Kolozsvártól Budapesten át Southamptonig – Dixi Angliában találta meg otthonát
A 43 éves Diószegi Lajos Angliáról mesél.
„Dixivel” a 90-es évek közepén találkoztam, amikor éppen riportot készítettem a még nagyon „woodstock-„ hangulatot árasztó Diáksziget-fesztiválról. Fotós barátommal egy vidám, kellemesen elvarázsolt társaságba botlottunk egyik reggel, akik sátruk cövekjeit kisbaltával verték a földbe. Cimborám kérte, hadd fotózza őket le lapunk számára. „Rendben” – mondta egyikük – de csak ha címlapra kerülünk.” Megígértük nekik, így is lett.
Aztán néhány évvel ezelőtt egy úriember megjelölt a Facebookon. Egyike volt a „kisbaltás” társaságnak. „Dixi” akkor már egy másik szigetről, a Csatornán túlról jelentkezett.
Sziget '98 - Fotó: Hegedűs Ákos/morphoÍme az ő története.
„Kolozsváron születtem 1975-ben. Erdély szívében, 20 percre Mátyás király szülőházától. 15 évig ott éltem. A Ceausescu-diktatúrát gyermekként nem fogtam fel, nem volt összehasonlítási alapom. A média hírzárlat és az útleveltelenség miatt az hittem, hittük, hogy a világ olyan/ilyen. 1989-ben viszont megdőlt a rendszer, nyakunkba szakadt 3 nap alatt a teljes szabadság és az ismeretlen kapitalizmus. Amint megszereztük az útleveleinket, szüleimmel és testvéremmel Magyarországra költöztünk. 5 évig vidéken, majd Budapesten éltem 2007-ig. Ekkorra már házas ember voltam 2 fiúgyermekkel és azt éreztem, Magyarország olyasmivé kezd átváltozni, amit egyszer már tapasztaltam Kolozsváron.
A politika rákos daganatként rátelepedett az emberek mindennapjaira.
Korrupt és pénzéhes kutyák báránynemzetet képeznek önnön terveik megvalósításáért. Nem vártunk többet, 2007 októberében eladtunk mindent és kiköltöztünk Angliába.
Southampton egyetemi kikötőváros. Viszonylag közel, de pont jó távolságra a híresen nyüzsgő Londontól. Annak ellenére, hogy otthon mindenki abban a tudatban el, hogy aki Angliába "menekült" az csak mosogatni fog élete végéig, mi azért megoldottuk valamennyire a helyzetet. A feleségem dentálhigiénikus 3 helyi fogászaton, gyermekeim mindig boldog és életszerű jövő elé néző iskolások, jómagam ápolóként kezdtem egy idősek otthonában, ma egy PC World számítástechnikai részlegén vagyok vásárlási tanácsadó. Segítek az embereknek nekik megfelelő termékeket tálalni. Nem kell rájuk tukmálnom a drága dolgokat, jó ár/érték arányú tartós eszközöket adok el nekik.
Kicsivel a minimálbér fölött keresek, de szívesen járok be heti 40 órát a munkahelyemre, egy remek (egészen nemzetközi) csapat tagjaként.
Évente egyszer nyaralunk nagyobbat (1-2 hét), több kisebb országjárást a szabad hétvégeinkre osztunk be és szép lassan felfedezzük a környék 150-200 látványosságát. (Kastélyok, történelmi helyszínek, vidámparkok, stb…Alig 35 percre lakunk a Stonehenge-től, a környékbeli temetőkben rátaláltunk Benny Hill, Sir Arthur Conan Doyle (Sherlock Holmes) és Mary Shelley (Frankenstein) sirjaira. A város kikötőjében minden szombaton a világ leghatalmasabb óceánjárói kötnek ki, néha 4-5 is itt "parkol".
Amióta kijöttünk, lassan 11 éve, meg nem mentem haza Budapestre. Nem tervezem, hogy valaha is visszaköltözzünk, mert mi már ide tartozunk. A kerítések itt sincsenek kolbászból, meg kell dolgozni a mindennapokért, de az otthoni (szerintem) egyre inkább romló és bomló helyzet miatt életünk legjobb döntésének tartom, hogy anno 2007-ben, kétségek között, de bátran meghoztuk a döntést: irány Anglia.
Southampton a megye (Hampshire) legnagyobb városa, kicsit több mint 250 ezer lakosával, egy szívmelengetően multi-kulti, nyugodt es turistáktól forgalmas, de általában véve csendes nagyváros. A Titanic innen indult első és utolsó útjára, ennek nyomai szerteszét láthatóak a kis múzeumtól kezdve a hajó rakodómunkásainak kedvenc pubjáig.
VIII Henrik is itt lakott a Tudor Házban, mely ma kert és múzeum az idelátogatóknak és a város kis és nagyobb iskolásai is rendszeresen vendégei a szinte tökéletes állapotban megőrzött épületsornak. Jane Austen több helyen is lakott es alkotott Southampton-ben és erre büszke is a helyi közösség. A néptömeg nagyon sokféle eredetű. Az angolok mellett indiai, pakisztáni, lengyel, litván, több afrikai ország és Kelet-Európa szinte minden részéről érkeztek és érkeznek újrakezdők.
Kb. 8 éve van egy vasárnaponként működő helyi magyar iskolánk is. A közösség tagjai azért hozták létre, hogy gyermekeink ne feledjék a nyelvet és ez remek alkalom a családok összeboronálásához is, mindenki segít mindenkinek. Mi, apukák évente 1-2 alkalommal a helyi sörfesztiválon is összefutunk és különben, amint szép idő van kerti-partikra és hasonló alkalmakon összejárunk. Közel 90 magyar családról tudok, akikkel mi is tartjuk a kapcsolatot, de ennél bőven többen is lehetünk. Buszsofőröktől érsebészekig, szülésznőtől kocsmárosig.
A magyarországi választás itt is fontos téma volt. Többen felutaztak Londonba, a konzulátusra szavazni, volt aki csak lélekben szavazott.
Jómagam nem mentem el, mert lassan 11 éve élek itt, úgy gondolom, hogy nekem itt kell szavaznom - a helyi dolgokról, hiszen itt lakom és ide adózom,
de minden ellenkező véleményt is elfogadok, mert tökéletes megoldás nincs.”
Néhány nappal ezelőtt fotósunkat kereste meg egy másik srác, akiről a 90-es évek egyik Szigetén vad punkos fotó készült. Ő Londonban él, immár 10 éve...
