BUDAPEST
A Rovatból

Művészethangsúlyos szórakozóhely nagy találkozásokkal – Az Easy Art Space átrajzolja a fővárosi bár-körképet

Létrehoztak egy olyan közösségi teret, ahol találkozhat az underground szcéna minden arca a képzőművészektől kezdve a wakeboardosokon és deszkásokon át a hazai elektronikus zene meghatározó figuráiig.


Nehéz lenne megmondani, hogy a tavaly decemberben nyílt Easy egy kiállítótér, egy elektronikus zenei színtér vagy inkább egy bár, esetleg bisztró – de éppen az a jó benne, hogy ezt nem is kell eldöntenünk. Erre ugyanis a tulajdonosok sem vállalkoznának, hiszen miért is tennék? Pont ez a szép az egészben.

Az viszont biztos, hogy az Easy Art Space-szel létrehoztak egy olyan közösségi teret – talán az angol hub kifejezés még találóbb lenne rá –, ahol találkozhat az alapítók által régóta jól ismert underground szcéna minden arca a képzőművészektől kezdve a wakeboardosokon és deszkásokon át a hazai elektronikus zene meghatározó figuráiig. Ugyanakkor az, hogy van egy törzsréteg, közel sem jelenti azt, hogy ne látnának szívesen mindenki mást is, sőt! Minél többféle embert szeretnének bevonzani, hogy még több mindenkihez eljuthasson az általuk vallott és követett életfilozófia – az Easy ugyanis maga az ars poeticájuk.

A hely tehát tavaly télen nyitotta meg először a kapuit, miután a Pesti elektronikus zenei klub, az Aether és a Citymatiné nevű nappali bulisorozat tulajdonosai úgy gondolták, hogy valami újba kezdenek. Már évek óta szemlézték a piacot, avagy a budapesti klub- és szórakozóhely-körképet, hogy egy valóban értékteremtő és hiánypótló helyet hozhassnak létre. Már a kezdetektől a céljaik között szerepelt az igényteremtés, hogy aztán azt kielégítve létrehozzák a saját közönségüket.

Természetesen a budai helyszín sem véletlen, hiszen ott a klubhiány általános jelenségnek számít – pedig a dombosabb oldal épp a reneszánszát éli. Buda felfutásában nagy szerepet játszhatott a Covid, ami után egy kicsit mindenki békét talált a lassításban, a lokalitásban. De az is közrejátszhatott benne, hogy a budaiaknak évek óta Pestre kellett átevickélniük, ha szórakozni szerettek volna, ahol a hangulat mostanra inkább nemzetközire váltott.

„Egy közösségi teret szerettünk volna itt a Széll Kálmán téren összehozni, ami azon értékek alapján áll össze, amiket mi képviselünk, amiben megjelenik az underground zene és a képzőművészetek is szerepet kapnak.”

A koncepció megalkotásánál egy „művészethangsúlyos szórakozóhely nagy találkozásokkal” lebegett a szemük előtt. Egy törzsközönségnek otthont adó szórakozóhelyet, művészeti teret és bárt szerettek volna létrehozni, egy helyszínt, ahol a művészet fuzionálhat a zenével – ehhez fogható pedig a magyar fővárosban mostanáig nem igazán volt.

„Egy érzés volt bennünk, amit megpróbáltunk megvalósítani, és elég közel járunk hozzá.”

Kezdetben csak magát a belső teret vehette igénybe a közönség, azóta lett terasz, alig egy hónapja a vibráló színekkel operáló, hangulatos kerthelyiség is készen lett, ezen a héten kedden pedig a konyha is újranyitott. Ezzel pedig az Easy funkcióinak nagy részét már ki tudják használni.

Ami az elnevezést illeti, mesélhetnénk valamilyen romantikus anekdotát, de ilyen nem igazán van: a három alapító tag egyike állt elő az Easy-vel nem sokkal azután, hogy többoldalnyi Excel-tábla-sort töltöttek meg lehetséges opciókkal. Itt jött rá ugyanis, hogy ezen egyáltalán nem kellene erőlködniük, ennek könnyedén kellene mennie – és már meg is volt az elnevezés.

„A hellyel is pontosan ezt akarjuk képviselni: a művészet sem feltétlenül egy »kisujjeltartós«, pezsgőt kortyolgató iparág, hanem egy könnyed és egyszerűen befogadható dolog. Akár csak bulizás közben is jó ránézni az alkotásokra, amelyek körbeveszik az ember – ez is ennyire egyszerű.”

De az ember el is merülhet bennük, hiszen a hely kívül-belül tele van festményekkel, graffitikkel, grafikákkal, amelyek kényeztetik a szemet. Ez pedig persze nem véletlen.

„Terveztünk valamennyire, de azért a flow-val mentünk, amikor kialakult az enteriőr.”

Megkérték néhány művészbarátjukat, akik egy-két instrukció után – természetesen a tulajdonosokat ismerve, hiszen évek óta együtt dolgoznak – könnyedén el tudtak indulni és megalkotni a falak díszeit. De itt ne egy-két festményre vagy fújásra gondoljunk: a belterek nagy részét és a teljes kertet övező felületeket elképesztő alkotások borítják. Csak hogy legyen egy kis viszonyítási alap: a kert falain több mint tíz graffitis dolgozott egy teljes héten át.

Nem lehet meglepő, hogy az első kiállításuk is ezen az analógián szerveződött: megkérték néhány képzőművészettel foglalkozó barátjukat, hogy válasszák ki egy-egy darabjukat – legyen az fotó, digitális grafika, festmény vagy bármi –, amire az easy szó kapcsán asszociálnak. Ezekből pedig egy különleges tárlat állt össze. A következőkben is hasonló téren szeretnének mozogni művészileg, de határozott terveik nincsenek.

„Könnyedén vesszük ezt a részét is: ami tetszik nekünk és egy underground, fiatalosabb irányt képvisel, az alapvetően jöhet. De nincs egy szigorú szakmai kuráció.”

A zene kapcsán sem szigorúak, bár mivel elektronikus zenei háttérrel rendelkeznek, általában ehhez a stílushoz nyúlnak vissza. Hétvégente így elektrobulik szoktak lenni, de jazzkoncertnek vagy éppen brazil, csörgődobos zenekaroknak is otthont adtak már. A terveik közé tartozik ugyanakkor, hogy a tánctéren idővel „rendes”, azaz nagyobb koncerteket is tarthassanak, most még ugyanis a hely nem alkalmas erre. Összességében tehát ezt is könnyen veszik: bármilyen stílusban is alkosson valaki zeneileg, nem zárkóznak el tőle.

De a közönséghez is egy kicsit hasonlóképpen állnak hozzá, hiszen mindenkit szívesen látnak, sőt, szeretnének minél többféle embert bevonzani. Azt persze, hogy épp milyen vendégek vannak, megválogatja az aktuálisan játszó DJ, a napszak, de még az is, hogy éppen a hét melyik napján járunk. És bár Budapesten sok olyan hely van, ahol van egy adott jellegzetes vendégtípus, ők nem szeretnék magukat ilyen keretek közé zárni: „Soha nem volt cél az, hogy kiválasszunk egy közönséget, sőt: fontos, hogy minél több emberrel megismertessük ezt.”

Az Easy célja ugyanis tulajdonképpen az, hogy minél szélesebb rétegekhez eljuttassák, mennyire közérthető, mennyire egyszerű is lehet a művészet – és hogy ezzel együtt milyen sokat és milyen változatosan tud hozzátenni az emberhez.

Ezt propagálták az eddigi programjaikkal is, és ez a jövőben sem fog változni, csak egy kicsit még szélesedik. Terveznek filmvetítéseket, filmklubot, hiphop- és breaktánc-őrületeket, workshopokat, standup-műsorokat és miniszínházat is.

A jelenlegi inflációs helyzet ugyanakkor persze őket sem kíméli, és bár egyelőre ennyire rövid távon még nem éreznek durva hatásokat, ezekre is számítanak: a visszaesésük százalékban kifejezve hamarosan két számjegyűre ugorhat. Hiszen az áremelkedés olyan szintű, hogy egyrészt lehetetlen lekövetni, másrészt technikailag is megnehezíti a hely mindennapjait.

Mindenesetre reméljük, hogy a fokozódó válság kevés helyet darál majd be a fővárosban, és ha sajnos mégis így alakul, akkor az Easy nem lesz közöttük. Az ugyanis biztos, hogy egy ilyen sokféle, izgalmas és befogadó biztos pontra már nagy szüksége volt a városnak – és persze arra is, hogy a tulajdonosok easy-mentalitása minél inkább elterjedjen akár Budán, akár Pesten.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


BUDAPEST
Képgaléria: Ilyen vidám volt a hógolyócsata a Blaha Lujza téren
A szervezők javaslatára sok fiatal érkezett, akik egy felszabadult, laza estét töltöttek együtt pénteken a havas fővárosban.


Sokan gyűltek össze pénteken egy kiadós hógólyó csatára Budapesten a Blaha Lujza téren. A közösségi oldalon meghirdetett programról a szervezők azt írták, hogy ez nem egy előre megrendezett gyülekezés, hanem aki szeretne, az csatlakozhat hozzájuk.

Végül aki elment, az jól érezte magát, egy igazi, felszabadult, vidám közös estét töltöttek együtt.

Képgaléria: Hógolyó csata a Blaha Lujza téren

(Fotókért kattints a képre)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
BUDAPEST
A Rovatból
Fotókon az első Gundel Bál: teltházzal indult útjára a Gundel Palota új hagyománya
Csillagfényes tematika, ikonikus vendégek és látványos pillanatok tették emlékezetessé a februári estét a Városligetben. A különleges programokkal, kreatív gasztronómiával és felszabadult tánccal kísért esemény egyszerre tisztelgett a múlt előtt és mutatott előre.


Van, amikor egy este egyszerűen túlmutat önmagán. Amikor nemcsak jól sikerül, hanem emlékezetes lesz – és már közben érezni, hogy ebből bizony folytatás következik. Február 7-én a Gundel Palotában pontosan ez történt: az első Gundel Bál nemcsak teltházas volt, hanem egy új, élő hagyomány ígéretét is magával hozta.

Egy este, ami rögtön történetté vált

Február első szombatján először nyitotta meg báli estére kapuit a Gundel Palota, és már az érkezés pillanatában világossá vált, hogy itt most nem egy klasszikus, merev társasági eseményre készülnek. A „Csillagok között” tematikájú Gundel Bál elegáns volt, mégis meglepően közvetlen, nagyvonalú, de egyáltalán nem távolságtartó. A Városliget fái között messziről hívogattak az épület fényei, a Palota homlokzatán pedig megelevenedett a ház múltja – finoman, ízlésesen, mindenféle túlzás nélkül.

A három helyszínen zajló bál teltházzal futott: összesen 345 vendég érkezett, akik hamar valódi közösséggé formálódtak. Ez az este nemcsak arról szólt, hogy „szép ruhában eljövünk”, hanem arról is, hogy együtt vagyunk, kapcsolódunk, és közösen élünk meg valami különlegeset.

Csillagok az égen – és a parketten

A tematika ezúttal nem állt meg a dekorációnál.

A Gundel Bál fővendégei a magyar űrkutatás három meghatározó alakja voltak: Kapu Tibor, Cserényi Gyula és Farkas Bertalan.

Jelenlétük nemcsak a „Csillagok között” koncepciót erősítette, hanem egy nagyon is emberi üzenetet hordozott: a tudás, a teljesítmény és a közösség nem elvont fogalmak, hanem egymást erősítő értékek.

Az este egyik legerősebb, sokak számára katartikus pillanata volt, amikor megjelent Gundel Károly hologramja, a megnyitót pedig Latinovics Zoltán ikonikus hangja tette emlékezetessé.

A múlt nagy alakjai itt nem emlékműként voltak jelen, hanem élő gondolatként, természetes módon kapcsolódva a jelenhez. Ez a gesztus szépen összefoglalta mindazt, amit a Gundel ma képviselni szeretne: tiszteletet a hagyomány iránt, miközben bátran és kortárs módon gondolkodik a jövőről.

A hangulat hamar oldottá vált. A nyitótánc előtt egy rövid, látványos show-műsor – légtornászokkal és mirror-táncosokkal – adta meg az est ritmusát, majd közel ötven párral indult el a bálozás. Nem sokkal később már egyértelmű volt: a parkett nem marad üresen. A terem gyorsan megtelt, a tánc felszabadult lett, az este pedig szinte magától sodorta tovább a vendégeket.

Ízek, élmények és egyértelmű üzenet

A gasztronómia ezúttal is fontos szerepet kapott, de a megszokott kereteknél jóval játékosabb formában. Wolf András corporate chef, Vérten Róbert executive chef és csapatuk kreatívan reflektált az űrtematikára, miközben végig megmaradtak a Gundeltől elvárt minőségnél. A vendégek egyik abszolút kedvence a tubusban felszolgált körözött lett – egy apró, de annál emlékezetesebb részlet, amely egyszerre volt humoros és ötletes.

Az aktivitások közül kiemelkedett a Tapintható Világűr, amely hatalmas sikert aratott, és jól mutatta: az élmény akkor működik igazán, ha közös. Az est házigazdái, Gundel Takács Gábor és Mikes Anna közvetlen, szerethető jelenléte tovább erősítette ezt az érzést – a bál nemcsak szép volt, hanem emberi is.

A vendégek visszajelzései egyértelműek voltak. Sokan a hangulatot, mások a részleteket emelték ki, de a legtalálóbb mondat talán ez volt: „Ennek a bálnak lelke volt.” Ennél többet aligha lehet kívánni egy első alkalomtól.

És ami igazán izgalmassá teszi az egészet: a Gundel Bál nem egyszeri esemény. A folytatás már körvonalazódik, a nyári zenés-táncos esték kétheti rendszerességgel térnek vissza, tovább erősítve azt a közösségi szemléletet, amely ezt az első bált is meghatározta.

Nézd meg galériánkban, milyen volt a Gundel Palota első bálja:

A Gundel az Eventrend Group tagjaként hosszú távon gondolkodik: céljuk, hogy ez a világhírű, mégis nagyon is magyar örökség ne csupán kevesek kiváltsága legyen, hanem minél több magyar és külföldi vendég számára jelentsen élményt.

A februári este üzenete világos volt: a Gundel Palotában a bál nem múltidézés – hanem egy frissen született, élő hagyomány kezdete.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

BUDAPEST
A Rovatból
Tavaszváró bakancslista Budapesten - 5+1 élmény, ami kimozdít a téli szürkeségből
Ha már eleged van a bezártságból, de a nagy tavaszi kiruccanások még váratnak magukra, ez a lista neked szól.


Február végére - március elejére a legtöbben ugyanott tartunk: elegünk van a réteges öltözködésből, a korai sötétedésből és abból, hogy a hétköznapok nagy része zárt térben telik. A tavasz még nem robbant be teljes erővel, de már érezni, hogy közeledik a jó idő. Ilyenkor különösen jól jön egy konkrét terv, amelyek segítenek kiszakadni a téli szürkeségből.

A tavaszvárás nem feltétlenül nagy kirándulásokról szól. Néha elég egy jó előadás, egy fürdőzés a szabad ég alatt, egy délután, amikor új dolgokat próbálsz ki, vagy egyszerűen csak végigsétálsz a városon úgy, hogy nem sietsz sehová. Budapest szerencsére tele van olyan helyekkel, amelyek pont ezt a fajta átmeneti időszakot teszik izgalmassá. Ebben a válogatásban öt olyan programot találsz, amelyek segítenek kiszakadni a napi rutinból.

A Csodák Palotája interaktív tereiben újra felfedezheted a kíváncsiságod, és játék közben kapcsolódhatsz ki. A Duna Művészegyüttes „A Duna balladái” című előadása a Duna menti történeteken és táncokon keresztül érzelmileg hangol rá a megújulásra a Nemzeti Színház színpadán. A Széchenyi Gyógyfürdő kültéri medencéiben a gőzölgő víz és a friss levegő találkozása igazi szezonnyitó élmény, ahol testben is átállhatsz a könnyedebb hónapokra. A Tropicarium egzotikus világa egy délutánra messzire repít a városi hétköznapokból, és előkóstolót ad a nyár hangulatából. A Magyar Nemzeti Múzeum nagyszabású Attila-kiállítása történelmi utazásra hív, ahol 1600 év története elevenedik meg a vitrinek mögött. A Városliget pedig egy nagy sétára, egy utolsó korcsolyázásra vagy akár egy hőlégballonos emelkedésre hív, hogy új nézőpontból nézhess rá a lassan tavaszba öltöző városra.

Csodák Palotája

A felfedezéshez nem kell megvárni a tavaszt. Elég belépni a Csodák Palotája ajtaján, és máris új nézőpontból láthatod a világot. A négy emeletnyi térben interaktív eszközök, játékos kísérletek és kipróbálható tudományos jelenségek várnak, ha nemcsak nézni szeretnéd a világ működését, hanem átélni is. Ez a tudományos élményközpont nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is emlékezetes kaland: itt mindenki élvezettel merülhet el a fizika, kémia, biológia és az univerzum titkaiban. Itt nem az a kérdés, hogy „szabad-e hozzányúlni?”, hanem hogy „melyikkel kezdjük?”.

Passzív nézelődés itt nem opció: egyik élményből sodródtok a másikba, miközben mindent meg lehet fogni, kipróbálni, működésbe hozni. Optikai játékok, erőhatások, látványos jelenségek segítenek megérteni olyan dolgokat, amelyek nap mint nap körülvesznek minket, mégis ritkán gondolunk bele, hogyan működnek.

A napi négy tudományos show kifejezetten látványos, a Richter Gedeon labor kísérletei garantáltan lekötik a figyelmet. Jó látni, amikor egy-egy kísérletnél egyszerre hallatszik a meglepett reakció és ez felnőttként épp olyan felszabadító, mint gyerekként. A tudomány itt játékos, mégis érthető formában válik közös élménnyé minden korosztály számára.

Ráadásul nincs két egyforma látogatás: évszakonként új tematikus programokkal és extra állomásokkal készülnek, így mindig van miért visszatérni.

Ez az a program, amit bátran fel lehet írni a bakancslistára családi kiruccanásként, baráti délutánként vagy akár egy kreatív randiként is. Ha idén nemcsak programot, hanem élményt keresel a szezon elején, itt jó helyen jársz. Csoda, amit átélsz. Tudás, amit hazaviszel.

Duna Művészegyüttes

Ha nemcsak feltöltődésre, hanem valami igazán mély és szívből jövő élményre vágysz, akkor egy este a Duna Művészegyüttessel biztosan telitalálat lesz.

A közel 70 éves múltú hivatásos néptáncegyüttes az ország egyik legismertebb és leginspirálóbb társulata, akik nemcsak a hagyományos néptáncot viszik színpadra, hanem a kortárs művészet formanyelvén keresztül is megszólítanak. Előadásaik igazi vizuális és érzelmi élmények, amelyek egyszerre hagyományőrzők és megújítók. Céljuk, hogy a néptánc iránt érdeklődőket közelebb vigyék a színházi élményhez, a színházrajongókat pedig bevezessék a néptánc világába. A repertoárjukban klasszikus és kortárs táncszínházi produkciók, valamint gyermek- és ifjúsági előadások is helyet kapnak, így a család minden tagja találhat magának élményt.

Ebbe a sokszínű világba illeszkedik a Duna Művészegyüttes 65 éves jubileumi évének zárására készült produkció is: a március 14-én 19 órakor, a Nemzeti Színház színpadán látható A Duna balladái – Táncok és imák a Duna mentén.

Az előadás a Duna mentén élő népek zenéiből és táncaiból merít, így nem egyetlen hagyományt emel ki, hanem egy egész térség közös tapasztalatát sűríti színpadra. A mozdulatokon keresztül a dunai ember életérzése, a nagy folyamhoz kötődő ünnepek és rítusok is megelevenednek. A Duna itt nem csupán földrajzi fogalom, hanem élő, lüktető jelkép: múlt és jelen tanúja, híd kelet és nyugat között, erőt adó forrás, amely évszázadok óta formálja a partján élők kultúráját. Ebben a munkában fontos szerepe van a zenének is. A Duna Művészegyüttes mellett a Göncöl Zenekar működik közre, ami végig erős, sodró alapot ad a táncnak. A produkcióban továbbá a StEfrem férfikar is szerepet kap, akik különleges hangszínt és mélységet adnak az előadásnak.

Egy olyan estét élhetsz át, ahol a zene, a ritmus és a mozdulatok egyszerre simogatják a lelket, és ahol a magyar kultúra legszebb arcával találkozhatsz. Ahogy haladsz előre az előadásban, egyre inkább érzed, hogy nem kívülről figyeled, hanem kapcsolódsz hozzá. És amikor kilépsz az utcára, talán egy pillanatra megállsz a Duna-parton is, mert hirtelen személyesebbnek tűnik az, ami addig csak városi háttér volt.

Széchenyi Gyógyfürdő

Van az a pont a tél végén, amikor már szívesen lennél a szabadban, de még jól esik a meleg. A Széchenyi Gyógyfürdő ilyenkor különösen jó választás. Budapest, sőt Európa egyik legnagyobb fürdőkomplexumáról van szó, ahol összesen 21 medence közül választhatsz, így tényleg mindenki megtalálhatja a saját tempóját.

A kültéri termálmedencék egész évben nyitva tartanak, így a forró vízben ülve akkor is élvezheted a friss levegőt, amikor még csak közeledik a tavasz.

Az élménymedencében sodrófolyosó, víz alatti pezsegtetés, nyakzuhany és az ülőpadokba rejtett, hátat masszírozó vízsugarak működnek, így ha egy kicsit aktívabb kikapcsolódásra vágysz, itt azt is megkapod. A gyógyvizes medencék inkább a csendesebb, elmélyülőbb pihenést szolgálják – a víz összetétele kopásos jellegű ízületi és gerincproblémák, krónikus gyulladások vagy műtétek utáni rehabilitáció esetén is ajánlott.

A fürdőzés azonban nem áll meg a medencéknél. Hat szauna és négy gőzkamra vár, a belépő pedig számos wellness szolgáltatást is tartalmaz, például konditerem-használatot, vízi tornát vagy aerobikot. Ha még tovább mennél, különböző masszázsok és gyógykezelések közül választhatsz, sőt a sörfürdőt is kipróbálhatod. Az ivócsarnokban gyógyvizet is kóstolhatsz, amely bizonyos belgyógyászati problémák kezelésére alkalmas.

A fürdő egyik különleges része a Pálmaház, ahol trópusi növények, függőágyak és koktélok között lehet megpihenni. Itt tényleg az az érzésed támad, mintha egy rövid időre kiszakadtál volna a városból.

A tél vége felé azért különösen jó ide jönni, mert fizikailag és mentálisan is feltölt. A meleg víz ellazít, a kinti levegő felébreszt, a hosszabb szaunázás vagy egy masszázs pedig segít kiszakadni a mindennapokból. Nem kell hozzá utazás vagy nagy szervezés – csak egy délután, amikor tényleg magadra figyelsz, és hagyod, hogy a tested utolérje a közelgő évszakváltást.

Tropicarium

Amikor már nagyon vágysz a napsütésre és a zöldre, de a valódi tavasz még csak készülődik, a Tropicarium jó alternatíva lehet. Közép-Európa egyik legnagyobb tengeri akváriuma a Campona bevásárlóközpontban található, fedett kialakításának köszönhetően pedig az év bármely napján látogatható, így akkor is trópusi hangulatba csöppenhetsz, amikor odakint még hidegebb arcát mutatja az idő.

A 3000 négyzetméteres területen több tájegység és éghajlati öv élővilága jelenik meg.

Nemcsak cápákat láthatsz, hanem aligátorokat, hüllőket, kétéltűeket, madarakat, majmokat és több ezer halfajt is.

A tér úgy van kialakítva, hogy tényleg végigsétálhatsz az esőerdők és a vizek világán. Az esőerdős rész külön élmény. A párás levegő, a buja növényzet és az időről időre érkező, negyedóránként „leszakadó” trópusi eső egészen más hangulatot teremt. Közben szabadon repkedő madarak és ugrándozó majmok között haladhatsz el, és nem messze tőled egy hatalmas aligátor pihen.

A Tropicarium legikonikusabb része a 12 méter hosszú látványalagút, ahol a cápák néhány méterre úsznak el melletted vagy épp a fejed fölött. A különleges akvárium biztonságos, mégis olyan közelséget ad, amit máshol ritkán tapasztal az ember. Az üvegfalon túl nemcsak az állatokat, hanem a víz alatti növényvilág részleteit is megfigyelheted.

Ha szeretnél még többet látni, érdemes a látványetetési időpontokra is figyelni, mert ilyenkor igazán közelről láthatod az állatok reakcióit és viselkedését. A Koi pontyokat akár te magad is megetetheted a helyben vásárolt táppal, a kijárat közelében pedig rájasimogató akvárium vár, ahol - ha elég bátor vagy - meg is érintheted az állatokat. Időnként még szelíd kígyót is kézbe lehet venni, ami különösen emlékezetes élmény.

Tavaszváráskor azért működik jól ez a program, mert előrehozza a melegebb hónapok hangulatát. Nem a szürke utcák vesznek körül, hanem zöld növények, víz és egzotikus élőlények. Egy-két órára tényleg máshol érzed magad és mire kilépsz, már kevésbé türelmetlenül várod a valódi jó időt.

Magyar Nemzeti Múzeum

Ha szeretnél egy olyan programot, ami nemcsak kimozdít, hanem kicsit mélyebbre is visz, a Magyar Nemzeti Múzeum jó választás lehet. Az 1847-ben megnyílt, Pollack Mihály tervezte klasszicista épület nemcsak Budapest egyik ikonikus pontja, hanem a magyar történelem egyik legfontosabb őrzője is. A hatalmas oszlopcsarnok, a díszlépcsőház és a tágas termek önmagukban is adnak egyfajta ünnepélyes keretet a látogatásnak.

Az állandó kiállítások végigvezetnek a magyar történelem fontos korszakain, a koronázási jelvények másolatától kezdve a szabadságharc emlékein át egészen a 20. századig. De most különösen nagy figyelmet kap az új időszaki tárlat, az Attila című kiállítás, amely a hun uralkodó alakját és örökségét mutatja be.

Az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb hazai tárlatáról van szó: 13 ország 64 múzeumából érkezett mintegy 400 műtárgy idézi meg Attila korát és a róla kialakult képet. A József nádor termek teljesen átalakultak a kiállítás kedvéért, különleges vizuális és technikai megoldásokkal segítve, hogy ne csak nézd, hanem át is éld a történetet.

Láthatók felbecsülhetetlen értékű ékszerek, fegyverek, hun üstök, előkelő sírokból származó leletek, sőt torzított koponyák is, amelyek a korabeli testmódosítás emlékei. A domagnano-i kincs darabjai Abu-Dhabiból és Londonból érkeztek, Üzbegisztánból orlati lemezek, Azerbajdzsánból diadém, Észak-Macedóniából előkelő síregyüttes – olyan nemzetközi anyag állt össze, amely ritkán látható ilyen átfogó formában.

A kiállítás különlegessége, hogy nemcsak a történeti Attilát mutatja be, hanem azt is, hogyan alakult a róla szóló emlékezet az elmúlt 1600 évben. Megismerheted, hogyan élt tovább Attila alakja a keleti és nyugati kultúrákban, és hogyan vált a magyar emlékezet egyik meghatározó figurájává.

A tárlat 2026. január 23. és július 12. között látogatható, és kísérőprogramok is kapcsolódnak hozzá: előadások, beszélgetések, családi foglalkozások, múzeumpedagógiai programok és élő zenei események várják az érdeklődőket. A múzeum boltjában pedig a hun kori ékszerek és viseletek rekonstrukciói közül is választhatsz, ha valamit emlékbe hazavinnél.

Egy ilyen látogatás után nemcsak több tudással jössz ki, hanem egy kicsit más perspektívával is. Néha pont egy kis történelem kell ahhoz, hogy új lendületet kapjon a saját jelenünk.

Városliget

A Városliget az a hely Budapesten, ahol egyetlen délutánba többféle program is belefér. Február végéig még nyitva van a Városligeti Műjégpálya, így akár egy utolsó korcsolyázással is lezárhatod a szezont. A hatalmas, szabadtéri pályán csúszni mindig külön élmény, főleg úgy, hogy közben ott a park tágas tere és a város egyik legszebb környezete.

Ha inkább a nyugodtabb tempó vonz, egy hosszabb séta is bőven elég program. A tó környéke, a széles sétányok és a padok mind arra hívnak, hogy tölts el a szabadban egy kis időt. Nem kell hozzá külön terv, elég egy beszélgetés útközben, egy kis nézelődés, vagy csak az, hogy hagyod, hogy vezessen a sétány.

A Liget azonban nemcsak a szabadtéri élményekről szól. Az elmúlt években igazi kulturális központtá vált: itt találod a modern épületével is látványos Néprajzi Múzeumot és a különleges formavilágú Magyar Zene Házát, ahol interaktív kiállítások és koncertek is várnak. A klasszikus vonalat pedig a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok képviseli, így ha a séta mellé kiállítást vagy egy komolyabb kulturális élményt is beiktatnál, arra is bőven van lehetőség.

A séta vagy korcsolyázás előtt és után ráadásul nem kell messzire menni, ha beülnétek valahova. A Ligetben és a környékén több kávézó és étterem is vár, így könnyen lehet a programból egy hosszabb, kényelmes délután.

Ha szeretnél egy plusz élményt, a ligeti hőlégballonról felülről is megnézheted a várost. A lassú emelkedés közben fokozatosan tárul fel Budapest panorámája, és egészen más perspektívából látod a parkot és a környező városrészt.

A Városliget azért jó választás, mert tényleg többféle élményt kínál egy helyen: lehet aktív, lehet kulturális, lehet lazább vagy éppen tartalmasabb program – attól függően, mire van éppen szükséged.

A szezonváltás nem egyik napról a másikra történik. Néha apró programokból, közös élményekből és tudatosan kiválasztott délutánokból áll össze az az érzés, hogy már máshogy indul a hét. Ha most beírsz egyet ezek közül a naptáradba, könnyen lehet, hogy a tél vége már nem várakozásról, hanem élményekről szól majd!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

BUDAPEST
A Rovatból
„Meggyőződésem, hogy egy jó managernek minden vendéggel azt kell éreztetnie, hogy ő VIP” – ismerd meg Gebei Tamást, az Anantara service excellence managerét
Egy luxusszálloda falai között rengeteg különleges ember dolgozik olyan pozíciókban, amikről elsőre nem is gondolnánk, mennyire meghatározzák a vendégélményt.


Az Anantara brand idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját világszerte. Ebből a különleges alkalomból indítjuk el „Meet the Team” sorozatunkat, amelyben bemutatjuk a budapesti egység, az Anantara New York Palace Budapest Hotel csapat azon tagjait, akik nap mint nap a háttérben (vagy éppen a frontvonalban) dolgoznak a vendégek kényelméért.

Elsőként Gebei Tamással beszélgettünk, akivel a legnagyobb eséllyel a hotel lobbyjában futhatunk össze. Tamás az az ember, aki természetéből adódóan keresi a kapcsolódási pontokat: számára nincs „egyszerű” látogató, mindenki VIP figyelmet kap. Legyen szó a lobbyban bámészkodó turistáról vagy visszatérő vendégről, ő ugyanolyan nyitottsággal és egy-egy jó történettel fordul mindenki felé.

– Mi a pozíciód az Anantarában?

Gebei Tamás: Service Excellence Managerként dolgozom. Ez a pozíció magában foglalja a guest relations feladatokat is, tehát elsősorban a vendégekkel való kapcsolattartásért felelek. Kiemelt figyelmet fordítok a VIP vendégekre, bár meggyőződésem, hogy egy jó managernek minden vendéggel azt kell éreztetnie, hogy ő VIP. Emellett a feladataim közé tartozik az adott esetben szükséges tréningek segítése és a szállodán belüli minőségellenőrzés is. Ez a gyakorlatban olyasmit jelent, hogy figyelemmel kísérem, mikor ideális a housekeeping takarítása, vagy hogyan kommunikáljanak a kollégák a vendégekkel. A cél az, hogy minden részletében hozzuk azt a magas elvárást, ami a szálloda pozíciójából adódik.

– Hány éve dolgozol összesen a hotelben, és milyen pozíciókban voltál a mostani előtt?

GT: 2010-ben kerültem a New York Palotába, tehát már kicsit több mint 15 éve dolgozom itt. Recepciósként kezdtem, és mondhatni végigmentem a ranglétrán: voltam supervisor, guest relations manager, majd front office manager is. Sok mindent kipróbáltam a házon belül, de őszintén mondhatom, hogy a legjobban ezt a mostani, service excellence manager feladatkört érzem a magaménak.

– Tehát a munkád fő célja alapvetően a vendégek elégedettsége.

GT: Pontosan. És hogy ezt minél jobban el tudjam érni, az alapvető dolgokon kívül rengeteg olyan elem van, ami segít minket. Például a storytelling, azaz a történetmesélés nagyon fontos része a munkánknak. Szeretnénk valódi módon kapcsolódni a vendéggel, hogy az itt-tartózkodásuk igazi élmény legyen. Ebben sokat segítenek az épület múltjához tartozó hagyományok, és az Anantara brandhez kapcsolódó elemek is. Minden Anantarában van például egy „End of Day” rituálé, ami a nap végén, egy központi helyen (nálunk a lobbyban) zajlik. A magyar vonatkozás miatt itt Budapesten ez élő cigányzenével egészül ki. De már az érkezéskor is várja a vendégeket egy hasonló élmény. Ez egy régi hagyományból ered, miszerint a középkori királyok, amikor trónra kerültek, aszúval koccintottak, és ezáltal vált áldottá az uralkodásuk. Nálunk van két kupa egy réztábla alatt a recepciótól nem messze, ezzel tudnak koccintani a vendégeket, ha van kedvük hozzá. De a fix elemektől függetlenül is sokszor van lehetőség a bevonásukra. Ha például látom, hogy az átriumban csodálkoznak az épület szépségén, oda szoktam menni hozzájuk, és mesélek nekik a hely szellemiségéről.

– Ezt a személyességet én magam is éreztem már többször itt. Lehet furcsa példa, de amikor először szálltam meg itt, azonnal a nevemen szólítottak…

GT: Ez sokkal fontosabb dolog, mint ahogy sokan gondolják, és nem feltétlenül kell időnek eltelnie ahhoz, hogy a nevén szólítsuk a vendéget. Én már a beszélgetés elején meg szoktam kérdezni a vendég nevét, akkor is, ha csak valami apróságot kérdez vagy kér tőlem. Sokan ezen meglepődnek, de a beszélgetés utána sokkal természetesebbnek hat. Nagyon szeretem az olyan gesztusokat, amik tudat alatt maradnak meg a vendégben, és amiktől észrevétlenül lesz jobb a hangulata. Történt például olyan is, hogy egy panaszos vendégnek a kollégám egyszerűen megdicsérte a szemüvegét, és a beszélgetés azon a ponton érezhetően könnyedebbé vált. Ez az emberi tényező nagyon sok esetben működik.

– Az eddigi beszélgetésünk alapján kicsit azt érzem, hogy a Szenzációs recepciós című film főszereplőjéhez hasonlóan igyekeztek kiszolgálni az igényeket. Láttad azt a filmet?

GT: Imádtam! Én régen tagja voltam az Aranykulcs Egyesületnek is (a Les Clefs d’Or, vagyis a szállodai portások szakmai szövetsége), és az, hogy ezt a pályát választottam, kicsit ennek a filmnek is köszönhető volt.

– De akkor hozzád is fordulnak sokszor hajmeresztő kérésekkel az emberek?

GT: Abszolút. Úgy gondolom, hogy a guest relation magyarra fordítva leginkább a házigazda szerepét jelenti. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindent nekem kell elintéznem, de én vagyok az, aki rászánja az időt és az energiát, hogy pontosan megértse, mit szeretne a vendég. Én vagyok a kapocs, aki tudja, melyik kollégához kell irányítani őt, vagy ki tudja leggyorsabban megoldani az adott problémát. Tehát ha arról van szó, természetesen nagyon szívesen foglalok én magam is egy éttermet, nincs ezzel probléma, de ideális esetben összekötöm a concierge-t a vendéggel, hiszen ő az intéző, ő fogja a továbbiakat profi módon kezelni.

– Mesélj arról, hogy hogyan néz ki egy napod?

GT: Szeretek minden reggel tisztába kerülni azzal, hogy mi zajlik éppen a házban. Van-e különleges program, érkezett-e panasz, bármi, amiről tudnom kell. Aztán adott esetben ránézek egy-egy szobára, ahová fontos vendég érkezik, teszek pár kört a házban, hogy ellenőrizzem, minden a helyén van-e. Az időm nagy részét igyekszem a vendégtérben tölteni, mert szeretem látni, mi történik élőben. Itt tudok a legaktívabban segíteni a kollégáknak egy-egy váratlan helyzetben. De ha a szükség úgy hozza, beállok a recepcióra is érkeztetni a vendégeket, máskor pedig tréningeken veszek részt. Nincs két egyforma napom. Volt olyan időszak is, amikor a környező országok Anantaráiban segítettem egy-két hét alatt az új csapatot betanítani, felmérni a hibákat és kijavítani azokat.

– Melyik városokban voltál a közelmúltban ebből a célból?

GT: Dublinban, Bécsben és Lisszabonban jártam. Utóbbi különösen nagy élmény volt számomra.

– Ha jól értettem az eddigiekből, a napod egy komoly részében panaszkezeléssel is aktívan foglalkozol.

GT: Természetesen. Ez nem feltétlenül minden esetben az én közvetlen feladatom, de rálátok minden panaszra, és szorosan együttműködöm a többiekkel. Ha olyan eset van, ahol szükség lehet a jelenlétemre vagy a tapasztalatomra, próbálok segíteni. A panaszra én úgy tekintek, mint egy lehetőségre, amiből fejlődni lehet; ez nem feltétlenül egy teher. Nagyon tetszik az a nézőpont, amit az igazgatónk, Fazekas Tamás is vall: ha valamit elrontottunk, azért vállaljuk a felelősséget, kijavítjuk, és ha kell, kompenzálunk is. Nyilván vannak olyan panaszok, amik inkább a vendég pillanatnyi érzelmi állapotát tükrözik, és nem feltétlenül a valóságot, de ezt is kell tudni kezelni. A nap végén ugyanis egyedül a vendég elégedettsége az, ami számít. Egyáltalán nem ritka, hogy egy eredetileg panaszos vendégből a figyelmes kezelés hatására végül visszatérő törzsvendég válik.

– Minél többet mesélsz erről, annál komplexebbnek tűnik az egész. Gyakorlatilag együtt kell lélegezni a szállodával.

GT: Igen, pontosan. Ezért is gondolom azt, hogy ezt a szakmát lehet ugyan pusztán munkaként kezelni, de szerintem az hosszú távon nem működik, valódi eredményt pedig pláne nem fog hozni. Sokkal találóbb rá a hivatás kifejezés. Ha nemcsak én, hanem mindenki, aki itt dolgozik, magáénak érzi a saját területét, és megkapja hozzá azt a felhatalmazást, oktatást és visszajelzést, amire szüksége van, akkor tud az egész gépezet jól működni.

– A munkakörödből adódóan valószínűleg te vagy az egyik olyan ember a szállodában, aki a legtöbbet tud az épületről és a hozzá kapcsolódó történetekről. Ha jól tudom, ezt időről időre szervezetten is elmeséled a szállóvendégeknek. Mesélnél erről?

GT: Ez a History Tour, vagyis a Történelmi séta, ami nagyjából 45 percet vesz igénybe. Azokon a napokon, amikor van rá érdeklődő, 17:15-kor kezdünk a lobbyban. Először nagy vonalakban elmesélem az épület történetét, majd átmegyünk a Kávéházba, hiszen arról is bőven van mit mesélni. Ezután felmegyünk az ötödik emeletre, ahol egy különleges fényképkiállítás található Fortepan-fotókból. Ezek a képek kiváló alkalmat adnak a szálloda és a környék történeteinek mélyebb kibontására. Itt többször előfordult már, hogy a képek láttán idősebb vendégek olyan részleteket meséltek el a saját emlékeikből, amik nekem is hasznos újdonságként szolgáltak. Az utolsó állomásunk az elnöki lakosztály, ahová abban az esetben tudunk benézni, ha éppen nem foglalt. Ezt is nagyon szokták élvezni a vendégek. A túra kicsivel 6 óra előtt ér véget. Ekkor érünk vissza a lobbyba, ahol pont elkezdődik az „End of Day” ceremónia, amiről már korábban is beszéltünk.

Ha az Anantara New York Palace-ban szállsz meg, ne hagyd ki a lehetőséget, mindenképpen jelentkezz a „History Tour” elnevezésű történelmi sétájára. Itt olyan titkokat és részleteket tudhatsz meg az épületről, amelyeket sehol máshol nem olvashatsz. A séta pontos részleteiről és az időpontokról közvetlenül a szállodában, Tamástól vagy a recepción kérhetsz tájékoztatást.

Garantáljuk, hogy a ház falai között töltött 45 perc után egészen más szemmel nézel majd a palotára.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET: