életét viszont már nem tudták megmenteni. Az áldozatok száma így később harmincegyre nőtt.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. Szűcs Ferenc három év letöltése után kegyelemmel szabadult.

A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és azoknak, akik anyagi veszteséget szenvedtek kártérítést fizetett. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
A magyar származású Albrecht Dürer az önmarketing mestere is volt, nemcsak a reneszánszé
Elképzelt orrszarvú, forradalmi sokszorosítási eljárás és botrányos önarckép: a németalföldi festészet zsenije Nürnbergből hódította meg Európát. Bejártuk a házat, ahol élt és dolgozott 20 évig.
Tóth Noémi - szmo.hu
2024. november 18.



Tele a történelemkönyv világhírű magyarokkal: a festő-grafikus-könyvkiadó géniusz Albrecht Dürerről is kevesen tudják, hogy aranyműves apja révén magyar vér csörgedezett az ereiben, bár ő már Németországban született 1471-ben. A festőinasnak szegődött fiúban csak úgy buzogott a tudásvágy és az újítási hajlam, és elképesztően pontosan tudta ábrázolni a természetet vagy az emberi vonásokat. Kortársai megítélése szerint ráadásul Dürer csupa meglepő dologra vetemedett. Például humánus témákat választott – gondoljunk csak ’A nagy nyúl’ című akvarellje és önarcképére –, amelyek akkoriban nem voltak divatosak.

1505-ben elkészítette egyik legismertebb grafikáját egy orrszarvúról, amelynek az a különlegessége, hogy Dürer soha nem látott élőben orrszarvút, és egy leírás alapján készítette el a művet. Ez a grafika rendkívül népszerű lett, és sokan csak ezen keresztül ismerték meg az állatot. Azonban nem minden alkotása lett az ismertségen felül sikeres is: az önarcképeit sok kritika érte, mondván, Dürer túlságosan is egoista – főleg az okozott botrányt, amelyen Krisztusként áldja gyakorlatilag önmagát. Önbizalomban és provokációban nem szűkölködött, az biztos…

Viszont szakmai érdemei elvitathatatlanok:

Dürer egyfajta „művész-influencerként” forradalmasította a művészeti alkotások terjesztését. Fametszeteivel és rézkarcaival felfedezte a sokszorosítás újfajta technikáját, amelynek segítségével képes volt műveit széles körben terjeszteni könyvszerű formában, ezzel növelve a bevételét és a hírnevét szerte Európában.
Munkásságának egyik fontos aspektusa volt a könyvnyomtatás iránti szenvedélye, amelyet nagybátyja, Anton Koberger, Nürnberg egyik vezető nyomdásza segítségével fejlesztett tökélyre. Dürer fametszet-illusztrációi, mint az ’Apokalipszis’, jelentős mértékben hozzájárultak a kor művészetéhez.

A Dürer-ház nem csak múzeum, hanem skanzen is

A művész Nürnbergben található otthona, a Dürer-ház ma múzeumként üzemel a bajor város turisztikai központjában, egy gyönyörű téren a vár aljánál. Dürer már eleve százéves házként vásárolta meg az ingatlant, ahol édesanyjával, illetve feleségével élt és alkotott – utódok nélkül – két évtizedig. A festő 1528-ban bekövetkezett halála után még a felesége lakott benne egy évtizedig, aztán több tulajdonosváltás után visszavásárolta a város, hogy közkinccsé tegye a házat. A Dürer-házon szerencsére a II. világháború sem hagyott akkora nyomot, mindössze a tetőt kellett megjavítani rajta, pedig a város nagy részét lebombázták annak idején. Úgyhogy ma is szinte egykori hangulatában tekinthető meg a jellegzetes stílusú, ötemeletes, és belül kissé puritán berendezésű épület.

A termeket róva az ember úgy érzi, időutazásba csöppent, miközben a korabeli technikákkal is megismerkedhet. A házat korhű bútorokkal rendezték be, és rekonstruálták Dürer műtermét is. Jó érzés úgy barangolni a házban, hogy azon ritka, fennmaradt reneszánsz-kori ház Európában, amely egy művész tulajdonát képezte. Még akkor is, ha sok alkotás a tárlaton csak másolat (élén a botrányos önarcképpel), hiszen az eredeti festményeket a világ nívós múzeumai birtokolják.

Albrecht Dürer élete és művészeti tevékenysége nagyban hozzájárult tehát a nyomtatási technikák és sokszorosított grafikák fejlődéséhez. Polihisztor-voltát az is mutatja, hogy nem csupán mint festő, könyvillusztrátor és grafikus, hanem mint író és irodalmár is tevékenykedett: önéletrajzokat és útinaplókat is írt, valamint elméleti könyveket festészetről, méretezésről és várépítésről, amelyek hosszú ideig szolgáltak alapul a művészeti oktatásban és gyakorlatban egyaránt. Dürer munkássága meghatározó része Európa kulturális örökségének, magyar gyökereiről pedig a városligeti Ajtósi Dürer sor emlékezik meg, amelyet halálának 400. évfordulóján neveztek el róla.

Források: 1, 2, 3


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Jeanne Calment hihetetlen története: 100 évesen még biciklizett, 114 évesen filmezett, 122 évesen halt meg
A francia Jeanne Louise Calment döntötte meg a leghosszabb igazolt emberi élettartam rekordját. 85 évesen kezdett el vívni, 117 évesen szokott le a dohányzásról, és amikor a 120. születésnapján megkérdezték tőle, milyen jövőre számít, azt felelte: „egy nagyon rövidre”.


Ha bármikor kiejtenéd a szádon, hogy „az én koromban ezt már nem kéne”, gondolj az Arles-ban 1875-ben született Jeanne Louise Calmentre, aki fittyet hányt az efféle sztereotípiákra, és úgy alapvetően az élet törvényeire is, hiszen 122 évet és 164 napot élni nem éppen szokványos. 100 évesen még simán biciklizett, 114 évesen szerepelt az életéről szóló filmben, és 115 évesen rászánta magát egy csípőműtétre is, sőt, a cigiről is majdnem egy évszázad után szokott le – igaz, nem a tüdejével volt gond, hanem csak azért döntött így, mert a megromlott látásával utált tüzet kérni másoktól.

Madame Calment izgalmas korban született Franciaországban, hiszen az Eiffel-tornyot 14 éves korában építették fel, és ezidőtájt találkozott – a nagybátyja boltjában festéket vásárló – Vincent van Gogh-gal, aki a megítélése szerint „koszos, rosszul öltözött és ellenszenves volt”.

A munkahelyi stressz nem rövidített az életén, hiszen 21 éves korában hozzáment másod-unokatestvéréhez (dédnagybátyja unokájához), a dúsgazdag üzlettulajdonos Fernand Calment-hoz, és sosem dolgozott egyetlen percet sem. Helyette leginkább teniszezett, kerékpározott, úszott, görkorcsolyázott, zongorázott és operába járt. Életfilozófiája az volt, hogy amin nem tudsz változtatni, azon ne stresszelj, és soha nem használt szempillaspirált, mert gyakran nevetett sírásig. Híres volt hatalmas életkedvéről, valamint nagy étvágyáról, különösen az édességek iránt.

Jeanne végig megőrizte éles szellemi képességeit, de közben tragikus dolgokat kellett megélnie: hosszú élete során a saját lánya, sőt, unokája is elhunyt. Pedig közeli hozzátartozói is rendkívül hosszú ideig éltek: idősebbik bátyja, François 97, édesapja 93, édesanyja pedig 86 évig.

Amikor Jeanne 90 éves lett, örökös híján leszerződött az akkor 47 éves, André-François Raffray nevű ügyvéddel, aki szerződésben vállalta, hogy havi 2500 frankot fizet az idős hölgynek azzal a feltétellel, hogy a halála után ő örökli a lakást. Raffray azonban a legrosszabb rémálmában sem gondolta, hogy végül nem csak 30 évig fizeti Jeanne-nak az ígért havidíjat, hanem a hölgy még túl is éli őt.
Miután az ügyvéd 77 éves korában meghalt, annak özvegye köteles volt tovább fizetni Calmentnek élete végéig a törvény értelmében.

Jeanne olyan legendás idézeteket hagyott az utókorra, mint például hogy „fiatalnak lenni lelkiállapot, nem a testtől függ. Valójában még mindig fiatal vagyok, csak az elmúlt 70 évben nem néztem ki olyan jól.” Vagy hogy „a mi jó Istenünk elfelejtett engem”. Az egyik interjúja végén az újságíró azt mondta: „Asszonyom, remélem, valamikor jövőre újra találkozunk”. Erre Jeanne azt válaszolta: „Miért ne? Annyira azért nem vagy öreg, még mindig itt leszel!”

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Új részletek derültek ki a Titanic kapitányáról – annak is híre ment, hogy túlélte a katasztrófát
Egy friss könyv szembemegy a régóta terjedő pletykákkal Smith kapitánnyal kapcsolatban. Feltárult a Titanic első emberének igazi sorsa.


Egy új könyv teljesen más képet fest a Titanic tragédiájának egyik legismertebb szereplőjéről, Edward John Smith kapitányról, mint amit a róla terjesztett szóbeszédek, cikkek, dokumentumfilmek vagy a sok esetben pontos mozifilm alapján sejtettünk.

Dan E. Parkes író A Titanic öröksége: A kapitány, a lánya és a kém című – magyar nyelven egyelőre kiadatlan – könyvében azt állítja, hogy Smith nem lőtte főbe magát, ahogy azt sok pletyka sugallta, és nem is a hajóhídon ölte meg a vezetőfülkébe betörő jeges ár, ahogyan azt James Cameron 1997-es sikerfilmjében láthattuk.

A könyv több korabeli pletykát is cáfol, például azt, hogy a kapitány ittasan vezette a hajót, figyelmen kívül hagyta a jéghegyekre vonatkozó figyelmeztetéseket, vagy felelőtlenül siettette az utazást.

Parkes megemlíti a kötetben, hogy a Titanic elsüllyedése után három hónappal egy Baltimore-i férfi azt híresztelte, hogy Smith életben van és Maryland államban bujkál. Később a Life magazin írta meg, hogy egy ohiói hajléktalan férfi Smith kapitánynak vallotta magát. E történetek egyike sem nyert bizonyítást, és lássuk be, nem is valószínű, hogy bármelyik igaz lenne.

Forrás: Wikipedia

A könyv az Unilad szerint felidézi a tragédia utáni újságcikkeket is, amelyek a kapitány öngyilkosságáról számoltak be. A Los Angeles Express 1912. április 18-án például azt írta: „E.J. Smith kapitány főbe lőtte magát”, míg a Daily Mirror egy nappal később hasonló címmel adott ki szenzációnak szánt írást; azt írták, „Smith kapitány főbe lőtte magát a hídon.” Parkes viszont hangsúlyozza, hogy a szemtanúk ugyan hallottak lövéseket, de ezeket azóta sem sikerült a tiszthez kötni.

A könyv inkább a túlélők beszámolóira alapoz: egyikük, a tragédia idején 27 éves Robert Williams Daniel például azt vallotta, látta a kapitányt a hídon, amikor a hajó süllyedni kezdett, és szerinte „hősként halt meg.”

Frederick Hoyt, egy gazdag utas arról számolt be, hogy visszatért a fedélzetre, ahol találkozott Smith-szel, és megosztottak egy italt, mielőtt ő maga a vízbe ugrott.

Isaac Maynard, egy 31 éves szakács azt mondta, látta, „ahogy a kapitányt a hídon elragadja a víz”. Valószínűleg ezt a vallomást vette alapul Cameron is a film forgatókönyvénél, ám nem teljes egészében, mert a férfi később még úszni látta Smith-t, és biztos volt benne, hogy őt, mert felismerte az egyenruháját és a sapkáját. Ezt a verziót más túlélő is megerősítette, valószínűleg az a személy, aki utoljára látta élve.

Egy tutajhoz kapaszkodó férfi próbálta kimenteni a kapitányt: kezet nyújtott neki, de az nem hagyta, csak azt kiáltotta: „Vigyázzatok magatokra, fiúk”. A szemtanú hozzátette: nem tudja, ezután mi lett vele, mert többé nem került a szeme elé, és úgy gondolta, a vízbe fulladt.


Link másolása
KÖVESS MINKET: