Aki valaha bulizott Budapesten, jó eséllyel járt már az Instantban, a Fogasban vagy legalább hallott róluk. Az elmúlt közel két évtizedben azonban nemcsak a város változott sokat, hanem ezek a helyek is. Visszanéztünk oda, ahol generációk szórakoztak, és megnéztük, milyen élményt nyújt ma az ország legismertebb romkocsma-komplexuma.
Az Instant-Fogas Komplexumba megszámlálhatatlan hazai és külföldi bulizó tette már be a lábát az elmúlt években, és szántotta fel az 1200 négyzetméternyi táncteret. A főváros egyik legismertebb és legnagyobb szórakozóhelyét nemcsak a központi elhelyezkedése teszi népszerűvé. A hat különböző zenei térnek köszönhetően szinte mindenki megtalálja benne a saját világát, miközben a szürreális romkocsmahangulat, a szabadtéri kert, a teraszok és a különleges installációk önmagukban is élményszámba mennek.
Mi most azt néztük meg, milyen ma Budapest legendás partybirodalma, és közben óhatatlanul előkerültek azok az emlékek is, amelyek még a régi Instanthoz kötnek.
Vissza a kezdetekhez
2008-ban két nagy dolog történt az életemben: kirepültem a fészekből és Budapestre költöztem, valamint ugyanazon a napon megnyitott az Instant, ahol természetesen meg is ünnepeltük ezt a jeles eseményt a lakótársaimmal. Nem ez volt az első romkocsma a városban, a Szimpla már évek óta kulthelynek számított akkoriban. Az Instant azonban valami egészen más volt. Több volt, mint egy kocsma.
Amikor indult, az egész hely nagyjából úgy nézett ki, ahogyan egy bontás előtt álló bérháznak ki kell néznie. És pont ettől volt zseniális. Nemcsak felismerhetők voltak a korábbi lakások nyomai, hanem egy komplett fogászatot is találtunk a helyiségek között az otthagyott fogorvosi székkel együtt. A vendégek rendszeresen beleültek, söröztek benne, és teljes természetességgel beszélgettek egy szocreál romklinikán.
A kedvenc helyiségem a „konyha” volt. Azért hívtuk így, mert tényleg egy otthagyott konyha volt: kredenc, mosogató, asztalka, minden a helyén maradt. Az ablakokat ugyan beépítették, de olyan világítást kapott a tér, hogy úgy tűnt, mintha odakint még mindig sütne a nap. A fejjel lefelé berendezett szoba, a furcsa installációk és az egész hely bohém, már-már pszichedelikus hangulata olyan érzést adott, mintha néhány száz fiatal egyszerűen birtokba vett volna egy romos bérházat, és időnként lejárna a pincébe bulizni.
Lényegében mondjuk erről is volt szó. És már sosem tudom meg, hogy csak a nosztalgia beszél-e belőlem, de akkoriban, ha nem az Instantban voltunk, valahogy hiányzott. Olyan hely volt, ami nem egyszerűen egy esti programot jelentett, hanem egy külön világot, ahová újra és újra vissza akartunk térni.
Amikor Budapest romkocsma-nagyhatalommá vált
2009-ben egy másik romkocsma is bontogatni kezdte a szárnyait az Akácfa utcában. Az épületben talált régi fogorvosi cégér után a Fogas nevet kapta, és hasonlóan mozgott a kiállítótér–művésztelep–romkocsma tengelyen, mint az akkori Instant. A két hely ugyan külön világ volt, de együtt már azt az érzést keltették, hogy Budapest végérvényesen felkerült a romkocsmák térképére.
Ekkoriban kezdtük úgy érezni, hogy hivatalosan is romkocsma-nagyhatalommá váltunk.
Mindeközben a közelben, a Zichy Jenő utcában egy kis rock kocsma is elindult: a Robot. A helyet a Supernem frontembere, Papp Szabi és barátai üzemeltették, és bár akkor még senki sem gondolta volna, a történetük később ugyanúgy összefonódott az Instantéval és a Fogaséval.
Akkoriban ezek még külön helyek voltak, saját törzsközönséggel, saját hangulattal és saját történettel. Ma már érdekes visszagondolni rá, hogy néhány utcányi távolságon belül születtek meg azok a helyek, amelyek később Budapest egyik legismertebb szórakozónegyedének alapjait adták.
A baglyok, a nyúlfolyó és a legendás vaddisznógömb
Addigra bejártam a világot egy óceánjárón, és mire hazatértem, egy teljesen új Instant fogadott. Ekkor született meg az a mesebeli erdőtematika, amelyet ma már szinte mindenki ismer. Megjelentek a szürreális lények, a baglyok, a különös installációk és a „nyúlfolyó”, ahogyan én neveztem a nagyterem fölött végigfutó, egymás után rohanó nyulak hosszú sorát.
És persze megszületett a magyar romkocsmatörténelem talán legikonikusabb tánctere is: a Vaddiszkó. A hely fölött forgó vaddisznó alakú diszkógömb egyszerűen elvitte a show-t. Megszámolni sem tudom, hány külföldi és magyar ismerősömet rángattam fel azért, hogy megmutassam nekik a világ valószínűleg egyetlen vaddisznó-diszkógömbjét. Nem nagyon volt olyan vendégem, aki ezt megúszta volna.
Volt azonban valami más is, amit ekkor kezdtem el észrevenni. Az Instantnak volt egy illata.
Ma már azt mondanánk rá, hogy signature scent, de akkoriban csak azt vettem észre, hogy az új helyszínen is ugyanaz a hangulat fogad, mint korábban. És valahányszor megéreztem, azonnal felszálltam egy nosztalgiavonatra. Furcsa dolog ez, de aki sok időt töltött ott, valószínűleg pontosan érti, miről beszélek.
Amikor mindenki azt hitte, vége
2015 környékére az Instant az ország egyik legismertebb szórakozóhelyévé vált. Sokan attól tartottak, hogy a siker majd megváltoztatja, hogy elveszíti azt, amiért megszerettük, és idővel ugyanarra a sorsra jut, mint annyi más népszerű hely. Valahogy azonban ez soha nem történt meg. Az Instantnak más útja volt.
Aztán 2017-ben mégis úgy tűnt, hogy véget ér a történet.
Egy hotel jelentkezett be az épületért, a régi Instantot lebontották, és az ország jelentős része úgy gyászolta a helyet, mintha egy közeli ismerőst veszített volna el. Véget ért egy korszak. A helyén később felépült a Hard Rock Hotel, ami önmagában is menő lett, de bennem azóta is ott motoszkál a gondolat, hogy egy ikonikus budapesti helyszín tűnt el akkor.
Vagy legalábbis akkor még ezt hittük, a történet ugyanis nem ért véget.
Az Akácfa utcában nyitott meg az új, jóval nagyobb komplexum, ahol az Instant és a Fogas összeköltözött.
Később csatlakozott hozzájuk a legbékésebb helyszín, a Liebling, a rockszíntér fontos szereplője, a Robot, a latinos és kubai hangulatot hozó Frame, és a friss zenéket játszó Unterwelt.
És egyszer csak létrejött valami egészen új. Egy olyan szórakoztató komplexum, amely egyszerre romkocsma, klub, koncerthelyszín, találkozóhely és városi látványosság. Egy igazi romkocsma birodalom.
És milyen ma az Instant-Fogas?
Fura kérdésnek tűnhet, mert a név mára szinte egybeolvadt Budapesttel. Nem egy külföldi film utal rá vagy használja háttérként, és szerintem nincs olyan belvárosi lakos, aki ne igazított volna már útba legalább egyszer egy tanácstalan legénybúcsús társaságot, amikor az Instantot keresték.
Sokáig nekem is az volt az érzésem, hogy a hely talán túlságosan „elkülföldiesedett”. Aztán rájöttem, hogy valójában nem erről van szó. Ezek a helyek ugyanúgy a mieink maradtak, egyszerűen annyira jók lettek, hogy a világ minden tájáról kíváncsiak rájuk. Kicsit olyan ez, mint a Budai Vár. Attól, hogy sok a turista, az élmény nem lesz kevesebb. Sőt.
Lehet, hogy ezzel nem mindenki ért egyet, de én szeretem, ha egy helyen sok a külföldi. Kicsit olyan érzés, mintha nyaralnánk, csak nem kell hozzá hazautazni sehonnan. Mindenki önfeledten szórakozik, és ez ragadós.
Az Instant-Fogas ma már jóval több, mint egy romkocsma.
A Budapest legendás szórakozóhelyeinek összefonódásából létrejött komplexum minden nap este 6 órától egészen reggel 6-ig várja a vendégeket, és méreteit tekintve is nehéz hozzá hasonlót találni a városban.
Az Akácfa utcai helyszínen egy elvarázsolt, szinte végtelennek tűnő partylabirintus alakult ki, ahol egymást követik a különböző hangulatú terek, udvarok, átjárók és tánctermek.
Találunk benne csendesebb sarkokat és zsúfolt tánctereket is. Nem is egyet hanem hatot, összesen mintegy 1200 négyzetméternyi tánctérrel. A különböző helyszínek más-más hangulatot képviselnek, így ugyanazon az estén teljesen eltérő zenei világok között lehet vándorolni anélkül, hogy az ember elhagyná az épületet. A régi legendás arculati elemek átköltöztek az új helyre, de rengeteg új részlet is került melléjük. Őszintén szólva külön tárlatvezetést lehetne tartani azoknak, akik végig akarják nézni az összes installációt és apró részletet.
És akkor még nem beszéltünk a különböző zenei stílusokról, a pultok kínálatáról, a nyitott és zárt terekről vagy a föld alatti labirintusszerű részekről, amelyek együtt rakják össze ezt a hatalmas szórakozóhelyet.
Egy hely, amely újra beszippantott. Mi ezúttal nem bulizni érkeztünk, másnap korán kellett kelni. Ennek ellenére már a felfedezés közben is remekül szórakoztunk. Aztán csak legurult egy Unicum is, és egyre inkább azt éreztem, hogy a hely ugyanúgy kezd magába szippantani, mint régen. Főleg akkor, amikor újra megláttam a vaddisznógömböt.
Ma már nem egy kis, fülledt szobában szórja a fényt, hanem egy hatalmas udvar fölött, de ugyanúgy tökéletesen működik.Ha valaki korábban érkezik, szinte biztosan nem kell sorban állnia a pultoknál, és ilyenkor egészen más arcát mutatja a hely. Lehet sétálni, nézelődni, felfedezni. Később pedig fokozatosan átalakul, és szinte fesztiválhangulat költözik az épület falai közé.
Nem tudom kijelenteni, hogy ez pontosan ugyanaz az Instant, ugyanaz a Robot vagy ugyanaz a Fogasház, amelyet évekkel ezelőtt megszerettünk. Együtt valami még nagyobbá váltak: Budapest éjszakai életének egyik legizgalmasabb, legszínesebb és legnehezebben megunható helyévé.
