Piacozzatok a felújított Klauzál-csarnokban!
Tudjuk, piacozom. Szisztematikusan vagy éppen ad hoc felkeresem Budapest vagy annak a településnek a csarnokát, éppen zajló piacát, ahol éppen járok. Budapesti vásárcsarnok túrám egyik szomorú állomása volt a III. számú vásárcsarnok. Mindezidáig. Legutoljára 2014 nyarán vittek erre a lábaim célzatosan, ezt követően pedig csak a Klauzál téri vásárcsarnok Akácfa utcai bejáratával szemben elhelyezkedő kultúregységek látogatója voltam, fél szemmel folyamatosan szemmel tartva a kerítéssel körbevont, építési területté avanzsált csarnokot.
A teljesen felújított, funkciójában is kibővített csarnokot végül 2015 októberében adták át a nagyközönségnek. Hiába szerettem volna több lovat egy hátsóval megülni, képtelen voltam belesuvasztani feszített tempójú napjaimba akkoriban a látogatást, így csak hónapokkal később jutottam el az ünnepek miatt már díszbe öltöztetett csarnokba. A képek decemberben készültek, ezért a csodás papír és egyéb cicoma, de a mondanivalóm változatlan. Olvassátok!
A 2014 nyarán tapasztalt siralmas állapotokhoz lépest szembetűnő változás fogadott. Így mielőtt végiggörgeted kedves olvasó az elkövetkező képfolyamot, javaslom, mindenképpen suhanj át a felújítás előtti állapotról készített fotóimon. Ide kattintva kezdheted meg az időutazást.
Most, hogy visszatértünk a virtuális utazásról, még markánsabb a régi és új állapot közötti különbség. Ha nem utaztál volna, akkor íme egy kis összefoglaló a III. számú vásárcsarnok történetéről (szerényen magamtól idézve):
Ahogy a Rákóczi téri vásárcsarnok történetéhez, úgy a Klauzál téren álló csarnok történetéhez is fűződik egy tűzeset, akként, hogy ez a csarnok egy, az 1874-ben tűzvészben megsemmisült színház helyén épült. A tér neve egyébként korábban Stephen Platz, majd István tér volt. Jelenlegi nevét Klauzál Gábor miniszterről kapta 1907-ben. A Klauzál téri csarnok Budapest III. számú vásárcsarnoka, erről tanúskodik a homlokzat is. 1897-ben adták át, nagyjából egyidejűleg a Nagyvásárcsarnokkal (Fővám tér), valamint a Rákóczi téri, a Hunyadi téri és a Hold utcai kisebb méretű, de pesti vásárcsarnokokkal.
A vásárcsarnok Akácfa utcai homlokzata.
Ennél a kapunál korábban hiányos volt a díszburkolat, így a foghíjas és egyébként rettentő mocskos téglasor kitűnően alkalmas volt arra, hogy a környező egységek budapesti szmogban levegőző vendégei alkalmi pohártartónak használják vagy kultúrlény módjára végleg ott felejtsék a műanyagot. Na, ez a lehetőség kedves embertársaim, megszűnt, és reméljük nem lesz opció még jó sokáig. A vásárcsarnok előtt ebben az utcában elhelyezett, a csarnokhoz sikerrel asszimilálódott telefonfülke is végleg eltűnt.
Az Akácfa utcai homlokzaton a hatalmas ablakok alatti dísztégla burkolatból kirakott mintázat a felújítás előtt egybe olvadt a burkolat többi részével, most pedig szépen elkülönül ez a díszesebb blokk a felület többi részétől. Szellőzőakna pipa, kerékvető vas úgyszintén. Mint köztudomású, az összes többi, korabeli csarnokunkhoz hasonlóan a "csarnokba az áru ki-bepakolás érdekében egykor be lehetett kocsival hajtani. A képen a budapesti utcaképben megszokott kerékvető vasakat (máshol kerékvető köveket) láthatjuk."
Csodaszép tükröződés a patyolattiszta ablaküvegen. Maradjon is így.
Immár hatalmas a kontraszt a csarnok tiszta tömege és a környező romokban berendezett kis egységek homlokzata között.
Ezek a turisták nem is sejtik, milyen kis mázlisták, hogy egy felújított szakaszon flangálhatnak az építési törmelékek kerülgetése helyett, bezzeg mi, budapestiek tudjuk értékelni a szépet és az újat.
A SPAR visszaköltözött a csarnokba és a felirat is visszakerült a honlokzatra, kiegészítve a nyúlfarknyi Klauzál Piac megnevezéssel, ami valószínűleg mókuskerék létünkre reflektálva az egyszerűség jegyében fogant. Pedig mennyivel elegánsabb a vásárcsarnok szó, ami nemcsak jelentésében, de hangzásában is jobban illik magához az épülethez is.
Bizony, szép ez a kapu is. Nyoma sincs a korábbi toldozásnak-foltozásnak, a vasba vert reflektornak.
Nemcsak a csarnok szépült meg, de a mellette magasodó épület is kapott egy szépítő pakolást. A korábbi állapotok alapján nem kétséges, bizony ráfért. (Az egérrel tologasd a képet!)
Ez-meg-mi?! Ki volt ez az anti-ember?
Másfél évvel tehát legutóbbi túrám után végre bejutottam a megújult vásárcsarnokban. A bérlői helyek még kicsit foghíjasak, de ami késik, nem múlik. A földszinten középen őstermelőknek fenntartott, vadiúj standok sora fut végig az egységes külső jegyében. Ha már ott voltam, természetesen vásároltam, kóstoltam, élveztem a légkört.
Természetesen élmény volt több kiló zöldséggel a hátamon, gyümölccsel a vállamon fényképezgetni, csevegni, órákon át itt lébecolni. Az őstermelők pultjai mögött egyik oldalt a SPAR kapott helyet, másik oldalt ínycsiklandozó prémium termékeket áruló egységek. A SPAR-ba nem tértem be, hiszen rendszeres időközönként szerencsém van hozzá, így inkább a számomra ismeretlen helyekre fókuszáltam.
Az őstermelők mögötti negyedben meghúzódó pultokban gusztusosan elrendezett portékát az ember legszívesebben kóstolótálon tenné magáévá. Hihetetlen nehéz választani és megállni, hogy ne vásároljunk mindenből össze több hétre elegendő mennyiséget. A fenti képen a Prémium Sonkás pultja (lent) ejti zavarba a gyanútlanul betévedő idegent. Egyszerűen, de szépen tálalt savanyúságok lent, repeta pedig az első szinten kicsit más elrendezésben.
Kósza pillantás a Prémium sonkás pultjára az első szintről. Minden rendben.
Őstermelői húsáru a földszintről.
A bőség zavara. Mindből kérnék.
Ottjártamkor két szívemnek igazán kedves helyet fedeztem fel. Az egyik az Éden juice & more, ahol Anikó várja a betérőket kedvesen, naponta változó kínálattal. Éppen étkezés után voltam, így a levest, szendvicseket nem próbáltam ki, viszont egy nagy pohár frissen készült dzsúz kis gyömbérrel szépen lecsúszott. A hűtőben elvitelre dobozolt friss gyümölcsök, levek fogadnak, a polcokon delikát termékek, és friss zöldségek hívogatnak.
A pulton a sütő csak arra vár, hogy összezáródhasson egy jófajta szendvics körül, a leves pedig legszívesebben azonnal leszaladna a gigánkon. A kiszolgálás igen baráti és beszélgetésben nem szenved hiányt, az aprócska bolt története Anikó énekes karrierjével fűszerezve pedig magával ragadó. A frissen préselt, facsart italok, delikát termékek szerelmeseinek még egy okkal több, hogy betérjenek a vásárcsarnokba. Az Éden juice & more közösségi oldalát itt találod.
A másik helyi kedvenccé pedig a BOCI tejbolt vált. Aki bejáratos a Hunyadi téri vásárcsarnokba, annak bizony e név ismerősen csenghet. Annak is, aki rajong az ízletes tejtermékekért, elsősorban sajtokért vagy a különleges száraz húsáruért, annak itt a helye. Egytől-egyig nagy gonddal, a legjobb minőséget keresve összeválogatott termékek. Magyar manufaktúrákból, illetve Erdélyből származó remek termékek kínálják magukat a pultból, például olyan különlegességek, mint székely vaddisznó szalámi, szalámi lóhúsból, csirke szalámi, prémium érlelésű szarvas hátszín, hargitai füstölt kecskesajt, illetve ugyaninnen juhsajt, füstölt juhsajt, továbbá öregberegi kecskesajt, romadúr juhsajt, vasadi házi kecskegomolya, kisalföldi kecskesajt, a hegyi vadász öregsajtja és még sorolhatnám. Sajtmennyország.
A legjobb hely, nem utolsósorban akkor is, ha vásárlás közben értő, az áru eredetéről és tulajdonságairól szívesen mesélő figyelmes kiszolgálásban szeretnénk részesülni. A BOCI tejbolt közösségi oldalát itt találod (ne tévesszen meg senkit a lokáció, mindkét helyen vannak).
Kóstoltam. Az ízektől, állagtól elolvadtam.
Több, már nem fért se a vállamra, se a hátamra, se a gyomromba, de következő alkalommal itt folytatom a Klauzál téri gasztrotúrát.
Annyit időztem, csacsogtam, bámészkodtam a csarnokban, hogy szépen beesteledett, így a Klauzál téri front renovált formáját csak sejtettem, de tisztán sajnos nem láttam. A piactérről egy, a társasházzal közös átrium jellegű helyiségbe jutunk, onnan ki a Klauzál térre. drkuktart_klauzalterivasarcsarnokbudapestfelujitva45.jpg
Visszatekintve a piactér felé vasoszlopok sora vezeti a tekintetet egészen a bejáratig. (Az egérrel tologasd a képet!)
A vásárcsarnok, ahol ma már nyoma sincs a korábbi évtizedek során lelakott és nyomasztó mumusként az emlékeinkben élő épületegyüttesnek, helyette azonban újjászületett az a funkciójának megfelelő mértékig elegáns tér, ami most talán ugyanúgy (ha nem jobban) emeli Budapest fényét, mint ahogyan egykor az 1897-es átadáskor.
Végszóként még talán annyit, hogy Budapest VII. kerületében, a Klauzál tér 11. szám alatt található csarnoknak immár van saját honlapja is, ami egyelőre inkább praktikus információkkal szolgál csak, bár személy szerint szívesen olvasnék ott is többet a történetről, korszakokról, építészetről. A honlapot itt találod. Követni pedig a közösségi oldalukon tudod őket itt.
Ne feledkezz meg a DRKUKTART blogról sem: ne maradj le az újdonságokról, kövess Facebook-on ITT és Instagram-on ITT, vagy, ha úgy tetszik értesülj a friss bejegyzésekről a Bloglovin segítségével!
Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek is!
