Normafa: az erdő köszöni, jól van
Délelőtt a Normafán jártunk biológus kollégámmal, Weiperth Andrással. Bár a gyalogutakat még lezárva tartja az Önkormányzat, a két nappal ezelőtti jégtörés nyomait szemügyre tudtuk venni. Vegyes benyomásaink voltak. Elsőre drámai a látkép, hiszen sok a letört ág, a hegyoldalakon messziről is látszik a sok ezernyi törésfelület. Az erdő ugyanakkor megmaradt, és köszöni, jól van!
Kétségtelen, hogy sok fát derékba roppantott a koronákra rakódó jég súlya, vagy egyszerűen gyökerestől kifordult. Jellemzőbb azonban, hogy a fák 5-8 centis ágai szakadtak le, és állnak halmokban az erdő alján, sok száz hektáron. Az idős fákat nem viselte meg jobban a jégtörés, mint a fiatalokat; sőt első ránézésre kisebb károkat szenvedtek. Talán nem véletlen: ezek a példányok jóval száz év felett járnak; sok jégtörést láttak már, és valószínűleg az állékonyságuk is átlagon felüli.
Érdemes tudnunk, hogy
a hegyvidéki erdők életéhez hozzá tartoznak a hasonló események: széldöntések, jégtörések, vagy akár a rovarok kártételei. Ezeket az erdő néhány év alatt kiheveri.
Sőt, elmondható, hogy az évtizedenként, évszázadonként beköszöntő „drámai” történések még stabilabbá, változatosabbá, és az erdei fajok számára lakhatóbbá teszik az erdőt. Ne felejtsük el, hogy sok faj kifejezetten kötődik a korhadó fákhoz, vagy a világosabb erdőbelsőhöz.
Gazdasági szempontból a jégtörés nyilván káresemény, hiszen nagy mennyiségű faanyag kerül a földre, amelyet költségesen lehet csak összegyűjteni, és a minősége is kedvezőtlenebb, mint a fakitermelés során szakszerűen kitermelt fáé. És persze a kirándulók sem feltétlenül örülnek a „rendetlenségnek” – különösen ameddig a kidőlt fák elzárják az utakat.
Mi úgy láttuk, hogy bár a Normafa erdejét megtépázta a jégtörés, annak folytonossága, tájképi értékei nem változtak. Továbbra is az ország természetvédelmi és turisztikai szempontból legértékesebb erdei közé tartozik, amelyet óriási hiba lenne egyéb sporttevékenységek érdekében parkká alakítva „fejleszteni”. A legfontosabb, amit tenni kell ebben a helyzetben: az utak járhatóvá tétele, és a valóban balesetveszélyessé vált fák kezelése, esetleg eltávolítása. Más nem szükséges.
A holt fa jót tesz az erdő talaján. Az összetört faanyag nagyarányú ún. „összetermelése” komoly talajsebzéssel járna ezzel szemben (majdnem akkorával, mint egy sípálya építés...) – így természetvédelmi szempontból feltétlenül kerülendő. Még akkor is, ha néhány rendszerető túratárs szemét bántja a sok letört ág, és fatörzs – ne javasolja senki a „rendrakást”. Ennyi elég volt a Normafának – hagyjuk, hogy a terület legnagyobb részén segítség nélkül szedje magát össze.
A fákra rakodó jég Dobogókőn is súlyos károkat okozott. Többek közt a Zsindelyes környékén és a sípályákon is nagyon nagy a baj, ezért a síterepet üzemeltető Dobogókőért Közhasznú Alapítvány önkéntesek segítségét várja. Az önkéntesektől azt kérik, hogy hozzanak motoros láncfűrészt, kesztyűt, fejvédő sisakot és olyan ruhát, amit nem sajnálnak. Az akció tervezett időpontja a mostani hétvége, tehát december 6. és 7-e. A helyreállítást pénzadományokkal is segíthetitek.
Fotó: Dobogókőért Közhasznú Alapítvány
Részletes információt az adományozással és az önkéntes munkával kapcsolatban az akció Facebook-eseményének oldalán találtok.
Nyárra a Normafa erdei kizöldülnek, a sebek lassan eltűnnek. Néhány év múlva alig lesz nyoma a jégtörésnek. A Normafa sorsát nem a Természet befolyásolja károsan, az csak hozzátesz a szépségéhez...
A beszámoló "Normafa - megtépázva" címmel december 4-én jelent meg a Normafa - természetesen Facebook-oldalon. Szerzője Gálhidy László, erdőökológus, a WWF Magyarország munkatársa.