Megnéztük, mennyire zavarják az építkezések a kirándulást a Margitszigeten

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2017. június 11.

Nyáron az egyik legkézenfekvőbb és legnépszerűbb városi kirándulóhely még mindig a Margitsziget. Nem csoda, hiszen a pesti és a budai oldalról is elég jól megközelíthető, bejáratott hely, elég jó az infrastruktúrája.

Biztosan voltunk benne, hogy amint megjön az igazi, nyári idő, a családok, a szerelmesek és a turisták rögtön ellepik a Margitszigetet.

Májusban és június elején is tettünk egy kört a szigeten, hogy lássuk, mennyire zavarják a szokásos tevékenységet a vizes vébére készülő építkezések, felújítási és kertészeti munkák.

Májusban nyilvánvaló lett, hogy eléggé.

Furcsa látvány feltúrva látni a millenniumi emlékmű vagy a zenélő szökőkút környékét. A szokásos útvonalon megközelíthetetlen volt a Stég, és csak kerülőúton lehetett eljutni a vadasparkig. Tele volt a sziget táblákkal, amelyek jelezték, hogy munkaterület a teljes Margitsziget, és mindenki csak saját felelősségére tartózkodhat ott.

Május 19-én még úgy tűnt, hogy a tervezett május 31-i átadási időpontot nem lehet tartani. Igazunk lett.

Pedig már a május végi tervezett átadás is korábbról csúszott ide, mivel mivel a csatornázási beruházás műszaki tartalma 2017 januárjában kiegészült a Margitszigeti Atlétikai Centrum belső csatornahálózatának átalakítási, majd márciusban az északi parkoló felújítási, bővítési munkáival.

A fenti dörgedelmeket egyébként nem véletlenül írták ki. Tényleg elképesztően fel volt túrva a sziget, tele volt üzem alatt lévő munkagépekkel, és a felújításokon, építkezéséken dolgozókkal, akik időnként aggodalmasan figyelték a kevés számú, elszánt lődörgőt és külföldi turistát, akit nem különösebben érdekeltek a táblák, szétterítették a plédet, sétáltatták a kutyát, vagy éppen kíváncsian lesték, van-e bármilyen mozgás a vadaspark kerítésénél, közelebb merészkednek-e az állatok.

Ha panaszkodni kellett volna, akkor a lemez egyik oldalán a fedetlen aknákra, a szabadon, a földből kiálló kábelekre panaszkodtunk volna, a lemez másik oldalán pedig arra a párra, amelyik a úttesten tolta át komótosan a babakocsit, mit sem törődve a hatalmas gépekkel és a forgalommal.

(A sofőr rutinjának és a szerencsének köszönhetően nem történt baj.)

Pár hét múlva már egészen rózsás és idilli volt a helyzet a Margitszigeten. Újra járhatóvá vált a Vadaspark felé vezető sétány, a Stégnél vidáman bömbölt a zene, a dámszarvasok – bár tisztes távolból – némi érdeklődést mutattak a járókelők iránt, a gólyák és a látogatók is a kicsinyeiket etették a Vadasparkban.

Padok lefestve (és a hétvégi bulizók által összetaposva), murvatenger leterítve, néhány épület felújítva, a milleniumi emlékmű körbevirágozva. Vörös mókusok ugráltak a fákon és a fűben. Szerelmesek andalogtak kézen fogva, olasz turisták készítettek meglehetősen hangos és vidám szelfit az egyik platánnál, angolok beszélgettek aggodalmas arccal Arany János szobrán üldögélve, kutyusok vakkantottak bele boldogan a nyári melegbe, szóval mindent ment a maga útján, mint ahogyan az egy átlagos júniusi hétvégén lenni szokott itt kint, a zöldben.

Csak az alaposan szétkapott Holdudvar felé nem kellett volna elsétálni, így elsőre hirtelen ijesztő volt a látvány, bár tudjuk, hogy nem bontják, hanem átalakítják, mondjuk nehéz elképzelni, hogyan lesz ebből szervező központ június végére, de azért drukkolunk és kíváncsiak vagyunk, hogyan néz majd ki az épület a vizes vébé idején.

Azért a Margitsziget még így, az átalakítás alatt is Margitsziget. Lazulós, megnyugtató, szép, romantikus.